1-500 | 501-581
Rész
1 1| mûvészet örök trónja elõtt, hol az ~Ihlett lelkesedés zöld
2 1| istenüléseit,~ S megzengett az ezüst lant ~ Könnyû húrja
3 1| a mit lelkesedés, a mit az érzelem ~Hõ honhangzatokon
4 1| hozzád, földi lány!’~Szól az ifju, s útra mégyen, -~Bár
5 1| eped: ~«Álomért ne hagyd az éltet; ~Csak valóság idvezíthet:~
6 1| hallható: ~«Álomért hagyád az éltet, ~Megvetvén a földi
7 1| Érzõbb a hív kebel,~S az ifju hõ szive ~Szent vágyban
8 1| társért nyögdicsél, ~Leljen az égi lány;~Sovárgó szárnyadon, ~
9 1| rég!~Hazám fölött borús az ég!~Két veszteség, két fájdalom ~
10 1| õzikém, ~ Legelve találtam az éren;~Még most is örûlök
11 1| õt, ~ Itatni kivittem az érre,~S az ér is örült,
12 1| Itatni kivittem az érre,~S az ér is örült, ha ivá vizét, ~
13 1| vagyok!’~ S kincsével az úr kinálgat. ~«Nem, kincses
14 1| földet is!’ ~ «Hagyd nékem az õzfit, a szépet.»~Utána
15 1| jöve, ~ Vigadni, mulatni az érre,~,Mily kellemes állat
16 1| Vidd, angyal, oh vidd el az õzikét;~ Nem kérve is
17 1| keresztény, ~S a kard helyett az olvasót~ Hordozza két
18 1| Isten, ki él a mennyben,~Az lássa, hogy napod lehunyt, ~
19 1| haladása.~És a szelid hold és az ég ~ Világa süt le rájok,~
20 1| vízfenékrõl ~Lányka, mint az ég, ~Mint a hattyu hófehéren, ~
21 1| nyakára, ~ Ekkora s ilyen az orr, ilyen a biborajak.~
22 1| Hasztalan; egy hajszála sem az! «Hogy festhet igy ember.» ~
23 1| Károgva szólt:~«Vitéz van ott az órmon, ~ Halvány és holt. ~
24 1| AZ UJ TROUBADOUR.~Volnék szent
25 1| HASZSZÁN.~Sötét az éj, nem alhatik ~ Budának
26 1| lovad vihar;~ A föld s az ég daczára ~ Hölgyet hozunk
27 1| Budára.’~«Haszszán, Haszszán, az éj sötét,~ Homálya menni
28 1| cserével?~A nép gyülöng, az óra múl, ~Az üdv közelb,
29 1| nép gyülöng, az óra múl, ~Az üdv közelb, közelb vonúl, ~
30 1| éled.’~S a nép gyülöng, az óra múl, ~ Ég már a nász
31 1| A föld alatta megdobog, ~Az ég ürébe szó robog:~ «
32 1| szó robog:~ «A föld s az ég daczára ~ Hölgyet viszünk
33 1| szám a nászvendég,~ S az is fegyver hiában, ~De ihletéstül
34 1| sikon csatára, ~ E ház az úr oltára!»~,Áldott az úr,
35 1| ház az úr oltára!»~,Áldott az úr, mond a török -,~ És
36 1| mond a török -,~ És szent az úr oltára,~De Allah-akbar
37 1| Mohammed a szolgája.’ ~«Az isten egy, kiált a pap -~
38 1| egy, kiált a pap -~Miként az égen egy a nap,~ Tenéked
39 1| esengve néz ~ Segitségért az égre;~A kántor orgonába
40 1| kenyérben. ~S ostyáját ím az áldozó~ Magasra felmutatja, ~
41 1| Haszszán! késõ vagyon,~ Az innep éri végét,~Szép Zolna,
42 1| vagy, - ám fejed ~ Fiú, az átok érje,~ Ha nem leszesz
43 1| halvány ifju ült,~Fölötte vész az égen, ~Alatta sír terült.~,
44 1| És mint a kõre nézek,~S az írást olvasom,~Nagy borzadalmat
45 1| Vágyjátok õt ismérni, ~Az én szerelmemet, ~Ki keblem
46 1| Ki rózsa-lánczra fûzte ~Az énekek fiát, ~Királyi asztalának, ~
47 1| troubadorát?~Egy barna kis leány az, ~Oly barna mint csinos, ~
48 1| AZ ÉN DALOM. ~Költõ ábránd
49 1| ölelne?~Költõ szive mint az Aethna, ~Lángelem’ hazája;~
50 1| Lángelem’ hazája;~Csak az élet jégfuvalma ~Hót ne
51 1| Fél világra folyna;~Csak az ember szikla szíve ~Benne
52 1| Meg újra esd a szûz -~Az illik énreám! ’~S elhozták
53 1| elhozták a ruhát, ~Fehér az mint a hó, ~A lányka hûlt,
54 1| AZ ÖRÖMHEZ. ~Öröm, te csalfa
55 1| virág ~Benn szerteszét;~Az életfáról hulltak õk, ~Mert,
56 1| virult e fán ~Egy élet-ág,~S az életágon egy gyümölcs, ~
57 1| kebelem? ~Szellem-csókod az, ~Ébredõ tavasz!~Oh e bimbó-ezredek ~
58 1| csörge ér szakad,~Ez növény, az zöldfa-ág, ~Ez fûszál lesz,
59 1| zöldfa-ág, ~Ez fûszál lesz, az virág,~S ez, mely itt van
60 1| Szivem föl-földobog. ~Ki az, kiért igy égek? ~Mi az,
61 1| az, kiért igy égek? ~Mi az, mi így epeszt? ~Jöhet,
62 1| vitéz, ~Tekintete sötét:~«Ki az, ki végett megtagadsz? ~
63 1| AZ ÉGÕ HÁZ. ~Ház, elhagyott
64 1| S lõn parányi szácskád az eperke; ~Monda végre: tündér
65 1| HÁZI BOLDOGSÁG.~Arra már az ég malasztja ~Itt a földön
66 1| némán ünnepel.~Mert reá az ég malasztja ~Már a földön
