Rész

 1   1|       Keble némán ünnepel.~Mert reá az ég malasztja ~Már a földön
 2   1|         rém. magaskodik. ~«Átok reá örökké,~Ki engemet megölt; ~
 3   1|       föld megvidul, ~S rájok s reá az égnek ~Örömkönyûje hull.~~
 4   1|      Riad kevélyen, elbizottan ~Reá mindegyike.~S hegykén, kevélyen
 5   1|          S bámészan a parasztok reá tekintenek, ~Kiváncsilag
 6   1|         Vágasd ki a fát, s mely reá ~Kulcsolta szíverét, ~Kivágtad
 7   1| õrjöngve visszaszól ~S mint rém reá mered: ~«Inkább a poklok
 8   1|         a császár úr, - itt van reá kezem!» ~És a diák szörnyûen
 9   1|         Ha millió szív egyet üt reá...~S ez egy ütésnek neve:
10   2|      fojtva átszorítja, ~Hozzá, reá tapad,~S ajkán a szót kéjben
11   2|    érezve magában,~Óva bocsátja reá; s megimádván a magas Istent, ~
12   2|        a herczeg kétkedõleg néz reá, ~A sokaság bámulattal hallgatá -~