Rész

 1   1|        Egy nagy könyûje földre hull, ~   Öröm sugárzik arczán,~
 2   1|      reá az égnek ~Örömkönyûje hull.~~
 3   1|        égõ, ekkor édes ~Harmat hull arczára.~~
 4   1|        a hû apród ~Utána porba hull,~Nagy veszteségét érezi ~
 5   1|       magasról ~A vár sánczába hull.~Mit ér immár a hõsnek ~
 6   1|        könyûk ~Kristálygyöngye hull. ~Egyikének atyja lelt~Sírt
 7   1| helyett ~Kéj és örömnek könyje hull.~Ha elmegyek, a távozót ~
 8   1|    kiált fel a hölgy s székébe hull? ~Vélnéd egy szikla rendûl
 9   1|        nekem...~S ha egy könyû hull is sirom porára: ~A nap
10   1|   Holott borába most is könyje hull... ~Utósó farsang éje van,~
11   2|        urfi meglakolta, ~Porba hull, s ugatni kezd, -~Áll felette
12   2|       zsámolyán;~A csillag így hull csendes esten ~Égrõl az
13   2|        Szól és fáradtan székbe hull;~Amaz a váltóhoz mohón nyúl, ~
14   2|  árulója~Lehetne, dús szakálla hull ~Mint dérütött kalász a
15   2|      tudja senki hol van, ~Nem hull a bánat könyje szent titokban. ~
16   2|       A fehér tajték rongyolva hull,~Mint vitorla, messze leng