67 1| Felleg röpül fejem fölött, ~Az út alattam elszalad;~De
68 1| üstökét.~«Nem úgy király! az égre nem! ~A pártütõ te
69 1| tetted azt, hogy a hazán ~Az átok súlya nagy.~Vért s
70 1| rút gyülölséggel fizetsz, ~Az isten tudja mért!~Vagy visszavíjja
71 1| zordan mögötte feltünik ~Az óriás bakó.~Elsápad a nép,
72 1| Egy elnyomott sohaj.~Ki az, ki végsõnek maradt ~A harminczból,
73 1| Halhasson, a dicsõ?~Igy áll az õserdõk disze, ~Az óriási
74 1| Igy áll az õserdõk disze, ~Az óriási cser,~A fejszés hozzá
75 1| gaz, nem órv, egy honfi az, ~Ki most e törzsön áll.~
76 1| Ki most e törzsön áll.~Az megtagadja istenét ~Egy
77 1| Itéleted törvénytelen,~Az ország foglya vagy!»~~
78 1| vagy a gyermek imája, ~Te az ifju lángolása,~Te a hölgynek
79 1| hölgynek érzeménye, ~Te az aggnak végfohásza. ~És a
80 1| így gyötörtök, ~Nem lehet az anya boldog.»~~
81 1| ki véremet!~Vérem kiált az égre,~A gyilkost verje meg.’~
82 1| örökké,~Ki engemet megölt; ~Az ég ne adjon üdvöt, ~Ne néki
83 1| Csak egy átkot süvölt: ~«Az ég ne adjon üdvöt, ~Ne néki
84 1| Adjon isten szebb jövõt az ~Ébredõ magyarnak.~Szebb
85 1| közötte; ~Egyiránt mondják az áldást ~Papjai fölötte.~
86 1| parasztot ~Ura ellenében,~És az úr jogát a jobbágy ~Tartsa
87 1| Kárpátoktól Adriáig ~Zengjen hát az ének: ~Adjon isten szebb
88 1| egyszerûn igen.~A csattogány az egyik, ~Egy bánatos fiú, ~
89 1| Kopott fakó ruhát hord ~S az út felén lakik.~De hogyha
90 1| kelnek ~Pacsirta, csattogány;~Az egyik égbe kelve, ~A másik
91 1| megvidul, ~S rájok s reá az égnek ~Örömkönyûje hull.~~
92 1| huszárok, ~Kettõt a domb mögül.~Az egyik a suhancz magasra ~
93 1| AZ UDVARI BOLOND. ~Ment egykor
94 1| szép szemében: ~,Mi ember az, király apám, ~Az ott a
95 1| ember az, király apám, ~Az ott a nap hevében?’ ~«Földet
96 1| hevében?’ ~«Földet ruház az, jó leány, ~Kenyéradó vetéssel.»~,
97 1| király bolondja -~Hogy a mit az vet ott, ez itt ~Komám
98 1| Köny nem árad érte; ~Õt az isten~És a sors elérte.~
99 1| Törvény után, követvén az õs magyar szokást, ~Tartott
100 1| magyar szokást, ~Tartott az útazásra Gömörben áldomást;~
101 1| útazásra Gömörben áldomást;~Az áldomások árja enyelgõ és
102 1| vesztére nagy rettentõt iszik, ~Az a török halálán, ez a csehén
103 1| fényes ég ivén,~Utána mén az úrnép vontatva s kénytelen, ~
104 1| megedzett s dologszokott vala, ~Az úrinép puhán nõtt, és otthon
105 1| volt és könnyü termetû, ~Az úrinép nehézkes, tömör tekintetû.~
106 1| folyamát, ~Mint ûli a veríték az úrnép homlokát?~Mondjam
107 1| mögõl, ~Miképen jobbra balra az úri nép kidõl?~«Uram király -
108 1| isztok, nem kell felednetek ~Az áldomásba szõni: hogy éljen
109 1| éljen népetek!» ~Szólott - s az úri nép megjegyzé az oktatást, -~
110 1| s az úri nép megjegyzé az oktatást, -~Mátyás király
111 1| szolgálsz engemet.’ ~De az õrjöngve visszaszól ~S mint
112 1| Budában új király ül ~Az õsi trónuson.~De, õt szerelem
113 1| ér immár a hõsnek ~Mit ér az uj király? ~Szabadság gyõzedelme, ~
114 1| Szabadság gyõzedelme, ~Az elnyomott viszály? ~A hölgy,
115 1| hitét, ~Nem birta elviselni~Az érkezõ szemét. ~A hõs, ki
116 1| éneket, ~De szerelmi hõt.»~És az ének megzeneg, ~Dalnok ajkiról;~
117 1| AZ ÖRÖMEK ÖRÖME. ~Mellettem
118 1| leányka ~Félénken összebú.~Az egyikbõl hazámnak ~Én képzek
119 1| révhez, ~Hová ohajtozám.~Az új világ szivemben, ~Áttükrözé
120 1| fiacskád, ~Szépûl a kis leány.~Az ég meg is fog áldni, ~S
121 1| Csendet parancsolok nekik, ~Az egyik könyvet nyér;~A másik
122 1| bálokra majd, ~Mint ez vagy az divat.~A zöldbe mi, hol
123 1| természet báj ölén ~Velünk örûl az ég.~Az ég egy nagy, szent
124 1| ölén ~Velünk örûl az ég.~Az ég egy nagy, szent templomiv ~
125 1| tudom nem kellenek, ~Sem az õsz késõ rózsái ~Még hozzád
126 1| ajándokod.»~Szólt a férj, felelt az asszony -~Bú s örömben régi
127 1| Nyár hevében, tél fagyában ~Az enyém érted dobog.» ~Szól
128 1| nem vivék; ~Mégis frigyünk az égtõl ~Mégis megáldaték.~
129 1| De hát ugyan már melyik az, ~Kit szívem legjobban szeret: ~
130 1| veszi.~ XI. ~Ha most apám, az õsz úr, ~Igy látna köztetek;~
