Rész
1 1| A szõke fürtü Habilán, ~«Fel, fel, halacska! fel horogra, ~
2 1| szõke fürtü Habilán, ~«Fel, fel, halacska! fel horogra, ~
3 1| Habilán, ~«Fel, fel, halacska! fel horogra, ~Mi kedved ott
4 1| föl Haszszán -~Nem dúlja fel Haszszán eged,~Te jó, te
5 1| legmerészb dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek tovább
6 1| vérünket ~Arczodra mostad fel!» ~Igy álmodik naponként ~
7 1| vigadánk, urak! ~Ne váltanók fel õket, hogy õk vigadjanak? ~
8 1| õket, hogy õk vigadjanak? ~Fel, a király nyomába!» Szól
9 1| Testõreim között.~Kelj fel, fiú! hûségedért ~Te veszteségedet ~
10 1| mohácsi vércsata ~Napját hozta fel: ~Meghasonlás a magyart ~
11 1| honfiú számára ~Õ nevelendi fel.~~
12 1| éveit,~Te büszkén számitod fel, ~Mint nõlnek gyermekid. ~
13 1| gólyalábakat ~Rak írt ivemre fel.~Hagyján! a czél elérve
14 1| a leányt ~Öltöd karodra fel.~Utczákra õk, hogy lássanak ~
15 1| vecsernye óta már, ~Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár; ~
16 1| igaz magyar nevem, ~Üljön fel a császár úr, - itt van
17 1| ki az átkot, ~Vagy esdj fel az égre! ~Késõ vagyon! ~
18 1| tündér csarnokát ~Mutatta fel lelkemnek álmain,~S mindent
19 1| kivánt. ~Miért mutatnál fel ily életet?~Melyet ha visszaélnem
20 1| ég esõjén nõtt-e a virág fel, ~Vagy hû kertésze könynyel
21 1| ontott vére kiált az égre fel! -~Olvasta és erében megjegedett
22 1| Isten ne hagyj!» - kiált fel a hölgy s székébe hull? ~
23 1| Mért virágzék csak felére fel? ~Mert a föld lenyügzõ bérigában, ~
24 1| átka fekszik szörnyûképen!~Fel tehát, ha még egy szikra
25 1| még egy szikra benned, ~Fel, keletnek népe, tettre fel! ~
26 1| Fel, keletnek népe, tettre fel! ~Õseidnek lelke még-e lelked?~
27 1| legfõbb kincsét: ~Szabadítsd fel a szellem bilincsét!~S fény,
28 1| Halálig nem felejtem.~Fel, fel tehát, mint a patak ~
29 1| Halálig nem felejtem.~Fel, fel tehát, mint a patak ~Somlyó
30 1| Hej galambom - igy sohajt fel - kedvesem, ~Tán hogy már
31 1| szemével, ~Szebben derül fel a táj kék ege. ~Mértföldre
32 1| Könyücseppet zúzok el:~ Riadok fel álmaimból,~S hogy mi volt
33 1| Mikéntha fenekérõl csendûlne fel a hang... ~Visszhang-e ez
34 1| családnak ~Tûzvész emészti fel, ~S a kis leány adózik ~
35 1| betemetjük addig a sirt, ~Hogy fel ne ássa soha többé ~Soh’
36 1| irtóharczot a magyarnak. ~ Fel, fel magyar nép, õsi szép
37 1| irtóharczot a magyarnak. ~ Fel, fel magyar nép, õsi szép hazádért,~
38 1| nép, õsi szép hazádért,~Fel hölgyedért, fel gyermekeidért! ~
39 1| hazádért,~Fel hölgyedért, fel gyermekeidért! ~Kelhetsz-e
40 1| értök ontasz hõsi vért?~Fel, fel magyar nép, boszuló
41 1| értök ontasz hõsi vért?~Fel, fel magyar nép, boszuló csatára! ~
42 1| nem saját fia? ~Te kösd fel oldalára ~A kardot, honleány! ~
43 1| Midõn vész volt honán. ~Fel, fel magyar csatára! ~Lobog
44 1| Midõn vész volt honán. ~Fel, fel magyar csatára! ~Lobog az
45 2| Avagy mutass hûbb honfiút fel,~S hõsebb vitézt, mint Frangepán!» ~
46 2| Méláz, bólint, és szendereg,~Fel is riad, fel is tekint még~
47 2| szendereg,~Fel is riad, fel is tekint még~S vigasztaló «
48 2| ívet hasítva ~Szállonga fel s alá,~S közel szárnyával
49 2| kertbõl ~Suttogva lenge fel,~S égõ arczát csókkal hüsítni ~
50 2| vészt ~Egyikök se költse fel? ~Mely, ha keble háborában ~
51 2| szellõ, ~A vihart nem költi fel;~Mint a szép lányarcz, redõtlen~
52 2| Rám tekintve egy’ - kiált fel ~Tûzzel a hölgy, rettegését ~
53 2| ajtaját.~«Itt van - kiált fel - itt a váltó! ~Pizába szól, -
54 2| regg ~Álmából most csókolja fel; ~Lélekderítõ hûs szelek ~
55 2| mondanak. ~És Frangepánné fel magasra ~Kezében két kulcsot
56 2| képet egy kegyes hölgy tüzé fel itt maga, ~A hõs Bosnyák
57 2| pártát nászlomb cserélte fel;~Hogy, mely elõtt mint gyermek
58 2| rég érezett örömben dobog fel a kebel.~S ment, bár az
59 2| hónapra, ezt év emészti fel:~S a szép halott, miképen
60 2| vagy! ~Villámokkal irád fel az ég kapujára hatalmad~
61 2| vidéken,~ S szebben ragyog fel a táj alkonya: ~Ekkép a
62 2| sugára:~A régi fény ragyogjon fel honára! ~~
63 2| zászlók néma lobogása: ~«Fel, gonosz nép, fel, véres
64 2| lobogása: ~«Fel, gonosz nép, fel, véres csatára! ~Véretek
65 2| lesz s légyen a had ára! ~Fel, csatára, pártütõk, ki vagytok!~
66 2| Csepeltõl délnek, éjszakáig, ~S fel keletnek Konstantin váráig.~~
67 2| Mert nagy ötlet lobban fel fejében.~És azonnal oldatik
68 2| BÁNK-BÁN. ~«Fel, nemes bán, hõsök sarjadéka! ~
69 2| Károdat nincs, a ki mérje meg.~Fel, nemes bán, véres nagy munkára, ~
70 2| halálod!» ~Ily szavakkal rázza fel nyugából~A sötét hír Bánk-bán
71 2| Mint hangya rakja, hordja fel hajlékit. ~S mint jótevõ
72 2| Szíve lányát áldozván fel hit- s honért;~És megölvén
73 2| szerelme csak azért tünt újra fel,~Hogy magát és földi gerjét
74 2| a csodát, ~S mint bomolt fel a csatában Salamon~S bátyjai
75 2| Ebugatás a csendet nem kelti fel;~Sem gulyákat nem táplálnak
76 2| midõn szemét az úrra nyitja fel;~De támot lel Gábor angyal
77 2| Isten sok kegygyel ruháza fel, ~És megáldott a lét szenvedésivel.~
78 2| zengjen énekem, ~Lantomat fel kell elõbb idegzenem ·,~
79 2| parancsot ad,~Nyergeljék fel néki a legjobb lovat.~
80 2| nyomta, de magához vette fel. ~ Nyolczszáz éves már-már
|