Rész

 1   1|    felségsértõ felett ~Érezhet ennyi kínt?’~«Nem felségsértõ,
 2   1|  Szemlélõje vagyok, ~Még én is ennyi kéjben ~Még vissza ifjadok. ~
 3   1|      csendes rejtekében, ~Hogy ennyi korra jutván, nem lelék~
 4   1|     sírok, edzett férfiú,~Hogy ennyi korra jutván, mily csekély
 5   1|      hirdessem hazámnak, ~Hogy ennyi milliók között ez évet, ~
 6   1| megittasul. ~És mindezek közt, ennyi báj körében,  Némán te állsz
 7   1|    Mindent találok... csak, ki ennyi kincsen ~Örûlne, embert
 8   2|            Szegény fogoly, kit ennyi kín ért, ~Ki ennyi kín után~
 9   2|         kit ennyi kín ért, ~Ki ennyi kín után~Mind szikla állsz,
10   2|      mint e hír? ~A szív, mely ennyi s ily kínt tovább viselni
11   2|      nem bírja el ~S egyszerre ennyi üdvön szétpattan a kebel!~
12   2|        vala!... ~   Megvakítná ennyi fény László szemét, ~Szétszakítnák
13   2|      jutva így szól a nemes: ~«Ennyi kegyre nem vagyok én érdemes, ~