1-500 | 501-1000 | 1001-1079
Rész
501 1| A hajnali harangszót,~S ez õt üdvözli meg.~ A
502 1| fölkelti ~Távol, közel a tért;~S mely ott honol határán,~
503 1| A szózatos tündért.~ S még egyszer oly regényes, ~
504 1| felszállt, A hang elhallgatott;~S midõn magamhoz tértem,~Csak
505 1| A KIRÁLYLEÁNY É S APRÓDJA. ~Volt egy öreg
506 1| szerették egymást, ~Egy ifju s a leány.~Az õsz király kegyelte ~
507 1| gyermekét, ~De gyûlölé az ifjút,~S átszúrta hõ szivét. ~«Atyám,
508 1| keblén ~Hónál havabb mezét,~S gyengéden bepólyázza ~Az
509 1| kardjával ~Sírt ás szegény neki,~S két hattyu, szép karával ~
510 1| vásárfiát.»~,Ha jók lesztek s szelídek!’ ~«Szelídek s
511 1| s szelídek!’ ~«Szelídek s jók igen,~S munkásak is
512 1| Szelídek s jók igen,~S munkásak is fölül rá.» ~
513 1| Melylyel szivét mivelje ~Játék s dolog után. ~Elment, s miként
514 1| Játék s dolog után. ~Elment, s miként igérte, ~Hozá ajándokát;~
515 1| földi kincs;~A szellem az, s mit ez bír, ~Minek rablója
516 1| Velük mulat, belõlük ~Kéjt s oktatást merit. ~De mint
517 1| családnak ~Tûzvész emészti fel, ~S a kis leány adózik ~Mindannyi
518 1| A könyvek elveszének, ~S elveszhetõk, igen!~- Mond
519 1| könyveimben állott, ~Lelkem s szivemben áll: ~Onnét ki
520 1| magyar embert, mint embert, s magyart ~Oly sok keserv
521 1| borra költi pénzét e napon~S vigságot vásárol a mámoron? ~
522 1| népet,~Mely nem magának vet s másnak arat,~Ha egyszer
523 1| Kezébe kapja a tölt poharat~S czigánya bús nótáján felvidul? ~
524 1| nem egy életért, ~Agg õ s remeg az összes nemzetért. ~
525 1| gyõzelemmel, ~Nem állhatunk s nem állunk fél uton; ~Gördül
526 1| állunk fél uton; ~Gördül s megindul immár a kerék... ~
527 1| még a nemzet jobb fele!~S ha lelke van még s szíve
528 1| fele!~S ha lelke van még s szíve a magyarnak, ~Elébe
529 1| Függetlenség, önállás e hazának!~S közös szabadság minden hû
530 1| millió szív egyet üt reá...~S ez egy ütésnek neve: akarat!~
531 1| vérünket adjuk, ~Vérünket s meghalunk!~Igázva voltál
532 1| meghalunk!~Igázva voltál s eltapodva, ~Széttéptük lánczaidat, ~
533 1| többé ~Soh’ semmi hatalom!~S ha tiszta lesz szennyétõl
534 1| lesz szennyétõl e föld, ~S oltárunk állni fog:~Oh szállj
535 1| állni fog:~Oh szállj közénk s maradj közöttünk, ~Maradj
536 1| leszünk!~Mindnyájan egyért s minden egyes ~Mindnyájunkért
537 1| Pesten, mart. 15-kén 1848.~S szent, e nagy napon, melyen
538 1| Megtestesült a kimondott ige:~S nép, függetlenség, alkotmány
539 1| függetlenség, alkotmány s szabadság ~Magyar hazánkban
540 1| pillanatban, ~Midõn magyar s magyar közt kapcsolat van! ~
541 1| légyen»-t~Kimondta isten s lett e szép világ,~Nem monda
542 1| álom, ~Hogy ujra egymásé s egygyé leszünk. ~Kitelt
543 1| leszünk. ~Kitelt a türés s távollét határa,~Egyek vagyunk,
544 1| Egyek vagyunk, egy test s vér valahára! ~ Mint esküvõje
545 1| sziv dobbanása, ~Magyarhon s Erdély egybeolvadása.~
546 1| várt égi szó! ~Magyarország s Erdély egyesülése,~Légy
547 1| hazáért, ~A nép szabadságáért,~S ha kell, hû honfivért! ~
548 1| szentsége ~A nemzet egyessége~S jogban testvériség!~Nem,
549 1| Egyenlõség, szabadság,~S testvériség a czél. ~Elõre
550 1| és Bánát kalászait,~Ménes s Tokajnak szõlõhegyeit; ~
551 1| szabadság!~Vészben oltárod s házi tûzhelyed! ~Van-e mid,
552 1| menyasszony-köntösébõl varrja ~S kitûzi a buzdító lobogót;~
553 1| halál!~Halál az árulásnak s szolgaságnak! ~Neked, szabadság,
554 1| van a hazán!~De te tovább s tovább mégysz,~Letéped gyöngyödet,~
555 1| nyakadról, ~Kezedrõl gyûrüdet! -~S kardot cserélsz be érte ~
556 1| Dicsõbb, szebb nap fakad. ~S a dicsnek szent sugárát, ~
557 1| Testvérileg megosztja~A honfi s honleány. ~~
558 1| egyik,~Mert fölnéz a vitéz -~S azonnal ápolyára ~Hajlik
559 1| Mit! - szól az éledõ hõs, ~S megint megdermedett -~Pajtásim
