Rész
1 1| év jön és lemégyen, -~Ah de egyre kék ködében ~ Volt
2 1| vissza vágy.~S ott a lány, de férj karában, - ~Szõke
3 1| enyelg a szent anyával. ~De, mester! egyet képeden kihagytál!~
4 1| ölelve tart ~Fiúkarom;~De ah, lánykám meghalva rég!~
5 1| állat.»~Drágán aranyozva, de gõggel is, ~ A czifra
6 1| nincs, nincs a ki megmentse.~De van, ki rá gúnynyal lenéz, ~
7 1| Ösvényt a szép remény mutat; ~De gyõzni egy tud csak velem, ~
8 1| nyögdel, ~ És hív ebe,~De Zille, nõje, távol ~ A
9 1| Gyémánt, gyöngy és arany! ~De sem pap, sem király, ~Sem
10 1| gyanánt ~Hálómban benveszem; ~De én mindannyiszor ~Uj létre
11 1| szerettem, ~Téged szerettelek; ~De néma volt a gyermek, ~S
12 1| Mint hajdan, ajkamon,~De ah! sem vágy sem ének ~Közelb
13 1| Érzelmi harcz között van.~De szállva villám-szárnyakon ~
14 1| S az is fegyver hiában, ~De ihletéstül a pap ég ~
15 1| És szent az úr oltára,~De Allah-akbar mennydörög, ~
16 1| A nagy Jehova nékem.» ~De vad kaczajjal a vitéz~
17 1| áldozatra ~Engemet talált;~Ah, de édes a vér ~S e halál nekem: ~
18 1| Csak malasztra nyilnék;~De a földön nincs meleg szív, ~
19 1| melylyel ~Munkát irok.~De mind ezek közt ~A korona~
20 1| kebelben ~Szerelmi láng!~De csalfa vendég voltál, ~S
21 1| gyümölcs, ~Még csak virág;~De rombolásaid között ~Nem
22 1| Lánykájától ekkép: ~«Csókot nekem, de édeset, ~Lelkem leány, te
23 1| Az út alattam elszalad;~De ah szivem marad, marad ~
24 1| harag, ~S a kar hatalma van.~De trónusán áll a király, ~
25 1| Egyért s együtt halunk.~De térdet, zsarnok úr, hogy
26 1| térdel, annak élet int!» ~De nem mozdulnak õk! ~Mind
27 1| vegyûl ~Csak legkisebbke jaj;~De a tömegnek ajkain ~Kel lázadó
28 1| borún a nap sugára. ~Ah, de kedve mint a csillám,~Megszületve,
29 1| Egyenként, igen, szerettek! ~Ah, de együtt szétoszoltok; ~Magzatok,
30 1| csatákra; ~Nyúgodalmat, de dicsõet, ~Annyi belvitákra,~
31 1| hord ~S az út felén lakik.~De hogyha dalra kelnek ~Pacsirta,
32 1| sok évig tûr a hõsi nép; ~De türelme partjain kilép, -~
33 1| keserve Mátyás fülébe jut.~De mint a könnyü sólyom fölöttök
34 1| szokatlan dolog kisérletét, ~De megjegyeznetek kell nehéz
35 1| Vonna csak magadra;~Ah de ékét ékszereknek ~Bírod
36 1| szabása ~Mint emeli éked;~Ah de szebben nem ruházna ~India
37 1| ifjuságod ~Hajnalában melled;~Ah de rajta ápolod már ~A legszebb
38 1| tán ~Véle csak fölérem;~Ah de szívem is birod már, ~S
39 1| Ha szolgálsz engemet.’ ~De az õrjöngve visszaszól ~
40 1| király ül ~Az õsi trónuson.~De, õt szerelem vonja, ~Mely
41 1| Mondj nekünk egy éneket, ~De szerelmi hõt.»~És az ének
42 1| hián ~Még vissza kaphatom,~De képe, egy szép Gõthe-fej, ~
43 1| nekem zaj és mulatság, ~De nem a világé,~Vagy bizony
44 1| Énekli hymnusát.~ IX. ~De hát ugyan már melyik az, ~
45 1| fiú közt õ a lány. ~Igen, de itt a harmadik,~S szívemben
46 1| végénél lábát lelógatá.~«De még ez mind csak semmi»
