Rész

 1   1|       korán; ~Királyi pálczát, ~Azt is birok,~A toll ez, melylyel ~
 2   1|      pártütõ te vagy!~Te tetted azt, hogy a hazán ~Az átok súlya
 3   1|    fiúnak ~S a kérdezõ fölött.~,Azt véltem a labanczra mentek, ~
 4   1|          urak, kemény rög, s ki azt megmíveli, ~Véres verejtekének
 5   1|       nem a világé,~Vagy bizony azt vélitek tán, ~Síri csend
 6   1|         Ha nézem e bogárszemût,~Azt érezem, hogy õ maga ~Legkedvesebb,
 7   1| éjszakán.~S a holnapot, ki írja azt le? ~A kedves holnapot,~
 8   1|    bábut, e lovat -~Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~Mert
 9   1|  mekkorának tudja kendet Tolna,~Azt nem engedjük meg, ily jó
10   1|     szép gondolat.~Oh hölgy, ki azt megérted, ~Mi szép vagy
11   1|       meg nem óv lapod.~   Vagy azt jegyezzem föl, hol iskoláztam, ~
12   1| gondoljak vissza rá; ~Lelkemnek azt, mit vágyott, meg nem adta, ~
13   1|      hangya-szorgalommal, ~Csak azt nem, a mit az élet kivánt. ~
14   1|     hogy fiam, vagy más kövesse azt, ~Föltételetlen nem tanácslanám,~
15   1|         a dalnok, barátom!~Vagy azt tudassuk szíves olvasóddal, ~
16   1|    milliók között ez évet, ~Kik azt megüdvözölték e hazában, ~
17   1|    pohárt tölt a magyar, ~Elõbb azt föl nem önti, ~Mig égre
18   1|     nevével,~Midõn együvé fûzöm azt ~E bor nemes gyöngyével;~
19   1|     várja, kinek gondja, a kit, azt.~«Hej galambom - igy sohajt
20   1|       hidig juthassak el hamar,~Azt felrántom, s túl az erdõ
21   1|   dicsõségére ~Meg nem nyitotta azt, ~Szegénynek panaszára ~
22   1|         a nép fájdalma ég,~Mely azt aggálylyal, búval tölti
23   2|       Frangepánné ismeré;~Tudta azt is, hogy csak egy út ~Visz,
24   2|         látta, a várkapús vala,~Azt is kiséretétõl eltiltja
25   2|       nagyot koczczant, s mivel azt megjárta velõig, ~Eldõlt
26   2|       Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével.~Ám
27   2|         Gõgös lelke: körülhabzá azt sárga epéje~Mint sziklát
28   2|     gonoszúl elorozta ravaszság~Azt tõlünk, de te meg sem is
29   2|       rég miénk vala, ~Megvette azt vérével nagy õsünk Attila.~
30   2|  pásztora ~Marháját és föltette azt, ~A hegy lakója színborát,~
31   2| magyaroknak istene!~Oh áldd meg azt a nemzetet! ~Adj néki mindent
32   2|     pusztitának, ~Elpusztitotta azt az éh halál,~Mely annyi
33   2|         meg, ~Gyémántból alkotá azt a nagy ég;~Magas tökéllet
34   2|     lelke, tettpályát keresvén,~Azt nézi a mi nagy, dicsõ, magas! ~
35   2|      fejérõl levevén a koronát,~Azt kezével egy gyermeknek nyujtja
36   2| gyermeknek nyujtja át; ~Ámde ki azt sárba veti botorúl, ~Honnan
37   2|   határi közt védé a nemzetet: ~Azt seregnek, ezt honvédnek
38   2|     Kehidán;~Van-e magyar, a ki azt nem tiszteli,~Ha Deák Antalt
39   2|      tart:~   Mert a magyar nem azt nézi, mennyi az ~Ellensége
40   2|   melylyel hadaz;~A magyar csak azt tekinti: merre van?... ~
41   2|     látván sergét, érezi, ~Hogy azt vissza többé nem terelheti; ~