Rész

 1   1|       Ölelve tartlak,~Ölelve végre!~Te hév szerelmem ~Tündéri
 2   1|   szácskád az eperke; ~Monda végre: tündér kert teremjen, ~
 3   1|     Ne néki sírt a föld.»~És végre mondni szörnyû, ~Sok száz
 4   1|      keblembõl ezt a szivet ~Végre hát kitépem,~Egy igaz-gyöngy
 5   1|     és annyiszor lovát,~Hogy végre is huszárnak kellett hinni
 6   1|    ismert, régi jó barátot. ~Végre eljutottam a tornácz végére, ~
 7   1|   eddig, a magyar, ~Tanuljon végre hazaárulást,~S magának adja
 8   1|     értük!~   Ölelve tartjuk végre mostan egymást, ~Ajk ajkon
 9   2|   hozottat» intenek. ~Elérik végre a hazát is,~Az õsi várt,
10   2| asszonynak játszi kegyelme! ~Végre közükbe hatott: legelõbben
11   2|      borúl Gara vágásán; mig végre miként a ~Jó fejszés kiszelelvén
12   2|     öröm árja szavukban. ~   Végre lecsillapodott a zaj s fejedelmi
13   2|    fáradság és kaland, -~Mig végre táborával Munkács és Ung
14   2|     és szerelme vágyait. ~   Végre mint a csendes nyári permeteg, ~
15   2|  szól, elállott a szava. ~   Végre szóhoz jutva így szól a