47 1| közt - és vállán egyet von,~De engem ugy segéljen, nem
48 1| sem volt éltében jó maga: ~De annyit emlegette és annyiszor
49 1| itt szörnyet prüszente rá,~De Háry õ beszédét tovább is
50 1| nem ütközött?» ~«Volt ám, de volt kurázs is, komék, és
51 1| ujonta szörnyet prüszente rá,~De Háry õ beszédét tovább is
52 1| lovával szél sem ért, ~De én is paripámat utána rugtatom,~
53 1| kiáltám - uram, nem addig a! ~De jõsz a kapitányhoz lánczhordta
54 1| szörnyet prüszente rá, ~De Háry õ beszédét tovább is
55 1| s nagyot prüszent közé; ~De Háry õ beszédét ekképen
56 1| császár legott elvágtatott, ~De két kezembe két szép arany
57 1| nem is, kigyelmetek.» ~De õk hitték mindannyin, a
58 1| vajmi nagy vitéz kend. ~De ha még ezerszer oly vitézlõ
59 1| elprüsszentse jó magát fölötte.~De diák ez egyszer nem volt
60 1| kilincsére. ~Vasból volt az ajtó, de nem nyilt szobába, ~Szép
61 1| nyitottam. ~Hát nem is hogy én, de a mint rám tekinte, ~Maga
62 1| Egykor megmentettem; járja, de a végét.»~S jó hogy emlitettem
63 1| Dictum factum, úgy lett, hej de nem hiába ~Hogy királynak
64 1| mint ezernyi sok más! ~De azért az Isten tartsa meg
65 1| enyészszék ~Semmiség ürébe!~De mi zúg künn a vidéken, ~
66 1| csillag ~A szerelem egén.~De te midõn születtél, ~Két
67 1| megint csak úgy élném magam;~De hogy fiam, vagy más kövesse
68 1| szivárvány minden színeiben! ~De ejtsd tengerbe a csepp harmatot, ~
69 1| tiszta-híven, ~Szeretni lelkesen...~De kit szivem választ, magyar
70 1| panaszba fojtja életét;~De mint a régi Hellás hõsei, ~
71 1| szóval és csak elvben, ~De tettel a közterhben részesülni.~
72 1| Ilyen, midõn fenséggel, de fellegek közûl~A nap, megtört
73 1| dolgokat jegyez; ~Dicsõ, de gyász családja gyász krónikája
74 1| nevével a hir könyvébe irt.~De a ki, bár dicsõn halt, mint
75 1| öröklé Miklós erényeit, ~De együtt örökölte irígyit,
76 1| Prágában asztalt terít neki, ~De ételét a hõsnek éltére tette
77 1| folyt Rajna tûz bora; ~De Zrínyinek utósó a szörnyû
78 1| több? - Karaffa ágyui. ~De rendületlen áll még a várnak
79 1| Egy viharoktól sújtott, de büszke czédrus õ. ~«A könyvet
80 1| igazság gyõzött a bûn felett;~De haj, mit ér az ifjan-õszûltnek,
81 1| homlokát.~«Vidd most, vezér! de tudd meg - szólott, - hogy
82 1| toll s a lap nem vérzik, de annál véresebb ~A legnemesb
83 1| vitorlát széthasgatott a szél -~De érczerõs keblében töretlen
84 1| érczet rejt a bánya ága.~Im de a föld, oly gazdag magában, ~
85 1| isteneszme terjedékben! ~Im de a víz, négy folyód zugása, ~
86 1| a szent hét vezérnek!...~De a népet megtöré igája,~Nyolcz
87 1| Magát bántatni hagyta, ~De õ nem bánta mást. ~Hosszú
88 1| A legnemesb ital van!~De ezt a cseppet azután~- Hogy
89 1| falórán tizet szólott a kakuk,~De nem zúg a szél, sem óra
90 1| pitarban hóka lován Bandi áll,~De lováról most az egyszer
91 1| háladásom a nyújtott világért! -~De ah, mi ez? elalszol-e tehát?~