131 1| örömben ~Keblökre hullanánk -~Az ég egész terhével ~Szakadhat
132 1| reánk!~ XII. ~Bölcsõmtõl az oltárig,~Volt hõ kivánatom;~
133 1| hõ kivánatom;~Bölcsõmtõl az oltárig ~Hozott el csónakom.~
134 1| utamnak ~Megint ezen teszem; ~Az oltártól a sírig,~Mely végutam
135 1| AZ OBSITOS.~ I~ Az
136 1| AZ OBSITOS.~ I~ Az obsitos és Napoleon.~Hárman
137 1| Mint mennyit Háry János, az obsitos magán.~S volt is
138 1| nagy zaj, ez éljen-háború, ~Az obsitosnak párját nem látta
139 1| tettein.~Most is kezébe kapván az öblös meszelyest, ~Kalandos
140 1| magán, ~Túl jára hadnagyával az Operenczián, ~Ki franczia
141 1| nagy Napoleont.»~«Hm! mond az obsitos hõs, - a nagy Napoleon! ~
142 1| És itt magát értette az obsitos baka,~Ámbár lovon
143 1| Kétszázezernek ellen kétszáz, az angyalát! ~Mit gondol kend,
144 1| a vén baka.~«Magam valék az elsõ, ki közbe vágtaték, ~
145 1| Kétszázezret hogy vert meg kétszáz, az angyalát!» ~És a diák ujonta
146 1| szélén - vitézül elfogom. ~«Az angyalát! kiálték, s megcsípem
147 1| való - szólt - vitéz, hogy az vagyok, ~Csak éltemnek kegyelmezz,
148 1| kincsekben nem szegény!» ~«Az angyalát! - kiáltám - uram,
149 1| Joannes Háry, - mondám - az angyalát!» ~«Halld, a mit
150 1| jó vitéz;~- Szólt most az úri asszony, s mélyen szemembe
151 1| enyém tiéd leszünk.» -~«Az angyalát! kiáltám, felséges
152 1| asszonyért, szép lányért az igazi vitéz ~Tüzet vizet
153 1| szép arany órát nyomott. ~Az egyiket, gondoltam, kapitányomnak
154 1| késõbben elkérte hadnagyom;~Az angyalát! csak egyet tartottam
155 1| bátya volt.~ II.~ Az obsitos látogatása Ferencz
156 1| felsége látogatásában.~És az obsitos hõs, társin eltekintvén, ~
157 1| Mind igaz hivõ vett részt az éji torban. ~S vitéz Háry
158 1| kötöttem: ~Magam végig mentem az isterázsákot, ~Egytõl egyig
159 1| kilincsére. ~Vasból volt az ajtó, de nem nyilt szobába, ~
160 1| ezüstbõl másik nyilt nyomába. ~Az ezüst után a harmadikba
161 1| láthatja fölség.~Jó fakóm is, az no, melyen õ felségét ~Egykor
162 1| hogy ti hajba kaptok? ~Hát az angyalát is, vitéz Háry
163 1| meg-annyi tallér. ~Tallér, az angyalát! még pedig lázsiás,~
164 1| ezernyi sok más! ~De azért az Isten tartsa meg királyom,~
165 1| hallhatta Deák szavait termében az ország,~S fájt vala a vesztés
166 1| rögtön szóla deákul, ~S im az egész gyûlés halla deák
167 1| Gyújtni szép szemekkel,~A dics az, fentartni lángját ~Uj s
168 1| Tanyázom én. ~Világom az éjfél ~Vak, síri homálya, ~
169 1| homálya, ~A rom diadalma, ~Az élet halála~Én életem.~Köröttem
170 1| csúcscsal eget vert, ~Mint nádat az erdõt, ~Mint pelyhet az
171 1| az erdõt, ~Mint pelyhet az embert ~Odább fuvom.~Felszítom
172 1| Elöntni a földet, ~Elnyelni az éltet, ~Elsodrani mindent, ~
173 1| láva tüzet hány, ~Õrülten az ember ~Porban jajong. ~Felsíva
174 1| puszta vidékre, ~Kiáltsd ki az átkot, ~Vagy esdj fel az
175 1| az átkot, ~Vagy esdj fel az égre! ~Késõ vagyon! ~Kétségbeesésed ~
176 1| Üvöltöz a szélvész, ~Megárad az árviz, ~Nincs semmi menekvés, ~
177 1| diadalma ~Fölöttem, alattam, ~Az én dücsöm. ~Király vagyok
178 1| és mi nagy! ~Rendeltetés az égbõl,~A földön áldva vagy.~
179 1| hölgynek alkota ~Virág a hölgy, az élet ~Szépsége, illata;~
180 1| és mi nagy! ~Rendeltetés az égbõl,~A földön áldva vagy. ~~
181 1| és mit tettem ekkorig?~Ha az, mit irtam s tettem, önmagát ~
182 1| nyelvén beszélni mertem... ~Az iskolát nem úgy tanultam
183 1| ütöttem foliansi közt...~Az isten, a ki keblemben lakott,~
184 1| hangya-szorgalommal, ~Csak azt nem, a mit az élet kivánt. ~Miért mutatnál
185 1| van, ki e pályára lép, ~Az a világgal már számot vetett. ~
186 1| szivem rokonszerelme vonz, ~Az õsz szüléket s jó testvéreket,~
187 1| megüdvözültem itt a földön.~Az öröm törékeny harmatcsepp,
188 1| törékeny harmatcsepp, barátom, ~Az a keserv is: míg a rét virágán,~
189 1| Maradjanak, barátom, birtokomban ~Az öröm s keservnek átélt perczei. ~
190 1| korra jutván, mily csekély az, ~Mit vágyaimhoz mérve teheték.~
191 1| is törõdik azzal a világ,~Az ég esõjén nõtt-e a virág