560 1| gyõztes,~Úgy csak temessetek!»~S kilencz nehéz sebérõl ~Letépi
561 1| rémes, szörnyû képek! ~S a feloszlásnak küszöbére
562 1| állok, ~Hol mindenütt kéjt s örömet találok. -~Egy szép
563 1| Üdvözlõ serge hölgyek- s férfiaknak, ~Kik engem nyájas-szívesen
564 1| élünk mind a ketten,~ Én, s az imádott szép magyar haza! ~
565 1| a phõnix ezredévet éltél~S hamvából a phõnixnek új
566 1| által ~ Táplálta õsidet,~S mely ezredév után is ~
567 1| vonzalma, ~ A hazaszeretet.~S téged ne vonzna földed, ~
568 1| van bor, mely Tokajnak ~ S Ménes nyomába hág?~Ily dús
569 1| Kezek szorgalma kell,~S minékül nincs ipar s üdv -~
570 1| kell,~S minékül nincs ipar s üdv -~ Meleg magyar kebel,~
571 1| érdekéért ~ Lángolni tud s akar. ~S ki az, ki igyen
572 1| Lángolni tud s akar. ~S ki az, ki igyen érez?~
573 1| által ~ Táplálta õsidet,~S mely ezred év után is ~
574 2| Gyorsan a hajdú szegül; ~S halmon által, át vetésen ~
575 2| szirttövénél ~A kanyargós út ledûl,~S a lapály sik tengerébe ~
576 2| kezén a fegyver dörren,~S a hû szolga porba zörren. ~
577 2| Vére zajlik a hajdúnak -~S haldokolva föltekint,~Hol
578 2| nem félek!» ~Szól a gazfi, s fegyver dörren, ~S a keresztfa
579 2| gazfi, s fegyver dörren, ~S a keresztfa képe zörren.~
580 2| meglakolta, ~Porba hull, s ugatni kezd, -~Áll felette
581 2| nesz nincs, nincsen hang, ~S a sötét toronyról tompán~
582 2| Melyben hõsek kardra kelnek, ~S vér a gyõztes érdeme? ~Vagy
583 2| Mely mikép a gerle hív;~S melynek keble tengerében, ~
584 2| Mert erõ nincs férfián,~S hivságon csügg a leány. ~
585 2| hivságon csügg a leány. ~S mégis, mégis honfitárs! ~
586 2| vihart és harczot láss, ~S el ne szokd a bék ölén ~
587 2| A viharnak rém szemét.~S mégis, mégis hív szerelmet,~
588 2| Sírtam, midõn keblére zárt, ~S bucsúját mondta el;~Az udvaron
589 2| érzetétõl ~Láttam hevûlni õt,~S a férj dicsébe átolvadni ~
590 2| honja ~Dicséért nem hevült!~S õ bontakozva karjaimból, ~
591 2| halva harczmezõn, ~Hol fény, s dics a halál;~Hoznák hirét,
592 2| de így! õt élve tudni,~S ellenség lánczain,~Távol
593 2| ki védi hív szerelmünk, ~S e szeretõ kebel.~S Isten
594 2| szerelmünk, ~S e szeretõ kebel.~S Isten ha van; ha díjazás
595 2| hölgy, ki ekkép szenvede, ~S a szent esküt esküdte meg, ~
596 2| Lépése könnyü mint madár. ~S ha rád tekinte szép szeme ~
597 2| Rád éjfél hollószárnyiból.~S ha szólni hallád ajkait, ~
598 2| Regésen megszólamlani.~S ha most e szemnek szép egén, ~
599 2| méláiban!~Hogy a ki esd elõtte s mért esd: ~Háromszor is
600 2| Háromszor is feledve van!~S ha elhal a szó, hallgatás
601 2| nyugtató «dobzsé»-t felel rá, ~S tovább méláz, szenderg megint. ~«
602 2| megmentned õt!~- Esd újra a hölgy s szánva nézné ~Zord szikla
603 2| mutass hûbb honfiút fel,~S hõsebb vitézt, mint Frangepán!» ~
604 2| Sötét mélája szárnyain,~S ha fel-felpillant, «Dobzse,
605 2| riad, fel is tekint még~S vigasztaló «dobzset» rebeg.~
606 2| tettvágytól ~Dagadván kebele.~S szivének hõs tökélletében ~
607 2| körül ég, föld szerelme ~S hõs lelke szándokát.~A fecske,
608 2| ívet hasítva ~Szállonga fel s alá,~S közel szárnyával
609 2| hasítva ~Szállonga fel s alá,~S közel szárnyával a magas
610 2| kertbõl ~Suttogva lenge fel,~S égõ arczát csókkal hüsítni ~
611 2| rózsapirosan~Tört meg szemében, s szép szemének ~Remény-fájdalmiban:~
612 2| Hisz egyik sem király...~S a kék egeknek nyájas íve ~
613 2| Nem márványfalbul áll!... ~S mint szerelemnek hû postái ~
614 2| Holló fényes szálait,~Szél s idõ meg nem kimélte ~Szép
615 2| nem kimélte ~Szép nyakad, s hó vállaid. ~A hullámzó
616 2| Frigybe léptél a szelekkel? ~S a tengernek szörnyivel? ~
617 2| Mint a bölcsõ ringató,~S lejtve tánczol habra habról ~
618 2| Szép hölgyével a hajó.~S õ kiül, miként ha ülne ~
619 2| szerelme ~Hõ vágyakban révedez,~S mig a hold szelid sugára ~
