Rész
1 1| Mezõre legelni kivittem õt, ~ Itatni kivittem az
2 1| csalfa tündér ~S átkarolja õt!~Nincs, oh nincs, ki mentni
3 1| festhet igy ember.» ~ Õt a szabály vezeti, engemet
4 1| világon ozmán,~Ki elszakaszsza õt tülem - -» ~ ,Megállj, -
5 1| SZÁMADÁS.~Vágyjátok õt ismérni, ~Az én szerelmemet, ~
6 1| dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek tovább
7 1| rombolásaid között ~Nem nézted õt, ~Elvitted kérlelhetlenûl ~
8 1| Megfosztá szépségétõl ~Õt a szerelmi bú.~A másik a
9 1| hiába!~Köny nem árad érte; ~Õt az isten~És a sors elérte.~
10 1| haltanak.~Miért ne mondjam õt is el, ~A hû fegyvernököt?~
11 1| Tengernek árjai.~S mind látja õt, mind sír vele ~A véres
12 1| ül ~Az õsi trónuson.~De, õt szerelem vonja, ~Mely hõsi
13 1| a két leány ~Szépen kéri õt:~«Mondj nekünk egy éneket, ~
14 1| legjavát elhagyta - és most õt hallgaták -~Kendtek még
15 1| angyalát! kiálték, s megcsípem õt nyakon, ~Most valld meg,
16 1| mely nagy díjt érdemel. ~Ha õt te elbocsátod, igéretet
17 1| Török rabságban tartják õt, Bécsnek karjai,~S Munkács
18 1| kortesek ~Közé hajítja. Õt más érdekek~Vonják, nagyobbak,
19 1| ÕSZI DAL. ~1846. ~Elküldtem õt, hozzon virágot, ~Mert nemcsak
20 1| hajnali harangszót,~S ez õt üdvözli meg.~ A kis harang
21 2| Sírtam... de láttam égni õt ~A legdicsõbb után,~Mi férfiú
22 2| érzetétõl ~Láttam hevûlni õt,~S a férj dicsébe átolvadni ~
23 2| De így! de így! õt élve tudni,~S ellenség lánczain,~
24 2| éget és emészt,~Meglátni õt, megszabadítni ~A kedvest,
25 2| viharnak szólja hangját: ~Szánd õt!... bünöld a végzetet!~
26 2| szivének mindenét. ~«Te küldted õt el a csatába -~Mondá - te
27 2| Nem énnekem mented meg õt csak, ~Honának kell megmentned
28 2| Honának kell megmentned õt!~- Esd újra a hölgy s szánva
29 2| érez fájdalminál; ~Vagy õt megértni nem akarja, ~Nem
30 2| hallgaták, mind értették õt, ~Hisz egyik sem király...~
31 2| és sokával~Földre nyomja õt az ellen. ~S mint Judás
32 2| bõszült karokkal ~Ölébe kapja õt,~S nagy Ádriának mély ölében ~
33 2| Kulcsolja forró két karát,~Õt csókba fojtva átszorítja, ~
34 2| hasonló, ~Melyben kisérte õt a lány;~Egy pillanat - s
35 2| Wesselényinek. ~Honn tartá õt keserve s a kínos gyötrelem,~
36 2| szende keblü nõt. ~S mig õt a nagy világba erõsebb szenvedély~
37 2| mely megjelent neki, ~S õt éjnek éjjelén oly csodásan
38 2| Kötésül érte égbe fölvitte õt magát!~A férj pedig bünéért
39 2| hosszú s még három éven õt, ~Ki néki élve holt volt,
40 2| halála reggelén, ~Láthatni õt maiglan megszentelt fekhelyén, ~
41 2| hová szent áhitat ~Helyezte õt késõbben, hív õrizet alatt.~
42 2| Visszavonót, hagyd, Istenem, õt meggyõzni karomnak. ~Hogy
43 2| hatalmas ~Volt Gara: Hunyady õt mégis nyomkodva elûzte. ~
44 2| De fejedelmi Ulászló õt szólítja magához,~S ott
45 2| palástját összeszaggatátok, ~Õt tüzétek rút bitó hegyére,~
46 2| végezte Zoltán, ~S rettegék õt nagy hatalma voltán ~Nagy
47 2| más hullt a Lech vizébe.~Õt lováról harczának közötte ~
48 2| Vajh, ne hoztad soha õt ide!~Menj, s ha nõdet halva
49 2| királyné szívben sujtolá õt:~Õ sziven találta a királynõt! ~~
50 2| végsugára gyászában látja õt, ~Hozand-e hajnalával honának
51 2| Isten neki,~Nagy dolgokra õt korán jelelve ki;~Elbeszélnem
52 2| hont;~ Mint emelte trónra õt a hon szava ~Gejza után,
53 2| merészli vakmerõen látni õt,~A dicsõség sugárkörében
54 2| földnek éle; rég ismerjük õt.~ S im alig lép László
55 2| király,~Húsvét napján érte õt el a halál...~ S szájról-szájra
56 2| Megmerítvén szent malasztvizében õt,~S melyet ifjan annyi vesztés
|