192 1| kelméket adjon! ~Ez a világ - az a dalnok, barátom!~Vagy
193 1| csak úgy legyen s csak egy ~Az emberé és a hû honfié.~~
194 1| Mindenható király!~Ki földön és az égen ~Örökké vagy s valál, ~
195 1| tanával, ~Mely szeretet vala,~Az isten és ember közt ~Szent
196 1| felállt, ~S ki által igy az ég s föld ~Egy szép egészszé
197 1| Magyar leány vagyok -~S az lenni síromig fogok, ~Ne
198 1| melyet házadon, ~Elkövetett az ó év angyala,~Hogy megrengett
199 1| angyala,~Hogy megrengett belé az õsi ház, ~Meg férfi kebled
200 1| gránit temploma. ~S midõn az új év földerült reád, ~Feldúltan
201 1| magasztosb hévvel gyúl ki benned ~Az égi szikra: tenni halhatatlant.~
202 1| oasist ültetsz, mely utóbb ~(Az isten adja, hogy megérd)
203 1| Kárpátoktól Ádriáig e hont!~És míg az ó év fájdalmas sebet hagy ~
204 1| Házad- s szivedben: Te az újat azzal ~Kezded, hogy
205 1| oklevéllel léptél, tapsaink közt ~Az ujdon évbe, vajha mint te
206 1| lesznek íme, nagy hazámfia, ~Az üldözõ angyalnak sebei, ~
207 1| A nap, megtört sugárral, az égen fölmerûl. ~S hosszan,
208 1| Ártatlan ontott vére kiált az égre fel! -~Olvasta és erében
209 1| még Zrínyi vér! ~S a könyv az érczkapocscsal még tápot
210 1| reményben áll Zrínyi Ilona;~Az ostromló seregnek ágyúgolyója
211 1| seregnek ágyúgolyója száll~S az úri hölgy székénél a bársonyban
212 1| Szólt s felriad helyérõl az ékes úri nõ, -~Egy viharoktól
213 1| végzemény...~S megnyílik ím az ajtó! Bécsbõl egy gyors
214 1| bûn felett;~De haj, mit ér az ifjan-õszûltnek, hogy szabad? ~
215 1| teremben; sokat mért rám az ég!~- Szólt megadással a
216 1| anyja kebele!»~S a könyv, az érczkapocscsal, ujabb gyászszal
217 1| A legnemesb hölgy szívén az óriási seb!~S harmadszor
218 1| seb!~S harmadszor nyilt az ajtó - a hölgy sikoltva
219 1| bántja hült porát;~A könyv az érczkapocscsal itthon maradt
220 1| szerezni esküt esküvének? ~Õk az esküt, a szentet, kimondák, ~
221 1| kimondák, ~S vérben itták rá az áldomást: ~Mi, kikért a
222 1| dicsõ nemzetté esküvének? ~Az elõdök a törvényt kimondák,~
223 1| törvényt kimondák,~S megtarták az eskü szent szavát: ~Hogy,
224 1| S szörnyen megcsonkult az õscsalád! ~És a földön,
225 1| Megmutatni új, nagy esküvel. ~És az eskü szent zsolosmaképen ~
226 1| népeidnek kincse, ~Színarany az istenadta rög;~A mi szárnya
227 1| madárseregnek,~A szabad föld az a nemzeteknek! ~Fékre vedd
228 1| nemzet teve, -~Add hozzá az ember legfõbb kincsét: ~
229 1| Haraggá változó,~És ajkin mint az égnek ~Dörgése zeng a szó: ~«
230 1| Ma még mindenki lássa -~Az áldomás, mit ma iszom, ~
231 1| Nagyot, dicsõt említhet;~Az áldomás megszenteli ~Hõ
232 1| Miként a szívnek rejtekén ~Az érezõ kebelnek,~A szív leghõbb
233 1| Mint poharát kiiszsza ma ~Az ország Deákjáér!~~
234 1| illenék reám.» ~Szólt, s kivül az éji szélvész rája zúg, ~
235 1| Bandi áll,~De lováról most az egyszer le se száll. ~«Egy
236 1| hamar,~Azt felrántom, s túl az erdõ eltakar.»~S friss italt
237 1| Lódobogás, százszoros az, a mit hall. ~Az igazság
238 1| százszoros az, a mit hall. ~Az igazság van nyomában Bandinak, ~
239 1| kipihenni magadat?» ~«Ád az isten nyáron árnyat, lágy
240 1| AZ ÉJI LÁMPÁHOZ.~Jó lámpa,
241 1| társam és virasztóm, ~Elõled az éj korma elhalad;~És én
242 1| Endrével vég ágát törte le ~Az õsi törzsnek. A vér elfogya,~
243 1| meg ég! -~A zsarnok és - az áruló szedék.~ Kiszenvedõk
244 1| kert, nagyszerû diszében, Az új tavasznak pompájában
245 1| rét enyelg körül; ~Amott az õsi sorfák integetnek,~Lankadt
246 1| forr fáradatlanul ~Mindütt az élet és a munka képe! ~Ily
247 1| családnak õsi fészke,... ~Csak az hagyhatja így el örökét!~
248 1| nem érzed a világnak ~S az embereknek cselszövényeit. ~
249 1| fény dagasztja keblét, ~Az érdem bérét kérik vágyai.~
250 1| boldog karjain. ~Most mint az angyal, kit Isten haragja ~
251 1| nélkül szûtlen nép között. ~Az ifjú álma, férfi küszködési~
252 1| lesznek emberek? ~Ott lesz az erdõ, ott a bércz echója, ~
253 1| tavasz,~De hoz virágot még az õsz is -~S elment a kis