620 2| hallgassátok -~Férje hol s miért fogoly? ~ Három
621 2| Harmadik társ volt a pápa. ~S hogy ne állja senki útját ~
622 2| Frigybe áll Velencze ellen.~S Frangepán megy, s Frangepán
623 2| ellen.~S Frangepán megy, s Frangepán száll ~A királynak
624 2| Ékesítse szûz fûzére.»~S váltak. A férj fényt aratni ~
625 2| Lélekvásárló aranyt vesz. ~S kik Velencze bontására ~
626 2| Velencze vére!» ~Szól a hõs, s bár hitszegõleg ~A szövetség
627 2| Lélekvásárló aranyt vesz.~S megvakulva, vesztegetve ~
628 2| Földre nyomja õt az ellen. ~S mint Judás a Bibliában, ~
629 2| És hazáját fosztogatja.~S ott veszhetne börtönében ~
630 2| tûkörét...~Egy pillanat még, s tenger és szél ~Egymásra
631 2| nem akad.~Mennek, remény s vigasz hirével ~Éltetni
632 2| Eltûrje kínját börtönének,~S mely meg-megcsörg karán, ~
633 2| Lankasztja tér, határ.~S addig röpûl, addig igyekszik ~
634 2| igyekszik ~Mig fáradásba vesz,~S a martaléklesõ héjának ~
635 2| karokkal ~Ölébe kapja õt,~S nagy Ádriának mély ölében ~
636 2| sorozhat ~Napokra napokat,~S az õrülés-karolta agyban ~
637 2| révedeznek ~Az éber lelken át,~S éber kinok, rémek verik
638 2| föl ~Az álom szent nyugát.~S mig a hideg falak penésze ~
639 2| ha kardokat csiszolnak, ~S nem gyáva rabnyügöt:~Te
640 2| csatájokat,~Hogy buknod kelle s elveszítned ~A diadalbabért,~
641 2| Ki fog miattad tengerekre~S a tengeren túl szállani,~
642 2| vas retesz félig kitárul, ~S rég látott mécs világinál~
643 2| szabadság ~Reménye töltsön el...~S még csak kebledre sem borúlhat ~
644 2| Szövé szerelmi kéz...~ S az ajtó újra zárba csattan, ~
645 2| álom vala?~Vagy a szabadság s szerelemnek ~Üdvjósló angyala?~
646 2| Mely megett nyög bajnoka;~S a helyett, hogy szép szemének ~
647 2| Szíve kõ itt mindeniknek,~S mindenütt elég arany... ~
648 2| mindenütt elég arany... ~S Montebello, - oh borúlj
649 2| cselszövényes, ~A fondor, s hitben lengeteg,~Jól tudja,
650 2| Õréül adta - ellenét,~S fortély ellen fortélyt határoz, ~
651 2| áttekinti -~Hiába volna kérelem;~S sziklára szórná érzeményit ~
652 2| szabadítás eszközét.~ S három napig gondolt a szép
653 2| viraszta át,~Ki tudná, hány s mi furcsa tervek ~Fárasztották
654 2| Negyed nap a két hû cseléd~Új s új parancsot kap vala, ~
655 2| Balázs, a kardedzett öreg, ~S a hû leányzó Viola.~S e
656 2| S a hû leányzó Viola.~S e naptól óta dolgaikban ~
657 2| összefûz,~Jóval széppel, rút s gonoszszal ~Legtarkább játékot
658 2| Volna bátor, volna kész?~S még! az asszony gondolatját, ~
659 2| Kéjszemekkel csügge már is, ~S most ily szó kél ajakán: ~«
660 2| Vagy tõrömtõl vérzik el!...~S mind ezekre, hidd nekem,
661 2| Frangepánnak utja innen,~- Mond s kajánul fölnevet ~Montebello -
662 2| arany...~Egy darabka rongy s irószer ~Készen itt is,
663 2| legyen! - szól Montebello ~S még rádásúl szép kezed.»~
664 2| rádásúl szép kezed.»~ S szõnek tervet, éjsötétet, ~
665 2| kifosztják Frangepánt, ~S orzott birodalma árán ~Osztakoznak
666 2| áhitattal~Isten malasztját bor s kenyérben,~Majd fordul a
667 2| hû cselédhez: ~«Ma - szól s szemében köny rezeg -~Ma
668 2| Ha valahán esdettetek.~S ha még ma épen visszatérek: ~
669 2| lelkéért ~Tartassék requi em.»~S ment s nem követte senki
670 2| Tartassék requi em.»~S ment s nem követte senki léptét, ~
671 2| ótalmunkra, ~Ki állhat ellenünk?»~S a gondolyás kis csolnakával ~
672 2| csolnakával ~Vizét ketté szelé,~S mint nyíl repûl el asszonyával ~
673 2| hozzá bocsátni kellett,~S a hölgy belép mint régi
674 2| lépcsõn, tornáczon át,~S az ismert lakszobához érve, ~
675 2| Hadd írja még alá a rab~S miénk az élet, Montebello...» ~
676 2| lachrymája van!’ ~«Mindegy!» s ivék a szomjtalan hölgy~
677 2| ivék a szomjtalan hölgy~S ivék a börtönõr vele...~
678 2| átszorítja, ~Hozzá, reá tapad,~S ajkán a szót kéjben feliszsza ~
679 2| Ajkára újra csókja szállhat,~S mit már álmában sem hive, ~