92 1| kell, világokat teremthet, ~De nem teremtheti meg - olaját...~
93 1| hazánkon tett dúló kara: ~De pusztitóbb volt a halál
94 1| Magasztosabban lángol kebelünk;~De szent erényét, hány, ki
95 1| Megérteném e síri csendedet...~De im tetõdnek fenáll koronája, ~
96 1| Mert nemcsak a tavasz,~De hoz virágot még az õsz is -~
97 1| elment a kis ravasz.~Elment, de ekkor gondolám meg, ~Mi
98 1| harmatával~Naponként öntözék. ~De a legszebb virágot ~Mindenkor
99 1| Meggyógyult a beteg. ~De büszkeség kapá meg ~A lánykát
100 1| nyáj a Balatonba ~Rohant, de benn veszett -~A tó maig
101 1| senki, ~Kézzel nem fogható -~De, bár ki megszólítja, ~Visszhangja
102 1| kegyelte ~Szerette gyermekét, ~De gyûlölé az ifjút,~S átszúrta
103 1| igérte, ~Hozá ajándokát;~De útban útonállók ~Kifoszták
104 1| tartá, ~A munka is folya;~De öltözéket, ékszert ~Elszedvén
105 1| Kéjt s oktatást merit. ~De mint patak folyása ~Az ember
106 1| Mond a leányka nyugton -~De szellemkincse nem!~Mi könyveimben
107 1| aggálylyal, búval tölti meg; ~De nem magáért, nem egy életért, ~
108 1| akar?... ~Korcs szolga, de nem honfi, nem magyar! ~~
109 1| szünetlen egymást és epedtünk, ~De karjainkkal egymást el nem
110 1| kiáltod, ~Veszély van a hazán!~De te tovább s tovább mégysz,~
111 1| elhullának, ~Csatátok elveszett;~De te karunk közt vissza ~Kapod
112 1| végnyugalmamul készûl vala. -~De hol vagyunk? Egy bájvirányban
113 1| torlott meg felettünk,~ De isten volt, ki megoltalmaza - -~
114 1| elveszendünk százan, ezeren;~De néked élni kell, imádott,
115 1| Nem látott a világ.~De hogy legyen, mivé lett ~
116 2| Igy kiált irgalmat esdve.~De kevélyen a vad urfi ~Dús
117 2| Isten ujja jára itt.»~De az urfi vad haragban ~Rágja
118 2| a keresztfa képe zörren.~De az urfi meglakolta, ~Porba
119 2| rám ölté karát.~Sírtam... de láttam égni õt ~A legdicsõbb
120 2| sírba szállanék.»...~ «De így! de így! õt élve tudni,~
121 2| szállanék.»...~ «De így! de így! õt élve tudni,~S ellenség
122 2| nejétõl -~Ez a keserv, a kín!~De így!... hitetlen elhagyatva, ~
123 2| most, király, felé kezet!»~De tompa mélában Ulászló ~Mint
124 2| vigasztaló «dobzset» rebeg.~De rég a hölgy nincs már elõtte -~
125 2| királyhoz ~Elsõ fájdalmiban.~ De hogyha nem hallá királya, ~
126 2| Mindennek, mi rajta él.~ De hiába zúg a szellõ, ~A vihart
127 2| Tartozott volt Dalmátország, ~De idõközt szétszakítá ~Mind
128 2| mátkacsókkal~Férjeé még összeérnek.~De lovagszív vert a hõsben ~
129 2| Várni, mi lesz szíve bére...~De Velencze tudja, mit tesz, ~
130 2| Ki az, a ki még kiállja?~De Velencze tudja, mit tesz, ~
131 2| Hitszegõleg hõs kezére!... ~ De mi gondjok Frangepánra, ~
132 2| fogolynak védletére...~ De íme mig ott ül a hölgy ~
133 2| csördülését ~Az örömhír mián.~De messze utján, szomjan-éhen ~
134 2| útra, ~A tengerig röpül;~De ott a vész bõszült karokkal ~
135 2| elindult, ~Megtartva bíborát.~De ah kinek felhõn, ködéjen ~
