Rész
1 1| Ne sirj, oh szép alak, ~Hogy megbántottalak!» ~Rossz
2 1| gyürûzve!~Kár, kár bizony, hogy mátka kéz ~ Nincsen közé
3 1| él a mennyben,~Az lássa, hogy napod lehunyt, ~ Ha nem
4 1| Hasztalan; egy hajszála sem az! «Hogy festhet igy ember.» ~
5 1| áldanám ~Oltárom gyámolát,~Hogy asszonyt s szép leányt ~
6 1| kergetnek.~Oh, mért van ember, hogy ha vad, ~Mért dúl szivében
7 1| adhatok szót ~S nyelvet neki;~Hogy a kimondhatatlant ~Zenghesse
8 1| regényest, ~És mégis érezõt,~Hogy legmerészb dalommal ~Sem
9 1| szerelmem, sem hazám ez, ~A hogy itt találom,~Élet álma,
10 1| birok, ~Ki mondja, gazdag ~Hogy nem vagyok? ~A képzeletnek~
11 1| öltözél, ~Szerette gyermekem! ~Hogy istent angyalúl ~Láthasd
12 1| vendég, ~Te lenge nád,~Oh, hogy nincs a szivekben ~Szilárd
13 1| bár e házon ~Egy ablak is,~Hogy látna bé leánykám, ~A kis
14 1| jutalmat nem kivánó:~Csak, hogy benne - én szedhessek epret. ~~
15 1| te vagy!~Te tetted azt, hogy a hazán ~Az átok súlya nagy.~
16 1| De térdet, zsarnok úr, hogy így ~Dúlsz minket és e hont,~
17 1| Inkább meghalni kész,~Sem hogy térdét meghajtaná ~Kont,
18 1| maradt ~A harminczból, ki õ?~Hogy mindegyikkel társhalált ~
19 1| remélni: ~Kárpátoktól Adriáig ~Hogy magyar fog élni! ~Kárpátoktól
20 1| mentek, ~S velök lesz háború,~Hogy annyi büszkeséggel vagytok! ~
21 1| Szól a király bolondja -~Hogy a mit az vet ott, ez itt ~
22 1| Ne váltanók fel õket, hogy õk vigadjanak? ~Fel, a király
23 1| felednetek ~Az áldomásba szõni: hogy éljen népetek!» ~Szólott -
24 1| sugalltaként. ~Elmondtam, hogy szabad halált ~Haltak mint
25 1| Györgynek vérterén:~Sem hogy szolgálna oly királyt, ~
26 1| és remény dobog ~Keblén, hogy boldogítni,~Hogy boldogulni
27 1| Keblén, hogy boldogítni,~Hogy boldogulni fog.~A hölgy
28 1| nõlnek gyermekid. ~Örülsz, hogy évre év múl; ~Mert minden
29 1| Sippal, dobbal kis vitézim, ~Hogy ha rám robognak. ~Kell nekem
30 1| szökdecsélünk!~Ki tagadja hogy mi itthon ~Jó zajoskán élünk?~
31 1| karodra fel.~Utczákra õk, hogy lássanak ~S láttassák magokat, ~
32 1| bogárszemût,~Azt érezem, hogy õ maga ~Legkedvesebb, mivelhogy
33 1| repdes a szív mindegyikben, ~Hogy Jézus eljövend,~Hogy tõle
34 1| mindegyikben, ~Hogy Jézus eljövend,~Hogy tõle mindenik, ki jó volt ~
35 1| emlegette és annyiszor lovát,~Hogy végre is huszárnak kellett
36 1| mekkora; ~Megütközénk biz, és hogy!» kiált a vén baka.~«Magam
37 1| bámulni a csodát,~Kétszázezret hogy vert meg kétszáz, az angyalát!» ~
38 1| katáng, ~Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk!~S im a
39 1| Most valld meg, úgy-e, hogy te vagy a Napoleon?» ~«Való,
40 1| mi való - szólt - vitéz, hogy az vagyok, ~Csak éltemnek
41 1| Jézus Mária! ~Kiálta; mert hogy õ volt Mária Luiza.~«Igy
42 1| elbocsátod, igéretet teszünk,~Hogy holtom- s holtodiglan enyém
43 1| Francziaországban,~A tengernek partján hogy járt Padovában, ~Látván
