Rész

 501   1|           bábjait ~Igaz s ál ékivel;~Én a fiut, te a leányt ~Öltöd
 502   1|                ál ékivel;~Én a fiut, te a leányt ~Öltöd karodra fel.~
 503   1|                  Mint ez vagy az divat.~A zöldbe mi, hol fû, virág, ~
 504   1|                S szökellõ csermelyék,~S a szent természet báj ölén ~
 505   1|             Leszen fejünk felett,~Körûl a vig madársereg ~Zeng édes
 506   1|        térdelünk, ~Némán eláll szavunk!~A némaság egy háladal: ~Mily
 507   1|                 boldogok vagyunk! ~ VI.~A városból ha megjövök, ~Elém
 508   1|               könyje hull.~Ha elmegyek, a távozót ~Híven körûlveszik
 509   1|               rakva utra kel; ~Csakhogy a kincs, mit én viszek, ~Egy
 510   1|              csendben otthon dolgozom: ~A kis sereg mint méhiraj,~
 511   1|                 valóban és végtére is, ~A kedves édes gyermekek, ~
 512   1|            döngicsélõ méhsereg. ~Miként a méhnek, nékik is, ~Egy rózsakert
 513   1|            nékik is, ~Egy rózsakert még a világ,~Édes gyönyört rejt,
 514   1|                  minden virág.~S miként a kis méh a köpût, ~Megmézesítik
 515   1|               virág.~S miként a kis méh a köpût, ~Megmézesítik szívemet,~
 516   1|            Ezernyi édes érzetet.~ VII.~,A tavasz elnyilt virági, ~
 517   1|            birtokában.~Legbecsesb virág a - szív, ~E virágot, ha birod, ~
 518   1|            Legkedvesb ajándokod.»~Szólt a férj, felelt az asszony -~
 519   1|              mégis ifjak, bár fölöttük ~A tavasz nyárára jár; ~Mert
 520   1|               tavasz nyárára jár; ~Mert a szív nem hervadó ~Télizöld,
 521   1|               enyém érted dobog.» ~Szól a férj, a nõ felel -~S keblen
 522   1|             érted dobog.» ~Szól a férj, a nõ felel -~S keblen nyugszik
 523   1|                 két csók csattanása, ~S a virág átadatik,~Két kebel
 524   1|                kebel egy dobbanása, ~És a szív megértetik. ~Mert a
 525   1|                a szív megértetik. ~Mert a szív, e ritka kincs! ~Legszólóbb -
 526   1|          egyezõleg ~Egy szeretõ szivet.~A szerelem malasztja ~Erõt
 527   1|                 észrevétlen ~Épitve lõn a ház, ~Falai között kedély
 528   1|                és ~Szerény öröm tanyáz.~A szikra, mit szerelmünk ~
 529   1|                 meleg tüzénél ~Mely ûl, a kis család, ~A házi boldogságnak ~
 530   1|                 Mely ûl, a kis család, ~A házi boldogságnak ~Énekli
 531   1|             lányt, e nyulánk, ~Vagy ezt a tömzsi gyermeket? ~Ha nézem
 532   1|                elsõ záloga.~Ha nyakamon a lányka csügg, ~S viszont
 533   1|             lányka csügg, ~S viszont én a kis csacska szán: ~Õ nekem
 534   1|              kis csacska szán: ~Õ nekem a legkedvesebb,~Mert két fiú
 535   1|       legkedvesebb,~Mert két fiú közt õ a lány. ~Igen, de itt a harmadik,~
 536   1|                 õ a lány. ~Igen, de itt a harmadik,~S szívemben újra
 537   1|         harmadik,~S szívemben újra kész a harcz -~Õ legkisebb, úgy
 538   1|                 angyalarcz. ~Válaszszon a ki tud s akar!~Én nem tudok,
 539   1|              tán csak elbirok!~ X. ~Itt a karácson! mint örülnek ~
 540   1|                 karácson! mint örülnek ~A kedves magzatok!~Hitben,
 541   1|            milyen gazdagok!~Mint repdes a szív mindegyikben, ~Hogy
 542   1|                  Egész nagy éjszakán.~S a holnapot, ki írja azt le? ~
 543   1|              holnapot, ki írja azt le? ~A kedves holnapot,~Midõn mindenki
 544   1|            Midõn mindenki megpillantja ~A szent ajándokot?~A szép
 545   1|        megpillantja ~A szent ajándokot?~A szép karácsonfát, e képet, ~
 546   1|            örömben, ~Kéj minden érzete!~A szív önkényt jónak s erénynek ~
 547   1|                köztetek;~Ha most anyám, a jó szív, ~Igy együtt lepne
 548   1|                   Igy együtt lepne meg!~A jó öreg remegve ~Kitárná
 549   1|               Én, anyja gyermekimnek ~S a kisded unokák,~Mi kéjben
 550   1|               ezen teszem; ~Az oltártól a sírig,~Mely végutam leszen. ~~
 551   1|                  Hárman valának együtt, a potrohos biró, ~Egy obsitos
 552   1|                   Egy obsitos vitéz, és a furfangos iró;~A többi asztaloknál
 553   1|              vitéz, és a furfangos iró;~A többi asztaloknál együtt
 554   1|            Vidám paraszt legények itták a hegy levét. ~Ott ültek iddogáltak
 555   1|                Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár; ~Mátyás király
 556   1|               sem nyert tán több éljent a Dunán, ~Mint mennyit Háry
 557   1|              párját nem látta hat falú,~A szem, a száj elállott merész
 558   1|                 látta hat falú,~A szem, a száj elállott merész beszédein, ~
 559   1|         fejekkel sátrát körül raká, ~És a világ végénél lábát lelógatá.~«
 560   1|                 S közelb csoportosulnak a többit hallani.~«Mit! semmi? -
 561   1|            hallani.~«Mit! semmi? - mond a bíró - a soknál is sokabb, ~
 562   1|                  semmi? - mond a bíró - a soknál is sokabb, ~Igyék,
 563   1|               és isznak mindnyájan mint a csap. ~«Nem addig van -
 564   1|              Nem addig van - kiált most a furfangos diák,~A legjavát
 565   1|            kiált most a furfangos diák,~A legjavát elhagyta - és most
 566   1|             mond, ~Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»~«Hm! mond
