Rész

 1   1|          mért van ember, hogy ha vad, ~Mért dúl szivében indulat,~  
 2   1|   szivében indulat,~   Ha tárgya vad tüzének ~   Boszú és düh
 3   1|          nagy Jehova nékem.» ~De vad kaczajjal a vitéz~   Elõbbre
 4   1|        oh a fát,~Te bús enyészet vad szele, ~Szétszakgatád. ~
 5   1|   Meglássuk akkor hánynak ûli ~E vad gõg arczait.’~Szól s visszalép
 6   1|     üvöltnek, ~A melyek uralnak,~Vad harczban a vészek, ~Mint
 7   1|     malasztja mellett ~Emberátok vad burjána termett!~Itt van
 8   1|       kevéskét Béla harcziról,~A vad tatárok bõsz csatáiról;~
 9   1|  büszkeség kapá meg ~A lánykát s vad negéd, ~Hallván, mi szép,
10   1| hölgyeiddel dús, magyar hazánk! ~Vad szenvedélylyel köszörûlik
11   2|    irgalmat esdve.~De kevélyen a vad urfi ~Dús lakából szerte
12   2|         sólyom repül,~És az urfi vad nyomába ~Gyorsan a hajdú
13   2|       ujja jára itt.»~De az urfi vad haragban ~Rágja gõgös ajkait. ~,
14   2|         Fegyverére dülve, nézi~A vad urfi õsz hivét, ~Mig hideg
15   2|          és szél ~Egymásra ontja vad dühét.~      III. ~Közben
16   2|       félelmes szorosát, ~Akár a vad folyónak medrét hatolta
17   2|       arczán nem érezi; ~Fölötte vad vihar dúl, szél és esõ verik, ~
18   2|          a harcznak, s hol elõbb vad lángu leventék ~S a riadó
19   2|          hold rég elborúltanak. ~Vad lárma és üvöltés jelentik
20   2|        védé, tatárkézre kerül,~A vad raj elborítja Bélának táborát, ~
21   2|     holtak és csontok hevernek, ~Vad farkasoknak s éh hollóseregnek.~
22   2|     gyászt borított e hazára? ~A vad tatárnak dult itt szörnyü
23   2|         ünnepcsendben a határ;~A vad elbútt, lombon elült a madár, ~
24   2|       Másik része fölfegyverzett vad hadak, ~Barna arczu, izmos,
25   2|        állanak.~   Benn pediglen vad Kapolcs, Kurul fia, ~Kit
26   2|      itten érkezik? ~   Sok ezer vad szarvas és nehéz bölény,~
27   2|         önkényt adja meg magát a vad.~   És azonnal dárda és