Rész
1 1| fürge és regényest, ~És mégis érezõt,~Hogy legmerészb
2 1| Víg madárka nem cseveg;~S mégis ah, mi érzet ez, ~A mi bennem
3 1| Szeretnék nem szeretni,~S ah mégis lángolok, ~Karom kitárul
4 1| kit szeretni még;~S ah, mégis érzem, érzem, ~Szivem csak
5 1| sugárövezve! ~S fájdalom van írva mégis ~Homlokodnak szûz havára,~
6 1| Méltósága fönségében~S földi mégis, mint anyának, ~Köny remegve
7 1| Sõt csak ebben élek;~És ha mégis megsokalnám -~Szerepet cserélek.~
8 1| Bú s örömben régi pár,~S mégis ifjak, bár fölöttük ~A tavasz
9 1| kincscsel, ~Én neki nem vivék; ~Mégis frigyünk az égtõl ~Mégis
10 1| Mégis frigyünk az égtõl ~Mégis megáldaték.~Én is letettem,
11 1| zarándok-útja ~Imádkozásba mult,~Ah mégis lelke, mégis ~Nyugodni nem
12 1| Imádkozásba mult,~Ah mégis lelke, mégis ~Nyugodni nem tanult. ~A
13 1| annyira, ~Hogy kivülrõl mégis neszt ne hallana. ~Lónyeritést
14 1| nem vártalak; ~Jobb lesz mégis, hogy megmentve tudjalak.» ~
15 1| hallgatás van, ~A tárgyak újak s mégis régiek.~Egy Herculanum sûlyedett-e
16 1| megvakult köröttem a világ? ~Ott mégis ah, egy csillagocska látszik, ~
17 1| Fenn a kék ég mosolyog: ~Mégis zajlik, habzik e viz,~«A
18 2| hivságon csügg a leány. ~S mégis, mégis honfitárs! ~Mégis
19 2| csügg a leány. ~S mégis, mégis honfitárs! ~Mégis újra a
20 2| mégis, mégis honfitárs! ~Mégis újra a sötét ~Multba bûvöl
21 2| A viharnak rém szemét.~S mégis, mégis hív szerelmet,~Olthatatlan,
22 2| viharnak rém szemét.~S mégis, mégis hív szerelmet,~Olthatatlan,
23 2| az ég menyasszonya.~S ha mégis néha szívén fölkelt a földi
24 2| hatalmas ~Volt Gara: Hunyady õt mégis nyomkodva elûzte. ~S az
25 2| mely mer a magyarnak.» ~Mégis, mégis ellenállni mernek, ~
26 2| mer a magyarnak.» ~Mégis, mégis ellenállni mernek, ~Frigyszegõleg
27 2| tüzétek rút bitó hegyére,~S mégis éltek földnek szégyenére!» ~
|