136 2| ragyogva ~A tóváros fölött.~De õk vitéz vasnak helyette, ~
137 2| a még a napsugár se hat?~De im, mi ez?... Csodák csodája! ~
138 2| nagy ok van tettetésre, ~De szíve, terve kész,~A csel
139 2| Üdvjósló angyala?~ IV. ~Im de vészen és viszályon ~A hív
140 2| Özvegy anyja, bár szegényen, ~De nevelte tisztességben;~Most
141 2| Már féléve, hogy siratja.~De nyomán a hitszegõnek, ~Vagy
142 2| Montebello - nem templomba, ~De a vérpadhoz vezet!...» ~,
143 2| hölgy kebele ~Visszaborzad, de szívének ~Háborát ész gyõzi
144 2| szók szakadnak ajkiról.~,De íme nézd... a tízezerbõl ~
145 2| mi kell egyéb rá?... ~De ezt aláirás után. -~Most
146 2| vele...~A hölgy felállt. - De Montebello ~Székérõl többé
147 2| Kizengni szívök érzeményét.~ De nem sokáig fürdik a hölgy ~
148 2| bokrétává kötött,~A kis de szent oltárról, mint élõ
149 2| tövisén rózsája megnyilik?»~ De ím! vigasztalásnak helyette,
150 2| kínt - kiált - elviselem! ~De megbocsásd, alatta ha megtör
151 2| éle s tövisek vérezik... ~De õ elõbb s elõbbre csüggedtelen
152 2| világolt, szólott az orgona;~De, a ki benne volna, embernek
153 2| kegyelmet és vigaszt.~A kis de szent oltáron gyertyák s
154 2| éjjel nyilt kilincs!... ~De mind e változásra a szép
155 2| újra lezárja szép szemét;~De ölelõ karokban, csókok közt
156 2| üdvét a megtért férj karán. ~De hogy többé csalódás ne érje
157 2| Úr kegyes - mondották - de bölcs s igaz biró.» ~ V.~
158 2| századnál régibb a mohlepel, ~De a dicsõt maiglan nem hamvaszthatja
159 2| beszterczei gróffá nevezi. ~De hova jött elmém? Harcz ébreszt
160 2| Még félóráig küzd így; de nem állhata ellen~Már a
161 2| döbbent vala Káldor ~Karjáért; de miként rossz csontot hullani
162 2| zászlója feküdt szívén; de elõbb hogy esendõ ~Nagy
163 2| halált s vért hõsi fejére.~De ti hiába nyomúlátok nagy
164 2| Rázta kemény lánczát Sátán; de nem engede néki, ~Nem dûhének
165 2| harczi levente~S fényes urak; de belûl a szék puha vánkusa
166 2| Még haloványon ugyan, de erõt érezve magában,~Óva
167 2| elorozta ravaszság~Azt tõlünk, de te meg sem is áldj, mig
168 2| felhõk-edzette tetõdön.~De nyugalom van már; nem eszik
169 2| hálálni, köszönni~Nem feledem; de ti oh magyarok! nem veszitek
170 2| föltartván a levegõben. ~ De fejedelmi Ulászló õt szólítja
171 2| hálálhatja királyod? ~Oh de te érdemeid magasabbak,
172 2| tövisbõl volt a koronája.~De mindegyiknek fény ragyog
173 2| világ van! ~A fény ragyog, de nem vakít tüzével,~ A
174 2| tanyája, künn rettegett hire; ~De a mit nem tehettek ellenség
175 2| fõk nélkül mit sem ér.» ~«De vére folyjon, a ki a fõhez
176 2| szól - határinál vagyunk! ~De a ki megszerzendi, csak
177 2| Marhát, lovat tenyészt neki. ~De rögtönebben, mint a nyár ~
178 2| chazar herczeg, trónusán. ~De rögtönebben, mint az ár, ~
179 2| Maradványának menhelye. ~De rögtönebben mint az ég ~
180 2| Borággal hintve hegyeit.~De rögtönebb mint gondolat, ~