254 1| Bir szent lehelleted,~S az ég szabadján a gyümölcsöt ~
255 1| virágozásra! ~Nem kérek én csodát;~Az õ helyett egy é betücske, ~
256 1| A PÁSZTORTÛZ. ~Sötét az éj, a merre eltekintek, ~
257 1| a fénypont nem lidércz az éjben; ~Sem égi csillag,
258 1| nem érhetõ. ~Pásztortûz az, csak közelebbrõl érd el, ~
259 1| Igy gyújt világot a költõ az éjben, ~A tûz sugári messze
260 1| kértét nem,~Mit hallgat meg az ég?~~
261 1| Megtartotta épen.~Tükre lõn az égnek,~S szép Magyarországnak... ~
262 1| rejtekén a szív!~Mig kivûl az ész, nyugalmat ~És derût
263 1| Csolnakra, lapátra, barátim!~Az est oly tiszta, oly hûs, ~
264 1| Balatonnak, ~Dalt kedvel az éjjeli hold,~Dalnok vala
265 1| szellõ? ~Mért olyan csendes az ár?~Szerelmet vall Balatonnak ~
266 1| épület; ~Csendes kolostorával az Úrnak temploma, ~Falán,
267 1| Szólt Balaton tündére, ~Az õsz hullámkirály;~Ajkáról
268 1| barátnak ~Irígyen zárta be,~Az esdõ szerelemnek ~Nem nyilt
269 1| tókirálynak,~Ki érte elepedt.~Az aranyszõrü nyájnak ~Tejébõl
270 1| Balaton.~ Kelet felõl az égnek ~Szép arcza felpirúlt,~
271 1| egymást, ~Egy ifju s a leány.~Az õsz király kegyelte ~Szerette
272 1| Szerette gyermekét, ~De gyûlölé az ifjút,~S átszúrta hõ szivét. ~«
273 1| rózsaszál terem, ~Elküldtem az erdõre, ~Hadd hozza el nekem. ~
274 1| a szép leány;~Ott lelte az apródot~A zöld fû bársonyán. ~
275 1| Szivén piroslik a rózsa, ~Az ontott ifju vér.~A lányka
276 1| S gyengéden bepólyázza ~Az ifjunak sebét.~Éles, aczél
277 1| rá.» ~Fogadták összesen.~Az egyik kére ékszert, ~Aranyból
278 1| útban útonállók ~Kifoszták az apát; ~Az öltözék, az ékszer ~
279 1| útonállók ~Kifoszták az apát; ~Az öltözék, az ékszer ~Rabló
280 1| Kifoszták az apát; ~Az öltözék, az ékszer ~Rabló kezébe mén, -~
281 1| a földi kincs;~A szellem az, s mit ez bír, ~Minek rablója
282 1| De mint patak folyása ~Az ember élete; ~Bármely simának
283 1| honfiúnak edzett kebele...~Az õ szivén legterhesb súly
284 1| remeg - a szív imádta hon! ~Az õ szemébõl a szegény könyûi ~
285 1| tükörbõl visszarezgenek;~Az õ szivén a nép fájdalma
286 1| életért, ~Agg õ s remeg az összes nemzetért. ~Koczkán
287 1| összes nemzetért. ~Koczkán az alkotmány, a szent szabadság! ~
288 1| áll meg? Isten tudja és az ég! ~Utósó farsang éje van,~
289 1| dicsõség szele lengeti;~Az ige rajt tisztán olvasható,~
290 1| mint testesíti meg ~Egy nép az igét, melyre rámutat? ~Ha
291 1| ütésnek neve: akarat!~Ki az közöttünk, a ki nem akar?... ~
292 1| Testvérré forrt, egygyé az «unióra.»~ Magunk valánk
293 1| Erdély, miként a pásztortûz az éjben, ~Mi a világtengerben
294 1| váltságunk, Unio!~Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe... ~
295 1| lett Árpád népe... ~Hol az erõ, mely ujra ketté tépje?~~
296 1| szent háromság õre ~A nép, az isten él! ~~
297 1| ÜTÖTT AZ ÓRA.~ Ütött az óra; Kárpátok
298 1| ÜTÖTT AZ ÓRA.~ Ütött az óra; Kárpátok tetõit, ~A
299 1| ujjaidról mátkagyûrüdet,~Az ország abból harczi pénzt
300 1| veret!~ Le köntösödrõl az aranyt, a gyöngyöt, ~Ötvös
301 1| zsebedben óra? ~Veszélyben szív az óra mutatója!~ Gazdag,
302 1| élet, vagy halál!~Halál az árulásnak s szolgaságnak! ~
303 1| Körötted élet és halálra készen~Az áldozó Árpádnak népe lészen! ~
304 1| keljen,~Ti, hogy véres legyen az áldozat! ~Reszkessetek,
305 1| harcza szörnyü lészen, ~Az igaz ügy szent diadalt arat!~
306 1| Veszély van a hazán!~Mi az? saját ruhádból ~Szab lobogót
307 1| Meg és fölszenteled?~Ki az, ki nem rohan, zúg ~Ily
308 1| van a hazán! ~Légy üdvöz az új pályán, ~Hagyd fennen
309 1| fel magyar csatára! ~Lobog az áldozat!~A véres fellegekbõl ~
310 1| nehéz sebét. ~«Ez él!»kiált az egyik,~Mert fölnéz a vitéz -~
311 1| karunk közt vissza ~Kapod az életet.»~«Mit! - szól az
312 1| az életet.»~«Mit! - szól az éledõ hõs, ~S megint megdermedett -~
313 1| elveszett?~Úgy mért nekem az élet,~Ha õk elestenek...~
314 1| csendülének, ~ Szemembe tûnt az enyészet angyala; ~Sötét
315 1| mind a ketten,~ Én, s az imádott szép magyar haza! ~
316 1| téged ne vonzna földed, ~ Az éden kicsiben?~Hol Isten
