1-500 | 501-1000 | 1001-1079
Rész
1 1| érzetim édenét, ~Fájdalmim s örömim istenüléseit,~
2 1| örömim istenüléseit,~ S megzengett az ezüst lant ~
3 1| Könnyû húrja kezem között.~S a mit lelkesedés, a mit
4 1| megfoglak én!» ~Szól a lány, s érte mén. ~Pintyõke kis
5 1| Csak ûz, csak hesseget, -~S pintyõke s lányka száll; ~
6 1| csak hesseget, -~S pintyõke s lányka száll; ~Vadász megettük
7 1| Szeress, oh égi lény!» ~S a lányka föltekint: ~Madárnak
8 1| mint vagy, ha szeretsz!~S vadásznak hõ karán ~Olvadva
9 1| Köszöntelek, te szép liget, ~S szelid magányod árnyait, ~
10 1| E csergedõ kristályvizet~S e fák vidám sudárait! ~Köszöntelek -~
11 1| Éretted, oh hon, szép s dicsõ, ~Mely egykor földerülni
12 1| egykor földerülni fog, -~S érettetek,~Oh lány, s barát,
13 1| S érettetek,~Oh lány, s barát, ti hûk, ti kedvesek! ~
14 1| barát, ti hûk, ti kedvesek! ~S te érted, elrejtett liget!~
15 1| Önalkotott világban él,~S ti bennetek,~Kik égtek értem,
16 1| bennetek,~Kik égtek értem, s égek értetek! ~~
17 1| A fiú bolyongni mén;~S hagyva völgye hûs virányát, ~
18 1| földi lány!’~Szól az ifju, s útra mégyen, -~Bár utána
19 1| Puszta gõz a képzelet!»~S évre év jön és lemégyen, -~
20 1| egyre kék ködében ~ Volt s maradt a légi vágy;~S kis
21 1| Volt s maradt a légi vágy;~S kis világa szûk lakába, ~
22 1| bolyongott vissza vágy.~S ott a lány, de férj karában, - ~
23 1| kis fi van balában, -~ S ajkán ily szó hallható: ~«
24 1| Corregio müvészi vásznán,~S a gyermek így enyelg a szent
25 1| szeme, ~Érzõbb a hív kebel,~S az ifju hõ szive ~Szent
26 1| két fájdalom ~Búm ingere,~S ketté olvad nehéz szivem ~
27 1| Itatni kivittem az érre,~S az ér is örült, ha ivá vizét, ~
28 1| birtokos úr vagyok!’~ S kincsével az úr kinálgat. ~«
29 1| kellemes állat ez õzike!’ ~ S leszögzi szemét a mezõre. ~«
30 1| kérve is a te sajátod!»~S a lány oda nyújtja piczin
31 1| karán vas nehezül -~ S nincs, nincs a ki megmentse. ~
32 1| visszadõl, meg felszökik,~ S a szörnyü lánczakon ront; ~
33 1| készen.~«Hol vagy szülém s te szép leány?» ~ Imígy
34 1| karán vas nehezül, -~ S nincs, nincs a ki megmentse.~
35 1| Õ ájtatos keresztény, ~S a kard helyett az olvasót~
36 1| a hûség és fortély ~ S a porkoláb kegyelme.»~S
37 1| S a porkoláb kegyelme.»~S elõ, elõ ment mint madár, ~
38 1| gondolat futása,~A szép leány s szabad huszár ~ Menekvõ
39 1| halacskát, ~Meg tovább lebeg,~S gyenge habbal mossa vállát, ~
40 1| alább száll a királyfi ~S mind alábbra száll;~Nem
41 1| Szól a csába csalfa tündér ~S átkarolja õt!~Nincs, oh
42 1| hattyu nyakára, ~ Ekkora s ilyen az orr, ilyen a biborajak.~
43 1| tavára~A szõke fürtü Habilán,~S a halra gondolt s kedvesére -~
44 1| Habilán,~S a halra gondolt s kedvesére -~S egy könycsepp
45 1| halra gondolt s kedvesére -~S egy könycsepp ült szemcsillagán. ~~
46 1| barna rabló, ~ Eledelem?’~S a barna társ a szirton ~
47 1| tánczol ~ Dús termeken.»~S csattogja társa, szárnyát: ~ ,
48 1| dögéhes, ~ Károgva szállt,~S a holt vitézen édes ~
49 1| gyámolát,~Hogy asszonyt s szép leányt ~Teremte szent
50 1| leányt ~Teremte szent kegye,~S õket kivétlenûl ~Szebbnél
51 1| kedvökért ~Még vért is ontanék, ~S bért vitézségemért~Csókokban
52 1| tartanék ~Számukra számosan, ~S ah lenne szép ruha, ~Gyémánt,
53 1| idõkön át ~Forró szerelmeket,~S dalban dicsõitem~A szende
54 1| szövi ~Szivemre ön kezem,~S selyembogár gyanánt ~Hálómban
55 1| serkenek,~A hányszor õs hazát~S szép asszonyt zenghetek. ~~
56 1| EMLÉKEZET. ~Gyermek valék s szerettem, ~Téged szerettelek; ~
57 1| De néma volt a gyermek, ~S meg nem neveztelek. ~Oly
58 1| édes! ~A néma szerelem,~S e néma szent szerelmet ~
59 1| Hol gyermek álmom éltét, ~S ez álmait lelé,~Hol szép
60 1| egébõl, ~Csak üdvöt olvasék,~S mondhatlan érzetemben ~Szerettem
61 1| mondhatlan érzetemben ~Szerettem s - hallgaték. ~Feléd nyulok
62 1| karommal, ~Feléd ver a kebel,~S mindennap uj szerelmet, ~
63 1| van, ~És távol van nekem;~S távolban és közelben ~Borús
64 1| lovad vihar;~ A föld s az ég daczára ~ Hölgyet