 567   1|                  mond az obsitos hõs, - a nagy Napoleon! ~Nagy õ a
 568   1|                a nagy Napoleon! ~Nagy õ a francziák közt - és vállán
 569   1|                 engem ugy segéljen, nem a magyar között,~S hát még -
 570   1|               mind tûz és annyi láng.» ~A furfangos diák itt szörnyet
 571   1|                 volna, hát ki!» viszonz a kérdözött,~Csak volt a kapitányban
 572   1|          viszonz a kérdözött,~Csak volt a kapitányban ész, és nem
 573   1|        Megütközénk biz, és hogy!» kiált a vén baka.~«Magam valék az
 574   1|                közbe vágtaték, ~Hullott a francziája mint húll a fû,
 575   1|          Hullott a francziája mint húll a fû, a jég! ~A nap megállt
 576   1|              francziája mint húll a fû, a jég! ~A nap megállt fölöttünk
 577   1|                 mint húll a fû, a jég! ~A nap megállt fölöttünk bámulni
 578   1|               megállt fölöttünk bámulni a csodát,~Kétszázezret hogy
 579   1|              kétszáz, az angyalát!» ~És a diák ujonta szörnyet prüszente
 580   1|                folytatá; ~«Futottak már a franczok, mint szélben a
 581   1|                a franczok, mint szélben a katáng, ~Utánok a magyarság,
 582   1|               szélben a katáng, ~Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk!~
 583   1|             hogy szinte fulladánk!~S im a futóknak közte meglátom
 584   1|                 futóknak közte meglátom a vezért, ~Arany kengyelben
 585   1|                meg, úgy-e, hogy te vagy a Napoleon?» ~«Való, a mi
 586   1|               vagy a Napoleon?» ~«Való, a mi való - szólt - vitéz,
 587   1|                 nem maradok.~Kérj tõlem a mi tetszik, vitéz magyar
 588   1|          tetszik, vitéz magyar legény, ~A francziák császára kincsekben
 589   1|               kiáltám - uram, nem addig a! ~De jõsz a kapitányhoz
 590   1|             uram, nem addig a! ~De jõsz a kapitányhoz lánczhordta
 591   1|               lánczhordta franczia.»~És a diák ujonta szörnyet prüszente
 592   1|                 mendegéltünk, s kiérvén a sikon, ~Egy hat lovas hintó
 593   1|            hintó áll elõttünk gazdagon.~A hat lovas hintóban egy úri
 594   1|            gyémánttól ruhája nehezült, ~A mint reánk tekinte: Oh Jézus
 595   1|                  az angyalát!» ~«Halld, a mit én tenéked itt mondok,
 596   1|           felséges asszonyom,~Tudom, mi a becsület, legyen szabad
 597   1|                magyar nevem, ~Üljön fel a császár úr, - itt van reá
 598   1|                 itt van reá kezem!» ~És a diák szörnyûen s nagyot
 599   1|          ekképen végezé: ~«Mondottam és a császár legott elvágtatott, ~
 600   1|                  kapitányomnak hagyom, ~A másikat késõbben elkérte
 601   1|                De õk hitték mindannyin, a potrohos biró,~A vígadó
 602   1|            mindannyin, a potrohos biró,~A vígadó legények, még a gonosz
 603   1|                  A vígadó legények, még a gonosz iró,~A furfangos
 604   1|             legények, még a gonosz iró,~A furfangos diák is nagyot
 605   1|                 szólt: ~Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya
 606   1|                kend, vitéz Háry János, ~A sereg kend nélkül bizony
 607   1|                 el sok vitéz dologról, ~A mit ember nem hall hetvenhét
 608   1|              nekünk: Francziaországban,~A tengernek partján hogy járt
 609   1|             bejárta szép Tirolországot,~A stájer hegyekben oly magasra
 610   1|             magasra hágott: ~Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, ~
 611   1|            napnak lángja meg ne kapja, ~A hegyet végiglen, csak hason
 612   1|                oly vitézlõ volna, ~Mint a mekkorának tudja kendet
 613   1|              nincs-e tán diák körötte, ~A ki elprüsszentse jó magát
 614   1|                diák ez egyszer nem volt a bokorban,~Mind igaz hivõ
 615   1|            János isten-igazában,~Elveté a sulykot õ bátorságában.~«
 616   1|                Sõt valót beszélve, maga a király is. ~Kinek õ felségét
 617   1|            király is. ~Kinek õ felségét a halál torkából~Én mentettem
 618   1|              látná senki párját,~S mint a szél elértem rajta Bécsnek
 619   1|            rajta Bécsnek várát.~És hogy a hajnallal a városba értem,
 620   1|              várát.~És hogy a hajnallal a városba értem,  A király
 621   1|             hajnallal a városba értem,  A király házára mindjárt ráismértem ~
 622   1|       ráismértem ~Kétfejû sasáról, mely a háztetõn ûl,~S mindennap
 623   1|            lovamról kényesen leszöktem,~A sövény fájához, mint illik,
 624   1|              barátot. ~Végre eljutottam a tornácz végére, ~Kezem egy
 625   1|                 nyomába. ~Az ezüst után a harmadikba buktam, ~Tiszta
 626   1|                  Hát nem is hogy én, de a mint rám tekinte, ~Maga
 627   1|                állunk - kérdé - frissen a mint látom.» ~«Hála isten -
 628   1|             megvagyok biz ott még! ~Még a régi bõrben, mint láthatja
 629   1|                 megmentettem; járja, de a végét.»~S jó hogy emlitettem
 630   1|            végét.»~S jó hogy emlitettem a szegény páráját, ~Mert legott
 631   1|           szegény páráját, ~Mert legott a jó úr igy kezdé mondását: ~«
 632   1|                   Hát ugyan hol hagytad a szegényt? azonnal ~Istállóba
 633   1|              pedig aranyból» - s küldte a cselédet. ~«Hát te már ettél-e?»
