Rész

 1   1| harmadik~   Éjfél virad reája.~,Föl, szennyes szolga, föl hamar! ~
 2   1|           Föl, szennyes szolga, föl hamar! ~Szél légy magad,
 3   1|      Zolna, égi lény! ~   Mi ér föl e cserével?~A nép gyülöng,
 4   1|                Megállj, - kiált föl Haszszán -~Nem dúlja fel
 5   1|         Nyugtom én a távozásban~Föl nem lelhetem. ~A szivemben~
 6   1|  harmincz nemes ~A gyászpiaczra föl; ~Vérpallosával a bakó~Kifárad,
 7   1|         Életét, kéjérezéssel!~S föl! magasra, föl! lobogva ~
 8   1|   kéjérezéssel!~S föl! magasra, föl! lobogva ~Oltárodra szökken
 9   1|        nagy hûség fölött:~,Kelj föl - kiált - helyed legyen ~
10   1|              Most, ember! emeld föl ~Fõdet, a kevélyet, ~Hirdesd,
11   1|    lapod.~   Vagy azt jegyezzem föl, hol iskoláztam, ~Melyik
12   1|        eddig ~Elméletet hánytak föl félszegen,~És puszta szép
13   1|       tölt a magyar, ~Elõbb azt föl nem önti, ~Mig égre nem
14   1|    kivívott szép babéridat ~Még föl sem tûzted jól, saját fiad ~
15   1|        fokán.~Sok kincscsel ért föl a nyáj, ~Mely a hegyen legel;~
16   1|    tûzhelyed! ~Van-e mid, a mit föl ne áldozz értök? ~Hazádé,
17   1|        Egy szép virágkert tárul föl elõttem,~   Mosolygó rétek,
18   2|         éber kinok, rémek verik föl ~Az álom szent nyugát.~S
19   2|          Hunyady, hétször forrt föl nagy Gara barna epéje. ~
20   2|     Mondá s áhítva veté szemeit föl az égi királyhoz. ~Majd
21   2|        köntösére pánczélát ölti föl~Példája vagy gyémántja,
22   2|        angyalát. ~   Igy emelte föl Isten a szenvedõt,~Megmerítvén
23   2|      mentében fölfelé ~Seregeit föl keletnek terelé.~   Gyorsaságtól
24   2|   nappal jár azért szünetlenûl;~Föl nem tartja sem mocsár, sem
25   2|     ellene,~A kinzó éh támadott föl ellene; ~Óriási a szükség,