Rész

 1   1|       Magán megáll felette:~«Mi dús, mi boldog vagy, vitéz! ~  
 2   1|        férj karába’ tánczol ~   Dús termeken.»~S csattogja társa,
 3   1|        férj karába’ tánczol ~   Dús termeken.~~
 4   1|      nem vagyok? ~A képzeletnek~Dús mezején, ~Királyi joggal ~
 5   1|        remél.~A leányok egyike ~Dús rokont talált; ~Másik a
 6   1|     kaszás derékig áll füvében,~Dús kalászin áldás a kenyér!~
 7   1|     megyünk a pompás termeken. ~Dús termeid fényt és pazart
 8   1|   aranyoddal, ~Szép hölgyeiddel dús, magyar hazánk! ~Vad szenvedélylyel
 9   1|        S Ménes nyomába hág?~Ily dús e föld, ily áldott, ~  
10   2|         De kevélyen a vad urfi ~Dús lakából szerte néz:~«Rajta,
11   2|     szép leányon, ~Ékes arczán, dús haján ~Kéjszemekkel csügge
12   2|         hõsnek árulója~Lehetne, dús szakálla hull ~Mint dérütött
13   2|  templom, vagy imahely, ~Melyet dús áldozattal ne látott volna
14   2|          És oda nyújtja fejét a dús koronának alája, ~Melyet
15   2|       gyõzelem!~Mely nép tanyáz dús telkein ~A szép Pannoniának,~
16   2| rónaságán, ~Hol hónaljig nõtt a dús gabnaszár,~Hol zöld mezõben
17   2|    szíve vigaszát,~A szegény, a dús, vezérlõ angyalát. ~   Igy
18   2|        dárda és nyil pergenek, ~Dús aratást lel az éhezõ sereg;~
19   2|  telepítteti.~   S nem sokára a dús alföld síkjait, ~Hol a messze