Rész
1 1| Vitézlõ õseket, ~Elmult idõkön át ~Forró szerelmeket,~S dalban
2 1| Menjek a nap bölcsejéhez, ~Át a föld szinén,~Mindenütt
3 1| szelíden ~Hív nõ karolja át,~S mutatja rét füvében ~
4 1| küldjön el hát, ~A zsidóhoz át, itt a pénz, egy gárdistát!» ~
5 1| ügetnek ~Hegy- s völgyön át. ~Elöntni a földet, ~Elnyelni
6 1| hölgy csak most lapozta át,~S mintegy pihenve rajta
7 1| Megvetettük sok száz éven át;~Jog fölé a kény hatalma
8 1| Hozzád száll hõ imám:~Te járj át érlelõ szeleddel ~E senyveteg
9 1| nyögdelõ sohajtás repûl a légen át, ~Középen áthasítja a Balaton
10 1| védõ Istene!~Ki ezredéven át megvédted e hont~A vésznek
11 2| szegül; ~S halmon által, át vetésen ~Mint a szél repülve
12 2| újra a sötét ~Multba bûvöl át regém; ~Hogy vihart és harczot
13 2| érezém, ~Az érczpánczélon át~Mint vert belûl a szív felém, ~
14 2| útazólag, ~Téren határon át,~Ma is, miként midõn elindult, ~
15 2| révedeznek ~Az éber lelken át,~S éber kinok, rémek verik
16 2| És három éjt viraszta át,~Ki tudná, hány s mi furcsa
17 2| Mely a furfang tûfokán át, ~Fonja, fûzi száz irányban, ~
18 2| Kapún, lépcsõn, tornáczon át,~S az ismert lakszobához
19 2| folyónak medrét hatolta át.~ A szikla-kápolnácska,
20 2| kápolnában a kép sok éven át, ~Erõsitvén a környék népét
21 2| érezett kéj villanyként rezgi át, ~Szivét mondhatlan érzés,
22 2| mint adák Történet s Monda át ~Mult és jövõ közt hídúl
23 2| édes anyja volt ezred éven át, ~Nem bírja már emlõjén
24 2| édene, ~Lelke lelkét járja át a bánnak -~Nincs határa
25 2| lánglövellõ villám rohant át föllegén? ~A csillag és
26 2| Árpád honában völgyön, ormon át, ~Vállán biborból elviselt
27 2| az ifju a tündéres éjen át ~Egyre nézi fenn az égen
28 2| kezével egy gyermeknek nyujtja át; ~Ámde ki azt sárba veti
29 2| lejtõn le egy hold földön át, ~Feldõléstõl óva László
30 2| készen áll; ~Hidat vertek át a Dráván azután,~S ott valának
31 2| Zrínyiket.~ A mi annyi éven át megszentesûlt, ~A szokás,
32 2| Igy haladtak a Tiszán át Békesig, ~A Marost is kényelemmel
|