Rész

 1   1|          De ah, lánykám meghalva rég!~Hazám fölött borús az ég!~
 2   1| szerelmedet!» ~S kit a költõ oly rég imádva kére~A barna lányka
 3   1|     keblében töretlen a sziv él.~Rég sir takarja immár férjével
 4   1|          Mi gyermek-kábaság!~Már rég a szõlõt is leszedtük, ~
 5   1|          kimondatott végtére, ~A rég epedt, a hõn várt égi szó;~
 6   1|     ujjászületésünk ~Elõpostája, rég várt égi szó! ~Magyarország
 7   2|   vigasztaló «dobzset» rebeg.~De rég a hölgy nincs már elõtte -~
 8   2|           Birni fog Dalmátiával.~Rég idõtõl a Magyarhoz ~Tartozott
 9   2|        kincscsel rakott hajókon ~Rég honjokba evezének! ~Vagy
10   2|         retesz félig kitárul, ~S rég látott mécs világinál~Elõtted
11   2|        rostélyozat: ~Velencze, a rég cselszövényes, ~A fondor,
12   2|       hajnalára,~Hölgyét, az oly rég elveszettet, ~Látván borúlni
13   2|      intés! kiált és útra kel;~S rég érezett örömben dobog fel
14   2|       férjének könyje foly. ~S a rég nem érezett kéj villanyként
15   2|          sziklacsúcs fölött ~Már rég elpusztulának harcz és vihar
16   2|          nagy szikla-üregben, ~S rég hizlalta magát a vidéknek
17   2|         csak kell akarnunk, mert rég miénk vala, ~Megvette azt
18   2|       aratnak.~Hõs Lehelnek vére rég habot hány, ~Meg-megrázza
19   2|           Fölöttök a nap és hold rég elborúltanak. ~Vad lárma
20   2|           kit magasztal énekem, ~Rég dicsõnek, szentnek tartja
21   2|         legelsõ emberé, ki halva rég,~S az utósóé, ki lenni fogna
22   2|      ezelõtt,~Mig a földnek éle; rég ismerjük õt.~   S im alig
23   2|      aratást lel az éhezõ sereg;~Rég nem ettek jobb izût, rég
24   2|         Rég nem ettek jobb izût, rég ily vigan, ~Mint e nem várt