680 2| Szemébe nézhet két szemével ~S szivén doboghat hû szive -~
681 2| hû szive -~E képhez színt s hangot találni,~Lehetlennel
682 2| a sphaerák zengeményét: ~S szót nem lelendsz, édest
683 2| tengerén;~Kifejlik a csók- s ölelésbõl -~Csak kezdve
684 2| merény, ~Végezve nem!... s egy új Delila ~Ollóra nyujtja
685 2| hölgy elosztja szálait,~S a férfiúnak asszonyarczot ~
686 2| õt a lány;~Egy pillanat - s leányi mezben ~Az utra készen
687 2| csendben áll a lak!~ VII. ~S ha õk a börtönt ott hagyák, ~
688 2| Nagy Ádriának tûkörét.~S ott vannak õk is a hatalmas ~
689 2| dagad... ~Ott vannak õk, s a hû cselédek ~Körben köröttök
690 2| Hagyjuk örökre õket itt!~S a szél tovább fú, a vitorla ~
691 2| szakált ereszt magának,~S még szebb bajuszt mint hajdanán. ~
692 2| bajuszt mint hajdanán. ~S a mint szakála nõl, szivében~
693 2| legnemesebb hölgynek szerelme ~S a leghivebb nõszív iránt.~~
694 2| kies völgyében, Trencsén s Thurócz között, ~Kápolna
695 2| szirtekrõl szirtre hág,~S pajkos, szilaj kedvében
696 2| kalauzúl volt a nehéz uton; ~S a ki veszélyben forgott,
697 2| fiával karján, gyertyák s virág között, ~Miket hit
698 2| szükségben szûk napot.~ S ott volt a kápolnában a
699 2| Honn tartá õt keserve s a kínos gyötrelem,~Melyet
700 2| melylyel reggelre kél, ~S írt a kerek világon sebére
701 2| életét,~Reménye, boldogsága s szerelme öszvegét, ~Kivel,
702 2| sas-szárnyakat cserélt: ~S nem értve a kebelnek hõbb
703 2| Feledve a mit esküdt isten s oltár elõtt: ~Bujában hagyja
704 2| veszni a szende keblü nõt. ~S mig õt a nagy világba erõsebb
705 2| tett-szomj ragadja, mely vész s kalandban él: ~Ezt házi
706 2| tûzhelyénél emészti fájdalom,~S lõn a dicsõ rózsából egy
707 2| tüzében gyémánttá tisztula, ~S bánatja fellegébõl hasadt
708 2| hasadt ki hajnala. ~Imában s jótevésben kereste vigaszát,~
709 2| jótevésben kereste vigaszát,~S föllelte a kettõben, mit
710 2| lett a vár; ~Benn szeretet s jóságban a hölgy az áldozár, ~
711 2| életében az ég menyasszonya.~S ha mégis néha szívén fölkelt
712 2| szívén fölkelt a földi vágy,~S egy-egy könyû cseppjében
713 2| szenvedése végtére kitelik,~S a gyötrelem tövisén rózsája
714 2| arával, új frígybe álla már,»~S hogy lánczait könnyebben
715 2| hír? ~A szív, mely ennyi s ily kínt tovább viselni
716 2| alatta ha megtör kebelem!» ~S alélva összeroskad mint
717 2| intés! kiált és útra kel;~S rég érezett örömben dobog
718 2| örömben dobog fel a kebel.~S ment, bár az õrkakas künn
719 2| künn másodszor szóla már, ~S benn a szobák órája éjfél
720 2| verik, ~Talpát a kõnek éle s tövisek vérezik... ~De õ
721 2| tövisek vérezik... ~De õ elõbb s elõbbre csüggedtelen siet, ~
722 2| hely fényben áll, ~Oltár s a kar világolt, szólott
723 2| de szent oltáron gyertyák s virág között,~Miket hit
724 2| az, mely megjelent neki, ~S õt éjnek éjjelén oly csodásan
725 2| patakja szemébõl könyje húll, ~S imája buzgó, bensõ, imája
726 2| sugára már-már délpontra hág:~S még mindig elmerûlve az
727 2| égve a gyertya hamvadoz,~S az oltármécs perczegve végfényben
728 2| lobbadoz; ~Az éji orgonának s éneknek nyoma sincs,~S csodák
729 2| orgonának s éneknek nyoma sincs,~S csodák csodája! zárban az
730 2| találkozó? ~Mindenható az Isten s igaz jutalmazó!~ Mint
731 2| neje! ~«Te vagy! -» kiált, s nejéhez az oltárhoz rohan, ~
732 2| oltárhoz rohan, ~Egy pillanat - s a hív nõ karjába zárva van -~«
733 2| bünbánó férjének könyje foly. ~S a rég nem érezett kéj villanyként
734 2| ah hogy nem bírja el ~S egyszerre ennyi üdvön szétpattan
735 2| hónapra, ezt év emészti fel:~S a szép halott, miképen halála
736 2| hölgy örökre szendereg!~S igy éli túl húsz hosszú
737 2| igy éli túl húsz hosszú s még három éven õt, ~Ki néki
738 2| Ki néki élve holt volt, s most halva él, a nõt. ~Hozzá
739 2| kegyes - mondották - de bölcs s igaz biró.» ~ V.~ A vár,