 634   1|                 letette. ~Erre bekiálta a mellék szobába,~«Van-e még,
 635   1|                  Van-e még, hej anyjuk, a slivoviczába?» ~«Nincs bizony,
 636   1|                Most kapá utolsó kortyát a lokájom!» ~Szólott a királyné. «
 637   1|            kortyát a lokájom!» ~Szólott a királyné. «Ej no, küldjön
 638   1|                 Ej no, küldjön el hát, ~A zsidóhoz át, itt a pénz,
 639   1|                hát, ~A zsidóhoz át, itt a pénz, egy gárdistát!» ~Dictum
 640   1|                  mondhatom, mértéke.~És a mint ekképen ittunk, eddegéltünk, ~
 641   1|                tábor van hadakozásban. ~A királyi urfik (most látám
 642   1|                 édes apjok -~Hát ki van a háznál, hogy ti hajba kaptok? ~
 643   1|                pácsit.» ~Dictum factum, a kis urfik rendre jöttek, ~
 644   1|             egy-egy karajczárkát vettem a markomba. ~«Nem, barátom,
 645   1|           engedem neked meg, ~- Szólott a király - pénz nem való gyermeknek. ~
 646   1|             fakómat aklából kihoztam.~S a királyi abrak nem is volt
 647   1|              megcsinált gavallér,  Mert a pénz ezüst volt, s mind
 648   1|         termében az ország,~S fájt vala a vesztés a haza rendeinek.~
 649   1|           ország,~S fájt vala a vesztés a haza rendeinek.~Egyki nagyot
 650   1|       KANDALLÓ-DAL. ~Kályha mellett fûl a német,~Sert iszik s tobákol,~
 651   1|                szénnel fût, süt és fõz ~A nehézkes angol;~Magyar ember
 652   1|                künn ~Hóban és viharban,~A meleg kandalló mellett, ~
 653   1|              van. ~Mint e cserfa légyen a szív ~Ép s kemény a mellben;~
 654   1|              légyen a szív ~Ép s kemény a mellben;~Mint e láng lobogjon
 655   1|           mellben;~Mint e láng lobogjon a szív ~Tiszta szeretetben: ~
 656   1|               szeretetben: ~Szeretetben a hazáért, ~Mely tettekre
 657   1|          tettekre gyújtson;~Szerelemben a leányért, ~Mely megboldogítson. ~
 658   1|      megboldogítson. ~Énkezemmel raktam a fát, ~Lángját felszítottam;~
 659   1|                   Lángját felszítottam;~A rakásban, a szításban ~Két
 660   1|               felszítottam;~A rakásban, a szításban ~Két dolgot gondoltam:~
 661   1|                el, mint itt ezen fa, ~Õ a hon javára.~Másik, a mit
 662   1|                  Õ a hon javára.~Másik, a mit elgondoltam, ~Vágyam
 663   1|              Hogy miként e fahasáb itt,~A hogy égni látod, ~Bárcsak
 664   1|                 Meleget s világot!~Rakj a tûzre, szép leányka, ~Barna
 665   1|              galambom, ~Tápot adni kell a tûznek, ~Hogy felsustorogjon, -~
 666   1|                 Gyújtni szép szemekkel,~A dics az, fentartni lángját ~
 667   1|              vendég,~Gyújtsatok rá, mig a tûz ott, ~Mig a szív itt
 668   1|                 rá, mig a tûz ott, ~Mig a szív itt benn ég! ~Üssük
 669   1|             Sûrû nagy füstöt bocsátván ~A nagy áldomásra.~A nagy áldomást
 670   1|            bocsátván ~A nagy áldomásra.~A nagy áldomást a honnak ~
 671   1|              áldomásra.~A nagy áldomást a honnak ~S minden jó fiának,~
 672   1|                  S minden jó fiának,~És a sûrû, hosszu füstöt ~Régi
 673   1|          Semmiség ürébe!~De mi zúg künn a vidéken, ~Mi süvölt fülünkbe?~
 674   1|           vidéken, ~Mi süvölt fülünkbe?~A vihar hárfája zendül ~Társas
 675   1|               énekünkbe.~Rajta szélvész a viharban, ~Rajta, társak
 676   1|                 oly hangosan szól ~Mint a vész hárfája,~Ha szivünk
 677   1|           Dermesztõ fagyában? ~Csakhogy a szív országában ~Ébredõ
 678   1|                                         A VÉSZ SZELLEME. ~Lenn mélyen
 679   1|             VÉSZ SZELLEME. ~Lenn mélyen a földben, ~Melynek közepette~
 680   1|             földben, ~Melynek közepette~A néma enyészet ~Lakát felütötte, ~
 681   1|              éjfél ~Vak, síri homálya, ~A rom diadalma, ~Az élet halála~
 682   1|             életem.~Köröttem üvöltnek, ~A melyek uralnak,~Vad harczban
 683   1|            melyek uralnak,~Vad harczban a vészek, ~Mint annyi hatalmak. ~
 684   1|             Csak int kezem -~S föllázad a szélvész, ~Mely tombol alattam, ~
 685   1|               Nyakába hajítom ~Kezembül a féket, ~Nem nézve, hová,
 686   1|              nézve, hová, hol? ~Bezúgom a léget -~Ki áll utat?... ~
 687   1|               Ki áll utat?... ~Lesodrom a szírtet, ~Mely csúcscsal
 688   1|                  Odább fuvom.~Felszítom a szikrát, ~Mely õs elemében ~
 689   1|           elemében ~Sustorgva czikázik ~A föld üregében,~S ha lángra
 690   1|                 kelt:~Órjási hegyekbõl ~A földre okádom, ~Hogy a mi
 691   1|                  A földre okádom, ~Hogy a mi van és él ~A messze világon, ~
 692   1|           okádom, ~Hogy a mi van és él ~A messze világon, ~Hamvadjon
 693   1|        Hamvadjon el. -~Medrébe lesújtok~A néma vizeknek, ~Hogy bõszen
 694   1|            Hegy- s völgyön át. ~Elöntni a földet, ~Elnyelni az éltet, ~
 695   1|               Merûljön el!~S ha nyargal a szélvész, ~Föllázad a tenger,~
 696   1|           nyargal a szélvész, ~Föllázad a tenger,~A láva tüzet hány, ~
