Rész
1 1| igazságot tett, a merre járt vala, ~Bejárta a Dunának s Tiszának
2 1| megedzett s dologszokott vala, ~Az úrinép puhán nõtt,
3 1| helyett ~Önkény alá hajtand vala~Egy hõsi nemzetet.~~
4 1| termében az ország,~S fájt vala a vesztés a haza rendeinek.~
5 1| tanával, ~Mely szeretet vala,~Az isten és ember közt ~
6 1| sátorával~Szent hüsébe csal vala.~ S széttekinték a vidéken ~
7 1| szívembe irom,~A miket láttam vala.~ V. ~ Két tündér
8 1| kedvel az éjjeli hold,~Dalnok vala õ is a hárfás,~Mig ifju
9 1| leányka otthon ~Jó és szelid vala, ~Mint fogadásuk tartá, ~
10 1| A szemfödél engem takart vala,~Fülembe síri hangok csendülének, ~
11 1| Mely végnyugalmamul készûl vala. -~De hol vagyunk? Egy bájvirányban
12 2| tünõdik, ~Ha, mit látott, álom vala?~Vagy a szabadság s szerelemnek ~
13 2| cseléd~Új s új parancsot kap vala, ~Balázs, a kardedzett öreg, ~
14 2| veszélyben forgott, ki abból jõ vala, ~Egykép a Szûz Anyának
15 2| egy, ki látta, a várkapús vala,~Azt is kiséretétõl eltiltja
16 2| buzgó, bensõ, imája szent vala... ~Leszállt hozzá az égbõl
17 2| szép test mint egykoron vala, ~Az arcz nemes vonásin
18 2| zászlót tartá; meg sem döbbent vala Káldor ~Karjáért; de miként
19 2| márvány palota, melyet megráz vala Sámson, ~Mint iszonyú Káldor
20 2| gõgének rokonok vérével fest vala szobrot.» ~ Mondá, s a
21 2| felrántva, Hunyadra ~Zúg vala mérgében. Hétször kikerülte
22 2| imigy kiabált s lehatott vala újra~Hangja világtalan éjek
23 2| ördögi lak, s meg-megrázá vala Sátánt,~«Légy átkozva gonosz
24 2| égbeli Isten!»~ Ekkép szól vala õ, s ismét ágyára borúla,~
25 2| dombján ~Méltóságában maga ül vala lengyel Ulászló,~És oda
26 2| királyi fejét, igy szól vala harsan:~ «Isten! erõsebb
27 2| az apáknak idétte szokás vala: egyes erõvel ~Széles pajzsuknak
28 2| Hármas erõ közt, és hangzott vala hármas erõ közt ~A szent
29 2| akarnunk, mert rég miénk vala, ~Megvette azt vérével nagy
30 2| Kezökben a kard hóhérkés vala,~Az asszony is, szelíd nemét
31 2| áll,~Termetesb és szebb vala több társinál; ~És ha ott
32 2| Biharban milyen éltet él vala;~Hol a szép nõ s kedves,
33 2| alatta boldog, fényes s nagy vala;~ Mint tartá fenn önállásban
34 2| László herczeg legelõször áll vala ~A hon földén, melyért lelke
35 2| az alvó ifjuhoz leszáll vala, ~Szent parancsát véve,
36 2| szent, szent» harsányan zeng vala!... ~ Megvakítná ennyi
37 2| szent!» harsányan zeng vala. ~ És elõhozák szolgáló
38 2| az ifjú ilyen képet lát vala:~ Látja Bélát, édes apját,
39 2| Álmodása mindenütt átszõtt vala:~ Egy bûbájos lányka képe
40 2| vitt, hol mint gyõzõ hõs õ vala, ~Hogy legyen harczok között
41 2| Jámboréltü, szenthirû asszony vala; ~A kit Isten sok kegygyel
42 2| ki lelki vigaszért eseng vala,~Megtalálta nála szíve vigaszát,~
43 2| két ország között határ vala, ~Mura köze volt kitûzve:
44 2| Egyszerûen és együgyûn így szól vala, ~S nemes szívén a király
45 2| Közepettök a vezérnek áll vala ~Négynyüstös vászonból készült
46 2| sikoltás és rikoltás kél vala, ~Harczra buzdúl ember és
47 2| kétszer annyi volna mint vala~A kunoknak érczerõs emberfala, ~
|