Rész
1 1| társ a szirton ~ Károgva szólt:~«Vitéz van ott az órmon, ~
2 1| Legkedvesb ajándokod.»~Szólt a férj, felelt az asszony -~
3 1| Napoleon?» ~«Való, a mi való - szólt - vitéz, hogy az vagyok, ~
4 1| itt mondok, jó vitéz;~- Szólt most az úri asszony, s mélyen
5 1| diák is nagyot hörpentve szólt: ~Nincs oly vitéz a földön,
6 1| tekinte, ~Maga õ felsége szólt s magához inte. ~«Isten
7 1| rólunk karodnak ostorát?» ~Szólt s felriad helyérõl az ékes
8 1| Bécsnek fogsága vár!»~S szólt még - midõn Karaffa elõttök
9 1| sokat mért rám az ég!~- Szólt megadással a hölgy s fölegyenesedék -~
10 1| szemfödélnek illenék reám.» ~Szólt, s kivül az éji szélvész
11 1| S megoldom nyelvedet.» ~Szólt Balaton tündére, ~Az õsz
12 1| Meg kell nyugodnotok -~Szólt apjok - mert veszendõ ~Mindig
13 2| szemeit fölemelte s imigy szólt: ~ «Hála! s dicsõség és
14 2| gyült néphöz fordulva tovább szólt:~ «Örvendezzetek oh magyarok!
15 2| honni királynak!»~ Õ igy szólt s az erõs magyarok riadozva
16 2| hatalma int,~«Halljátok - szólt s hallgatták - vitézlõ magyarok! ~
17 2| elontunk, érette lesz honunk.» ~Szólt, s mintha százezer láng
18 2| szolgálsz hõs Lehelnek.» ~Szólt, s utósó hangja volt szavának.
19 2| hallgat és ért engemet! ~ Szólt az úr, szavára a tenger
20 2| tõlünk, László király!»~ Szólt, a herczeg kétkedõleg néz
21 2| lenni, mint ti s mi!»~ Szólt s csodáknak új csodája!
|