 697   1|           szélvész, ~Föllázad a tenger,~A láva tüzet hány, ~Õrülten
 698   1|                ember! emeld föl ~Fõdet, a kevélyet, ~Hirdesd, hogy
 699   1|                  Hogy gyáva szeszélyed ~A föld ura.~Gránit palotáid ~
 700   1|           Szédelgve inognak, ~Kincsedre a tenger ~Mélységi vihognak, ~
 701   1|              Hajód elült!~Mondd zöldnek a rétet ~Kalászod aranynak, - ~
 702   1|             Csak állj ki, csak állj ki ~A puszta vidékre, ~Kiáltsd
 703   1|              Fáklyám tüzét!~És fenlobog a láng, ~Üvöltöz a szélvész, ~
 704   1|               fenlobog a láng, ~Üvöltöz a szélvész, ~Megárad az árviz, ~
 705   1|             ébren ~S órjási hatalmam -,~A vész diadalma ~Fölöttem,
 706   1|           dücsöm. ~Király vagyok és úr ~A merre halál van, ~Rettegjetek
 707   1|               engem ~Életben, halálban ~A vész urát!~~~
 708   1|                   Rendeltetés az égbõl,~A földön áldva vagy.~Szépnek
 709   1|             Mert hölgynek alkota ~Virág a hölgy, az élet ~Szépsége,
 710   1|                 drága s ritka gyöngy õ ~A szívnek tengerén,~Szelíd
 711   1|                Szelíd és tünde csillag ~A szerelem egén.~De te midõn
 712   1|                   Két hívatást nyerél: ~A hölgyét s honleányét,~Mert
 713   1|            szebb, dicsõbb tért ~Szabott a végezés;~Születni és szeretni -~
 714   1|                 gyermeked.~Hogy légyen, a mi nincsen, ~Egység e bús
 715   1|                S e szép arany gyürûben ~A gyémánt gyöngye - te! ~Magyar
 716   1|                   Rendeltetés az égbõl,~A földön áldva vagy. ~~
 717   1|            parányit adtam; mit nyerend ~A nagy közönség vagy lapod
 718   1|        Zalán-futásán ~Csüggött szivem s a Himfy hõsregéin; ~Pesten
 719   1|                   Pesten cométának hítt a tanító~Mint ritka vendégét
 720   1|                mathesisán,~S mert télen a könyvtárnak olvasóját ~Jobban
 721   1|              foliansi közt...~Az isten, a ki keblemben lakott,~A szent
 722   1|                  a ki keblemben lakott,~A szent mûvészet tündér csarnokát ~
 723   1|     hangya-szorgalommal, ~Csak azt nem, a mit az élet kivánt. ~Miért
 724   1|              van, ki e pályára lép, ~Az a világgal már számot vetett. ~
 725   1|         testvéreket,~Egy két barátot és a szende nõt,~Kiben megüdvözültem
 726   1|                 Kiben megüdvözültem itt a földön.~Az öröm törékeny
 727   1|               harmatcsepp, barátom, ~Az a keserv is: míg a rét virágán,~
 728   1|           barátom, ~Az a keserv is: míg a rét virágán,~Vagy a szemeknek
 729   1|                 míg a rét virágán,~Vagy a szemeknek pilláin ragyog,~
 730   1|              áll gyöngyében egy világ, ~A szép szivárvány minden színeiben! ~
 731   1|           színeiben! ~De ejtsd tengerbe a csepp harmatot, ~Vagy a
 732   1|                 a csepp harmatot, ~Vagy a világ ölébe könnyedet,~S
 733   1|              hogy gyöngyöt vetél belé? ~A tenger is, mint a világ
 734   1|                belé? ~A tenger is, mint a világ is abban~Csak a vizet,
 735   1|              mint a világ is abban~Csak a vizet, a csepp vizet fogadja... ~
 736   1|            világ is abban~Csak a vizet, a csepp vizet fogadja... ~
 737   1|            talán tinektek gyöngyök õk; ~A nagy világ nélkûlök ellehet. -~
 738   1|                mérve teheték.~E hon nem a lant és babér hazája, ~A
 739   1|                a lant és babér hazája, ~A dalnok ihlett, ihletlen
 740   1|             elszáll szellõk szárnyain, ~A nép nem érti meg apostolait.~
 741   1|               visszazeng dalukból, ~Nem a szivé, a sziklabércz echója. ~
 742   1|                 dalukból, ~Nem a szivé, a sziklabércz echója. ~Mit
 743   1|           echója. ~Mit is törõdik azzal a világ,~Az ég esõjén nõtt-e
 744   1|              világ,~Az ég esõjén nõtt-e a virág fel, ~Vagy hû kertésze
 745   1|                gondja rá, mibõl termett a gyöngy, ~Melyet füzérben
 746   1|             Melyet füzérben hord nyakán a nõ; ~Érzéketlen kis kõdarabka-e,~
 747   1|            gondja, vígan szõtte szálait~A száleresztõ kis selyembogár,~
 748   1|                szép kelméket adjon! ~Ez a világ - az a dalnok, barátom!~
 749   1|                 adjon! ~Ez a világ - az a dalnok, barátom!~Vagy azt
 750   1|           olvasóddal, ~Mi rangban állok a polgári pályán? ~Mily hívatalban,
 751   1|               Rangomra kurtán hangzanék a válasz: ~«Író vagyok» -
 752   1|                 pályám megvagyon nekem,~A legszivélyesb nõ rokon szivében, ~
 753   1|                s csak egy ~Az emberé és a hû honfié.~~
 754   1|            Fiadnak általa;~Mert te vagy a szeretet ~Legtisztább hajnala! ~~
 755   1|               esdek istenemhez ~Imámban a honér;~E nyelven esküszöm
 756   1|             jövõt teremtsek, ~Mint volt a mult s jelen,~Hol minden
 757   1|                Hol minden férfi honfi s a hölgy ~Mind honleány legyen.~
 758   1|                lenni más nem is tudok, ~A könyv, mely lelkem nemesíti, ~
 759   1|                Rosszabb-e, ha magyar?~S a honi kelme, melyet öltök, ~
