Rész

 1   1|     utána énekében~   A leány sír és eped: ~«Álomért ne hagyd
 2   1|       anyámhoz, oh ereszsz!» ~Sír a halacska - mond a lányka: ~«
 3   1| lányka lesz.» ~Tovább, tovább sír a halacska:~«Ereszsz el
 4   1|                             A SÍR. ~Sötét éjben sötéten ~Egy
 5   1| Fölötte vész az égen, ~Alatta sír terült.~,Ki vagy te, sírok
 6   1|  érzek,~Remeg minden tagom:~A sír sötét ürében ~Magamra ismerek;~
 7   1|    hosszasan; ~Mellette anyja sír, ~Keserves kínosan:~«Fehérbe
 8   1|    tette bére!»~Igy imád, így sír a dalnok, ~Keble égvén,
 9   1|       Ki ád kárpótolást?»~Igy sír; szivének kérgeit ~Föltépik
10   1|  árjai.~S mind látja õt, mind sír vele ~A véres holt felett;~
11   1|    gazdátlan kebelt.»~És újra sír és újra szól: ~«Nem ad kárpótolást,~
12   1|     Közelb szorítja ajkihoz, ~Sír, átkoz és nevet...!~S mélyen
13   1|      csata,~A mely Mohácsnak «sír» nevet ada;~A sírnak hantján
14   1|   mély üregben nyolczszázados sír áll,~Hol álmait aluszsza
15   1|     rémes ajtaja,~Messzérõl a sír már tátotta száját, ~  
16   2|        Õsi szellem, õsi fény ~Sír ölébe szállani. -~Sem a
17   2|     már elõtte -~Mint sértett sír szele~Elzúga, köny helyett