1-500 | 501-563
Rész
1 1| ÉLET ÉS ÁLOM. ~Gyermekéve õs honából, ~
2 1| énekében~ A leány sír és eped: ~«Álomért ne hagyd
3 1| képzelet!»~S évre év jön és lemégyen, -~Ah de egyre
4 1| levél?~Haj, ifju bár, kéj és öröm ~Benned nem él!~Csak
5 1| õ maga kedves elõttem, ~És síma nyakára szerelmemül~
6 1| megmentse. ~Czagány tûr és dühösködik.~ És átkot
7 1| Czagány tûr és dühösködik.~ És átkot és imát mond; ~Meg
8 1| dühösködik.~ És átkot és imát mond; ~Meg visszadõl,
9 1| Hordozza két kezecskén.’ ~És így gunyolják rendiben, ~
10 1| szerelme!’~«Nem én, a hûség és fortély ~ S a porkoláb
11 1| huszár ~ Menekvõ haladása.~És a szelid hold és az ég ~
12 1| haladása.~És a szelid hold és az ég ~ Világa süt le
13 1| Világa süt le rájok,~És úton, útban a hüség ~
14 1| arcza lángol, ~Szíve vágy és ver.~«Bátoré a gyõzelemdíj, ~
15 1| gyõzelemdíj, ~Jer, királyfi, jer!»~És habot fog és halacskát, ~
16 1| királyfi, jer!»~És habot fog és halacskát, ~Meg tovább lebeg,~
17 1| habbal mossa vállát, ~Hí és enyeleg.~És alább száll
18 1| vállát, ~Hí és enyeleg.~És alább száll a királyfi ~
19 1| ÉN ÉS A FESTÕ.~Igy ült, így nézett,
20 1| ott az órmon, ~ Halvány és holt. ~Pártütközetben hullt
21 1| Mellette solyma nyögdel, ~ És hív ebe,~De Zille, nõje,
22 1| kutyáját ~ Én elverem!’~És szállt a két dögéhes, ~
23 1| Volnék vitéz huszár, ~Negédes és hamis, ~Asszonyt és szép
24 1| Negédes és hamis, ~Asszonyt és szép leányt ~Imádnék akkor
25 1| szép ruha, ~Gyémánt, gyöngy és arany! ~De sem pap, sem
26 1| A szép vidék közel van, ~És távol van nekem;~S távolban
27 1| távol van nekem;~S távolban és közelben ~Borús marad egem. ~~
28 1| Homálya menni nem hagy; ~Szél és vihar zúg szerteszét,~
29 1| vihar zúg szerteszét,~ Ló és lovásza megfagy.» ~,Hadd
30 1| megfagy.» ~,Hadd zúgjon szél és förgeteg, ~Vésztõl a bajnok
31 1| bajnok nem remeg,~ Ma föld és ég daczára ~ Hölgyet hozunk
32 1| kettesen,~ Völgyeknek és hegyeknek, ~Mint szél és
33 1| és hegyeknek, ~Mint szél és orkán dühösen,~ Ha tengerárt
34 1| tárgya vad tüzének ~ Boszú és düh levének.~Vágy ûzte Haszszánt
35 1| Zolna udvarába;~Düh most és boszúgerjelem ~ Sarkalja
36 1| seregnek árja, ~Utána ifju és öreg,~Legvégre a pap s két
37 1| az úr, mond a török -,~ És szent az úr oltára,~De Allah-akbar
38 1| égbe csap, ~ Jézus bor- és kenyérben, ~ Hallatszik
39 1| énekében ~ Jézus bor- és kenyérben. ~S ostyáját ím
40 1| nem viszünk~ Ma föld és ég daczára ~ Hölgyet magas
41 1| szerethetem; ~ Borúban és derûben~ Ég érte láng
42 1| S kertésze én vagyok.» ~És mint a kõre nézek,~S az
43 1| PARLAGI RÓZSÁK.~ I.~Tél és tavasz lejárnak... ~Tél
44 1| tavasz lejárnak... ~Tél és tavasz lejárnak, ~Nem szenvedéseim;~
45 1| lejárnak, ~Nem szenvedéseim;~Fû és virág kihajtnak, ~Nem én
46 1| félcseresznye, ~Kerekded és piros. ~Éjfél adott hajának ~
47 1| Mátrabércznek ~Legcsillogóbb hava.~És mind ezekbe lelket ~Oly
48 1| kellem-gazdagot,~Oly fürge és regényest, ~És mégis érezõt,~
49 1| Oly fürge és regényest, ~És mégis érezõt,~Hogy legmerészb
50 1| bánatos panasz jön ajakára.~És rózsatrónjáról leszól a
51 1| kérlelhetlenûl ~A drága nõt!~És véle elvivéd a szép, ~A
52 1| mint a nap, szerelmed is, ~És esküd is muló?»~,Tán esküm
53 1| ÉGÕ HÁZ. ~Ház, elhagyott és árva ~Szegény szivem,~Benn
54 1| szivem,~Benn raj gyanánt sürr és forr ~A szerelem.~Ah volna
55 1| eperke, ~Édes, ízes, teljes és pirosló,~S lõn parányi szácskád
56 1| tündér kert teremjen, ~És te termél csuda báju lányka,~
57 1| termél csuda báju lányka,~És e kertben fülmilét teremte,~
58 1| mind férfiak, ~Mind hû és hazafi, -~Mint pártütõket
59 1| hogy így ~Dúlsz minket és e hont,~Nem hajt neked,
60 1| meghajtaná ~Kont, a kemény vitéz.~És bõszszel a király viszonz, ~-
61 1| tévedez: ~«Kezemben élet és halál, ~Halljátok, pártütõk!~
62 1| mind férfiak, ~Mind hû és hazafi;~Vérét a hõs, ha
63 1| Ha kell, egy millió!»~És mégyen a harmincz nemes ~
64 1| nyújt babért. ~Halálom, és a társaké~Egy véres áldozat,~
65 1| esdekelnek!~«Szép, dicsõ vagy és hatalmas, ~Gyöngy s aranynyal
66 1| Te az aggnak végfohásza. ~És a férfi õrfigyelme ~Véled