 760   1|               síromig fogok, ~Ne légyen a hon, dalnokával~Sohajtni
 761   1|                januárban 1845~   Hallám a hírnek gyász kongásiból ~
 762   1|                hírnek gyász kongásiból ~A nagy csapást, mely kebledet
 763   1|                 mely kebledet találta, ~A szörnyü rablást, melyet
 764   1|                 reád, ~Feldúltan állott a ház, a kebel, ~Mert a mi
 765   1|                 Feldúltan állott a ház, a kebel, ~Mert a mi éke és
 766   1|            állott a ház, a kebel, ~Mert a mi éke és reménye volt, ~
 767   1|                mi éke és reménye volt, ~A testben és lélekben ékesen ~
 768   1|            egész nagyságában keserved: ~A gyermekvesztés sajgó érzete, ~
 769   1|              átnyilalta kebled húrjait,~A kín, a hosszú, tompa fájdalom, ~
 770   1|       átnyilalta kebled húrjait,~A kín, a hosszú, tompa fájdalom, ~
 771   1|           érezem, ~Ily kínok ellenében, a vigasznak ~Szavát emelni,
 772   1|             görbitendne meg; ~Mert mind a kettõt egy nemzet baján ~
 773   1|                 neveléd szilárddá...~Te a hazáé vagy, - nem durva
 774   1|         hajthatatlan sziklaként tekinti~A bárd alatt elhullni gyermekit,~
 775   1|             alatt elhullni gyermekit,~S a mélyen érzõ szív legemberibb ~
 776   1|      legemberibb ~Tolmácsait szégyenli, a könyût;~S nem is könyûkben
 777   1|         panaszba fojtja életét;~De mint a régi Hellás hõsei, ~Szálkardra
 778   1|                míg törzsöd pusztítója, ~A zord halál kegyetlen angyala, ~
 779   1|             köré cyprusberket kerít:~Te a hazának sivatagjain~Egy
 780   1|                újat azzal ~Kezded, hogy a honnak egy ó sebére ~Erõd
 781   1|                 csak elvben, ~De tettel a közterhben részesülni.~Légy
 782   1|                magyar nemes hazánkban, ~A ki magasztos példád ne kövesse! ~
 783   1|               szép szót, elnémuljanak! ~A vád ezentúl megczáfolva
 784   1|            barát és ellenoldal egyaránt~A tettek emberét tisztelje
 785   1|     Gyémánt-kövekké honfi-melleden: ~És a halálnak cyprus-ágiból,~
 786   1|             varázsol,~Ki kebeledben él, a genius, ~A halhatatlanságnak
 787   1|               kebeledben él, a genius, ~A halhatatlanságnak angyala. ~~
 788   1|             Ilona, ~Körötte vérbiborban a tájék alkonya;~A karszék,
 789   1|            vérbiborban a tájék alkonya;~A karszék, mely nyugalmat
 790   1|              nagy kapcsos könyv vagyon;~A könyvet a magas hölgy csak
 791   1|                 könyv vagyon;~A könyvet a magas hölgy csak most lapozta
 792   1|                 hó karát. ~Fürtös fejét a könyvrõl majdan fölemeli,~
 793   1|           majdan fölemeli,~S felcsillog a könyûcsepp, mely szép szemét
 794   1|            fenséggel, de fellegek közûl~A nap, megtört sugárral, az
 795   1|         alászalad, -~Mert, melyet olvas a könyv, nagy dolgokat jegyez; ~
 796   1|            húszezer törökkel raká körül a sírt, ~Melyet dicsõ nevével
 797   1|             sírt, ~Melyet dicsõ nevével a hir könyvébe irt.~De a ki,
 798   1|          nevével a hir könyvébe irt.~De a ki, bár dicsõn halt, mint
 799   1|                mint áldozat esék -~Mert a dicsõ dicsére szûkkeblû
 800   1|             Országos harczi híre, ajkán a nyilt szavak, ~Wallenstein
 801   1|          táborában szálkául voltanak.~S a fõvezér Prágában asztalt
 802   1|          asztalt terít neki, ~De ételét a hõsnek éltére tette ki,~
 803   1|                 hõsnek éltére tette ki,~A németek vigadtak, folyt
 804   1|               bora; ~De Zrínyinek utósó a szörnyû vacsora! ~Olvasta
 805   1|      nagybátyjának, más Miklós életét, ~A nagy hirû vitézét, a kedves
 806   1|           életét, ~A nagy hirû vitézét, a kedves dalnokét,~Ki észszel
 807   1|             kedves dalnokét,~Ki észszel a tanácsban, fegyverrel a
 808   1|                 a tanácsban, fegyverrel a csatán, ~Ki lantja zengzetével
 809   1|          ármánya elveszit,~S kinek akár a vadkan akár csel ölte el: ~
 810   1|           Olvasta és erében megjegedett a vér:~Péter, tulajdon apja,
 811   1|                 tulajdon apja, kit most a gyász sor ér; ~Kit, mert
 812   1|                gyász sor ér; ~Kit, mert a sérelmnek emelte zászlait, ~
 813   1|         egyaránt ~Anyjáról anyabátyját, a hõsi Frangepánt,~S könyût
 814   1|                könyût ejt és átkot mond a véres nap felett, ~Mely
 815   1|                 véres nap felett, ~Mely a testvércsaládnak ily rémes
 816   1|            Zsófiáért könyezni nem bira!~A gyásznak nincs-e vége? s
 817   1|           sorsok hirnöke, ~Sötét könyv, a kapocscsal, koporsó vagy-e
 818   1|              vagy-e te? ~Nincs vége még a gyásznak, mert él még Zrínyi
 819   1|              mert él még Zrínyi vér! ~S a könyv az érczkapocscsal
 820   1|                csapkodásiban. ~Elhagyta a szerencse, elhagyta Tökölit; ~
 821   1|                  De rendületlen áll még a várnak kõfala,~Erõben és
 822   1|                 S az úri hölgy székénél a bársonyban megáll.~«Nem
 823   1|                  de büszke czédrus õ. ~«A könyvet nyitva hagytam!
