Rész
1 1| közé befûzve.»~Nem tûri már Czagány a gúnyt: ~ «Isten,
2 1| õsz basája. ~Álmatlanul már harmadik~ Éjfél virad
3 1| gyülöng, az óra múl, ~ Ég már a nász gyertyája, ~Elõl
4 1| én örömeim, ~Örömvirágaim már ~Csirában asznak el, ~Kínom,
5 1| mindörökre engem ~Boldogítna már e nap sugára,~Vajha nékem
6 1| HÁZI BOLDOGSÁG.~Arra már az ég malasztja ~Itt a földön
7 1| Mert reá az ég malasztja ~Már a földön áradott, ~Angyalok
8 1| a csillám,~Megszületve, már enyészik,~A ború felvonja
9 1| Gyõzelmét aratja.~Börtönében már a zsarnok úr, ~Égbe átkot
10 1| bizik.~S végig lakoztanak már, és végig ittanak, -~Egyért
11 1| Szántam erre, néked,~S már örültem, új szabása ~Mint
12 1| melled;~Ah de rajta ápolod már ~A legszebb virágot,~Kis
13 1| fölérem;~Ah de szívem is birod már, ~S minden dobbanását -~
14 1| kéjtusával;~Mind hiába, elragadt már, ~S visz hajóm magával!~
15 1| eveznék: ~Jobbom el nem éri már, kit ~Honn hagyék, nõm és
16 1| tavasz elnyilt virági, ~Már tudom nem kellenek, ~Sem
17 1| hymnusát.~ IX. ~De hát ugyan már melyik az, ~Kit szívem legjobban
18 1| iddogáltak vecsernye óta már, ~Keringett és fel is dõlt
19 1| volt, hol nem, bizonynyal már meg nem mondhatom, ~Kétszázezer
20 1| is folytatá; ~«Futottak már a franczok, mint szélben
21 1| küldte a cselédet. ~«Hát te már ettél-e?» kérdezé jósággal. ~«
22 1| vitézem.» ~Mire markomat már tömve, dugva érzem. ~Szépen
23 1| pályára lép, ~Az a világgal már számot vetett. ~Avagy kevés
24 1| réve - most csak sirhalma már. ~Hol sorsa szövedékén mint
25 1| megáll.~«Nem szenvedett-e már meg, oh isten, e család! ~
26 1| ártatlan fogságát jól tudom.» ~,Már nincsen börtönében! - mond
27 1| midõn Karaffa elõttök álla már!~«Karaffa e teremben; sokat
28 1| Tököli lép elébe, - most már mindent remél!~«A bécsiek
29 1| fel - kedvesem, ~Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!~
30 1| meghasad,~Fehérítni nem is kell már fontamat;~Könyeimmel hófehérré
31 1| van nyomában Bandinak, ~Már a hajdúk a kert alatt hajtanak... ~
32 1| pandurok, -~Barna Bandi már a folyón túl robog! ~Pandurokkal
33 1| szent neve ~Emlékeinkben már csak hitrege! ~ Elhaltak
34 1| meg, ~Mi gyermek-kábaság!~Már rég a szõlõt is leszedtük, ~
35 1| Balzsam kell a kebelnek;~Itt már a lég is, a vidék ~Enyhületet
36 1| ajtaja,~Messzérõl a sír már tátotta száját, ~ Mely
37 2| mely a vért fagyasztja, ~Már ma hallót nem találnak, ~
38 2| tiszta szerelemnek ~Lángi már nem gerjedeznek ~Hölgyek,
39 2| Szerelmem nem tartóztatá már -~Vitorlája levék! - -»~ «
40 2| rebeg.~De rég a hölgy nincs már elõtte -~Mint sértett sír
41 2| folytatja. ~Halld, az ágyuk már dörögnek, ~Nézd a rontás
42 2| Közben nagy messze elhaladt már ~A három hû követ,~Madár,
43 2| a kedves áll...~Nem áll már! lábaidhoz omlik, ~Sietve
44 2| nyugalmát, anyja vesztét, ~Már féléve, hogy siratja.~De
45 2| haján ~Kéjszemekkel csügge már is, ~S most ily szó kél
46 2| felé....~ Ott Montebello már sováron ~Várt rá az alkony
47 2| újra csókja szállhat,~S mit már álmában sem hive, ~Szemébe
48 2| üdvnek kinszenvedt martyra,~Már földi életében az ég menyasszonya.~
49 2| arával, új frígybe álla már,»~S hogy lánczait könnyebben
50 2| õrkakas künn másodszor szóla már, ~S benn a szobák órája
51 2| Úrnak angyala.~ IV.~ És már az éj legördûl, a hajnal
52 2| kápolnácska a sziklacsúcs fölött ~Már rég elpusztulának harcz
53 2| így; de nem állhata ellen~Már a vezérfosztott népség a
54 2| hétször visszaverék. Harag ûl már Hunyady arczán, ~Hogy nem
55 2| tetõdön.~De nyugalom van már; nem eszik le az asztalok
56 2| emlékezet sugára. ~Avvagy ha már az õ nevök se gyúlaszt~
57 2| ezred éven át, ~Nem bírja már emlõjén a nemzetség sokát, ~
58 2| Az õsi föld megnyerve már, ~Ennél egyéb nem kell nekünk, -~
59 2| pihenünk, -~A munka végbevíve már,~Most halljon hálát istenünk!»~
60 2| hattyúk párulának,~S kürte már csak régiség diszéül ~Függ
61 2| magyarfej még kétannyi lenne.~S már a szörnyü mészárlás fogytán
62 2| történjenek? ~Lecsapott már, gyújtott is a villám, ~
63 2| bánné a szövõt csodálja: ~Már nyakára gombolyúl fonála!... ~
64 2| a bánnak -~Nincs határa már indúlatának!~Megy, miként
65 2| szörnyet csattant fegyverére.~S már Fejérvártt, Gertrud udvarában,
66 2| visszhang visszabúg.~És már a tûz világa, s a vész orkánszava ~
67 2| szór egy millió tatár. ~És már a támadásra jelt ád a szörnyü
68 2| Szól, és a hû bajtársnak már csak kezével int;~S az és
69 2| birván csendesûlni le.~ S már az éjnek elcsendelgett7
70 2| mentek nõje és kis angyala,~Már a zárda s templom, melyet
71 2| táborba szekereken érkezék;~Már elhagyta a Balaton nagy
72 2| együtt nem harczoltanak: ~Már pedig csak ott van erõ,
73 2| úrrá lesz László hada, ~Már a tengermelléken foly a
74 2| a föld szine, ~Alig van már ki szegülne ellene!~ Imde
75 2| Míg ezek történtek, már a kún hadak ~A dulásban
76 2| az ellen!» mond s a sereg már nem áll! ~De miként villám
77 2| vele a vert hadat).~ «Már ha futni - ekkép szól -
|