67 1| Oltárodra szökken vére! ~Üdvöd és virágozásod ~Egyedüli tette
68 1| Rákos õsi hantin állván,~És minek szó és minek lant ~
69 1| hantin állván,~És minek szó és minek lant ~Hangot adni
70 1| Drága tisztán könyüén ég.~És a szent hölgy, egy istenné, ~
71 1| mutatva ~Ifjonti homlokán.~Néz és kinos nézése ~Halotti gyötrelem, ~
72 1| Halotti gyötrelem, ~Nyög és halálnyögése ~Elhangzik
73 1| Ne néki sírt a föld.»~És végre mondni szörnyû, ~Sok
74 1| parasztot ~Ura ellenében,~És az úr jogát a jobbágy ~Tartsa
75 1| jobbágy ~Tartsa épségében;~És mint vére egy anyának ~Hitben
76 1| vére egy anyának ~Hitben és reményben, ~Legyen egy a
77 1| Két dalnok él szerényen ~És egyszerûn igen.~A csattogány
78 1| pórlegény utánok, ~S forr melle és dagad.~«Hová megyünk-e,
79 1| kevélyen eltekintnek ~Gúny és kaczaj között,~Darócz ruháján
80 1| ruházatán, ~Arczán sanyar van és bú!’ ~«Örömmel dolgozik,
81 1| árad érte; ~Õt az isten~És a sors elérte.~Vígad a nép,
82 1| Az áldomások árja enyelgõ és komoly, ~Mikép Maros aranyja,
83 1| S végig lakoztanak már, és végig ittanak, -~Egyért
84 1| a király nyomába!» Szól és elõre mén, ~Mikép a felkelõ
85 1| Az úrinép puhán nõtt, és otthon lomhula; ~Mátyás
86 1| Mátyás király ügyes volt és könnyü termetû, ~Az úrinép
87 1| elviseljük, kapáljon a ki tud!»~És a panasz keserve Mátyás
88 1| dobbanását -~Ily szegény és gazdag együtt! ~Vedd e köny
89 1| Költõd lelke, érzelemnek ~És dalnak bányája,~Dalt merít
90 1| honfiak,~S haláluk szép volt és dicsõ, ~Mert elvért haltanak.~
91 1| legény -~Kontért, a hõs- és honfiért~S gazdámért sirok
92 1| tevéd~A gazdátlan kebelt.»~És újra sír és újra szól: ~«
93 1| gazdátlan kebelt.»~És újra sír és újra szól: ~«Nem ad kárpótolást,~
94 1| szorítja ajkihoz, ~Sír, átkoz és nevet...!~S mélyen megindul
95 1| A HÕS ÉS KEDVESE. ~Elment a hõs csatába,~
96 1| hõs jön oly lobogva, -~Hit és remény dobog ~Keblén, hogy
97 1| szivére nyul... ~Egy percz - és a magasról ~A vár sánczába
98 1| éneket, ~De szerelmi hõt.»~És az ének megzeneg, ~Dalnok
99 1| virágtalan;~Benne a dalnok vitéz ~És keserve van.~~
100 1| A kalitka lépe!~Lelkem, és a gõz hatalma ~Mind elõbbre
101 1| ne volna!~Vissza vágyom és elõre, ~Kin- és kéjtusával;~
102 1| Vissza vágyom és elõre, ~Kin- és kéjtusával;~Mind hiába,
103 1| Ingatag hajón lebegve ~Égnek és viznek közötte, ~Itt vagyok
104 1| Hord a vágyak tétovája.~És kinyujtom mind a két kart, ~
105 1| mind a ketten, ~Kiktõl, és kikhöz eveznék: ~Jobbom
106 1| már, kit ~Honn hagyék, nõm és családom, ~Mig balommal
107 1| Keblére dûlök én.~Nem szólok, és nem szól õ, ~Mindketten
108 1| világom, ~E zúgó oczeán.~Vágy és remény harczában ~Kis sajkám
109 1| Ki gyermkidnek élsz csak ~És gyermekeidért,~S én a ki
110 1| másik felmász térdemen, ~És tollat irni kér.~A könyvet
111 1| életének.~Kell nekem zaj és mulatság, ~De nem a világé,~
112 1| csend a házé?~Kell nekem zaj és mulatság, ~Mennyit õk okoznak! ~
113 1| robognak. ~Kell nekem zaj és mulatság, ~Sõt csak ebben
114 1| mulatság, ~Sõt csak ebben élek;~És ha mégis megsokalnám -~Szerepet
115 1| Jó zajoskán élünk?~ V. ~És mennek õk s hadd menjenek ~
116 1| Szivünk sugalma int.~Bársonyt és selymet öltsenek ~Háromszor
117 1| szökellenek, ~Ezer kérdés és csók között,~Mind hárman
118 1| csatánkban vér helyett ~Kéj és örömnek könyje hull.~Ha
119 1| Körülrajogja asztalom,~S valóban és végtére is, ~A kedves édes
120 1| Kebelemnek birtokában ~Tiszta és hû szív lobog.’ ~«Nyár hevében,
121 1| Két kebel egy dobbanása, ~És a szív megértetik. ~Mert
122 1| ház, ~Falai között kedély és ~Szerény öröm tanyáz.~A
123 1| Örömkönyûivel. ~S mi kéjben és örömben ~S e három kis virág; ~
124 1| kisded unokák,~Mi kéjben és örömben ~Keblökre hullanánk -~
125 1| I~ Az obsitos és Napoleon.~Hárman valának
126 1| biró, ~Egy obsitos vitéz, és a furfangos iró;~A többi
127 1| többi asztaloknál együtt és szerteszét, ~Vidám paraszt
128 1| vecsernye óta már, ~Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár; ~
129 1| fejekkel sátrát körül raká, ~És a világ végénél lábát lelógatá.~«