65 1| A legsebesb futóval.’ ~S elõ, elõ ment kettesen,~
66 1| levének.~Vágy ûzte Haszszánt s szerelem ~ Szép Zolna
67 1| gyönyörvilágot, ~ Szerelmet s boldogságot.~Mint a szelíd
68 1| szerelmem, - szól a lány -~ S felnéz a hõs szemébe,~Mint
69 1| Tiéd a sírig, érezem;~ S ha van siron túl élet, ~
70 1| Ott is csak érted éled.’~S a nép gyülöng, az óra múl, ~
71 1| Elõl a võfél tánczosúl,~ S a vig seregnek árja, ~Utána
72 1| és öreg,~Legvégre a pap s két gyerek; ~ Szép Zolna
73 1| vészt Haszszán haladja, ~S a láthatárra gyors lovon~
74 1| ürébe szó robog:~ «A föld s az ég daczára ~ Hölgyet
75 1| Parányi szám a nászvendég,~ S az is fegyver hiában, ~De
76 1| Allah-akbar mennydörög, ~ S Mohammed a szolgája.’ ~«
77 1| a vitéz~ Elõbbre megy s elõre! ~A nászi nép esengve
78 1| Jézus bor- és kenyérben. ~S ostyáját ím az áldozó~
79 1| Csengetve hírûl adja.~S földig borúl mindannyi nép, ~
80 1| Földig borúl e Zolna szép,~ S érzéstõl elkapatván~ Földig
81 1| Ég érte láng e szûben.~S a szent keresztre esküszem, ~
82 1| leszesz hû férje!’~Szólott, s lovára kanyarúl ~ Nyugodt
83 1| Öröm sugárzik arczán,~S elõ, elõ a büszke mén, ~
84 1| Szép halál nekem!~Nagy s kemény volt a harcz, ~Vért
85 1| volt a harcz, ~Vért kivánt s halált,~Vérre, áldozatra ~
86 1| talált;~Ah, de édes a vér ~S e halál nekem: ~A magyar
87 1| Téged, szent szabadság ~S boldog egyesség!~Legdicsõbb
88 1| Folyj ki hát, folyj vérem, ~S múlj el életem!~~
89 1| fedez: ~Mi kincsem volt s világom ~E nagy világ ölén,~
90 1| Itt nyugszik, - a remény! ~S halmára lehevertem,~S halmán
91 1| S halmára lehevertem,~S halmán itt hervadok, ~A
92 1| A temetõ lett kertem,~S kertésze én vagyok.» ~És
93 1| És mint a kõre nézek,~S az írást olvasom,~Nagy borzadalmat
94 1| ürében ~Magamra ismerek;~S a sírásó szemében ~Saját
95 1| borúja, ~Te tavaszom tele;~S mégsem lehetne élnem ~Lelkednek
96 1| Oh mért nem adhatok szót ~S nyelvet neki;~Hogy a kimondhatatlant ~
97 1| teremtett ~A lények istene,~S e drága, ritka gyöngybõl ~
98 1| Teremte csattogánydalt;~S e dalból lett szava, ~Kezén
99 1| dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek tovább is, ~
100 1| Szemébõl létöröm malasztja néz,~S a nép esengõ szóval jár
101 1| közûlök áradó kegyébe?» ~S bõségszarúját a tündér kiönti, ~
102 1| kéjvirágot, más babért szakaszt,~S a mint vannak, s kegyében
103 1| szakaszt,~S a mint vannak, s kegyében részesûlnek: ~Oltárkövére
104 1| égsz, szent szerelmedet!» ~S kit a költõ oly rég imádva
105 1| KIRÁLYSÁGA. ~Mert kincset, rangot~S fényt nem birok, ~Ki mondja,
106 1| Királyi joggal ~Járkálok én;~S van népem, e szív ~Szülötti
107 1| Kormányzom õket ~Szivem szerint,~S a nép alattam ~Nem hord
108 1| szûz -~Az illik énreám! ’~S elhozták a ruhát, ~Fehér
109 1| De csalfa vendég voltál, ~S nem csalfa csak; ~Istentelen
110 1| virult e fán ~Egy élet-ág,~S az életágon egy gyümölcs, ~
111 1| kertben több virág ~Ily szép s derék,~Oh nincs a földön
112 1| Víg madárka nem cseveg;~S mégis ah, mi érzet ez, ~
113 1| ez, ~A mi bennem ébredez,~S mint egy édes sejtelem ~
114 1| Ez fûszál lesz, az virág,~S ez, mely itt van keblemen, ~
115 1| Szeretnék nem szeretni,~S ah mégis lángolok, ~Karom
116 1| Nincs kit szeretni még;~S ah, mégis érzem, érzem, ~
117 1| is,’ ~Enyelg a kis bohó.~S haragra lobban Brend vitéz, ~
118 1| ül, ~Fej ott elég vagyon!~S Berend vitéz megy - gyõz, -
119 1| megy - gyõz, - megjön; ~S nyugszik két hó karon.~~
120 1| szépre ~Gyult érzetével:~S mely szép szemedbõl ~Szemembe
121 1| hölgyem, ~Enyém szerelmed!~S e szerelemben ~Egész egy
122 1| Monda isten: nap legyen s szemed lett, ~A szerelmi
123 1| isten: rózsadomb virúljon,~S rózsadomb lett két virágzó
124 1| lágy selyem teremjen, ~S terme fürtöd drága szálu
125 1| ízes, teljes és pirosló,~S lõn parányi szácskád az
126 1| kertben fülmilét teremte,~S én levék e kertnek fülmiléje, ~
127 1| énekelvén: ~Vajha engem s mindörökre engem ~Boldogítna
128 1| nap sugára,~Vajha nékem s mindörökre nékem ~Nyilnék
129 1| Rabbilincset a selyemhajakból,~S híven, híven õrzeném e kertet, ~
