Rész

501   2|                  földön, s túl azon ~Hely az égnek szenti közt - a jutalom; ~
502   2|                parányi a dalom, ~De azért az óriás hõs nagy marad,~Ön
503   2|                 mi neki zománczot ad. ~   Az oroszlánt a körmérõl ismered,~
504   2|                   dicsõ hõst megleled;~Ez az ének sem egyéb mint csermelye, ~
505   2|                  mint csermelye, ~Melyben az ég csillagboltját festi
506   2|                   dal árján révedezz -~Im az ének Szent Lászlóról zengedez. ~~   
507   2|            gyönyörû, szép és hives, ~Fenn az égen százezer csillag repes,~
508   2|                 közel faluból, mert nincs az közel, ~Ebugatás a csendet
509   2|                 vagyon, mély, nesztelen; ~Az idõ jár, még az is csak
510   2|               nesztelen; ~Az idõ jár, még az is csak lábhegyen...~  
511   2|                éjen álmodja el.~   De még az is csendesebben szendereg, ~
512   2|                   asszonyok, ~Sátoron kül az erõsbek s bajnokok.~   Egy
513   2|         vizfenékre nem merûl:~Ugy zajlott az ifju herczeg kebele, ~Nagy
514   2|                  csendesûlni le.~   S már az éjnek elcsendelgett7 jobb
515   2|               világ ormára hág. ~   S még az ifju a tündéres éjen át ~
516   2|                  éjen át ~Egyre nézi fenn az égen csillagát, ~Álmodozza
517   2|             elbírhassa szelleme,~Jó elõre az ágyat elkészité,~Melybe
518   2|                 kebelébe - ülteté. ~   És az alvó ifjuhoz leszáll vala, ~
519   2|           parancsát véve, Gábor angyala; ~Az alvónak megérinté kebelét,~
520   2|                  megilleté két szemét.~   Az angyalnak érintése, kenete ~
521   2|                    S Gábor angyal karjain az égbe száll. ~   Ott az úr,
522   2|            karjain az égbe száll. ~   Ott az úr, ki volt, ki van, ki
523   2|                  cherubok kardala:~«Szent az úr, szent, szent» harsányan
524   2|             László szemét, ~Szétszakítnák az erõs hangok fülét;~Teste,
525   2|                 nyárlevel,~A midõn szemét az úrra nyitja fel;~De támot
526   2|           királyszék zsámolyán.~   S szól az úr, s a szó megrázza mennyegét: ~«
527   2|             Boldogok kik hallják, s értik az igét!~Halld és értsd meg,
528   2|                gyümölcsbõl díjadúl, ~Mely az élet fáján a jóknak virúl. ~  
529   2|                 és ért engemet! ~   Szólt az úr, szavára a tenger kihág,~
530   2|                  cherubok kardala:~«Szent az úr, szent, szent!» harsányan
531   2|                   emberé, ki halva rég,~S az utósóé, ki lenni fogna még.~  
532   2|                 koldus sorsa, a poré, ~És az égen fenragyogó csillagé...~
533   2|                 soha,~Melybõl senki, mint az Isten olvasa; -~Mert hogy
534   2|               Isten olvasa; -~Mert hogy õ az, a ki lát szivet s vesét, ~
535   2|                 mi irva volt - ~Megitélve az eleven és a holt.~   És
536   2|                   eleven és a holt.~   És az úr a szent könyvet csak
537   2|              elöle a jövõnek fátyola,~Hol az ifjú ilyen képet lát vala:~  
538   2|               sárba veti botorúl, ~Honnan az László lábáig elgurúl.~  
539   2|                cselekvésre készûl. ~   És az íge teljesült a kikelet ~
540   2|                   László a templomba be, ~Az apácza, társival jõ elibe;~
541   2|                   tõlünk ez ünnepen,~Mely az élet napja - igy szól ékesen -~
542   2|               trónra Istentõl hivattatál;~Az igéret szent igéje teljesül~
543   2|                   a nõ -~Magasabban, fenn az egekben van õ!~   Égi pálmát
544   2|                 szemének és fülének nyilt az ég,~S Isten választottaként
545   2|                 Lászlótól messzire -~Mert az ének csak is és az õ köre; ~
546   2|                   Mert az ének csak is és az õ köre; ~Salamonnak sorsa
547   2|               sorsa addig érdekel,~Meddig az, László sorsával vegyül
548   2|                Jog helyett igazságot szab az erõ; ~A királyné festett
549   2|             hûségedért.» ~   De szerényen az egyebet nem kiván,~Mint
550   2|                 megy a lovagló nyomdokán,~Az idõre és határra vigyázván.~  
551   2|               hogyha összeköttetik, ~Rajt az óriás erõ is megtörik.~  
552   2|                  táborába hír repûl,~Hogy az ország más részén, Erdély
553   2|          tartományt Horváthonnak nevezé; ~Az országnak czímerében négy
554   2|             pórázon tereltetik,~A szûz és az asszony megfertõztetik. ~
555   2|                  megfertõztetik. ~Iszonyú az, a mit szenved a vidék, ~
556   2|                   Fogy erõben a had, fogy az eleség; ~Ugy vannak mint
557   2|               kezd a máskor hû sereg. ~   Az embernek leghatalmasb ellene,~
558   2|                ellene; ~Óriási a szükség, az éhhalál~S valamennyi szörnye
559   2|                   egy magán ~Csüggedetlen az inségnek ajtaján.~   «Isten!
560   2|                    Istenem! ~Mert te vagy az irgalom és kegyelem.»~  
561   2|                pergenek, ~Dús aratást lel az éhezõ sereg;~Rég nem ettek
562   2|                 zúgni és morogni kezdenek~Az ételre szomjtól égõ seregek.~  
563   2|                    a kit ily csodásan véd az ég? ~   Im e kõ is, e szivetlen
564   2|                  csap -~Hogyha tudna mint az ember érzeni, ~Háladatosb
565   2|               szelök,~Ott úgy vélik, hogy az Isten mennydörög.~ II. ~
566   2|                aranyait hányja el magától az üldözõ magyarokat ~feltartóztatni;
567   2|                   feltartóztatni; azonban az arany László imádságára
568   2|                 erdõnek nevezhetéd, ~Benn az erdõ hõseit is megleléd;~
569   2|               magyar nem azt nézi, mennyi az ~Ellensége szám szerint,
570   2|                 vitéz László király,~«Ott az ellen!» mond s a sereg már
571   2|                nem áll! ~De miként villám az égrõl lezuhan,~A kunoknak
572   2|                 szót mondja csak, ~S mint az árviz nyomaiba zúg a had. ~  
573   2|                   mentsétek meg éltetek, ~Az pediglen csak ez egy úton
574   2|             miképen mai nap, a pénznemû; ~Az aranynak csillogása az a
575   2|                    Az aranynak csillogása az a lép,~Melyre ráakad az
576   2|                   az a lép,~Melyre ráakad az ember legelébb. ~   Megpillantván
577   2|                   Hagyja a kúnt, s kapkod az arany után. ~   Látja László
578   2|               tilalom hiába van! ~Feledik az üldözést a hadfiak, ~Csillogó
579   2|                  és tüszõkbõl egyre húll ~Az arany még; de nincs, a ki
580   2|               lerakja fegyverét... ~   És az így kivívott fényes diadal ~
581   2|                   mind ijászok voltanak, ~Az utókor jász-kunoknak nevezett,~