Rész
1 1| Ott álltam én, ott ült õ gyermekével; ~A gyermek
2 1| Simúla szegényke szelíden.~Õ volt örömöm nekem egyedül, ~
3 1| nekem egyedül, ~ Csak õ maga kedves elõttem, ~És
4 1| másik szól - a bohót;~ Õ ájtatos keresztény, ~S a
5 1| Bár kunyhóban béken él õ ~Kis körében boldogan,~Két
6 1| Köztük egy félisten áll õ, ~Keble szent érzelmivel, ~
7 1| maradt ~A harminczból, ki õ?~Hogy mindegyikkel társhalált ~
8 1| viszont nem ad neki?’,~«Beéri õ kevéssel.»~,Folt folton
9 1| Néma, szomorú.~Dalnok õ, s a két leány ~Szépen kéri
10 1| bánata, ~Nincs keservesebb!~Õ anyát veszíte el, ~Egyetlen
11 1| szelíden, ~Mellette ûlök én,~Õ homlokom simítja,~Keblére
12 1| Nem szólok, és nem szól õ, ~Mindketten hallgatunk. ~
13 1| érzeményivel ~Jó honfiú számára ~Õ nevelendi fel.~~
14 1| megáldaték.~Én is letettem, õ is ~Alapnak egy követ, ~
15 1| bogárszemût,~Azt érezem, hogy õ maga ~Legkedvesebb, mivelhogy
16 1| Legkedvesebb, mivelhogy õ ~Szerelmünk elsõ záloga.~
17 1| én a kis csacska szán: ~Õ nekem a legkedvesebb,~Mert
18 1| legkedvesebb,~Mert két fiú közt õ a lány. ~Igen, de itt a
19 1| szívemben újra kész a harcz -~Õ legkisebb, úgy gondolom,~
20 1| Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~Mert jó volt s szót
21 1| járt, mit látott, mit tett õ s társai, ~S hallgatva függtek
22 1| rajta mindnyájok ajkai.~Õ, ki ármádiákat vert széjjel
23 1| a nagy Napoleon! ~Nagy õ a francziák közt - és vállán
24 1| szörnyet prüszente rá,~De Háry õ beszédét tovább is folytatá: ~«
25 1| szörnyet prüszente rá,~De Háry õ beszédét tovább is folytatá; ~«
26 1| szörnyet prüszente rá, ~De Háry õ beszédét tovább is folytatá: ~«
27 1| Mária! ~Kiálta; mert hogy õ volt Mária Luiza.~«Igy kell-e
28 1| prüszent közé; ~De Háry õ beszédét ekképen végezé: ~«
29 1| járt Padovában, ~Látván õ nagy partján óriási rákot, ~
30 1| Bécsnek városában, ~Király õ felsége látogatásában.~És
31 1| isten-igazában,~Elveté a sulykot õ bátorságában.~«Bécsbe -
32 1| maga a király is. ~Kinek õ felségét a halál torkából~
33 1| mint rám tekinte, ~Maga õ felsége szólt s magához
34 1| fakóm is, az no, melyen õ felségét ~Egykor megmentettem;
35 1| égjen el, mint itt ezen fa, ~Õ a hon javára.~Másik, a mit
36 1| Gyöngy, drága s ritka gyöngy õ ~A szívnek tengerén,~Szelíd
37 1| sújtott, de büszke czédrus õ. ~«A könyvet nyitva hagytam!
38 1| Magát bántatni hagyta, ~De õ nem bánta mást. ~Hosszú
39 1| hány, ki követi? ~Mint õ, hazáját úgy ki szereti? ~
40 1| Mulékony földi élvekért siet:~Õ a dicsõ természet égi keblén ~
41 1| Nem kérek én csodát;~Az õ helyett egy é betücske, ~
42 1| Hozzá üdvözlést viszen.~ Õ tovább száll, végig úszsza ~
43 1| éjjeli hold,~Dalnok vala õ is a hárfás,~Mig ifju s
44 1| Egy árva rózsát tûz: ~Õ maga volt e rózsa, ~A bús
45 1| honfiúnak edzett kebele...~Az õ szivén legterhesb súly vagyon,~
46 1| a szív imádta hon! ~Az õ szemébõl a szegény könyûi ~
47 1| tükörbõl visszarezgenek;~Az õ szivén a nép fájdalma ég,~
48 1| magáért, nem egy életért, ~Agg õ s remeg az összes nemzetért. ~
49 2| Szélvész vitte bûnös lelkét, ~Õ maradt csak életében ~Undok
50 2| Dicséért nem hevült!~S õ bontakozva karjaimból, ~
51 2| van körötte, ~Mit tudja õ méláiban!~Hogy a ki esd
52 2| Szép hölgyével a hajó.~S õ kiül, miként ha ülne ~Otthon
53 2| Terve titkos fátyolába.~ Õ helyette Montebellót ~Lásd
54 2| s tövisek vérezik... ~De õ elõbb s elõbbre csüggedtelen
55 2| nyargaltában a kápolnába hat.~Õ az, a könnyelmû férj, karján
56 2| Isten intéze újra itt? ~Õ az, ki megszámítá a hölgynek
57 2| megszámítá a hölgynek könyeit,~Õ adta meg, mit esdett, sok
58 2| Isten!»~ Ekkép szól vala õ, s ismét ágyára borúla,~
59 2| mint honni királynak!»~ Õ igy szólt s az erõs magyarok
60 2| egyedûl csak Hunyady szerzé,~Õ ki a hét agyu vészt diadalmas
61 2| sugára. ~Avvagy ha már az õ nevök se gyúlaszt~ A legdicsõbb
62 2| hõsi termeten.~Hõs Álmos õ, hatalmas Ügek dicsõ fia ~
63 2| királyné szívben sujtolá õt:~Õ sziven találta a királynõt! ~~
64 2| ezreit, ~Kiket közös seregben õ a tatárra vitt.~Igy áll
65 2| mint szél s vihar megint.~Õ, mint a zúgó árnak a szikla
66 2| veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy új sziklája áll;~
67 2| Isten olvasa; -~Mert hogy õ az, a ki lát szivet s vesét, ~
68 2| ki lát szivet s vesét, ~Õ, ki tudja a könyv minden
69 2| vitt, hol mint gyõzõ hõs õ vala, ~Hogy legyen harczok
70 2| Magasabban, fenn az egekben van õ!~ Égi pálmát nyert a földi
71 2| Mert az ének csak is és az õ köre; ~Salamonnak sorsa
72 2| nyertek bánokat, vezéreket,~Mi õ tõlük Draskovich- és Zrínyiket.~
|