Rész

1001   2|            hogy le nem rogy, a kenet s szent ír tevék. ~   Még
1002   2|           Gábor angyal szent karán, ~S leborulnak a királyszék
1003   2|             királyszék zsámolyán.~   S szól az úr, s a szó megrázza
1004   2|          zsámolyán.~   S szól az úr, s a szó megrázza mennyegét: ~«
1005   2|                Boldogok kik hallják, s értik az igét!~Halld és
1006   2|       Sarkaiban megrázkódik a világ,~S leborulván a cherubok kardala:~«
1007   2|           idõben, térbe nem fér; tér s idõ ~Benne vannak, mint
1008   2|          gondolat, ~Mely öröktõl él, s örök idõkre hat; ~Foglalatja
1009   2|        legelsõ emberé, ki halva rég,~S az utósóé, ki lenni fogna
1010   2|           hogy õ az, a ki lát szivet s vesét, ~Õ, ki tudja a könyv
1011   2|          szent könyvet csak illeti -~S mint midõn a nap sugarát
1012   2|         szeret, ~Nagygyá lenni ezrek s milliók felett;~   De fejérõl
1013   2|        Lábaihoz nemzetek rajonganak,~S hõs nevérõl dicsekedve szólanak. ~  
1014   2|                A leányka szép alakja s végzete ~Beszövõdék László
1015   2|             kis angyala,~Már a zárda s templom, melyet épite, ~
1016   2|             éle; rég ismerjük õt.~   S im alig lép László a templomba
1017   2|        sokaság bámulattal hallgatá -~S szól a herczeg: «A ki sérti
1018   2|              tehát!»~   Igy a jósnõ, s harmadnapra gyors követ ~
1019   2|             érte õt el a halál...~   S szájról-szájra szerte száll
1020   2|              és fülének nyilt az ég,~S Isten választottaként hõn
1021   2|           mint egy szenthez járula, ~S a ki lelki vigaszért eseng
1022   2|             szent malasztvizében õt,~S melyet ifjan annyi vesztés
1023   2|        teljesûlt, ~Fehérvárra ország s nemzet összegyûlt, ~Hol
1024   2|           szív egyet óhajt és akar, ~S kikiáltja László királyt
1025   2|        király örökös nélkül meghal, ~s a horvátok Ilona ellen fellázadnak. -
1026   2|           végsõt lehelt, nincsen fia~S zavarokba bonyolúl Croatia!~  
1027   2|           szent jogát, ~Nem a közjót s a hazának közszavát. ~  
1028   2|          gyors tanácsot tart tehát, ~S felszólítják Magyarország
1029   2|            tevé: ~A királyi hadsereg s a nemzeté. ~   Azzal a vitéz
1030   2|               ezt honvédnek nevezék,~S nem egyéb volt, mint a nemzetösszeség. ~  
1031   2|            De harczos volt a magyar, s kivált vitéz ~Fejedelmét
1032   2|      Fejedelmét örömest követni kész~S mostan is, mint mindig,
1033   2|      tábornak gyûlhelyéül szép Zala,~S mely a két ország között
1034   2|       Zalában közel éri Kanizsát.~   S ím elalvék - igy beszéli
1035   2|         állott a szekér, a ló repûl,~S a szekér feldõlve van menthetlenûl: ~  
1036   2|           mond a hûnek - tettedért, ~S megadandom bármit kérsz,
1037   2|                Ámde László egyet int s parancsot ad,~Nyergeljék
1038   2|        kantárszárral, - a tiéd.» ~   S a parancsot teljesítni lóra
1039   2|             és határra vigyázván.~   S mire visszatérnek izzadt
1040   2|             együgyûn így szól vala, ~S nemes szívén a király megindula;~
1041   2|             tiszteli,~Ha Deák Antalt s Ferenczet nevezi? -,~  
1042   2|           vertek át a Dráván azután,~S ott valának Horvátország
1043   2|        veszen a magyar; ~És a Dráva- s Száva-köz hódolva volt, ~
1044   2|          öldökléssel pusztítanak.~   S László király, mint okos,
1045   2|          mellõzi el miatta örökét, -~S összevonja gyõzedelmes seregét. ~  
1046   2|              testvérjoggal látta el,~S el nem nyomta, de magához
1047   2|    megszentesûlt, ~A szokás, törvény s jog által egyesûlt, ~A jelenkor
1048   2|       higyetek, beteljesûl:~A magyar s a horvát újra egyesûl! ~~
1049   2|               A kudarczért, mit Ozúl s Kutesk alatt ~Szenvedének;
1050   2|              rabfüzér, ~Marhanyájak, s prédaterhelt társzekér.~  
1051   2|   koponyájából kupát ~Nem készíttet, s abból iszsza meg borát. -~  
1052   2|           talál;~Hátrahagyva Horvát- s Tótországokat, ~Egyenesen
1053   2|             fogyva van mindenkinek, ~S zúgolódni kezd a máskor
1054   2|         Óriási a szükség, az éhhalál~S valamennyi szörnye van,
1055   2|            el nem veszti még hitét, ~S buzgalommal megimádja Istenét;~
1056   2|             népéhez kegygyel valál, ~S inségében neki mannát adatál: ~  
1057   2|               Ne tekintsd, hogy volt s van e népnek büne, ~Vedd
1058   2|          imába volt merûlve a vezér,~S ím egyszerre megrendûl a
1059   2|          király szemébõl köny fakad ~S Istenének hálát forró szívvel
1060   2|              Mind hiába! bármi jótét s nyereség ~A csodásan s váratlan
1061   2|         jótét s nyereség ~A csodásan s váratlan nyert eleség, ~
1062   2|             szomjtól égõ seregek.~   S közepettök a kegyes László
1063   2|          meri esedezni új kegyét.~   S szól a néphez: «Ez tehát,
1064   2|              szivetlen szirtdarab,~- S vesszejével egy közel kõszirtre
1065   2|      Háladatosb fogna lenni, mint ti s mi!»~   Szólt s csodáknak
1066   2|              mint ti s mi!»~   Szólt s csodáknak új csodája! a
1067   2|          Térdre húll a meglepett nép s felüvölt,~Örömétõl megreng
1068   2|              imádságára kõvé válik, ~s a magyar sereg leveri a
1069   2|            felrivalg parancsszava -,~S pillanatban harczra készen
1070   2|           légben vasélek inganak.~   S ha a tábort erdõnek nevezhetéd, ~
1071   2|         király,~«Ott az ellen!» mond s a sereg már nem áll! ~De
1072   2|             rövid szót mondja csak, ~S mint az árviz nyomaiba zúg
1073   2|            nyomát hadd akaszsza meg!~S mig a prédán kapva kapand
1074   2|            táborostul megmenünk!»~   S tõnek úgy, a mint Kapolcs
1075   2|             szaporán,~Hagyja a kúnt, s kapkod az arany után. ~  
1076   2|           arany után száguldanak.~   S Istenhez László buzgón fölesdekel, ~
1077   2|              hogy a bajt intézze el;~S im csodák csodája! a mi
1078   2|           õket le is telepítteti.~   S nem sokára a dús alföld
1079   2|              jász-kunoknak nevezett,~S kik maiglan lakják e sík