740 2| szirtekrõl szirtre hág. ~Rom s pusztaság lõn úrrá Sztrecsénen
741 2| Sztrecsénen és urán,~Kóró s haraszt az úrnõ beomlott
742 2| megöli Gara zászlótartóját, s Isten által ~védetik. -
743 2| Garával párviadalt ví, s emezt megszalasztja. - Gara ~
744 2| Hunyadyt megkoszorúzza, s beszterczei gróffá nevezi. ~
745 2| paripák dobogásit hallja fülem s a ~Csengõ kard zörejét,
746 2| a ~Csengõ kard zörejét, s kik ezek, kik csonka karokkal ~
747 2| haragában Hunyady pusztít,~S rettentõ karddal veti meg
748 2| meg Ondingot, Holubárt, s õszfürtü Berényit, ~Liszka
749 2| népség a szörnyü vivónak.~S mint az üzött gyermek, kit
750 2| rõt Tátossal ijesztett ~S hosszu szakállt viselõ lázzal5
751 2| erõs Gara fõbbjei álltak ~S a zászlós Káldor meredõ
752 2| Hétször benyomúla hadával~S hétször visszaverék. Harag
753 2| miképen~Városi lányzónak s asszonynak játszi kegyelme! ~
754 2| Káldor ~Karjához sújtott, s leesett bal karja legottan,~
755 2| Szélvészként zúg újra a kard s Káldornak agyába ~Csapva
756 2| Csapva nagyot koczczant, s mivel azt megjárta velõig, ~
757 2| velõig, ~Eldõlt a bajnok s zászlóját estte lehúzta.~
758 2| dült össze erõs ropogással, s szörnyüen egykor ~A márvány
759 2| mindünnen a sárga darázs nép? ~S ellepik arczát, és kezeit,
760 2| ellepik arczát, és kezeit, s lábszárait egyben;~Az pedig
761 2| elbõdûl, kirug, üt, ver s híves iszappal ~Dörzsöli
762 2| nyomúla ~Rá az egész tábor, s dühödõ torkábul ijesztõn ~
763 2| Háromszor kajdásza6 halált s vért hõsi fejére.~De ti
764 2| mellé ~A boszuló Isten, s pajzsát mellére takarja~
765 2| melegtül ~A peregõ zúzok, s a vas kard éle kitompúl.~
766 2| a vas kard éle kitompúl.~S jõ fut az ellenerõ egymást
767 2| gyökerezte magát a földnek ölébe,~S ingani nem tudván tetemes
768 2| pártos seregek közepette s kezétõl ~Elhúll Nyéki, Dorogh
769 2| kezétõl ~Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed elállott ~
770 2| Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed elállott ~Hunyady!
771 2| oroszlán ~Föltátott szájjal, s szikrázó szörnyü szemekkel~
772 2| megcsóválván a fene farkot,~S testeiket meghajlítván egymásra
773 2| megtépik a bojtot~Egymáson, s iszonyú fogaik koczczanva
774 2| Gara bán a szálfai dárdát,~S az rohanó ölyüként becsapott
775 2| Hunyady János ~Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe
776 2| megrázta kemény paizsát s elhulla a dárda. ~Mostan
777 2| karral maga sújtja vasát ki ~S míg az a hig levegõt szögné,
778 2| gonosz pártokra hasonlott, ~S gõgének rokonok vérével
779 2| vala szobrot.» ~ Mondá, s a repülõ dárdát Gara válla
780 2| Mint sziklát a tengeri hab, s Gara kétszer erõsbnek ~Érzé
781 2| lekapott balog oldala mellé~S onnan az életevõ kardot
782 2| erõs, és a mily szörnyü s hatalmas ~Volt Gara: Hunyady
783 2| mégis nyomkodva elûzte. ~S az dühösen hátrál, kiabál
784 2| Ördögi Sátánnak segedelmért s harczi szerencsért. ~Hasztalanúl!
785 2| katonája nem állhat, morva s magyar nép ~Élete mentését
786 2| akkor megfekve porában,~S földre szegett szemmel szégyenlé
787 2| átkozva!» imigy kiabált s lehatott vala újra~Hangja
788 2| temetve ~A bünös ördögi lak, s meg-megrázá vala Sátánt,~«
789 2| örökre! ~Veszsz el örökre! s veled föld, ég elveszszenek
790 2| hulljon le nap és hold,~S a nyomorú ember diadalmát
791 2| egy gyáva rabon! veszszen s megnyomja az átok ~A ki
792 2| örökre!» ~Igy ordítva futott s szaladó népébe vegyûle.~
793 2| Vége van a harcznak, s hol elõbb vad lángu leventék ~
794 2| elõbb vad lángu leventék ~S a riadó harcznak hosszú
795 2| felütötte, körösleg ~Dúlt daliák s véres paripák heverésznek
796 2| paripák heverésznek a földön, ~S a hideg érzekkel hidegülnek;
797 2| Látta üzetni: felûlt ágyában s összekulcsolván~Égre emelte
798 2| kezét, szemeit fölemelte s imigy szólt: ~ «Hála!
