Rész
1 1| esengõ szóval jár elébe:~«Kit vesz közûlök áradó kegyébe?» ~
2 1| szent szerelmedet!» ~S kit a költõ oly rég imádva kére~
3 1| vagyok magamnak, ~Nincs kit szeretni még;~S ah, mégis
4 1| két kart, ~S nincsen, a kit megölelnék, ~Messze tõlem
5 1| Jobbom el nem éri már, kit ~Honn hagyék, nõm és családom, ~
6 1| hát ugyan már melyik az, ~Kit szívem legjobban szeret: ~
7 1| Szeretni lelkesen...~De kit szivem választ, magyar fi, ~
8 1| tündöklött két hazán.~S kit, mig pápák s királyok méltatják
9 1| vér:~Péter, tulajdon apja, kit most a gyász sor ér; ~Kit,
10 1| kit most a gyász sor ér; ~Kit, mert a sérelmnek emelte
11 1| mint légben a madár, ~Kit egyaránt lõhet le vadász
12 1| Várva várja, kinek gondja, a kit, azt.~«Hej galambom - igy
13 1| Isten! ne hadd, hogy kit oly sok vihar ~Nem dönthetett
14 1| bábjain jéggé fagyok. ~Boldog, kit a lant koszorús leányi~A
15 1| karjain. ~Most mint az angyal, kit Isten haragja ~A fényes
16 2| király... kiért csatázott, ~Kit szolgált hõs kara -~Oh e
17 2| Frangepán Kristóf az, a kit ~Tõled, király, a hon kiván: ~
18 2| Signoriának.~Egy van, a kit el nem ámit, ~Frangepán,
19 2| keservinek...~ Szegény fogoly, kit ennyi kín ért, ~Ki ennyi
20 2| és õr ismerte jöttét,~A kit hozzá bocsátni kellett,~
21 2| Istent kisérte minden, kit erre vitte uta, ~(A nép
22 2| azzal büntettetett: ~Hogy, kit megúnt éltében, holtan szeresse
23 2| S mint az üzött gyermek, kit rõt Tátossal ijesztett ~
24 2| BEVEZETÉS. ~ A dicsõ hõst, kit magasztal énekem, ~Rég dicsõnek,
25 2| Elbeszélnem szép Etelkét, ama nõt,~Kit szerelme csodásan sorsába
26 2| szent Istvánnak hamvait, ~A kit Isten szentei sorába vitt; ~
27 2| évig nemzete, ~S a leány, kit eddig ülde végzete,~ A
28 2| eddig ülde végzete,~ A kit Isten és sors arra rendele, ~
29 2| csendesebben szendereg, ~Kit szivének vágyi nem ébresztenek. ~
30 2| bajnokok.~ Egy van, a kit lelke éber álmai ~Nem hagyának
31 2| Látja Géjza bátyját, a kit ugy szeret, ~Nagygyá lenni
32 2| szenthirû asszony vala; ~A kit Isten sok kegygyel ruháza
33 2| vad Kapolcs, Kurul fia, ~Kit khánúl uralt ekkor Kumánia,~
34 2| ily kisszívüség~Ahhoz, a kit ily csodásan véd az ég? ~
|