130 1| hölgyet nyert szivének, ~S szép hölgyétõl magzatot. ~
131 1| Szemökben a nemes harag, ~S a kar hatalma van.~De trónusán
132 1| trónusán áll a király, ~S szól ajkiról a gõg: ~«Földig
133 1| pártütõk!»~Szólott haraggal s bosszusan, -~A harmincz
134 1| király!» kiált a hõs; ~S megrázza õsz fejét;~Vélnéd,
135 1| Az átok súlya nagy.~Vért s éltet áldozott neked ~E
136 1| neked ~E nemzet székedért,~S te rút gyülölséggel fizetsz, ~
137 1| küzdve, hû felek, ~Egyért s együtt halunk.~De térdet,
138 1| Kont!»~Szólott haraggal s vakmerõn, ~Inkább meghalni
139 1| bõszszel a király viszonz, ~- S király haragja nagy -~«Halál
140 1| vezér, ~Te itt is lázitó!»~S zordan mögötte feltünik ~
141 1| Elsápad a nép, áll a hõs, ~S áll a harmincz nemes: ~Rajtok
142 1| a bitó!~- Mond a király s így veszszen el, ~Ha kell,
143 1| Vérpallosával a bakó~Kifárad, s újra öl.~S a néma légbe
144 1| bakó~Kifárad, s újra öl.~S a néma légbe nem vegyül ~
145 1| csapást; ~A bajnok visszanéz,~S szemben fogadja a bakót ~
146 1| halt el a harmincz nemes, ~S Kont, a kemény vitéz.~S
147 1| S Kont, a kemény vitéz.~S a néma légbe nem vegyûl ~
148 1| király, zsarnok király!~- S a zsarnok vére fagy -~Itéleted
149 1| vagy és hatalmas, ~Gyöngy s aranynyal ékszerezve, ~Oldaladnál
150 1| Mint a nap, sugárövezve! ~S fájdalom van írva mégis ~
151 1| zsámolyodnál~Búd okáért esdekelnek!~S a minõ szent, a minõ nagy ~
152 1| minõ szent, a minõ nagy ~S óriási hõ szerelmünk: ~Búborúdat
153 1| Óriásokká leendünk:~Kérdd, s kitépi mind, fejenként, ~
154 1| Néked adja egy magzatját;~S a ki minden volt szivének, ~
155 1| Szive hölgyét, örüléssel;~S a javak legfõbb malasztját, ~
156 1| Életét, kéjérezéssel!~S föl! magasra, föl! lobogva ~
157 1| istenné, ~Méltósága fönségében~S földi mégis, mint anyának, ~
158 1| A gyilkost verje meg.’~S eltünik a leányzó -,~Helyén
159 1| Ne néki sírt a föld!»~S harmadszor is leányzó ~S
160 1| S harmadszor is leányzó ~S negyedszer is tünék; ~S
161 1| S negyedszer is tünék; ~S igy véghetetlen végig ~Sok
162 1| Sok száz leányka még. ~S mindannyi egy ajakkal ~Csak
163 1| Feláll egy új halott még, ~S ily szó jön ajakán: ~«Nem
164 1| Ádriáig ~Zengjen a közének,~S veszszenek, kik ellenállnak ~
165 1| Légyen egység a királynak ~S nemzetnek közötte; ~Egyiránt
166 1| Nyelvben, érzeményben.~S lészen áldás fénykörében ~
167 1| halunk, mint ~Õseink halának,~S általadjuk gyermekinknek ~
168 1| általadjuk gyermekinknek ~S gyermekink magvának.~S ivadékról
169 1| S gyermekink magvának.~S ivadékról ivadékra ~Nem
170 1| Kopott fakó ruhát hord ~S az út felén lakik.~De hogyha
171 1| zenére ~Egész föld megvidul, ~S rájok s reá az égnek ~Örömkönyûje
172 1| föld megvidul, ~S rájok s reá az égnek ~Örömkönyûje
173 1| Kiált a pórlegény utánok, ~S forr melle és dagad.~«Hová
174 1| elbizottan ~Reá mindegyike.~S hegykén, kevélyen eltekintnek ~
175 1| Darócz ruháján a fiúnak ~S a kérdezõ fölött.~,Azt véltem
176 1| véltem a labanczra mentek, ~S velök lesz háború,~Hogy
177 1| E vad gõg arczait.’~Szól s visszalép ekéje mellé, ~
178 1| mellé, ~Élén egyet törül, -~S villámot láttak a huszárok, ~
179 1| Sétálni a mezõre;~Leánya volt s a víg bolond ~Mezõre kisérõje.~
180 1| rögét,~Verítékében ázva.~S szól kérdezõleg a leány, ~
181 1| Kenyéradó vetéssel.»~,S a föld viszont nem ad neki?’,~«
182 1| Rabbilincsen ~A dicsõ szabadság.~S tûr, sok évig tûr a hõsi
183 1| türelme partjain kilép, -~Kél, s kelése~Tenger áradatja,~
184 1| kelése~Tenger áradatja,~Vív, s vivása ~Gyõzelmét aratja.~
185 1| sors elérte.~Vígad a nép, s gyõzõ dalja zeng, ~Hõ dalától
186 1| ménen megülni gyõztesen,~S ha harczi nem valának, bársony
187 1| Bejárta szép országát, s mint béke angyala, ~Törvényt,
188 1| vala, ~Bejárta a Dunának s Tiszának mesgyeit. ~Kihallgatá
189 1| halálán, ez a csehén bizik.~S végig lakoztanak már, és
190 1| feledtek inni a vigadó urak,~S vigalmok a hegyig hat, hol
191 1| kedvelé, ~Mátyás király föláll s int a szõlõhegy felé:~«Ím,