130 1| sokabb, ~Igyék, komám!» és isznak mindnyájan mint a
131 1| diák,~A legjavát elhagyta - és most õt hallgaták -~Kendtek
132 1| Nagy õ a francziák közt - és vállán egyet von,~De engem
133 1| magyar huszár elõtt!» ~És itt magát értette az obsitos
134 1| maga: ~De annyit emlegette és annyiszor lovát,~Hogy végre
135 1| szép huszárok, mind tûz és annyi láng.» ~A furfangos
136 1| volt a kapitányban ész, és nem ütközött?» ~«Volt ám,
137 1| de volt kurázs is, komék, és mekkora; ~Megütközénk biz,
138 1| mekkora; ~Megütközénk biz, és hogy!» kiált a vén baka.~«
139 1| kétszáz, az angyalát!» ~És a diák ujonta szörnyet prüszente
140 1| kapitányhoz lánczhordta franczia.»~És a diák ujonta szörnyet prüszente
141 1| tovább is folytatá: ~«Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén
142 1| úri asszony ült, ~Aranytól és gyémánttól ruhája nehezült, ~
143 1| itt van reá kezem!» ~És a diák szörnyûen s nagyot
144 1| ekképen végezé: ~«Mondottam és a császár legott elvágtatott, ~
145 1| felvett egy lovas kozákot.~És midõn bejárta szép Tirolországot,~
146 1| vítt mint egy oroszlán. ~És ki tudná végét, és ki tudna
147 1| oroszlán. ~És ki tudná végét, és ki tudna mindent, ~Vitéz
148 1| õ felsége látogatásában.~És az obsitos hõs, társin eltekintvén, ~
149 1| elértem rajta Bécsnek várát.~És hogy a hajnallal a városba
150 1| no, csak ülj le - mondá és leültem, -~Van még vacsoráról
151 1| bizony, felséges férjem és királyom, ~Most kapá utolsó
152 1| kitellett, mondhatom, mértéke.~És a mint ekképen ittunk, eddegéltünk, ~
153 1| látja? mindjárt parolát és pácsit.» ~Dictum factum,
154 1| DEÁK SZAVA ÉS DEÁK SZAVAK. ~Nem hallhatta
155 1| Fojtó szénnel fût, süt és fõz ~A nehézkes angol;~Magyar
156 1| vándor, ott künn ~Hóban és viharban,~A meleg kandalló
157 1| mit elgondoltam, ~Vágyam és imám lett: ~Vajha lángra
158 1| lángját ~Uj s új kellemekkel.~És ti szíves, jó barátim, ~
159 1| ti szíves, jó barátim, ~És te messze vendég,~Gyújtsatok
160 1| honnak ~S minden jó fiának,~És a sûrû, hosszu füstöt ~Régi
161 1| benn! ~Fölmelegszik lélek és szív,~Lelkes énekekben!~
162 1| földre okádom, ~Hogy a mi van és él ~A messze világon, ~Hamvadjon
163 1| Éjedbe világúl~Fáklyám tüzét!~És fenlobog a láng, ~Üvöltöz
164 1| én dücsöm. ~Király vagyok és úr ~A merre halál van, ~
165 1| hölgynek születni, ~N agy és szép gondolat.~Oh hölgy,
166 1| megérted, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés az
167 1| szívnek tengerén,~Szelíd és tünde csillag ~A szerelem
168 1| Szabott a végezés;~Születni és szeretni -~Magyar hölgynek
169 1| betöltéd, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés az
170 1| mikor születtem, ~Mit irtam és mit tettem ekkorig?~Ha az,
171 1| maradék.~Pécset Virágon és Zalán-futásán ~Csüggött
172 1| Avagy kevés örömvirágimat,~És szenvedésim hosszú táborát ~
173 1| érdekelnek, ~Mint engem és legfölebb titeket, ~Kikhez
174 1| testvéreket,~Egy két barátot és a szende nõt,~Kiben megüdvözültem
175 1| teheték.~E hon nem a lant és babér hazája, ~A dalnok
176 1| Kunyhóban élek avvagy palotában,~És több eféle fontos dolgokat?~
177 1| legyen s csak egy ~Az emberé és a hû honfié.~~
178 1| HIT, REMÉNY ÉS SZERETET. ~Téged hiszünk,
179 1| Mindenható király!~Ki földön és az égen ~Örökké vagy s valál, ~
180 1| vagy s valál, ~Ki térben és idõben ~Megfoghatatlanúl, ~
181 1| Megfoghatatlanúl, ~Mult és jelen s jövendõn ~Áldásként
182 1| szeretet vala,~Az isten és ember közt ~Szent híd gyanánt
183 1| szivem választ, magyar fi, ~És honfiú legyen!~Magyar leány
184 1| nyulok... ~Magyar leány és hon leánya, ~Mily büszke
185 1| a kebel, ~Mert a mi éke és reménye volt, ~A testben
186 1| reménye volt, ~A testben és lélekben ékesen ~Fejlett
187 1| elhervasztva lelted. ~Hallottam és elképedék,... elõttem ~Állott
188 1| bûvölje Brassóig Posonytól ~És Kárpátoktól Ádriáig e hont!~
189 1| Kárpátoktól Ádriáig e hont!~És míg az ó év fájdalmas sebet
190 1| Elsõ sietsz, nem szóval és csak elvben, ~De tettel
191 1| Elméletet hánytak föl félszegen,~És puszta szép szót, elnémuljanak! ~
192 1| megczáfolva áll,~S barát és ellenoldal egyaránt~A tettek
