Rész

 1   1|     elegy buján, ~   Vért inni volna készen.~«Hol vagy szülém
 2   1|     szikla szíve ~Benne gát ne volna!~Költõ szíve mint a kék
 3   1|        és forr ~A szerelem.~Ah volna bár e házon ~Egy ablak is,~
 4   1|        fonállal ~Kötve honn ne volna!~Vissza vágyom és elõre, ~
 5   1|     adta meg torát?» ~«Ki adta volna, hát ki!» viszonz a kérdözött,~
 6   1| angyalát! csak egyet tartottam volna meg. ~Mert most el is hihetik,
 7   1|       még ezerszer oly vitézlõ volna, ~Mint a mekkorának tudja
 8   1|      állt, -~S nagy vakmerõség volna, érezem, ~Ily kínok ellenében,
 9   1|        visszahull; ~Mit ér, ha volna koszorúm? sirok közt ~A
10   1| Jánosbogara;~Miként ha sírdomb volna a kerek föld,~S ez egy lámpácska
11   1|         ki megoltalmaza - -~Oh volna jóskép e nehézkes álom!,~
12   2| Vitorlája levék! - -»~   «Vagy volna halva harczmezõn, ~Hol fény,
13   2|        Avagy hüség, melynek ne volna ~Mozsártörõje, mérköve. ~
14   2|      szemmel áttekinti -~Hiába volna kérelem;~S sziklára szórná
15   2|       A ki mind ezt eltalálni ~Volna bátor, volna kész?~S még!
16   2|        eltalálni ~Volna bátor, volna kész?~S még! az asszony
17   2|       dús áldozattal ne látott volna el,~Nem oltár a vidéken,
18   2|      az orgona;~De, a ki benne volna, embernek nincs nyoma. ~
19   2|    Mint háremében kéjleány;~Ki volna más mint Mén-Maróth, ~A
20   2|      pártütõ, ha még két annyi volna, ~Vérbünéért mind rakásra
21   2|  többinél, ~Mindegyik megtette volna a mit én.»~   Egyszerûen
22   2|            És ha kétszer annyi volna mint vala~A kunoknak érczerõs