317 1| Lángolni tud s akar. ~S ki az, ki igyen érez?~ Ha nem
318 2| Meghallgattad a te néped.» ~Száll az égbe imádsága,~Mert megóva
319 2| el mindenünk,~A kalászt, az árpaföldet;~Tönkre zúzva
320 2| döntve.» ~És haragra gyúl az úrfi -~Ménje mint sólyom
321 2| Ménje mint sólyom repül,~És az urfi vad nyomába ~Gyorsan
322 2| Isten ujja jára itt.»~De az urfi vad haragban ~Rágja
323 2| a pór vetése mentve,~És az úré tönkre döntve!»~És a
324 2| keresztfa képe zörren.~De az urfi meglakolta, ~Porba
325 2| S bucsúját mondta el;~Az udvaron gyors méne várt, ~
326 2| Erõs mellében, érezém, ~Az érczpánczélon át~Mint vert
327 2| Sovárgott, esdekelt,~Most, mint az ihlet szent sugára ~Dagasztá
328 2| Örömkönyû vegyült;~Nem nõ az, a ki férje, honja ~Dicséért
329 2| hõs kara -~Oh e király;... az isteneknek ~Szálljon rá
330 2| férjet ~Kettõ nem hagyja el:~Az ég, ki védi hív szerelmünk, ~
331 2| hull csendes esten ~Égrõl az elhunyt nap után. ~Kért
332 2| szánva nézné ~Zord szikla is az esdezõt -~Egy Frangepán
333 2| Egy Frangepán Kristóf az, a kit ~Tõled, király, a
334 2| vár ~Ablakját horzsolá;~Az esti szellõ, mely a kertbõl ~
335 2| hüsítni ~Enyelge fürtivel;~Az áldozó nap végsugára, ~Mely
336 2| hirnevének. ~Miksa császár volt az egyik, ~A ki nem fért országába; ~
337 2| el nem ámit, ~Frangepán, az ércz tündére. ~«Vagy megadják
338 2| tovább folytatja. ~Halld, az ágyuk már dörögnek, ~Nézd
339 2| Diadalmi karja súlyát~Ki az, a ki még kiállja?~De Velencze
340 2| népe Frangepánnak~Szint az ellenrészre pártol... ~És
341 2| sokával~Földre nyomja õt az ellen. ~S mint Judás a Bibliában, ~
342 2| Magára sincs gondolatja, ~Az uraknak serge egymást ~És
343 2| Fölötte a hold elborúl, ~Az ég ivére sûrüsödve ~Fellegre
344 2| gondolat,~Mely meg nem fárad az idõben,~Térben meg nem akad.~
345 2| hallja láncza csördülését ~Az örömhír mián.~De messze
346 2| közül~Mint légi csók indult az útra, ~A tengerig röpül;~
347 2| sorozhat ~Napokra napokat,~S az õrülés-karolta agyban ~Megfõ
348 2| kínos álmak révedeznek ~Az éber lelken át,~S éber kinok,
349 2| kinok, rémek verik föl ~Az álom szent nyugát.~S mig
350 2| nevének ~Árnyékát se nevezd...~Az óra eljött... a szabadság ~
351 2| Szövé szerelmi kéz...~ S az ajtó újra zárba csattan, ~
352 2| felnyögellõ szerelem.~Itt még az ércz is elveszíté, ~A lélekvásárló,
353 2| bátor, volna kész?~S még! az asszony gondolatját, ~Mely
354 2| alakba öntve képét~Lesz az eszme, terv agyában. ~Asszonyoknak
355 2| Melyet ajkad emleget,~Az elégtét?» Teljesítni ~Egy
356 2| ha teljesíté, ~Mit tõn, az igéretet... ~Nászajándokúl,
357 2| hölgy szivében ~Fel-felsír az érezet. ~Szõnek, kötnek
358 2| Számitó ész és eszély az, ~Mely vezérli tetteit,~
359 2| mint ki a halálra készül ~Az édes élet vég révében,~Magához
360 2| üdvösségnél többet ad. ~Balázs az utra készen álljon -~Hajón
361 2| nyíl repûl el asszonyával ~Az óntetõk felé....~ Ott
362 2| Montebello már sováron ~Várt rá az alkony mécse mellett, ~Kapús
363 2| lépcsõn, tornáczon át,~S az ismert lakszobához érve, ~
364 2| írja még alá a rab~S miénk az élet, Montebello...» ~Szól
365 2| a szót kéjben feliszsza ~Az ittas indulat;~Mint ébred
366 2| édes hajnalára,~Hölgyét, az oly rég elveszettet, ~Látván
367 2| nem sokáig fürdik a hölgy ~Az istenérzet tengerén;~Kifejlik
368 2| dérütött kalász a földre, ~Az olló martalékaul;~Csak szép
369 2| kezekkel idomit.~Majd, mint az éjnek fellegébõl~A rózsahajnal
370 2| pillanat - s leányi mezben ~Az utra készen Frangepán. -~
371 2| maradnánk tõlök el?~A földet im az ébredõ regg ~Álmából most
372 2| Elérik végre a hazát is,~Az õsi várt, hol Frangepán ~
373 2| könyûibõl fakadt,~A földi kín az éghez nyitván neki utat;~
374 2| szeretet s jóságban a hölgy az áldozár, ~Nem volt a tér
375 2| martyra,~Már földi életében az ég menyasszonya.~S ha mégis
376 2| tudni, a szegény hölgy! az éj nagyot haladt, ~Midõn
377 2| fel a kebel.~S ment, bár az õrkakas künn másodszor szóla
378 2| hattyú kebelen; ~Ment, és az egy, ki látta, a várkapús
379 2| eltiltja most szava; ~Ment, és az éj sötétét nem látják szemei! ~