193 1| Gyémánt-kövekké honfi-melleden: ~És a halálnak cyprus-ágiból,~
194 1| féltékenység irígy agyart fene; ~És Zrinyi Miklós vesztét megérte
195 1| kiált az égre fel! -~Olvasta és erében megjegedett a vér:~
196 1| Frangepánt,~S könyût ejt és átkot mond a véres nap felett, ~
197 1| a várnak kõfala,~Erõben és reményben áll Zrínyi Ilona;~
198 1| utána mint a fal, ~Sápadtan és fehéren, beront egy õr s
199 1| egyaránt lõhet le vadász és vadkufár!’~Viszonz a férj
200 1| köt, mert nem esküvésünk? ~És a vér, mit ittak, nem mi
201 1| elragad -~S tengerünket, ész és kor daczára, ~Tétlenségünk
202 1| évet könynyel áztatott, ~És ha van, tövisbõl van virága,~
203 1| van, tövisbõl van virága,~És ha vet, magának vet magot? ~
204 1| egy a nagy nemzetcsalád, -~És, ki híven küzd a köz hazáért, ~
205 1| bért. ~Mi a törvényt esküt és a népet ~Megvetettük sok
206 1| megcsonkult az õscsalád! ~És a földön, vízen és a népen~
207 1| õscsalád! ~És a földön, vízen és a népen~Isten átka fekszik
208 1| Megmutatni új, nagy esküvel. ~És az eskü szent zsolosmaképen ~
209 1| vére, - lüktetése ~Népek- és hazáknak érütése.~És a nép,
210 1| Népek- és hazáknak érütése.~És a nép, mely vér a régi vérbõl, ~
211 1| részjogát: ~Osztalékát vizbõl és kenyérbõl,~És a törvény
212 1| Osztalékát vizbõl és kenyérbõl,~És a törvény védõ paizsát;~
213 1| javából egyaránt vegyen bért!~És te isten, a véghetlen égben. ~
214 1| Mint ki elvetette istenét -~És betelve ezredévi átkunk:~
215 1| Fejére hinte hamvat, ~És ölte szõrcsuhát. ~Sarúját
216 1| Bõjtöt szabott magára, ~És kínos szomjazást; ~Magát
217 1| S meggyónja borzalommal ~És súgja nagy bünét... ~A pápa
218 1| arczán ~Haraggá változó,~És ajkin mint az égnek ~Dörgése
219 1| BARNA BANDI ÉS KEDVESE. ~Szép finom lent
220 1| fogják, istenemre, a ki él,» És kezében fáklya lesz a rokkanyél... ~
221 1| LÁMPÁHOZ.~Jó lámpa, régi társam és virasztóm, ~Elõled az éj
222 1| Elõled az éj korma elhalad;~És én tövises pályám bérczes
223 1| épûletet,~Melyet csodált és félt nyugat, kelet,~S a
224 1| hallgasd meg ég! -~A zsarnok és - az áruló szedék.~ Kiszenvedõk
225 1| Szabadság lett gyõzelmi éneke;~És elvonulván a nehéz vihar,~
226 1| kincsét;~Vallása istenét és szép nyelvét, ~S lerontva
227 1| lantjáról szerte szárnyala.~ És most - ez új lét, új regg
228 1| hangcserében, ~Ezer madárka lejt és hangicsál.~Itt tarka népe
229 1| duska népe, ~Mint raj sûrr és forr fáradatlanul ~Mindütt
230 1| fáradatlanul ~Mindütt az élet és a munka képe! ~Ily képen
231 1| szem s szív megittasul. ~És mindezek közt, ennyi báj
232 1| termeken. ~Dús termeid fényt és pazart lehelnek; ~A fényes
233 1| kincsen ~Örûlne, embert nem és életet!~A fény s pazar holt,
234 1| bájölébe, ~Zengesz szerelmet, és zengesz hazát,... ~Egyszerre
235 1| város pompás csarnokában ~És czifra bábjain jéggé fagyok. ~
236 1| színjátékai,~S ha ragyogás és fény dagasztja keblét, ~
237 1| érdem bérét kérik vágyai.~És míg a hivság lelketlen csoportja ~
238 1| zsolozsma lészen ajkimon; ~Nap és a hold lesz csendes hallgatója, ~
239 1| kell, barátom, mondd meg, és mi áron, ~Költõnek ennél
240 1| leszedtük, ~Hol nõne most virág?~És im betoppan a virággal, ~
241 1| közelebbrõl érd el, ~Elég világos és melengetõ.~Igy gyújt világot
242 1| csendesen cserélnek ~Dalt és regéket csendes pásztorok.~
243 1| enyhe melegét;~S talán egy és más dalban vagy regében ~
244 1| együtt ~Lõn Magyarországon. ~És a mint lenézett ~Csodaszép
245 1| feszûl örömtõl, ~Szívem ver és dobog,~Egy új világban állok ~
246 1| Merengek partjain; ~Köszöntnek és köszöntöm~E szép hegyek
247 1| kivûl az ész, nyugalmat ~És derût arczomra vív.~ Csak
248 1| Balaton felett, ~Sötéten és magán áll egy régi épület; ~
249 1| istent dicsérik a földek és vizek!... ~Belé vegyûl e
250 1| lágy vigaszt. ~Testvérnek és barátnak ~Irígyen zárta
251 1| Kevélyen visszaélt, ~Istennel és emberrel ~Negédbõl nem beszélt:~
252 1| szóljon hozzá, ~Bár gazdag és szegény: ~Felelni köteles
253 1| Ketten valánk csak ébren, ~Én és a Balaton.~ Kelet felõl
254 1| Három leányka otthon ~Jó és szelid vala, ~Mint fogadásuk