799 2| imigy szólt: ~ «Hála! s dicsõség és áldás neked
800 2| hatalmad~És szívembe irád s én mélyen porba borúltam. ~
801 2| mélyen porba borúltam. ~Hála s dicsõség és áldás neked
802 2| kiszökött rémülve elõtte,~S emberek és állat megnyögték
803 2| megnyögték talpa nyomását,~S megtiprott engem, s én mélyen
804 2| nyomását,~S megtiprott engem, s én mélyen porba borúltam. ~
805 2| azalatt intél a Vésznek, s visszavonúla~A rendítõ Vész;
806 2| hála-zsolosmát ~Égi kegyelmednek, s én mélyen porba borúlok. ~
807 2| Ekkép szól vala õ, s ismét ágyára borúla,~S csönd
808 2| s ismét ágyára borúla,~S csönd leve ismétlen: csak
809 2| égen ~Egy dögevõ holló, s valamint a megszedetett
810 2| hegy ~Rendei közt szanaszét s itt-ott a kósza suhanczok ~
811 2| folyamát, susogása nyöszörgés ~S borzasztó átok. S innét
812 2| nyöszörgés ~S borzasztó átok. S innét lõn kései korban,~
813 2| Csatárnak. -~ Távozom a hadtól s a hadnak vérbefüresztett~
814 2| A gyõzõ seregekkel, öröm s diadalmi dalok közt. ~Ekkép
815 2| feküdött, nagy szikla-üregben, ~S rég hizlalta magát a vidéknek
816 2| falúba.~Ott koszorús lányzók, s lebegõ hólábu menyecskék ~
817 2| Üdvözik a gyõzõ sereget, s mosolyogva kinálják ~Innepi
818 2| köszöntik~A poharat, zaj, öröm s vígság zeng mindenüvérõl.,~
819 2| zajos hangája vigalmát,~S tánczra pereg lányzó s lebegõ
820 2| S tánczra pereg lányzó s lebegõ hólábu menyecske. ~
821 2| Hunyady is, gyõzõ seregével, s dallva bevágtat ~Régi Fehérvárnak
822 2| koszorút nyújtának agyára,~S megdalolá ragyogó tettét
823 2| viruló ág fekve babérból~S fényes aczélból kard. Falait
824 2| jobbról sok harczi levente~S fényes urak; de belûl a
825 2| Hoztanak a templombul elõ, s most Rozgonyi püspök, ~Még
826 2| magában,~Óva bocsátja reá; s megimádván a magas Istent, ~
827 2| megimádván a magas Istent, ~S megszentelve királyi fejét,
828 2| ez innepies szertartást s meg ne gyülöld a ~Hív szolgát,
829 2| vissza szereztük.» ~Mondá s áhítva veté szemeit föl
830 2| a szép haza kétes egére!~S bajnokot és félénk hölgyet
831 2| királynak!»~ Õ igy szólt s az erõs magyarok riadozva
832 2| mint honni királynak.»~S szent tûzzel rohanák lábairól
833 2| rohanák lábairól a fejedelmet,~S mint az apáknak idétte szokás
834 2| hármas erõ közt ~A szent eskü s az ömledezõ öröm árja szavukban. ~
835 2| Végre lecsillapodott a zaj s fejedelmi Ulászló~Ismét
836 2| szíveitekbõl ~Jõ e szent buzgás, s azokért hálálni, köszönni~
837 2| Ulászló õt szólítja magához,~S ott a dicsõ hõshez szívébõl
838 2| Hunyady! trónom szerzõje te s véde! ~Mondsza nemes tetted
839 2| Hunyady János!»~ Mondá s fölkelvén tetetéstõl-tiszta
840 2| király nagy lelkü barátját, ~S ez mély illetödésében féltérdre
841 2| Besztercze nemes grófjának honja s királya!» ~~~
842 2| kezétõl sírjokon növének.~S mint áldozó pap bor s kenyér
843 2| növének.~S mint áldozó pap bor s kenyér szinében ~ Buzgón
844 2| ereklyéknek mind kettejét.~S mentem, miként pap Isten
845 2| ezredév nyitá meg kebelét, ~S az õs vezérek mint napok
846 2| fény ragyog nevérõl,~ S mindegyikének nyertem válaszát, -~
847 2| mindegyikének nyertem válaszát, -~S kinek tettérõl nem, dallok
848 2| A mint adák Történet s Monda át ~Mult és jövõ közt
849 2| bájt hint el a vidéken,~ S szebben ragyog fel a táj
850 2| czifra nélkül feltünik.~S a képre, mint szelíd hold
851 2| éjszakára, ~Leng kegyelet s emlékezet sugára. ~Avvagy
852 2| eljár õsei sírlakához,~ S gyújt régi fénynél új szövetneket. ~
853 2| fénynél új szövetneket. ~S ha a jelennek halványúl
854 2| terhe ellen a kimerült anya,~S anyjára s egymás ellen föllázad
855 2| kimerült anya,~S anyjára s egymás ellen föllázad ön
856 2| ellen föllázad ön faja.~S forr, zúg a párt dühétõl
857 2| kiszól; ~Megismerik szaváról, s szavára csend leszen, ~Megismerik,
858 2| int,~«Halljátok - szólt s hallgatták - vitézlõ magyarok! ~
859 2| vagyon, ~Halakkal és vadakkal s aranynyal gazdagon;~Miénk,
860 2| évek nagy könyvébe vért s tetteket irunk, ~És a mi
861 2| érette lesz honunk.» ~Szólt, s mintha százezer láng buknék
862 2| százezer kard az ég felé vonúl,~S kétszáz ezer vitéz zúg harsogva: «
863 2| mindütt veled leszünk.»~S azonnal hét nemzetség egymással
864 2| Istenostort;» uralta egykoron. ~S azonnal Álmos és még hat
865 2| Egyûve folyt a hõs vér s együtt ivák meg õk, ~Nagy,