380 2| sötétét nem látják szemei! ~Az õsz csipõs szellõjét arczán
381 2| elér a Vág felett. ~Igy áll az üldözött õz sok zaklatás
382 2| a kar világolt, szólott az orgona;~De, a ki benne volna,
383 2| szent malaszt, ~Mosolyg az érkezõre kegyelmet és vigaszt.~
384 2| szentele,~A régi, drága kép az, mely megjelent neki, ~S
385 2| vala... ~Leszállt hozzá az égbõl az Úrnak angyala.~
386 2| Leszállt hozzá az égbõl az Úrnak angyala.~ IV.~ És
387 2| angyala.~ IV.~ És már az éj legördûl, a hajnal is
388 2| S még mindig elmerûlve az égi Szûz elõtt ~A szikla-kápolnában
389 2| A szikla-kápolnában lelé az esdezõt, ~Körötte földig
390 2| égve a gyertya hamvadoz,~S az oltármécs perczegve végfényben
391 2| perczegve végfényben lobbadoz; ~Az éji orgonának s éneknek
392 2| S csodák csodája! zárban az éjjel nyilt kilincs!... ~
393 2| nyargaltában a kápolnába hat.~Õ az, a könnyelmû férj, karján
394 2| e találkozó? ~Mindenható az Isten s igaz jutalmazó!~
395 2| ismer, megrendül belseje,~Az Amazon fölött mi szebb fényben
396 2| vagy! -» kiált, s nejéhez az oltárhoz rohan, ~Egy pillanat -
397 2| szétpattan a kebel!~Igy húny el az oltárláng, midõn tövig leég, ~
398 2| elenyészik, fellobban újra még; ~Az áldozó nap is, mely rózsák
399 2| rózsák közül kele, -~Hunytát az égre újra rózsákban festi
400 2| Isten intéze újra itt? ~Õ az, ki megszámítá a hölgynek
401 2| nép, a jámbor hegylakó,~«Az Úr kegyes - mondották -
402 2| és urán,~Kóró s haraszt az úrnõ beomlott sírlakán; ~
403 2| test mint egykoron vala, ~Az arcz nemes vonásin szelídség
404 2| ajakrúl ajkra száll, ~Fölötte az utókor szent kegyelettel
405 2| a szigor ágyat, ~Melyen az életnek meghamvad csillaga;
406 2| szörnyü vivónak.~S mint az üzött gyermek, kit rõt Tátossal
407 2| tovább kelt, ~Átkozván az idõt, melyben vesztére kiindult,~
408 2| kezeit, s lábszárait egyben;~Az pedig elbõdûl, kirug, üt,
409 2| iszonyún ordítva nyomúla ~Rá az egész tábor, s dühödõ torkábul
410 2| kezével, ~Melyen elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül ~
411 2| kard éle kitompúl.~S jõ fut az ellenerõ egymást konczolva
412 2| szélben, mely végig röpdös az égen. ~Fél karok, elgázolt
413 2| bán a szálfai dárdát,~S az rohanó ölyüként becsapott
414 2| maga sújtja vasát ki ~S míg az a hig levegõt szögné, fölszóla
415 2| levegõt szögné, fölszóla az éghöz: ~«Istene honnomnak!
416 2| Gara válla husába~Vitte az istenkéz; szaporán ott vére
417 2| balog oldala mellé~S onnan az életevõ kardot felrántva,
418 2| mégis nyomkodva elûzte. ~S az dühösen hátrál, kiabál népére,
419 2| ohajtja elérni,~És Sátánt az erõs Isten lekötötte pokolban~
420 2| rabon! veszszen s megnyomja az átok ~A ki hiendi gonosz
421 2| vagy! ~Villámokkal irád fel az ég kapujára hatalmad~És
422 2| csak imitt, ott röpked az égen ~Egy dögevõ holló,
423 2| harczi levente, ~Megtérvén az üzésekbõl; közepettek azonban ~
424 2| nagy szörnyeteget puskákkal az ifju vadászok, ~Hangos örömzajjal
425 2| folyam árja hasítá, ~Abban az õsz Kárpát hármas nagy bércze
426 2| áhítva veté szemeit föl az égi királyhoz. ~Majd aztán
427 2| nyugalom van már; nem eszik le az asztalok étkét ~Éhes, erõs
428 2| erõs daliák; szemeinkrül az éjjeli álmot~Harcz zörgési
429 2| Örvendezzetek oh magyarok! hódolni az égnek ~És fejedelmi Ulászlónak,
430 2| királynak!»~ Õ igy szólt s az erõs magyarok riadozva kiálták: ~«
431 2| Örvendezzünk oh magyarok! hódolni az égnek ~És fejedelmi Ulászlónak,
432 2| lábairól a fejedelmet,~S mint az apáknak idétte szokás vala:
433 2| erõ közt ~A szent eskü s az ömledezõ öröm árja szavukban. ~
434 2| tetetéstõl-tiszta ajakkal ~Megcsókolta az ifju király nagy lelkü barátját, ~
435 2| féltérdre borúla; ~Ekkor az ifju király fölemelvén drága-kövekkel ~
436 2| AZ ÁRPÁDOK-BÓL. ~VEZÉRHANG.~
437 2| miként pap Isten trónusához, ~Az õsz Történet gyémánt csarnokához. ~
438 2| ezredév nyitá meg kebelét, ~S az õs vezérek mint napok kelének,~
439 2| apánktól Endréig füzõdik~ Az õsi árnyak hosszu lánczszeme; ~