 824   1|                nyitva hagytam! kezemben a tolú, ~Mit írjak még beléje,
 825   1|                végzésed parancsol?» - s a tollal szép kezén, ~Áll,
 826   1|                istenétõl várva, mi lesz a végzemény...~S megnyílik
 827   1|              asszonyom!’ ~«Szólj - mond a hölgy- ártatlan fogságát
 828   1|               börtönében! - mond tompán a követ! -~Sok év után igazság
 829   1|                 év után igazság gyõzött a bûn felett;~De haj, mit
 830   1|            Isten ne hagyj!» - kiált fel a hölgy s székébe hull? ~Vélnéd
 831   1|                Vélnéd egy szikla rendûl a föld ingásitul.~«A legutolsó
 832   1|               rendûl a föld ingásitul.~«A legutolsó Zrínyi - szól
 833   1|              isten, több töviskoszorú!»~A gyászkövet kifordul, utána
 834   1|         gyászkövet kifordul, utána mint a fal, ~Sápadtan és fehéren,
 835   1|            rivall: ~«Mentsd meg magad s a mid van, kegyelmes asszonyom, ~
 836   1|         asszonyom, ~Elárult rõt diákod, a hûtlen Absolon!~S mit három
 837   1|               az ég!~- Szólt megadással a hölgy s fölegyenesedék -~
 838   1|                 Legyen, vezér, meghozva a legfõbb áldozat:~Vidd Bécsbe
 839   1|           elmegy, többet nem adhatok...~A nõ kitépi nektek keblébõl
 840   1|              tudd meg - szólott, - hogy a helye, ~Honnan kitéped,
 841   1|                   s ez anyja kebele!»~S a könyv, az érczkapocscsal,
 842   1|                 gyászszal telék, ~(Hogy a gyász rajzolója, a toll,
 843   1|                 Hogy a gyász rajzolója, a toll, nem vérezék!)~A toll
 844   1|        rajzolója, a toll, nem vérezék!)~A toll s a lap nem vérzik,
 845   1|                  nem vérezék!)~A toll s a lap nem vérzik, de annál
 846   1|              vérzik, de annál véresebb ~A legnemesb hölgy szívén az
 847   1|              harmadszor nyilt az ajtó - a hölgy sikoltva kél, ~Tököli
 848   1|                most már mindent remél!~«A bécsiek szótartók; szabad
 849   1|               úgy akarjuk - mint légben a madár, ~Kit egyaránt lõhet
 850   1|            vadász és vadkufár!’~Viszonz a férj sötéten s gúnygörcscsel
 851   1|              számunkra csapásnál!» szól a nõ, ~S áll megtompult érzéssel,
 852   1|                érzéssel, dermedten mint a kõ,~A nagynevû családnak
 853   1|          érzéssel, dermedten mint a kõ,~A nagynevû családnak utósó
 854   1|              családnak utósó sirköve, -~A könyv utósó lapja nevével
 855   1|                  vitorlát széthasgatott a szél -~De érczerõs keblében
 856   1|              érczerõs keblében töretlen a sziv él.~Rég sir takarja
 857   1|            földe nem bántja hült porát;~A könyv az érczkapocscsal
 858   1|               NÉPÉHEZ.~Mi vagyunk-e még a hét vezérnek ~Sarjadéki,
 859   1|              vér?~Mi vagyunk-e vére még a vérnek, ~Melyet ontott a
 860   1|                a vérnek, ~Melyet ontott a szent hét vezér, ~A midõn
 861   1|              ontott a szent hét vezér, ~A midõn nagy Árpád nemzetének ~
 862   1|                esküvének? ~Õk az esküt, a szentet, kimondák, ~S vérben
 863   1|                az áldomást: ~Mi, kikért a hõsi vért kionták, ~Elfeledjük
 864   1|               vért kionták, ~Elfeledjük a nagy tartozást?~Vagy tán
 865   1|                mert nem esküvésünk? ~És a vér, mit ittak, nem mi vérünk?~
 866   1|                  nem mi vérünk?~Itt van a föld! Kárpátok tövében, ~
 867   1|           Völgye, halma e vértõl kövér:~A kaszás derékig áll füvében,~
 868   1|             füvében,~Dús kalászin áldás a kenyér!~S van hizalmas nyája,
 869   1|              borága, ~Drága érczet rejt a bánya ága.~Im de a föld,
 870   1|                 rejt a bánya ága.~Im de a föld, oly gazdag magában, ~
 871   1|         virágzék csak felére fel? ~Mert a föld lenyügzõ bérigában, ~
 872   1|               lenyügzõ bérigában, ~Mert a nép rajt bérigát visel; ~
 873   1|               rajt bérigát visel; ~Mert a földön ég malasztja mellett ~
 874   1|                burjána termett!~Itt van a viz! négy folyó medrében, ~
 875   1|                s Tiszánk; ~Annyi életér a hon szivében,~Mennyi cseppje
 876   1|                 áldást hozna ránk. ~Itt a tenger, õr gyanánt a szélen, -~
 877   1|                Itt a tenger, õr gyanánt a szélen, -~Mint egy isteneszme
 878   1|          isteneszme terjedékben! ~Im de a víz, négy folyód zugása, ~
 879   1|                lakatja zárja!~S itt van a nép! mely nyolcz századon
 880   1|               mely nyolcz századon túl ~A nemessel együtt vérezék,~
 881   1|                 kardhoz egyaránt nyúl, ~A hogy a harcz kérte vagy
 882   1|          kardhoz egyaránt nyúl, ~A hogy a harcz kérte vagy a bék; ~
