Rész

 1   1|         Mond a paraszt fiú.~,Ha majd a harczba mentek egyszer; ~
 2   1|     vonja, ~Mely hõsi tetteért ~Majd myrtuságba fonja ~Fürtén
 3   1|         Szinházba most, bálokra majd, ~Mint ez vagy az divat.~
 4   1|         édes andalgás borít el,~Majd a vidáman csörgõ csermelyek, ~
 5   1|     vidáman csörgõ csermelyek, ~Majd berkeidnek enyhadó homálya ~
 6   1|          Két ég között vagyok: ~Majd fölfelé a kék ég ~Felé kivánkozom;~
 7   1|        kék ég ~Felé kivánkozom;~Majd mélyen zöld öledbe, ~Hullámzó
 8   1|         Úrnak temploma, ~Falán, majd ezredévnek van vésve szent
 9   1|       szent sugárát, ~Mely leng majd a hazán, ~Testvérileg megosztja~
10   2|        szállott!... kérelemmel ~Majd aranynyal, - hasztalan! ~
11   2|     malasztját bor s kenyérben,~Majd fordul a két hû cselédhez: ~«
12   2|        cselszövényes nõi kéz...~Majd sértve, majd mosolygva tûri ~
13   2|         nõi kéz...~Majd sértve, majd mosolygva tûri ~Csonkittatását
14   2|          Ügyes kezekkel idomit.~Majd, mint az éjnek fellegébõl~
15   2| gyökerezve megállnak ~Elsõbben, majd megcsóválván a fene farkot,~
16   2|  szemeit föl az égi királyhoz. ~Majd aztán a gyült néphöz fordulva
17   2|       elfut a termékeny sikon. ~Majd, mint kinek lelkében nagy
18   2|        volt még a baja,~A kiért majd német, majd kún harczola;~  
19   2|       baja,~A kiért majd német, majd kún harczola;~   Mint tisztelte
20   2|    recseg a kürt, sújt a kard; ~Majd László kunt, majd ez nyomja
21   2|        kard; ~Majd László kunt, majd ez nyomja a magyart.~