866 2| fõ, ha hitszegõ leszen.» ~S völgyön, hegyen keresztül
867 2| kemény vitézek, és õszek s gyermekek, ~S hõsek virági,
868 2| és õszek s gyermekek, ~S hõsek virági, szép nõk,
869 2| Mely hallal és vadakkal s aranynyal gazdagon ~Mint
870 2| fakad, ~Megrázkodik valója s a téren elmutat:~«Itt van
871 2| megszerzendi, csak istenünk s karunk. ~Istenbe s karotokba,
872 2| istenünk s karunk. ~Istenbe s karotokba, ne másba bízzatok;~
873 2| Csak úgy leend tiétek e hon s ti szabadok! ~Erõ s vitézség
874 2| hon s ti szabadok! ~Erõ s vitézség kell most; van
875 2| szállok, - ti tenni menjetek! ~S te, a ki e munkára égtõl
876 2| bábokat farag!» ~Szólott, s a honvadászó szilaj, vitéz
877 2| Biharban oly dusan ~Gyémánt s arany ruhában? ~Toborzó,
878 2| Magyar hadé a gyõzelem!~S volnál kétszer hatalmasabb ~
879 2| Mérföldnyi messzeség fölött,~S a hõs - egy félisten - feláll ~
880 2| van határa!»~Szól a vezér, s mint nap kisüt ~A fenség
881 2| áldozók ~A magyarok istenének.~S közben, miként éjszak szele ~
882 2| Hatalmas-ékes-lelkesen!~S eljöttek a hon apjai, ~A
883 2| nõk, ~Ékei az új hazának,~S a tûz elõtt letérdelõk ~
884 2| pusztítva délnek, éjszakának, ~S nincsenek kik ellenállhatának: ~
885 2| hódol Konstantinnak vára. ~S zeng a kürtök csengõ riadása, ~
886 2| kürtök csengõ riadása, ~S szól a zászlók néma lobogása: ~«
887 2| lobogása: ~«Jaj a fejnek, jaj s halál a karnak, ~Ellenállni
888 2| Önfejét a balga nép megunta, ~S hõs Berengár életére ronta. ~
889 2| illik fenyitnünk!» ~Mondá s eljött gyõzödelmi Zoltán, ~
890 2| Megbizottan nagy hatalma voltán, ~S zeng a kürtök csengõ riadása,~
891 2| a kürtök csengõ riadása,~S szól a zászlók néma lobogása: ~«
892 2| véres csatára! ~Véretek lesz s légyen a had ára! ~Fel,
893 2| tüzétek rút bitó hegyére,~S mégis éltek földnek szégyenére!» ~
894 2| éltek földnek szégyenére!» ~S büntetõleg rá ront Páviára,~
895 2| bontja, ~Háztetõit láng s hamúba ontja.~S merre elhat
896 2| Háztetõit láng s hamúba ontja.~S merre elhat gyõzõ karja,
897 2| gyõzõ karja, vért ont, S merre pillant, véritéletet
898 2| pillant, véritéletet mond,~S pártütõ, ha még két annyi
899 2| Boszu-harczát így végezte Zoltán, ~S rettegék õt nagy hatalma
900 2| Csepeltõl délnek, éjszakáig, ~S fel keletnek Konstantin
901 2| Hollójával hattyúk párulának,~S kürte már csak régiség diszéül ~
902 2| Lehelnek untig volt csatája,~S gyászt, csak egy volt, mely
903 2| vitéznek megkötözésére.~S elvivék a császár udvarába, ~
904 2| fölöttük véritéletet tart.~S mint a gyermek gyönyörét
905 2| magyarfej még kétannyi lenne.~S már a szörnyü mészárlás
906 2| vár. ~Megcsonkitva orr- s fülek hiával ~Rakva lesznek
907 2| tud szörnyû szégyenében,~S halni nem bír kínja tengerében.~«
908 2| mely függ oldaladnál, S nagy hirével félvilágra
909 2| halotti nótát társaidnak,~S rá, ha tetszik, búcsuzót
910 2| kürtét két kezére kapja,~S le a császár rõt fejére
911 2| szolgálsz hõs Lehelnek.» ~Szólt, s utósó hangja volt szavának.
912 2| a király parancsát,~El- s bejártad a bomló hazát; ~
913 2| hoztad soha õt ide!~Menj, s ha nõdet halva nem találod, ~
914 2| sötét hír Bánk-bán éjjelét,~S mint a tengert szélvész
915 2| Fölhasítja a bán kebelét.~S kél a bajnok... lelke háborában ~
916 2| Tengerénél rémesb áradás van!~S megy rohanva, megy magas
917 2| hivalgás bûntábort ütött.~S a királyné helybehagyva
918 2| cseleknek ármányfonalát,~S míg a bánné a szövõt csodálja: ~
919 2| szavát elfojtja zokogása.~S a kevés szó többet mond
920 2| Kebelében elrablott szerelme~S meggyalázott férfisága ég!~
921 2| birája! ~Mondj igazt bûn s büntetés felett.» ~S elsorolja,
922 2| bûn s büntetés felett.» ~S elsorolja, mikkel a királyné ~
923 2| nem mondok ellen» ~Monda, s ajkin kétes volt a szó.~
924 2| szörnyet csattant fegyverére.~S már Fejérvártt, Gertrud
925 2| végitélet napján, ~Áll elõtte s vádját dörgi Bánk-bán. ~«
926 2| megcsalád a bízót!~- Mond a bán s rettentõ lesz szava -~Ön
927 2| nevembe gázol, ~Annak vérrel s karddal számolok!» ~A királyné
928 2| szövétneke... ~Dult városok s falvaknak világitó tüze.~
929 2| falvaknak világitó tüze.~S te felsüvöltõ szélvész mi
930 2| Nem, nem! tatárüvöltés s haldoklók jaja az,~Mi mint
931 2| visszabúg.~És már a tûz világa, s a vész orkánszava ~Erdélytõl
932 2| orkánszava ~Erdélytõl a Tiszáig s onnét Pestig juta: ~Ott
933 2| jár, ~Hadakra a hazából s segédsergekre vár. ~Tõn