 883   1|                 hogy a harcz kérte vagy a bék; ~Itt van a nép, vére
 884   1|              kérte vagy a bék; ~Itt van a nép, vére még a vérnek, ~
 885   1|                 Itt van a nép, vére még a vérnek, ~Sarjadéka a szent
 886   1|                még a vérnek, ~Sarjadéka a szent hét vezérnek!...~De
 887   1|               szent hét vezérnek!...~De a népet megtöré igája,~Nyolcz
 888   1|                  mi vagyunk-e, kérdem: ~A nagy Árpád sarjadékai?~Mi
 889   1|          nemzetté esküvének? ~Az elõdök a törvényt kimondák,~S megtarták
 890   1|           véröket kiontják, ~Legyen egy a nagy nemzetcsalád, -~És,
 891   1|       nemzetcsalád, -~És, ki híven küzd a köz hazáért, ~Köz javából
 892   1|               egyaránt vegyen bért. ~Mi a törvényt esküt és a népet ~
 893   1|                  Mi a törvényt esküt és a népet ~Megvetettük sok száz
 894   1|              sok száz éven át;~Jog fölé a kény hatalma lépett,~S szörnyen
 895   1|            megcsonkult az õscsalád! ~És a földön, vízen és a népen~
 896   1|                   És a földön, vízen és a népen~Isten átka fekszik
 897   1|            Ádriáig érjen. ~Oldassék meg a földnek bilincse,~A tulajdon
 898   1|                 meg a földnek bilincse,~A tulajdon szent legyen s
 899   1|                 legyen s örök;~S lészen a föld népeidnek kincse, ~
 900   1|             Színarany az istenadta rög;~A mi szárnya a madárseregnek,~
 901   1|             istenadta rög;~A mi szárnya a madárseregnek,~A szabad
 902   1|                szárnya a madárseregnek,~A szabad föld az a nemzeteknek! ~
 903   1|         madárseregnek,~A szabad föld az a nemzeteknek! ~Fékre vedd
 904   1|                nemzeteknek! ~Fékre vedd a víznek tombolóit,~A világnak
 905   1|                vedd a víznek tombolóit,~A világnak nyisd meg kapuját -~
 906   1|             gályáidnak árboczát!~Tenger a föld vére, - lüktetése ~
 907   1|                 és hazáknak érütése.~És a nép, mely vér a régi vérbõl, ~
 908   1|             érütése.~És a nép, mely vér a régi vérbõl, ~Nyerje vissza
 909   1|                 vizbõl és kenyérbõl,~És a törvény védõ paizsát;~S
 910   1|                S mert terhet visz, oszt a köz hazáért: ~Köz javából
 911   1|               vegyen bért!~És te isten, a véghetlen égben. ~Magyaroknak
 912   1|                 meg összes összeségben ~A mi esküt a nemzet teve, -~
 913   1|                 összeségben ~A mi esküt a nemzet teve, -~Add hozzá
 914   1|                kincsét: ~Szabadítsd fel a szellem bilincsét!~S fény,
 915   1|                                         A ZARÁNDOK.~Ott volt Palaestinában ~
 916   1|        elvetette,~Hogy merre tévelyeg, ~A kõ s útféli tüske ~Talpát
 917   1|            mégis ~Nyugodni nem tanult. ~A Szentföldrõl Rómába ~Ment
 918   1|                  Ment új sanyar között,~A pápa szent székénél ~Két
 919   1|                 És súgja nagy bünét... ~A pápa összecsapta~Imára két
 920   1|            összecsapta~Imára két kezét.~A kegy sugára arczán ~Haraggá
 921   1|             mint az égnek ~Dörgése zeng a szó: ~«Istennél a bocsánat!~
 922   1|          Dörgése zeng a szó: ~«Istennél a bocsánat!~S bûnért irgalmazás;~
 923   1|                  mit nem bocsát meg... ~A hazaárulás!»~~
 924   1|               20-án 1845~Csordultig áll a telt pohár ~Somlyó arany
 925   1|             áldomása!~Midõn pohárt tölt a magyar, ~Elõbb azt föl nem
 926   1|              társra nem köszönti:~S igy a magyar, ha bort iszik, ~
 927   1|           áldomás megszenteli ~Hõ ajkin a beszédet.~Hiún tehát nem
 928   1|                 E bor nemes gyöngyével;~A gyöngyfûzért mint áldomást ~
 929   1|          felejtem.~Fel, fel tehát, mint a patak ~Somlyó aranya folyjon! ~
 930   1|          Fenékig felbuzogjon!~Mert mint a földnek feneke ~A legjobb
 931   1|             Mert mint a földnek feneke ~A legjobb érczet rejti,~Tengerbe
 932   1|                 Tengerbe istennek keze ~A legszebb gyöngyöt ejti.~
 933   1|          legszebb gyöngyöt ejti.~Miként a szívnek rejtekén ~Az érezõ
 934   1|            rejtekén ~Az érezõ kebelnek,~A szív leghõbb érzései ~Látatlanúl
 935   1|               Látatlanúl teremnek: ~Úgy a pohárnak fenekén ~Utósó
 936   1|                nem hiszi kisértse meg -~A legnemesb ital van!~De ezt
 937   1|              legnemesb ital van!~De ezt a cseppet azután~- Hogy senki
 938   1|                ne felejtse! -~Mindenki, a ki itt vagyon, ~Deákunkra
 939   1|         Deákunkra köszöntse!~Úgy légyen a vér benne vér, ~Igaz, való
 940   1|               lent sodra pergõ rokkafán~A menyecske, czifra mint a
 941   1|                A menyecske, czifra mint a tulipán, ~Csipkés ujja gyolcs