255 1| farsang éje van,~A mámor és toborzás éjjele;~A magyar
256 1| magyart ~Oly sok keserv és bánat sujtja le:~Hogy nem
257 1| farsang éje van,~A mámor és toborzás éjjele;~Csak egy
258 1| Hol áll meg? Isten tudja és az ég! ~Utósó farsang éje
259 1| farsang éje van,~A mámor és toborzás éjjele;~Jobb vigadozni,
260 1| uj zászló lengedez, ~Hir és dicsõség szele lengeti;~
261 1| Temetve a viszály!~Mint Árpád és Hunyad csatáztak,~Vivunk
262 1| oltárodért;~Mint Zrínyi és Losonczy haltak, ~Ontunk,
263 1| nép esd,~Áldásoddal nagy és dicsõ lesz, ~Szabad magyar
264 1| Láttuk szünetlen egymást és epedtünk, ~De karjainkkal
265 1| megvédted e hont~A vésznek és ármánynak ellene! ~Megismerünk,
266 1| Mert benned volt, van és leszen reményünk!~ Légy
267 1| hõs halálra ~Mind együtt és egyért! ~Esküdtünk hûségére, ~
268 1| hazáért, ~Szebb adni éltet és vért ~A vész napján neki;~
269 1| téreit, ~Szomjazzák Kúnság és Bánát kalászait,~Ménes s
270 1| mit akarnak: ~Mint vég- és irtóharczot a magyarnak. ~
271 1| helyett kemény aczélból ~És vasból kardot, fegyvert
272 1| hon temetését kongja.~ És mindnyájunkért és mindnyájan
273 1| kongja.~ És mindnyájunkért és mindnyájan egyért! ~A jelszó
274 1| oltárod áll! ~Körötted élet és halálra készen~Az áldozó
275 1| ügy szent diadalt arat!~És mint a phönix hamvadó porából, ~
276 1| forog koczkán, a ~Szabadság és haza -~Ki fogja ótalmazni,~
277 1| Édes szemed könnyével ~Meg és fölszenteled?~Ki az, ki
278 1| rothadás, enyészet,~ Fagy és éj vett körül jéghidegen; ~
279 1| nyájas-szívesen fogadnak. ~És én közöttük járok ép tagokkal,~
280 1| jóskép e nehézkes álom!,~És teljesülne, mint rajtam,
281 1| én el vagyok veszendõ,~ És elveszendünk százan, ezeren;~
282 1| imádott, szent hon! ~ És élni fogsz én magyar nemzetem! ~
283 1| áldást hintett ~ El völgyön és hegyen. ~Tekints körül!
284 1| hegyen. ~Tekints körül! hegy és völgy~ Mily gazdagon virít! ~
285 2| süvölt, ~Hegy, lapály, rét és vetésföld ~Vészt borongó
286 2| csöndesûl: ~Hegy, lapály, rét és vetésre ~A rémûlt paraszt
287 2| árpaföldet;~Tönkre zúzva életünk,~És oh, isten szent csudája, ~
288 2| tiéd van zúzva, döntve.» ~És haragra gyúl az úrfi -~Ménje
289 2| Ménje mint sólyom repül,~És az urfi vad nyomába ~Gyorsan
290 2| urfi -~Néz szemével tétova,~És a mit néz, és a mit lát, ~
291 2| szemével tétova,~És a mit néz, és a mit lát, ~Minden isten
292 2| parasztnak szolga gondja!’ ~És kezén a fegyver dörren,~
293 2| Mert a pór vetése mentve,~És az úré tönkre döntve!»~És
294 2| És az úré tönkre döntve!»~És a káromló szavakra ~Elfordúl
295 2| zászlólobogás, ~Küzdelemnek és halálnak ~Rajza, mely a
296 2| bûvöl át regém; ~Hogy vihart és harczot láss, ~S el ne szokd
297 2| Kitünni a csatán,~Hír és dicsõség érzetétõl ~Láttam
298 2| Mellette nincs, ki szól!~És a király... kiért csatázott, ~
299 2| hõ kebelben, ~Mely éget és emészt,~Meglátni õt, megszabadítni ~
300 2| megszabadítni ~A kedvest, és vitézt, -~Hagyják a hõst
301 2| szép neje,~Termetben karcsú és sugár, ~Fenség és kellem
302 2| karcsú és sugár, ~Fenség és kellem homlokán, ~Lépése
303 2| elhunyt nap után. ~Kért és esenge szép szavával,~Kisírta
304 2| szó hallik ajkain. -~ És a király még mindig ott
305 2| ott ül, ~Méláz, bólint, és szendereg,~Fel is riad,
306 2| Mind a kettõt háborúság. ~És Ulászló, hogy jogának ~Védletére
307 2| vert a hõsben ~A hazáért és királyért;~És a hölgy, kész
308 2| A hazáért és királyért;~És a hölgy, kész áldozatra, ~
309 2| az ellenrészre pártol... ~És hiába küzd a bajnok,~Mint
310 2| tölgy árviz ellen; ~Erejével és sokával~Földre nyomja õt
311 2| Az uraknak serge egymást ~És hazáját fosztogatja.~S ott
312 2| Signoriának, ~Hogyha hölgye és szerelme ~Vész- és vihar
313 2| hölgye és szerelme ~Vész- és vihar ellenére ~Nem sietne
314 2| gyors hajó tetõzetén~Mult és jelenje álmiból ~Kecsegtetõ
315 2| Egy pillanat még, s tenger és szél ~Egymásra ontja vad
316 2| hû követ,~Madár, szellõ és nap sugára ~A messze tér
317 2| IV. ~Im de vészen és viszályon ~A hív asszonyt
318 2| tenger mélyébe vetné ~Tervét és reményeit,~Tettre szállott!...