192 1| Utána mén az úrnép vontatva s kénytelen, ~Mikép a lomha
193 1| árnyék a test után megyen. ~S bámészan a parasztok reá
194 1| Mátyás király megedzett s dologszokott vala, ~Az úrinép
195 1| ül, szigor van homlokán ~S a lelkendõ urakhoz ily szó
196 1| föld, urak, kemény rög, s ki azt megmíveli, ~Véres
197 1| éljen népetek!» ~Szólott - s az úri nép megjegyzé az
198 1| köntöst ~Szántam erre, néked,~S már örültem, új szabása ~
199 1| virágot,~Kis fiacskád - s benne s véle ~Egy egész
200 1| Kis fiacskád - s benne s véle ~Egy egész világot.~
201 1| de szívem is birod már, ~S minden dobbanását -~Ily
202 1| Dalt, ha létöröm derûl rá ~S szép szemed sugára -~Akkor
203 1| halált ~Haltak mint honfiak,~S haláluk szép volt és dicsõ, ~
204 1| legény,~Ott álla most is s látta, mik ~Történnek György
205 1| szeme ~Tengernek árjai.~S mind látja õt, mind sír
206 1| legény, - borzadva szól, ~S kérdõleg széttekint -~Ki
207 1| Kontért, a hõs- és honfiért~S gazdámért sirok én. ~Vágasd
208 1| sirok én. ~Vágasd ki a fát, s mely reá ~Kulcsolta szíverét, ~
209 1| Szakaszd ki a meleg szivet, ~S mely éltetett, nevelt, ~
210 1| Kontnak helyébe mást!»~Szólott s karával görcsösen ~A csonka
211 1| Sír, átkoz és nevet...!~S mélyen megindul a király ~
212 1| az õrjöngve visszaszól ~S mint rém reá mered: ~«Inkább
213 1| Mint tégedet - cseh eb!» ~S váltott inkább éltén halált ~
214 1| oly királyt, ~Ki törvény s jog helyett ~Önkény alá
215 1| Mint lelkes honfi vítt. ~S kiért kivítta harczát, ~
216 1| álltanak, ~Rózsa együtt s líliom~Így virágzanak.~Domb
217 1| Néma, szomorú.~Dalnok õ, s a két leány ~Szépen kéri
218 1| magyart ~Mint temette el.~S összenéz a két leány, ~Lelkök
219 1| uj zöldet ölt, ~Mosolyog s remél.~A leányok egyike ~
220 1| Domb alatt egy sírorom ~Fû s virágtalan;~Benne a dalnok
221 1| Búcsút gondjaimnak; ~Fájdalom s örömkönyûim ~Csaknem összefolynak!~
222 1| madár könnyen repülnék ~Szél s hab ellenébe;~Csakhogy egyik
223 1| Mind hiába, elragadt már, ~S visz hajóm magával!~ II.
224 1| kinyujtom mind a két kart, ~S nincsen, a kit megölelnék, ~
225 1| szív, örök tusában ~Vesztés s birás felett. ~Most karján
226 1| Házának templomába ~Csend s béke költözött. ~A sajka,
227 1| szelíden ~Hív nõ karolja át,~S mutatja rét füvében ~Enyelgõ
228 1| faláról ~Felkapja hangszerét,~S a házi boldogságról ~Dalolja
229 1| repült el ~Ifjú fejed fölött,~S megint csak úgy talállak, ~
230 1| Az ég meg is fog áldni, ~S áldjon meg rényedért,1~Ki
231 1| csak ~És gyermekeidért,~S én a ki mindezeknek ~Szemlélõje
232 1| irni kér.~A könyvet czim- s több lap hián ~Még vissza
233 1| egy szép Gõthe-fej, ~Szem- s orrnélkûli rom.~A másik,
234 1| Hagyján! a czél elérve van, ~S én nem neheztelek: ~Anyjánál
235 1| szendereg.~ IV.~Kell-e nékem zaj s mulatság ~Csendek emberének?~
236 1| megsokalnám -~Szerepet cserélek.~S gyermekek közt gyermek állok; ~
237 1| élünk?~ V. ~És mennek õk s hadd menjenek ~A nagy világ
238 1| szerint!~Megyünk mi is, miként s hová ~Szivünk sugalma int.~
239 1| ékszert mi is, ~A mennyi s mink vagyon.~Õk a divattár
240 1| a divattár bábjait ~Igaz s ál ékivel;~Én a fiut, te
241 1| Utczákra õk, hogy lássanak ~S láttassák magokat, ~Szinházba
242 1| zöldbe mi, hol fû, virág, ~S szökellõ csermelyék,~S a
243 1| S szökellõ csermelyék,~S a szent természet báj ölén ~
244 1| madársereg ~Zeng édes éneket.~S mi négyen ottan térdelünk, ~
245 1| mit hõs sereg ~Száll meg, s veszen be ostromul; ~Csakhogy
246 1| kéjjel telt boldog kebel.~S ha érkezem, ha távozom,~
247 1| Körülrajogja asztalom,~S valóban és végtére is, ~
248 1| Mindén bokor, minden virág.~S miként a kis méh a köpût, ~
249 1| felelt az asszony -~Bú s örömben régi pár,~S mégis
250 1| Bú s örömben régi pár,~S mégis ifjak, bár fölöttük ~
251 1| hervadó ~Télizöld, ha tiszta s jó. ~,Kebelemnek birtokában ~
252 1| Szól a férj, a nõ felel -~S keblen nyugszik hõ kebel. ~
253 1| nyugszik hõ kebel. ~Egy szó s két csók csattanása, ~S
254 1| s két csók csattanása, ~S a virág átadatik,~Két kebel
255 1| szívdobbanással ~Kõt kõre épiténk.~S látatlan, észrevétlen ~Épitve