440 2| Mult és jövõ közt hídúl áll az ének ~Közötte a valónak
441 2| a valónak és mesének. -~Az elnyugodt nap bíbor fellegében~
442 2| emlékezet sugára. ~Avvagy ha már az õ nevök se gyúlaszt~ A
443 2| virágul a szent egység magát; ~Az évek nagy könyvébe vért
444 2| Egyszerre százezer kard az ég felé vonúl,~S kétszáz
445 2| egyesûl, ~Költözni más hazába az õs hazán kivûl,~A földet
446 2| naptól egymásnak esküvõk. ~Az eskü törvénynyé lõn; a törvény
447 2| Elõttük, mint felhõben az üstökös sugár, ~Az õsz vezér
448 2| felhõben az üstökös sugár, ~Az õsz vezér bogláros lován
449 2| néma, szent örömmel megáll az õsz vitéz, ~Örömkönyûs szemekkel
450 2| vitézség kell most; van az ti bennetek, ~Én nyúgalomra
451 2| elõrezúgtanak:~Kürt harsan, szól az ének, a harczra felhivó, ~
452 2| Kárpát hegytetõjén fenn áll az õsz vezér, ~Egekbe nyújtott
453 2| trónusán. ~De rögtönebben, mint az ár, ~Mely hegytetõrül ömlik, ~
454 2| hadé a gyõzelem!~Mi ország az, megette ott ~A roppant
455 2| arany teremnek? ~Erdély az, a vitéz Geló ~Oláh herczegnek
456 2| menhelye. ~De rögtönebben mint az ég ~Villáma földre csattan, ~
457 2| vezér ~Rettentõ paizsára.~Az elsõ sziklaroppanás, ~A
458 2| harmadik kemény ütés ~Miként az égi dörrenet. ~Elsõre a
459 2| kisüt ~A fenség homlokára.~«Az õsi föld megnyerve már, ~
460 2| völgyön hegyen, ~Hangzék az összes háladal ~Hatalmas-ékes-lelkesen!~
461 2| Gyõzelmök zsengéit tevén ~Az oltár szent kövére; ~Elhozta
462 2| Eljöttek a hókeblü nõk, ~Ékei az új hazának,~S a tûz elõtt
463 2| gyásza volt csatában. ~Most az ifjú hosszu szép hajának ~
464 2| végmeréshez, ~Még betér az ország érsekéhez. ~«Adj
465 2| adja hölgye eseményét, -~És az érsek adja véleményét:~«
466 2| kétes volt a szó.~De olaj az a bánnak tüzére, -~Karja
467 2| Játszadozva ül a trónuson.~Mint az angyal végitélet napján, ~
468 2| SAJÓ.~Mi rémjelek borongnak az égnek sátorán? ~A végitélet
469 2| Egyszerre, mintha fátyol borítná az eget, ~Nap és hold elborúlnak
470 2| fátyol nem éjnek fellege,~Az égre a tatárnak borítja
471 2| táborát, ~Mérföldre fölkavarja az út szálló porát.~Mi az,
472 2| fölkavarja az út szálló porát.~Mi az, mi a nagy égen, mint szörnyû
473 2| piroslik szikrázó lángival?~Az a tatárseregnek lángzó szövétneke... ~
474 2| tatárüvöltés s haldoklók jaja az,~Mi mint orkánüvöltés dugúlt
475 2| inkább tündököl? ~Hiába! mert az átok megint megújula,~Nemzet
476 2| között a hasonlás angyala! ~Az ország fõzászlósi sértett
477 2| a gyávák s hûtlenek.~De az megedzve állja a zápor ostromát, ~
478 2| Béla és Batú. ~Keletrõl jõ az egyik, nyugatról jõ emez,~
479 2| dárda s pajzs recsegnek, az élet és halál, ~Egymást
480 2| Hiába van futások, elérik az üzõk!~Két napnyi messzeségre
481 2| nincsen, csak sujtva van, ~Az alkony végsugára gyászában
482 2| Csillag futott-e végig az égnek szõnyegén? ~Vagy lánglövellõ
483 2| ott veszett. ~Jobb oldalán az egyik, a másik fut balul; ~
484 2| már csak kezével int;~S az és királya szállnak mint
485 2| Perczekre bár, feltartja az ûzõk táborát. -~Hiába! a
486 2| hadd, én veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy új sziklája
487 2| öntudatja, s melyben bizott, az ég.~S meglelni a végekben
488 2| Utjára két barátja maradt: az éji vész,~S mely sujtolá
489 2| farkasoknak s éh hollóseregnek.~Az elhagyott út járatlan terûjén ~
490 2| Kezökben a kard hóhérkés vala,~Az asszony is, szelíd nemét
491 2| pusztitának, ~Elpusztitotta azt az éh halál,~Mely annyi inség
492 2| pásztorkürtnek hangzatára ~Az elszéledt nyáj egyben összefut: ~
493 2| hegyekbõl a király szavára ~Az elriadt nép ujra vissza
494 2| Föléled újra város és falú.~Az emberek tanyát ütnek; közikbe ~
495 2| tekint el lelke örömében ~Az új hazára, melyet alkotott.~
496 2| volt ütve bélyege. ~ Mint az erdõ fái közt a czédrus
497 2| mindenütt, ~Mint hevíté kebelét az égi hit,~Híres bárdját,
498 2| drága hont, ~Mily hûséggel az ingatag Salamont; ~Cserhalomnál
499 2| dicsõen harczola,~S lett az üldött nõerény védangyala;~
500 2| Tûz a kõt, úgy edzi próba az erényt -~ S haza térvén
1-500 | 501-581 |