Rész

 1   1|         el engem, hagyd megyek ~Édes hugomhoz.» - Mond a lányka: ~«
 2   1|        szállt,~S a holt vitézen édes ~   Tápot talált,~Mig Zille,
 3   1|        meg nem neveztelek. ~Oly édes volt, oly édes! ~A néma
 4   1| neveztelek. ~Oly édes volt, oly édes! ~A néma szerelem,~S e néma
 5   1|          Engemet talált;~Ah, de édes a vér ~S e halál nekem: ~
 6   1|      bennem ébredez,~S mint egy édes sejtelem ~Végig rezgi kebelem? ~
 7   1|        E csókolásban ~Szerelmes édes, ~Enyém e tündér:~Hazáju
 8   1|         Oh hölgy, ez érzés ~Oly édes, oly nagy! ~Nem, oh nem
 9   1|      isten: lenne szûz eperke, ~Édes, ízes, teljes és pirosló,~
10   1|       sugára -~Akkor égõ, ekkor édes ~Harmat hull arczára.~~
11   1|    Körûl a vig madársereg ~Zeng édes éneket.~S mi négyen ottan
12   1|   körûlveszik megint,~Mindegyik édes szót rebeg, ~Mindegyik búcsu-csókot
13   1|        és végtére is, ~A kedves édes gyermekek, ~Nem mások én
14   1|      Egy rózsakert még a világ,~Édes gyönyört rejt, nyujt nekik ~
15   1|        szinméz gyanánt ~Ezernyi édes érzetet.~ VII.~,A tavasz
16   1|       Gyermekek! - kiálta rájok édes apjok -~Hát ki van a háznál,
17   1|        áll;~Zöld lombjaid közt, édes hangcserében, ~Ezer madárka
18   1|    integetnek,~Lankadt kebelnek édes enyheül. ~Ezüst tavadban
19   1|      cselszövényeit. ~Mindenkor édes andalgás borít el,~Majd
20   1|      enyhadó homálya ~Lelkedben édes kéjt ébresztenek.~S eltelve
21   1|      Egy zöld csomó kezén;~Mint édes ajkán, friss eperke ~Piroslik
22   1|  ruhádból ~Szab lobogót kezed? ~Édes szemed könnyével ~Meg és
23   2|         homlokán,~Forró ajakkal édes ajkán ~Uj éltet keltenék;~
24   2|         ki a halálra készül ~Az édes élet vég révében,~Magához
25   2|         férj ámulásból ~Valónak édes hajnalára,~Hölgyét, az oly
26   2|    törjön szíve szét, ~A látott édes álom egy égi tünemény, ~
27   2|         a viszály.~A föld, mely édes anyja volt ezred éven át, ~
28   2|         dicsõ hõst, ily királyt édes nekem,~Hosszu nvolczszáz
29   2|         Hol a szép nõ s kedves, édes gyermekek ~Babérihoz virágokat
30   2| fénynyel máig ûl a kegyelet.~   Édes errõl emlékeznem énnekem,~
31   2|      méhi döngicsélés réteken, ~Édes álom száll szemére csendesen.~  
32   2|       lát vala:~   Látja Bélát, édes apját, mint megyen ~Fényes