256 1| napsugárként ~Világit most reánk.~S csendes meleg tüzénél ~Mely
257 1| nyakamon a lányka csügg, ~S viszont én a kis csacska
258 1| Igen, de itt a harmadik,~S szívemben újra kész a harcz -~
259 1| legkisebb, úgy gondolom,~S most legkedvesb ez angyalarcz. ~
260 1| angyalarcz. ~Válaszszon a ki tud s akar!~Én nem tudok, s nem
261 1| tud s akar!~Én nem tudok, s nem akarok; ~Egy asszonyt
262 1| nem akarok; ~Egy asszonyt s három gyermeket ~Szeretni
263 1| tányért, kosárkát ~Teszen fiú s leány,~Arany hegyekrõl álmodoznak ~
264 1| álmodoznak ~Egész nagy éjszakán.~S a holnapot, ki írja azt
265 1| mind õ kapta, ~Mert jó volt s szót fogadt! ~Mint égi tárgyhoz
266 1| érzete!~A szív önkényt jónak s erénynek ~Varázsát érezi -~
267 1| erénynek ~Varázsát érezi -~S isten e kéjt egy jobb életre ~
268 1| megfürösztne ~Örömkönyûivel. ~S mi kéjben és örömben ~S
269 1| S mi kéjben és örömben ~S e három kis virág; ~Én,
270 1| Én, anyja gyermekimnek ~S a kisded unokák,~Mi kéjben
271 1| János, az obsitos magán.~S volt is miért e nagy zaj,
272 1| életébõl regét regére kezd;~Hol s merre járt, mit látott,
273 1| mit látott, mit tett õ s társai, ~S hallgatva függtek
274 1| látott, mit tett õ s társai, ~S hallgatva függtek rajta
275 1| semmi» szokása mondani, ~S közelb csoportosulnak a
276 1| segéljen, nem a magyar között,~S hát még - veté utána - magyar
277 1| hogy szinte fulladánk!~S im a futóknak közte meglátom
278 1| paripámat utána rugtatom,~S egy sûrü erdõ szélén - vitézül
279 1| Az angyalát! kiálték, s megcsípem õt nyakon, ~Most
280 1| Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén a sikon, ~Egy hat
281 1| férjem, kegyetlen lánczokon? ~S ki vagy te, jó vitézem,
282 1| Szólt most az úri asszony, s mélyen szemembe néz -~Te
283 1| igéretet teszünk,~Hogy holtom- s holtodiglan enyém tiéd leszünk.» -~«
284 1| kezem!» ~És a diák szörnyûen s nagyot prüszent közé; ~De
285 1| e vidám tor végén: ~Mint s hogyan járt el kend Bécsnek
286 1| vett részt az éji torban. ~S vitéz Háry János isten-igazában,~
287 1| látogatóba.~Sok barátom él ott, s nem egy generális, ~Sõt
288 1| sem látná senki párját,~S mint a szél elértem rajta
289 1| sasáról, mely a háztetõn ûl,~S mindennap egy tulkot költ
290 1| tekinte, ~Maga õ felsége szólt s magához inte. ~«Isten hozta
291 1| megmentettem; járja, de a végét.»~S jó hogy emlitettem a szegény
292 1| eleséget,~Még pedig aranyból» - s küldte a cselédet. ~«Hát
293 1| vacsoráról egy darabka sültem.»~S asztala fiából egyben ki
294 1| fiából egyben ki is vette, S egy fehér czipóval én elém
295 1| gyorsan is járt lába. ~S Mózsi, nem hiába, hogy királynak
296 1| benyultam czifra tarsolyomba,~S egy-egy karajczárkát vettem
297 1| fakómat aklából kihoztam.~S a királyi abrak nem is volt
298 1| került be huszonnégy órába,~S Bécsbõl itthon voltam, megcsinált
299 1| Mert a pénz ezüst volt, s mind meg-annyi tallér. ~
300 1| szavait termében az ország,~S fájt vala a vesztés a haza
301 1| rendeinek.~Egyki nagyot gondolt, s nagy rögtön szóla deákul, ~
302 1| nagy rögtön szóla deákul, ~S im az egész gyûlés halla
303 1| fûl a német,~Sert iszik s tobákol,~Fojtó szénnel fût,
304 1| hazának jó, balsorsban ~S nékem hívem vagytok. ~Néked
305 1| cserfa légyen a szív ~Ép s kemény a mellben;~Mint e
306 1| minden Áruló számára,~S égjen el, mint itt ezen
307 1| annyit eszközölne, ~- Meleget s világot!~Rakj a tûzre, szép
308 1| az, fentartni lángját ~Uj s új kellemekkel.~És ti szíves,
309 1| nagy áldomást a honnak ~S minden jó fiának,~És a sûrû,
310 1| szív,~Lelkes énekekben!~S ha dalunk oly hangosan szól ~
311 1| hatalmak. ~Csak int kezem -~S föllázad a szélvész, ~Mely
312 1| czikázik ~A föld üregében,~S ha lángra kelt:~Órjási hegyekbõl ~
313 1| Mint rémek ügetnek ~Hegy- s völgyön át. ~Elöntni a földet, ~
314 1| enyészhet, ~Merûljön el!~S ha nyargal a szélvész, ~
315 1| sehol!~Csak én vagyok ébren ~S órjási hatalmam -,~A vész
316 1| Szépsége, illata;~Gyöngy, drága s ritka gyöngy õ ~A szívnek