 942   1|              szoknya s kendõ rajta mint a vér. ~Rokka mellett a menyecske
 943   1|              mint a vér. ~Rokka mellett a menyecske fenviraszt, ~Várva
 944   1|              Várva várja, kinek gondja, a kit, azt.~«Hej galambom -
 945   1|                 éji szélvész rája zúg, ~A falórán tizet szólott a
 946   1|                 A falórán tizet szólott a kakuk,~De nem zúg a szél,
 947   1|             szólott a kakuk,~De nem zúg a szél, sem óra annyira, ~
 948   1|                 hall, s rokkája elakad,~A pitarba, tudja kihez, kiszalad. ~
 949   1|                 tudja kihez, kiszalad. ~A pitarban hóka lován Bandi
 950   1|               Négy órája hogy nyomomban a megye; ~Még csak a hidig
 951   1|            nyomomban a megye; ~Még csak a hidig juthassak el hamar,~
 952   1|             eltakar.»~S friss italt hoz a menyecske, enyhadót, ~Ad
 953   1|                 megmentve tudjalak.» ~S a zsivány száll, mint szellõ,
 954   1|                 szellõ, mint gondolat, ~A menyecske szívverése elakad;~
 955   1|            Piros arcza elhalványul mint a fal, ~Lódobogás, százszoros
 956   1|               Lódobogás, százszoros az, a mit hall. ~Az igazság van
 957   1|                 nyomában Bandinak, ~Már a hajdúk a kert alatt hajtanak... ~
 958   1|                 Bandinak, ~Már a hajdúk a kert alatt hajtanak... ~
 959   1|                 kert alatt hajtanak... ~A menyecske nem gondol csak
 960   1|               Meg ne fogják, istenemre, a ki él,»  És kezében fáklya
 961   1|                  És kezében fáklya lesz a rokkanyél... ~A zúgó szél
 962   1|             fáklya lesz a rokkanyél... ~A zúgó szél mintha mondva
 963   1|                 pillanatban lángban áll a kis tanya. ~Hol van a szív,
 964   1|               áll a kis tanya. ~Hol van a szív, mely ne könyörûlne
 965   1|               házáért siró nõ könyinek?~A tüzet eloltották a pandurok, -~
 966   1|            könyinek?~A tüzet eloltották a pandurok, -~Barna Bandi
 967   1|             pandurok, -~Barna Bandi már a folyón túl robog! ~Pandurokkal
 968   1|             terítjük szûrödet,~S ha még a rakásfa sem lesz jó meleg, ~
 969   1|             rakásfa sem lesz jó meleg, ~A meleget forró csókom hozza
 970   1|                általad, ~Vedd háladásom a nyújtott világért! -~De
 971   1|            ragyogást, ~Elég, ha tettem, a mit te nekem...~S ha egy
 972   1|            könyû hull is sirom porára: ~A nap fényét nincs mért irígylenem! ~~
 973   1|                karán,~S mi vár reád még a jövõ nyomán? ~Im elhalának
 974   1|              jövõ nyomán? ~Im elhalának a dicsõ apák,~Kik érted szívök
 975   1|             vérét áldozák,~Kik megrakák a nagy épûletet,~Melyet csodált
 976   1|                és félt nyugat, kelet,~S a hét vezér hajh! s Árpád
 977   1|                kevéskét Béla harcziról,~A vad tatárok bõsz csatáiról;~
 978   1|               tatárok bõsz csatáiról;~S a pusztitás nem fájna annyira, ~
 979   1|               kara: ~De pusztitóbb volt a halál szele, ~Mely Endrével
 980   1|              törte le ~Az õsi törzsnek. A vér elfogya,~Melyet nagy
 981   1|          szereti? ~Nyomban követte õket a csata,~A mely Mohácsnak «
 982   1|           Nyomban követte õket a csata,~A mely Mohácsnak «sír» nevet
 983   1|              Mohácsnak «sír» nevet ada;~A sírnak hantján könyekhez
 984   1|              Igát viseltünk Árpád fiai,~A hõs, szabad nemzetnek sarjai! ~
 985   1|              nemzetnek sarjai! ~Békóban a nép nyögve görnyedett;~A
 986   1|                a nép nyögve görnyedett;~A hõs csatában küzdve elveszett;~
 987   1|              csatában küzdve elveszett;~A hon javát, savát - hallgasd
 988   1|              savát - hallgasd meg ég! -~A zsarnok és - az áruló szedék.~  
 989   1|           gyõzelmi éneke;~És elvonulván a nehéz vihar,~Új életet kezd
 990   1|              vihar,~Új életet kezd élni a magyar. ~Honába visszahozta
 991   1|                 csarnokát;~Onnan miként a csattogány dala, ~Költõ
 992   1|                 alattad, mint tán volt, a föld. ~Ön táborodban a vész
 993   1|                  a föld. ~Ön táborodban a vész mételye,~A sûlyedésnek
 994   1|              táborodban a vész mételye,~A sûlyedésnek megkapott csele: ~
 995   1|                 Vonják, nagyobbak, mint a szent hazáé -~A hivatalkór,
 996   1|         nagyobbak, mint a szent hazáé -~A hivatalkór, s kártya-asztaláé...~
 997   1|               Nem dönthetett meg eddig, a magyar, ~Tanuljon végre
 998   1|         hazaárulást,~S magának adja meg a végcsapást! ~~
 999   1|               borongó kastély, tégedet?~A természet s müvészet frigybe
1000   1|              szép környékedet.~Körötted a kert, nagyszerû diszében,