319 2| Bír csak egyetlen utat, ~És hogy ennek ajtaján ~Montebello
320 2| napig gondolt a szép nõ, ~És három éjt viraszta át,~Ki
321 2| szünhetetlen, ~Szétválaszt és összefûz,~Jóval széppel,
322 2| most ily szó kél ajakán: ~«És mi lenne, szép leányka, ~
323 2| ész gyõzi le; ~Számitó ész és eszély az, ~Mely vezérli
324 2| vezérli tetteit,~Kéj vakitja és boszúvágy ~Montebello szemeit. ~
325 2| Rácsukandó börtönében.~ És kinyilt a csába hölgynek, ~
326 2| Három napot töltött imában, ~És három napra, éjszakára, ~
327 2| volt Frangepánné ~Magára és egész házára.~És mint ki
328 2| Magára és egész házára.~És mint ki a halálra készül ~
329 2| alkony mécse mellett, ~Kapús és õr ismerte jöttét,~A kit
330 2| élet, Montebello...» ~Szól és fáradtan székbe hull;~Amaz
331 2| minden kelléke megvan... ~És tízezer darabra szól!~Biztos
332 2| visszakínált billikomból ~(Gyors és ügyes kéz mívelé!) ~A börtön
333 2| Kábító gõzét szörpölé. - -~ És most vigyázva, óvakodva ~
334 2| egy sohajtás ~Istenhez, és indultanak.... ~Utánok,
335 2| Körben köröttök állanak,~És a szabadság istenének ~Tenger
336 2| Tenger felett dalt mondanak. ~És Frangepánné fel magasra ~
337 2| börtön-kulcsokat! ~Szól és a hullám mély ölébe ~Hajítja
338 2| virág között, ~Miket hit és áhítat bokrétává kötött,~
339 2| Erõsitvén a környék népét és vándorát;~Csak egy nem jött
340 2| egy nem kereste meg: ~Szép és szerelmes hölgye hõs Wesselényinek. ~
341 2| erõsebb szenvedély~Hír- és tett-szomj ragadja, mely
342 2| két angyal ád: ~Vigaszt és nyúgodalmat. Templommá lett
343 2| Követek égi intés! kiált és útra kel;~S rég érezett
344 2| kép felé, ~Léptét áhítat és vágy szélként sietteté;~
345 2| a hattyú kebelen; ~Ment, és az egy, ki látta, a várkapús
346 2| eltiltja most szava; ~Ment, és az éj sötétét nem látják
347 2| Fölötte vad vihar dúl, szél és esõ verik, ~Talpát a kõnek
348 2| zaklatás után ~Fáradtan és lihegve egy szikla szorosán. -~
349 2| lihegve egy szikla szorosán. -~És ím csodák csodája! mindent
350 2| Mosolyg az érkezõre kegyelmet és vigaszt.~A kis de szent
351 2| virág között,~Miket hit és áhítat bokrétává kötött,~
352 2| szivem fájdalmira!» ~Szól és a szent anyának elõtte leborúl,~
353 2| az Úrnak angyala.~ IV.~ És már az éj legördûl, a hajnal
354 2| bocsáss meg énnekem!»~ És a sokat szenvedt hölgy eszmél,
355 2| szerteszét, ~Álmodni vél és újra lezárja szép szemét;~
356 2| láng tölti el agyát,~Sir és mosolyg egyszerre - ah hogy
357 2| épen a síri bolt ölén. ~És évrõl évre híven a férj
358 2| rég elpusztulának harcz és vihar között; ~Csak a szilaj
359 2| pusztaság lõn úrrá Sztrecsénen és urán,~Kóró s haraszt az
360 2| nép? ~S ellepik arczát, és kezeit, s lábszárait egyben;~
361 2| mellére takarja~Csillagot és holdat-kormányzó égi kezével, ~
362 2| omolnak ~Vérhalmokra, jaj, és átok borzasztva vegyûlnek~
363 2| testek, jajgó nyomorúltak ~És csikorogva esõ káromlók
364 2| suhogó két szálfai dárdát.~És ámulva megállt minden, ki
365 2| nagy Gara barna epéje. ~És a milyen erõs, és a mily
366 2| epéje. ~És a milyen erõs, és a mily szörnyü s hatalmas ~
367 2| futtában ohajtja elérni,~És Sátánt az erõs Isten lekötötte
368 2| kemény átkul hulljon le nap és hold,~S a nyomorú ember
369 2| szólt: ~ «Hála! s dicsõség és áldás neked égbeli Isten! ~
370 2| A ki nagyobb a tengernél és rettenetesb vagy! ~Villámokkal
371 2| az ég kapujára hatalmad~És szívembe irád s én mélyen
372 2| borúltam. ~Hála s dicsõség és áldás neked égbeli Isten!» ~
373 2| rémülve elõtte,~S emberek és állat megnyögték talpa nyomását,~
374 2| borúltam. ~Hála, dicsõség és áldás neked égbeli Isten!» ~«
375 2| lélekzik a dúlt föld, ~Emberek és állat fölzengik a hála-zsolosmát ~
376 2| borúlok. ~Hála, dicsõség és áldás neked égbeli Isten!»~
377 2| gyenge juhából, ~Ökreibõl és emberibõl; ma azonba’ ledöntvén~
378 2| vígság zeng mindenüvérõl.,~És falu végérõl bejövén a barna
379 2| oroszlán. ~Állt körülötte bal és jobbról sok harczi levente~