317 1| hívatást nyerél: ~A hölgyét s honleányét,~Mert hölgy s
318 1| s honleányét,~Mert hölgy s magyar levél, -~Te néked
319 1| tûzhelyéhez ~Férjed tériteni,~S szived lángjába mártván ~
320 1| forrjon ~Árpádnak nemzete!~S e szép arany gyürûben ~A
321 1| kivántál pályalombjaimból ~S jegyzékeket, hogy életrajzomat ~
322 1| vele,~Ha feljegyezzük, hol s mikor születtem, ~Mit irtam
323 1| ekkorig?~Ha az, mit irtam s tettem, önmagát ~Föntartni
324 1| vágyott, meg nem adta, ~S igy én viszont adósa maradék.~
325 1| Zalán-futásán ~Csüggött szivem s a Himfy hõsregéin; ~Pesten
326 1| ritka vendégét mathesisán,~S mert télen a könyvtárnak
327 1| Mutatta fel lelkemnek álmain,~S mindent tanultam hangya-szorgalommal, ~
328 1| szenvedésim hosszú táborát ~Irjam, s irassam újra általad?~Azok,
329 1| rokonszerelme vonz, ~Az õsz szüléket s jó testvéreket,~Egy két
330 1| a világ ölébe könnyedet,~S ki mondja, hogy gyöngyöt
331 1| barátom, birtokomban ~Az öröm s keservnek átélt perczei. ~
332 1| keservnek átélt perczei. ~Nekem s talán tinektek gyöngyök
333 1| nem érti meg apostolait.~S mi néha-néha visszazeng
334 1| egyébre nem vágyódom én,~S nagyobbra nem kell, hogy
335 1| legszivélyesb nõ rokon szivében, ~S egy gyermekimben szépen
336 1| élet földi édenében.~Ennek s hazámnak minden érverést ~
337 1| tartom legszebb hívatalnak;~S igy czímem is csak úgy legyen
338 1| czímem is csak úgy legyen s csak egy ~Az emberé és a
339 1| és az égen ~Örökké vagy s valál, ~Ki térben és idõben ~
340 1| Megfoghatatlanúl, ~Mult és jelen s jövendõn ~Áldásként átvonúl. ~
341 1| Szent híd gyanánt felállt, ~S ki által igy az ég s föld ~
342 1| felállt, ~S ki által igy az ég s föld ~Egy szép egészszé
343 1| E szóra szívem feldobog;~S ha nem dobogna hangosabban, ~
344 1| nem magyar szív, ~Ez esküm s jelszavam!~Magyar leány
345 1| teremtsek, ~Mint volt a mult s jelen,~Hol minden férfi
346 1| Hol minden férfi honfi s a hölgy ~Mind honleány legyen.~
347 1| Rosszabb-e, ha magyar?~S a honi kelme, melyet öltök, ~
348 1| takar?~Magyar leány vagyok -~S az lenni síromig fogok, ~
349 1| kebled gránit temploma. ~S midõn az új év földerült
350 1| rákövetkezék, elõttem állt, -~S nagy vakmerõség volna, érezem, ~
351 1| edzett férfi szív dobog,~S nagyobb csapás nem görbitendne
352 1| alatt elhullni gyermekit,~S a mélyen érzõ szív legemberibb ~
353 1| Tolmácsait szégyenli, a könyût;~S nem is könyûkben fürdõ asszonyember, ~
354 1| fájdalmas sebet hagy ~Házad- s szivedben: Te az újat azzal ~
355 1| üdvözölve, Tolna büszkesége! ~S engedd, hogy én is, Tolna
356 1| tölgygalyat kötözzek homlokára, ~S kevély örömmel hirdessem
357 1| belõle akként lépjenek ki!~S ne légyen egy magyar nemes
358 1| ezentúl megczáfolva áll,~S barát és ellenoldal egyaránt~
359 1| hölgy csak most lapozta át,~S mintegy pihenve rajta nyugasztja
360 1| könyvrõl majdan fölemeli,~S felcsillog a könyûcsepp,
361 1| sugárral, az égen fölmerûl. ~S hosszan, sokáig néz még
362 1| dicsére szûkkeblû törpeség~S vágytársi féltékenység irígy
363 1| táborában szálkául voltanak.~S a fõvezér Prágában asztalt
364 1| zengzetével tündöklött két hazán.~S kit, mig pápák s királyok
365 1| hazán.~S kit, mig pápák s királyok méltatják érdemit, ~
366 1| Montecuculinak ármánya elveszit,~S kinek akár a vadkan akár
367 1| vitt.~Péterrel hullni látja s elveszni egyaránt ~Anyjáról
368 1| anyabátyját, a hõsi Frangepánt,~S könyût ejt és átkot mond
369 1| férje, Rákóczy napjait,~S még egyszer átforgatja lelkének
370 1| csalt remények, nagyság s fény álma jár, ~Vágyának
371 1| napának vészjósló képe áll, -~S csendes, szelid imát mond
372 1| A gyásznak nincs-e vége? s te sorsok hirnöke, ~Sötét
373 1| mert él még Zrínyi vér! ~S a könyv az érczkapocscsal
374 1| érczkapocscsal még tápot egyre kér! ~S még olvasott tovább is Munkácsnak
375 1| tartják õt, Bécsnek karjai,~S Munkács alatt - mi kell
376 1| seregnek ágyúgolyója száll~S az úri hölgy székénél a
377 1| karodnak ostorát?» ~Szólt s felriad helyérõl az ékes
378 1| Mit végzésed parancsol?» - s a tollal szép kezén, ~Áll,