934 2| megint megújula,~Nemzet s király között a hasonlás
935 2| alatt. ~Mások, hiú gyanúból s féltékenység miatt, ~Hogy
936 2| Messzére elkerûlik a gyávák s hûtlenek.~De az megedzve
937 2| tatárral vérengzõ síkra kel, ~S tábort üt a Sajónál királyi
938 2| kaszája jár,~Ott pusztulást s veszélyt szór egy millió
939 2| tüzes villám a kard,~A dárda s pajzs recsegnek, az élet
940 2| két vitéz: Forgách volt s Rugacs, két hõsi vér, ~Mindkettõ
941 2| De a király alatt rogy, s kidõl a harczi mén... ~Egy
942 2| itt; nem gondolnak soká:~S Forgách lovát odadja a bús
943 2| bajtársnak már csak kezével int;~S az és királya szállnak mint
944 2| királya szállnak mint szél s vihar megint.~Õ, mint a
945 2| nyomúl, ~Nyil éri Béla ménét s a mén a földre húll. ~Egy
946 2| itt, segély egy pillanat, ~S Rugacs, Forgách hû mása,
947 2| lováról, rá tolja a királyt,~S utána biztatólag szent hûséggel
948 2| hadd, én veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy új
949 2| is egy új sziklája áll;~S ujabb lován megmentve van
950 2| Három megyét vesz tõle s gyalázatos hûbért.~S áll
951 2| tõle s gyalázatos hûbért.~S áll Béla, mint viharban
952 2| még: ~Lelkének öntudatja, s melyben bizott, az ég.~S
953 2| s melyben bizott, az ég.~S meglelni a végekben nejét
954 2| barátja maradt: az éji vész,~S mely sujtolá és edzé lelkét,
955 2| hajó.... ~Királyi sors! jó s rosszban emberként osztozó!~
956 2| bújdosásból vissza dúlt honába. ~S a merre jõ, a merre néz
957 2| Vagy nem hazám e föld s nem ismerek rá, ~Vagy nyomtalan
958 2| hevernek, ~Vad farkasoknak s éh hollóseregnek.~Az elhagyott
959 2| gyomszakállát. ~A városok s faluk hová tünének?~Csak
960 2| bújdosásban, ~Kémkedve jár s rettegve néz körül,~S karddal
961 2| jár s rettegve néz körül,~S karddal kezében vijja kenyerét
962 2| kezekkel asszonyt gyilkola.~S a gyermek - ég és földnek
963 2| halál,~Mely annyi inség s veszteség után is ~Végsõ
964 2| egyben összefut: ~Erdõk s hegyekbõl a király szavára ~
965 2| rakja, hordja fel hajlékit. ~S mint jótevõ esõre föld ölébõl~
966 2| hazára, melyet alkotott.~S kulcsolt kezekkel kér áldást
967 2| trónuson ~Bölcseséggel s észszel gyõzött a bajon.~
968 2| hogy ha híre nagy leve,~S tíz országban szertehangzék
969 2| szemét rajt feledé? ~ S hosszu nyolczszáz év után
970 2| nvolczszáz év után is zengenem~S életének nagy könyvében
971 2| látni e hont egykoron,~Mint s mikor jött, s hogy fogadta
972 2| egykoron,~Mint s mikor jött, s hogy fogadta itt a hon; ~
973 2| lányát áldozván fel hit- s honért;~És megölvén Vatha
974 2| Mint szolgálá nemzetét, s a drága hont, ~Mily hûséggel
975 2| Cserhalomnál mily dicsõen harczola,~S lett az üldött nõerény védangyala;~
976 2| földi gerjét a kebel~Ujra s ismét megtagadja, - mert
977 2| edzi próba az erényt -~ S haza térvén a hadaknak hõs
978 2| éltet él vala;~Hol a szép nõ s kedves, édes gyermekek ~
979 2| Elbeszélnem Nándorvárnak ostromát,~S melylyel ott éltét megmenték,
980 2| éltét megmenték, a csodát, ~S mint bomolt fel a csatában
981 2| bomolt fel a csatában Salamon~S bátyjai közt a testvéri
982 2| Mogyorodnál Salamont, ~Tõle s Vidtõl szabadítván meg a
983 2| Mely alatta boldog, fényes s nagy vala;~ Mint tartá
984 2| gyászolta három évig nemzete, ~S a leány, kit eddig ülde
985 2| örök név itt a földön, s túl azon ~Hely az égnek
986 2| honfi, e pataknak mentiben,~S míg virágzó partján tested
987 2| hegyrõl görgedezõ csermelyek~S lomb között a játszi szellõ,
988 2| Sátoron kül az erõsbek s bajnokok.~ Egy van, a
989 2| gyürûre szétoszolnak a habok,~S mindegyikben egy kis tenger
990 2| birván csendesûlni le.~ S már az éjnek elcsendelgett7
991 2| más világ ormára hág. ~ S még az ifju a tündéres éjen
992 2| száll szemére csendesen.~ S alszik, alszik László herczeg,
993 2| tündéri kép; ~Álmodása tett s dicsõség pályája,~A jövõnek
994 2| szánta Lászlót istene, ~S hogy azokat elbírhassa szelleme,~
995 2| Hüvelyétõl égi része, lelke vál,~S Gábor angyal karjain az
996 2| Hogy ragyogjon tengerek s földek felett. ~ Ki merészli
997 2| Trónusából tüzek villángzottanak,~S szemvakító hét lángárba
998 2| alatt a világok forganak,~S a világok sphaera-tánczra
999 2| sphaera-tánczra zúganak, ~S leborulván a cherubok kardala:~«
1000 2| a pára széjjelfoszlanék,~S hogy le nem rogy, a kenet
1-500 | 501-1000 | 1001-1079 |