380 2| ül vala lengyel Ulászló,~És oda nyújtja fejét a dús
381 2| harsan:~ «Isten! erõsebb és kegyesebb mint minden, örök
382 2| kétes egére!~S bajnokot és félénk hölgyet rettegni
383 2| szent bércze megingál, ~És a dupla kereszt felhõk-edzette
384 2| magyarok! hódolni az égnek ~És fejedelmi Ulászlónak, mint
385 2| magyarok! hódolni az égnek ~És fejedelmi Ulászlónak, mint
386 2| emelték~Hármas erõ közt, és hangzott vala hármas erõ
387 2| hálaadástok.» ~ Mondá, és zajosan lármázván hozta
388 2| Történet s Monda át ~Mult és jövõ közt hídúl áll az ének ~
389 2| ének ~Közötte a valónak és mesének. -~Az elnyugodt
390 2| Nagyság, erény, úgy a bün és a tévely, ~ Sallang és
391 2| és a tévely, ~ Sallang és czifra nélkül feltünik.~
392 2| annyi szent neve? ~Melyekkel és melyekben nemzetegység ~
393 2| mit nem tehettek ellenség és halál, ~Gyérítni kezdi vérét
394 2| a párt dühétõl sok tábor és telep, ~A testvérháborúnak
395 2| torokkal ordít fegyvert és kenyeret. ~Ott, mint a vészkavarta
396 2| lét derül. ~Túl bérczen és lapályon a szép hon ott
397 2| hon ott vagyon, ~Halakkal és vadakkal s aranynyal gazdagon;~
398 2| vért s tetteket irunk, ~És a mi vért elontunk, érette
399 2| egykoron. ~S azonnal Álmos és még hat nemzetség feje ~(
400 2| Délczeg, kemény vitézek, és õszek s gyermekek, ~S hõsek
401 2| fejdelem. ~Országot ért és népet útjában számtalant;~
402 2| számtalant;~Volt útja harcz és munka, fáradság és kaland, -~
403 2| harcz és munka, fáradság és kaland, -~Mig végre táborával
404 2| végre táborával Munkács és Ung felett ~Kárpát egekbe
405 2| országra néz, ~Mely hallal és vadakkal s aranynyal gazdagon ~
406 2| felriasztott ország egy óriás echó.~És Kárpát hegytetõjén fenn
407 2| Toborzó, hanga, vígalom ~És lakma mámorában?~Aklában
408 2| Hol a hegyek aknáiban ~Só és arany teremnek? ~Erdély
409 2| fog ~A magyaroknak tábora.~És menne még tovább is így, ~
410 2| halljon hálát istenünk!»~És régi, õs szokás szerint ~
411 2| a sik pásztora ~Marháját és föltette azt, ~A hegy lakója
412 2| maradt a régi szép idõbõl, ~És ha híre volt a kürt szavának,~
413 2| Otto gyûjt élõt, halottat, ~És fölöttük véritéletet tart.~
414 2| szegények ~Mind heten szép és ifjú legények. ~Mind a hétnek
415 2| lesznek gúny gyalázatával.~És hajón elküldi a Rajnára, ~
416 2| ötlet lobban fel fejében.~És azonnal oldatik bilincse; ~
417 2| utósó tette vég istápja.~És kilépvén a császár elébe,~
418 2| szert, ha kell, szolgára! ~És ha szolga kell a szellemeknek,~
419 2| hangja volt szavának. Kürte és a hõs elnémulának;~Kürte
420 2| fogy a hõs áltató reménye.~És, a mint megy, és a mint
421 2| reménye.~És, a mint megy, és a mint közelget, Érve,
422 2| közelget, Érve, hagyva várost és falut,~Minden nyommal rémesebb,
423 2| mely fülébe jut:~A csel és bün háza tûzhelyének ~Legrejtettebb
424 2| magát, ~Ön kezével oldja és csomózza~A cseleknek ármányfonalát,~
425 2| szemébõl sûrü könnye húll. ~Vád és mentség ajka vallomása, ~
426 2| mikkel a királyné ~Nemzet és hon ellen vétkezett; ~Hozzá
427 2| adja hölgye eseményét, -~És az érsek adja véleményét:~«
428 2| bizának, ~Véde voltam trónnak és hazának, ~De te hitlen megcsalád
429 2| sikolt Gertrud - királyod, És urad vérére fensz kezet?»~
430 2| urad vérére fensz kezet?»~És elébe tartja két kezével ~
431 2| egyiknek se légyen!~A király, és vére szent elõttem, ~Érte
432 2| érte meghalok;~De ki vérem- és nevembe gázol, ~Annak vérrel
433 2| fátyol borítná az eget, ~Nap és hold elborúlnak a Kárpátok
434 2| mint visszhang visszabúg.~És már a tûz világa, s a vész
435 2| segédsergekre vár. ~Tõn véd- és támadásra lépést a fejdelem, ~
436 2| tatársereg, ~Mint áradat közelb és közelbre hempelyeg; ~Vezére
437 2| megcsillámlik, czikkáz, lesujt és öldököl. ~Jaj, a hol a halálnak
438 2| szór egy millió tatár. ~És már a támadásra jelt ád
439 2| egymás ellenébe hõs Béla és Batú. ~Keletrõl jõ az egyik,