379 1| mi lesz a végzemény...~S megnyílik ím az ajtó! Bécsbõl
380 1| hagyj!» - kiált fel a hölgy s székébe hull? ~Vélnéd egy
381 1| legutolsó Zrínyi - szól s kínja iszonyú! -~Van-e kezedben,
382 1| és fehéren, beront egy õr s rivall: ~«Mentsd meg magad
383 1| rivall: ~«Mentsd meg magad s a mid van, kegyelmes asszonyom, ~
384 1| diákod, a hûtlen Absolon!~S mit három éven által mint
385 1| kezére száll; ~Reád pedig s fiadra Bécsnek fogsága vár!»~
386 1| fiadra Bécsnek fogsága vár!»~S szólt még - midõn Karaffa
387 1| Szólt megadással a hölgy s fölegyenesedék -~Legyen,
388 1| Kötésünk áll, - folytatja - én s népem hódolok, ~S fiam kezesnek
389 1| folytatja - én s népem hódolok, ~S fiam kezesnek elmegy, többet
390 1| nektek keblébõl gyermekét,~S ti - megnyitjátok érte férjemnek
391 1| férjemnek börtönét.» ~Szólott s gyengéd karokkal átfonja
392 1| Honnan kitéped, véres - s ez anyja kebele!»~S a könyv,
393 1| véres - s ez anyja kebele!»~S a könyv, az érczkapocscsal,
394 1| toll, nem vérezék!)~A toll s a lap nem vérzik, de annál
395 1| hölgy szívén az óriási seb!~S harmadszor nyilt az ajtó -
396 1| bécsiek szótartók; szabad vagy s újra itt!» ~Kiált s férjére
397 1| vagy s újra itt!» ~Kiált s férjére fonja, mint repkény,
398 1| Viszonz a férj sötéten s gúnygörcscsel ajakán. -~
399 1| csapásnál!» szól a nõ, ~S áll megtompult érzéssel,
400 1| lapja nevével telve be!~S hajóra száll férjével, roncsolt
401 1| esküt, a szentet, kimondák, ~S vérben itták rá az áldomást: ~
402 1| kalászin áldás a kenyér!~S van hizalmas nyája, van
403 1| Dráva, Száva, nagy Dunánk s Tiszánk; ~Annyi életér a
404 1| kocsit kocsissal elragad -~S tengerünket, ész és kor
405 1| Tétlenségünk vas lakatja zárja!~S itt van a nép! mely nyolcz
406 1| Láthatára sûrû, vastag éjjel...~S fáklya nincsen, mely oszlassa
407 1| elõdök a törvényt kimondák,~S megtarták az eskü szent
408 1| fölé a kény hatalma lépett,~S szörnyen megcsonkult az
409 1| A tulajdon szent legyen s örök;~S lészen a föld népeidnek
410 1| tulajdon szent legyen s örök;~S lészen a föld népeidnek
411 1| a törvény védõ paizsát;~S mert terhet visz, oszt a
412 1| fel a szellem bilincsét!~S fény, dics árad Árpád nemzetére, ~
413 1| Hogy merre tévelyeg, ~A kõ s útféli tüske ~Talpát tépdezze
414 1| bocsánat~Ha száll-e én reám?»~S meggyónja borzalommal ~És
415 1| Istennél a bocsánat!~S bûnért irgalmazás;~Csak
416 1| Kedvemnek érzetével;~Kelyhem- s szivemnek fenekét ~Ma még
417 1| Vagy társra nem köszönti:~S igy a magyar, ha bort iszik, ~
418 1| áldomást ~Tölt poharamba ejtem:~S hogy érte ittam veletek - ~
419 1| hófehér, ~Tarka szoknya s kendõ rajta mint a vér. ~
420 1| szemfödélnek illenék reám.» ~Szólt, s kivül az éji szélvész rája
421 1| hallana. ~Lónyeritést hall, s rokkája elakad,~A pitarba,
422 1| el hamar,~Azt felrántom, s túl az erdõ eltakar.»~S
423 1| s túl az erdõ eltakar.»~S friss italt hoz a menyecske,
424 1| hogy megmentve tudjalak.» ~S a zsivány száll, mint szellõ,
425 1| nem gondol csak Bandira, ~S rémes eskü száll vonagló
426 1| mintha mondva zúgana... ~S pillanatban lángban áll
427 1| ránk terítjük szûrödet,~S ha még a rakásfa sem lesz
428 1| tettem, a mit te nekem...~S ha egy könyû hull is sirom
429 1| levél e szûk jelen karán,~S mi vár reád még a jövõ nyomán? ~
430 1| csodált és félt nyugat, kelet,~S a hét vezér hajh! s Árpád
431 1| kelet,~S a hét vezér hajh! s Árpád szent neve ~Emlékeinkben
432 1| tatárok bõsz csatáiról;~S a pusztitás nem fájna annyira, ~
433 1| vér szivárgott belénk... ~S mi változást alighogy érezénk!~
434 1| hantján könyekhez szokánk,~S midõn fölérzénk - készen
435 1| ezt is. Megtört igából ~S ketté hasított láncz kemény
436 1| istenét és szép nyelvét, ~S lerontva külbálványok szobrait, ~
437 1| külbálványok szobrait, ~S mindent, mit abba ellensége
438 1| Kinyitta nékik isten templomát,~S szabad tanácsa szabad csarnokát;~
439 1| fejérõl dühvel tépdeli. ~S részeg tanyákon ittas kortesek ~
440 1| szent hazáé -~A hivatalkór, s kártya-asztaláé...~Isten!
