Rész

 1   1| Hálómat így szövi ~Szivemre ön kezem,~S selyembogár gyanánt ~
 2   1|   jön ajakán: ~«Nem szántad ön leányod, ~Oh kõnél kõbb
 3   1|     mint tán volt, a föld. ~Ön táborodban a vész mételye,~
 4   2|     szép leány. ~Ki, miként ön ajka vallja, ~(Bár vonási
 5   2|      könnyelmün, áldozatja;~Ön nyugalmát, anyja vesztét, ~
 6   2|     s egymás ellen föllázad ön faja.~S forr, zúg a párt
 7   2| ügyes pók megvonván magát, ~Ön kezével oldja és csomózza~
 8   2|     s rettentõ lesz szava -~Ön magad lõl (kincsemnek lakatja)~
 9   2|    tûnõdik sokat, ~Lepattan ön lováról, rá tolja a királyt,~
10   2|    az óriás hõs nagy marad,~Ön sugára, mi neki zománczot
11   2|      ki van, ki lenni fog, ~Ön dicsében égi trónján fenragyog, ~