440 2| hullanak, ~Fölöttök a nap és hold rég elborúltanak. ~
441 2| elborúltanak. ~Vad lárma és üvöltés jelentik a vihart, ~
442 2| pajzs recsegnek, az élet és halál, ~Egymást övön ragadva,
443 2| közt két érsek, sok püspök és apát ~A hon nemességével
444 2| át föllegén? ~A csillag és a villám a földre leszakadt;~
445 2| néked élni kell; ~Éretted és hazámért, hadd, én veszhessek
446 2| én veszhessek el!» ~Szól, és a hû bajtársnak már csak
447 2| már csak kezével int;~S az és királya szállnak mint szél
448 2| néked élni kell; ~Éretted és hazámért, hadd, én veszhessek
449 2| feldúlta táborát,~Itt kincse és javától megfosztja ál-barát. ~
450 2| Egy kincse van szegénynek és egy reménye még: ~Lelkének
451 2| meglelni a végekben nejét és gyermekét, ~A bújdosásnak
452 2| éji vész,~S mely sujtolá és edzé lelkét, a szenvedés. ~
453 2| Romlás a mit lát, gyász és pusztaság. ~«Vagy nem hazám
454 2| kihalt itt a világ!»~Szól és tovább megy és minél tovább
455 2| világ!»~Szól és tovább megy és minél tovább ér, ~Ajkán
456 2| határ. ~Mérföldre holtak és csontok hevernek, ~Vad farkasoknak
457 2| szekérnek nem hallod zaját,~És mérföldekrõl mérföldekre
458 2| tornyok látszanak, ~Ház és lakásnak csak helyét találod, ~
459 2| nincs élõ lakójok;~Szél és vihar lett puszta siratójok.~
460 2| gyilkola.~S a gyermek - ég és földnek iszonyára -~Gyermekfejeket
461 2| Gyermekfejeket tûzdelt dárdajára.~És a mit õk még el nem pusztitának, ~
462 2| Ásót, kapát vesz, szánt és vet vagy épit, ~Mint hangya
463 2| szavára ~Föléled újra város és falú.~Az emberek tanyát
464 2| a czédrus áll,~Termetesb és szebb vala több társinál; ~
465 2| szebb vala több társinál; ~És ha ott állt seregének közötte, ~
466 2| tisztelettel ment felé,~Asszony és lány szép szemét rajt feledé? ~
467 2| után is a magyar, ~Ha nagy és jó és dicsõ királyt akar:~
468 2| a magyar, ~Ha nagy és jó és dicsõ királyt akar:~Nem
469 2| áldozván fel hit- s honért;~És megölvén Vatha Jánost, mint
470 2| mint leve~A hazában híres és nagy hõs neve;~ Mint szolgálá
471 2| tünt újra fel,~Hogy magát és földi gerjét a kebel~Ujra
472 2| önállásban a hazát,~Henrik és a pápa ellen trónusát; ~
473 2| új társhazát, ~A horvát- és gácsországi koronát;~
474 2| Tévén Isten által egy és más csodát;~Mint ölé meg
475 2| végzete,~ A kit Isten és sors arra rendele, ~Hogy
476 2| László jósálma, ihletése és sejtelmei ~magas rendeltetése
477 2| éj volt, gyönyörû, szép és hives, ~Fenn az égen százezer
478 2| bujdosó király, ~Felleg és fény közt rejtõzve járdogál. ~
479 2| lábhegyen...~ Ily idõ a szív és ábránd ideje, ~Szerelemnek
480 2| ábránd ideje, ~Szerelemnek és dicsõség bölcseje; ~A mi
481 2| dicsõség bölcseje; ~A mi szépet és nagyot sejt a kebel, ~Ily
482 2| kis tenger háborog; ~ És elõbb a zajlás le sem csendesûl, ~
483 2| éber álmait,~Hit-, reménye és szerelme vágyait. ~ Végre
484 2| kebelébe - ülteté. ~ És az alvó ifjuhoz leszáll
485 2| s értik az igét!~Halld és értsd meg, és elmédben megjeleld ~
486 2| igét!~Halld és értsd meg, és elmédben megjeleld ~A nagy
487 2| vezet.~ Hû, igaz légy, és erõs mint sziklavár, ~A
488 2| gyõzõre diadalmi pálya vár:~És eendel a gyümölcsbõl díjadúl, ~
489 2| fáján a jóknak virúl. ~ És ivandol a forrásból, mely
490 2| Boldog, a ki hallgat és ért engemet! ~ Szólt az
491 2| harsányan zeng vala. ~ És elõhozák szolgáló angyalok~
492 2| Mely öröktõl volt, van és mindig leszen,~Melyrõl mult,
493 2| világok élete, ~Nemzeteknek és népeknek végzete; ~A legelsõ
494 2| lenni fogna még.~ A király és koldus sorsa, a poré, ~És
495 2| és koldus sorsa, a poré, ~És az égen fenragyogó csillagé...~
496 2| volt - ~Megitélve az eleven és a holt.~ És az úr a szent
497 2| az eleven és a holt.~ És az úr a szent könyvet csak
498 2| kebelébe fény lövell.~ És a könyvnek sok ezredik levelén ~
499 2| rögtön trónon látja önmagát, ~És fején a bûvös, ékes koronát.~
500 2| dagasztá kebelét,~Nagynak és boldognak látta nemzetét. ~
1-500 | 501-563 |