181 2| Ország után országra;~De hármat üt Árpád vezér ~Rettentõ
182 2| a császár; ~Egy helyett de rájok két halál vár. ~Megcsonkitva
183 2| vezérül, fényesebb halál vár;~De elõbb mint a vérpadra mennél, ~
184 2| mentség ajka vallomása, ~De szavát elfojtja zokogása.~
185 2| meggyalázott férfisága ég!~De elõbb, mint fogna végmeréshez, ~
186 2| ajkin kétes volt a szó.~De olaj az a bánnak tüzére, -~
187 2| voltam trónnak és hazának, ~De te hitlen megcsalád a bízót!~-
188 2| Érte élek, érte meghalok;~De ki vérem- és nevembe gázol, ~
189 2| kerestek enyhûlést árnyain, ~De most, midõn sudárán villámok
190 2| elkerûlik a gyávák s hûtlenek.~De az megedzve állja a zápor
191 2| van még, uram, remény!» ~De a király alatt rogy, s kidõl
192 2| Pozsonyból Bécsbe fut. ~De itt - farkastorokból tigriskörmökbe
193 2| ekképen még büntetve nemzet! ~De a királynak lelke nem törik
194 2| harmatcsepp parányi a dalom, ~De azért az óriás hõs nagy
195 2| ily éjen álmodja el.~ De még az is csendesebben szendereg, ~
196 2| szemét az úrra nyitja fel;~De támot lel Gábor angyal szent
197 2| akarom: ~Küzdni fogsz, de égi pajzsom védve fed, ~
198 2| védve fed, ~Kisértetni, de fáklyám mindütt vezet.~
199 2| ezrek s milliók felett;~ De fejérõl levevén a koronát,~
200 2| gyermeknek homlokára föltegye;~Im de rögtön trónon látja önmagát, ~
201 2| nem egyet ví fényesen: ~De mi legkivált dagasztá kebelét,~
202 2| harczok között õrangyala;~ De kihez bár mennyiszer nyujtá
203 2| ébren sem fejthette meg, ~De örömmel látott képén kéjeleg.~
204 2| László királyt a magyar.~ De mielõtt errõl zengjen énekem, ~
205 2| Horvátország meghódíttatása. ~ De ne menjünk el Lászlótól
206 2| Horvátország asszonya; ~De asszonynak a kevély horvát
207 2| mint a nemzetösszeség. ~ De harczos volt a magyar, s
208 2| feldõlve van menthetlenûl: ~ De villámként, gyors lábakkal,
209 2| kérsz, hûségedért.» ~ De szerényen az egyebet nem
210 2| királynak köszönetet mondana,~De csak könye szól, elállott
211 2| kis község elpusztula, ~De maiglan a vidéken nyoma
212 2| Horvátország határán. ~ De oszolva voltak a horvát
213 2| Összetörni egyenként, akármi sok;~De csomóba hogyha összeköttetik, ~
214 2| látta el,~S el nem nyomta, de magához vette fel. ~ Nyolczszáz
215 2| áttör a völgy szorosán. ~ De járatlan és kietlen a vidék,~
216 2| nemcsak haragod súlya nagy; ~De nagyobb vagy irgalomban,
217 2| veszíti Istenében el hitét,~De nem meri esedezni új kegyét.~
218 2| a kúnok megfutamodnak, de Kapolcs parancsot ád ~seregének,
219 2| Jászságba telepíti le. ~ De futárok érkeznek mindenfelül, ~
220 2| pillanatra a magyart~Magakasztja, de sokáig ez nem tart:~ Mert
221 2| s a sereg már nem áll! ~De miként villám az égrõl lezuhan,~
222 2| Háborúban a bátorság és erõ;~De azért okos küzdõ cselt sem
223 2| rajta! ám csak fussatok!~De legalább mentsétek meg éltetek, ~
224 2| egyre húll ~Az arany még; de nincs, a ki érte nyúl; ~
|