Rész
1 1| Legelve találtam az éren;~Még most is örûlök a mint felém ~
2 1| Szép Zolna udvarába;~Düh most és boszúgerjelem ~ Sarkalja
3 1| dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek tovább is, ~Ti
4 1| nem órv, egy honfi az, ~Ki most e törzsön áll.~Az megtagadja
5 1| hûséges legény,~Ott álla most is s látta, mik ~Történnek
6 1| Vesztés s birás felett. ~Most karján kedvesemnek ~Elõttem
7 1| láttassák magokat, ~Szinházba most, bálokra majd, ~Mint ez
8 1| Élesztõ napsugárként ~Világit most reánk.~S csendes meleg tüzénél ~
9 1| legkisebb, úgy gondolom,~S most legkedvesb ez angyalarcz. ~
10 1| Foglalóul veszi.~ XI. ~Ha most apám, az õsz úr, ~Igy látna
11 1| Igy látna köztetek;~Ha most anyám, a jó szív, ~Igy együtt
12 1| csodálta vitézi tettein.~Most is kezébe kapván az öblös
13 1| Nem addig van - kiált most a furfangos diák,~A legjavát
14 1| A legjavát elhagyta - és most õt hallgaták -~Kendtek még
15 1| s megcsípem õt nyakon, ~Most valld meg, úgy-e, hogy te
16 1| mondok, jó vitéz;~- Szólt most az úri asszony, s mélyen
17 1| tartottam volna meg. ~Mert most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.» ~
18 1| hogy élek. ~Hej ha élne, most sem látná senki párját,~
19 1| felséges férjem és királyom, ~Most kapá utolsó kortyát a lokájom!» ~
20 1| hadakozásban. ~A királyi urfik (most látám õket meg) ~Czifra
21 1| merûlök ~Munkám felett! - -~Most, ember! emeld föl ~Fõdet,
22 1| Megoszsza forrón égõ lángjait;~Most újra sírok, edzett férfiú,~
23 1| könyvet a magas hölgy csak most lapozta át,~S mintegy pihenve
24 1| Péter, tulajdon apja, kit most a gyász sor ér; ~Kit, mert
25 1| Vágyának egykor réve - most csak sirhalma már. ~Hol
26 1| arczát, homlokát.~«Vidd most, vezér! de tudd meg - szólott, -
27 1| kél, ~Tököli lép elébe, - most már mindent remél!~«A bécsiek
28 1| lován Bandi áll,~De lováról most az egyszer le se száll. ~«
29 1| életemért házadat,~Hol fogod most kipihenni magadat?» ~«Ád
30 1| szerte szárnyala.~ És most - ez új lét, új regg hajnalán ~
31 1| Herculanum sûlyedett-e itt el, ~S most régi keble újra felnyilott?~
32 1| középszer boldog karjain. ~Most mint az angyal, kit Isten
33 1| is leszedtük, ~Hol nõne most virág?~És im betoppan a
34 1| jó anyánk! ~Kinek lesz most helyetted, ~Kinek lesz gondja
35 1| Hallván, mi szép, mi bájos ~Most ajkán a beszéd.~Mint pénzfukar
36 1| emberrel ~Negédbõl nem beszélt:~Most - bár ki szóljon hozzá, ~
37 1| kettõ káröröm közt ~Igy ejti most szavát: ~«Lám, lám a drágalátos ~
38 1| felvidul? ~Holott borába most is könyje hull... ~Utósó
39 1| feküdtél koporsóban, ~Repdess most szabadon; ~Mi betemetjük
40 2| remegve ~Sovárgott, esdekelt,~Most, mint az ihlet szent sugára ~
41 2| Regésen megszólamlani.~S ha most e szemnek szép egén, ~Ezen
42 2| lett fogolylyá, ~Nyujts most, király, felé kezet!»~De
43 2| Melynek helyette árulás rád ~Most gyászfogságot mért.~Ki fog
44 2| De nevelte tisztességben;~Most azonban - sírva vallja, -~
45 2| Kéjszemekkel csügge már is, ~S most ily szó kél ajakán: ~«És
46 2| De ezt aláirás után. -~Most a fogolyhoz.’ - «Eltikadtam -~
47 2| gõzét szörpölé. - -~ És most vigyázva, óvakodva ~A hölgy,
48 2| mert a képhez, ~Melyet most e sötét lak ád,~Midõn a
49 2| szerelem mit nem tehet!) ~Most önhajának szegzi... a hõs ~
50 2| az ébredõ regg ~Álmából most csókolja fel; ~Lélekderítõ
51 2| is kiséretétõl eltiltja most szava; ~Ment, és az éj sötétét
52 2| Ki néki élve holt volt, s most halva él, a nõt. ~Hozzá
53 2| kelni csatára.~ Hunyady most odaért, hol erõs Gara fõbbjei
54 2| rettentõ szerelemében, ~Most a féltésnek riadó tüze víadalomra~
55 2| Gara kétszer erõsbnek ~Érzé most erejét; lekapott balog oldala
56 2| veszedelme süvöltött,~Ott most néma lakát a csend felütötte,
57 2| Hoztanak a templombul elõ, s most Rozgonyi püspök, ~Még haloványon
58 2| szabadok! ~Erõ s vitézség kell most; van az ti bennetek, ~Én
59 2| A munka végbevíve már,~Most halljon hálát istenünk!»~
60 2| Valahányszor gyásza volt csatában. ~Most az ifjú hosszu szép hajának ~
61 2| Ifjusága szózatos barátja,~Most utósó tette vég istápja.~
62 2| kerestek enyhûlést árnyain, ~De most, midõn sudárán villámok
63 2| im csodák csodája! a mi most beáll... ~Alig hisz szemének
|