441 1| Tanuljon végre hazaárulást,~S magának adja meg a végcsapást! ~~
442 1| kastély, tégedet?~A természet s müvészet frigybe lépe, ~
443 1| hattyúid játszi serege,~S a hányszor benne megfürdik
444 1| Dúsan mutatja barmaid sokát.~S köröskörûl a helység duska
445 1| képe! ~Ily képen a szem s szív megittasul. ~És mindezek
446 1| Virágsorok közt a lépcsõ megyen,~S a néma kastélyõr kegyét
447 1| embert nem és életet!~A fény s pazar holt, mert gazdája
448 1| hallgatás van, ~A tárgyak újak s mégis régiek.~Egy Herculanum
449 1| Herculanum sûlyedett-e itt el, ~S most régi keble újra felnyilott?~
450 1| régi keble újra felnyilott?~S én itt magasztos, szent,
451 1| Csodálhatom a régi szép- s nagyot?~Nem, nem! szobáid
452 1| juliusban 1846.~Te vígan éled s egyszerûn, barátom, ~Künn
453 1| mivel nem érzed a világnak ~S az embereknek cselszövényeit. ~
454 1| Lelkedben édes kéjt ébresztenek.~S eltelve dõlsz a Músa bájölébe, ~
455 1| kedves nõd virágokat hoz,~S megkoszorúzza szíve dalnokát.~
456 1| tövérõl vágott ág vagyok,~S a büszke város pompás csarnokában ~
457 1| hordanak, ~Kinek lantjára s ihlett homlokára ~Rózsák-
458 1| ihlett homlokára ~Rózsák- s babérból fûzért fontanak. ~
459 1| nagy világnak színjátékai,~S ha ragyogás és fény dagasztja
460 1| valóval tölt lelket, szivet. ~S a kis pataknak csörgõ szökdelése, ~
461 1| hangjai~Lesznek szerelme - s mint ezek vidámak, ~Élet-
462 1| mint ezek vidámak, ~Élet- s erõben dúsak dalai.~Ah,
463 1| virányain,~Csüggtem barátság- s forró szerelemnek,~Csendes
464 1| árnyas berkeket,~Hol én a pap s oltárom a természet, ~Hol
465 1| természet, ~Hol rám a kék ég s a zöld rét nevet.~Elmondom
466 1| is még ott a dal árját, ~S a dal zsolozsma lészen ajkimon; ~
467 1| lesz csendes hallgatója, ~S szellõk viendik völgyön,
468 1| tetszést intenek.~Ott lész te s szép nõd, ott lesz kis családom, ~
469 1| családom, ~Anyjával a lány s két pajkos fiú...~Hol kell,
470 1| virágot még az õsz is -~S elment a kis ravasz.~Elment,
471 1| varázszsal ~Bir szent lehelleted,~S az ég szabadján a gyümölcsöt ~
472 1| sírdomb volna a kerek föld,~S ez egy lámpácska égne rajt
473 1| regéket csendes pásztorok.~S ha megpihenvén meghallgattad
474 1| Megáldod a tûz enyhe melegét;~S talán egy és más dalban
475 1| Kinek lesz gondja ránk?» ~S a sírt szelíd virággal ~
476 1| helyett anyánk!» ~Szólottak, s a virággal ~Behinték zsámolyát,~
477 1| Szólván, letérdelének, ~S mondák a hõ imát. ~Ki vitt
478 1| tömlõjét ~Kiönté felette.~S a mi szép s dicsõ volt ~
479 1| Kiönté felette.~S a mi szép s dicsõ volt ~A kerek világon,~
480 1| épen.~Tükre lõn az égnek,~S szép Magyarországnak... ~
481 1| Csobánczot, Tátikát.~ S elõttem áll hazámnak ~Regényes
482 1| Riadok fel álmaimból,~S hogy mi volt ez? kérdezem...~«
483 1| A diófa, mely alatt ült,~S melytõl zengett szép dala, ~
484 1| Szent hüsébe csal vala.~ S széttekinték a vidéken ~
485 1| zúgott ~A tündéri Balaton.~ S im, kibukkan sima tükrén ~
486 1| a vizen...~Kél a szellõ s ajkaimról ~Hozzá üdvözlést
487 1| tündér szózata csábít ~A hold s a kies Balaton;~A hold egy
488 1| õ is a hárfás,~Mig ifju s szerelmes volt. ~ Mit
489 1| üdvöz, ezüsthaju hárfás! ~S te pajkos, hûs fuvalom! ~
490 1| Fürednek szép tündére!~S te ál barát, ejts egy kigyó-~
491 1| kéz a mennyekhez fölesd. ~S ha mélyen, ünnepélylyel
492 1| áthasítja a Balaton tavát.~S lecsendesül perczekre a
493 1| tejet,~Beteg fiam számára,~S megoldom nyelvedet.» ~Szólt
494 1| fiának ~A szép királyleány,~S a szót a viz királya ~Megoldta
495 1| királya ~Megoldta ajakán.~S csengõbb lõn szép ezüstnél, ~
496 1| büszkeség kapá meg ~A lánykát s vad negéd, ~Hallván, mi
497 1| Nem nyilt meg kõszive.~S a mily hamar megnyerte ~
498 1| ezért,~A bércztõl a leányra ~S a nyájra átkot kért. ~A
499 1| Melylyel vétett neki.~S ki csengõ, szép szavával ~
500 1| égnek ~Szép arcza felpirúlt,~S a nap elsõ sugára ~A Balatonba
1-500 | 501-1000 | 1001-1079 |