Rész

 1   1|    szemedbõl ~Szemembe lángol;~A melyet ajkad ~Ajkamra csókol; ~
 2   1|         mutatnál fel ily életet?~Melyet ha visszaélnem kellene,~
 3   1|         mibõl termett a gyöngy, ~Melyet füzérben hord nyakán a nõ; ~
 4   1|          magyar?~S a honi kelme, melyet öltök, ~Tán rútabbúl takar?~
 5   1|     találta, ~A szörnyü rablást, melyet házadon, ~Elkövetett az
 6   1|        arczán alászalad, -~Mert, melyet olvas a könyv, nagy dolgokat
 7   1|     törökkel raká körül a sírt, ~Melyet dicsõ nevével a hir könyvébe
 8   1|    vagyunk-e vére még a vérnek, ~Melyet ontott a szent hét vezér, ~
 9   1|        megrakák a nagy épûletet,~Melyet csodált és félt nyugat,
10   1|    pusztitás nem fájna annyira, ~Melyet hazánkon tett dúló kara: ~
11   1|         törzsnek. A vér elfogya,~Melyet nagy Árpád e honnak hagya! ~
12   1|       földet négy folyók között,~Melyet vérökkel szerzettek apáink, ~
13   1|            Mily gazdagon virít! ~Melyet, mint hajdan édent,~   Négy
14   2|        hogy nincs oly erõs fal, ~Melyet arany ne fúrna meg. ~Nincsen
15   2|         mi lenne, szép leányka, ~Melyet ajkad emleget,~Az elégtét?»
16   2|         oh lant, mert a képhez, ~Melyet most e sötét lak ád,~Midõn
17   2|     keserve s a kínos gyötrelem,~Melyet terem szivének csalódott
18   2|          templom, vagy imahely, ~Melyet dús áldozattal ne látott
19   2|    gyermek oly sokszor térdele, ~Melyet sok év elõtt e szent helynek
20   2|        egykor ~A márvány palota, melyet megráz vala Sámson, ~Mint
21   2|          a dús koronának alája, ~Melyet erõs magyarok szent István
22   2|        tesz urának agyára, ~Mint melyet te adál! gonoszúl elorozta
23   2|   vésznek rejtélyes zenéjét, ~   Melyet süvöltött gyászos éjszakán;~
24   2|          örömében ~Az új hazára, melyet alkotott.~S kulcsolt kezekkel
25   2|          szerze fényes ünnepet, ~Melyet fénynyel máig ûl a kegyelet.~  
26   2|          égi trónján fenragyog, ~Melyet fénylõ csillagokból épitett,~
27   2|        felbonthatatlan levelét. ~Melyet senki még ki nem nyitott
28   2|     bûbájos lányka képe üldözé, ~Melyet a sors minden harcz és vész
29   2|           Már a zárda s templom, melyet épite, ~Készen állott, benne
30   2|       szent malasztvizében õt,~S melyet ifjan annyi vesztés kínja
31   2| Gyõzedelme kiebb tolta a követ, ~Melyet Árpád Magyarországnak vetett.~  
32   2|       Négy-órányi távolság volt, melyet itt~A Temes mentében hossza
33   2|       szívvel ad,~Hogy kegyelme, melyet tõle esdekelt, ~Mind magán,
34   2|        oh seregek, ~A jótettért, melyet épen vettetek,~Háladástok?
35   2|            Látja László a hálót, melyet neki~A kunoknak fõvezére