44 1| hegyekben oly magasra hágott: ~Hogy haját a napnak lángja meg
45 1| ily jó kedvben lévén, ~Hogy ne mondatnók el e vidám
46 1| fakóm vitt hátán, mint igaz, hogy élek. ~Hej ha élne, most
47 1| rajta Bécsnek várát.~És hogy a hajnallal a városba értem,
48 1| is nyitottam. ~Hát nem is hogy én, de a mint rám tekinte, ~
49 1| kendet, régi jó barátom,~Nos, hogy állunk - kérdé - frissen
50 1| járja, de a végét.»~S jó hogy emlitettem a szegény páráját, ~
51 1| lett, hej de nem hiába ~Hogy királynak hozta, gyorsan
52 1| lába. ~S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte, ~Fínomul
53 1| apjok -~Hát ki van a háznál, hogy ti hajba kaptok? ~Hát az
54 1| még pedig lázsiás,~Hej, hogy elfogyának, mint ezernyi
55 1| lehetne ~Szítni minden keblet,~Hogy miként e fahasáb itt,~A
56 1| miként e fahasáb itt,~A hogy égni látod, ~Bárcsak annyit
57 1| Tápot adni kell a tûznek, ~Hogy felsustorogjon, -~Nem elég,
58 1| füstöt ~Régi borujának, -~Hogy, mi ként e füst sötéten ~
59 1| sötéten ~Nehezült fölébe,~Hogy, miként e füst, enyészszék ~
60 1| hegyekbõl ~A földre okádom, ~Hogy a mi van és él ~A messze
61 1| lesújtok~A néma vizeknek, ~Hogy bõszen elõttem ~Mint rémek
62 1| Fõdet, a kevélyet, ~Hirdesd, hogy erõs vagy, ~Hogy gyáva szeszélyed ~
63 1| Hirdesd, hogy erõs vagy, ~Hogy gyáva szeszélyed ~A föld
64 1| szeretetére ~Nevelni gyermeked.~Hogy légyen, a mi nincsen, ~Egység
65 1| Csak honfi, honleány, -~Hogy egy gyürûvé forrjon ~Árpádnak
66 1| pályalombjaimból ~S jegyzékeket, hogy életrajzomat ~Megírd belõlük.
67 1| iskolát nem úgy tanultam én,~Hogy édesen gondoljak vissza
68 1| csak úgy élném magam;~De hogy fiam, vagy más kövesse azt, ~
69 1| könnyedet,~S ki mondja, hogy gyöngyöt vetél belé? ~A
70 1| magányom csendes rejtekében, ~Hogy ennyi korra jutván, nem
71 1| újra sírok, edzett férfiú,~Hogy ennyi korra jutván, mily
72 1| én,~S nagyobbra nem kell, hogy lelkem törekjék. ~Polgári
73 1| Isten! ~Mert nyilatkoztatád,~Hogy úgy imádhatunk mint ~Kegyes
74 1| Magyar nõ lenni lángolok,~Hogy szebb, nemesb jövõt teremtsek, ~
75 1| dalnokával~Sohajtni kénytelen:~Hogy nõtlen ország Magyarország; ~
76 1| Elkövetett az ó év angyala,~Hogy megrengett belé az õsi ház, ~
77 1| mely utóbb ~(Az isten adja, hogy megérd) virágzó ~Kertté
78 1| Te az újat azzal ~Kezded, hogy a honnak egy ó sebére ~Erõd
79 1| Tolna büszkesége! ~S engedd, hogy én is, Tolna hû fia, ~Hazánk
80 1| örömmel hirdessem hazámnak, ~Hogy ennyi milliók között ez
81 1| mit ér az ifjan-õszûltnek, hogy szabad? ~Agyában õrült lelke
82 1| de tudd meg - szólott, - hogy a helye, ~Honnan kitéped,
83 1| ujabb gyászszal telék, ~(Hogy a gyász rajzolója, a toll,
84 1| kardhoz egyaránt nyúl, ~A hogy a harcz kérte vagy a bék; ~
85 1| megtarták az eskü szent szavát: ~Hogy, kik mint õk véröket kiontják, ~
86 1| betelve ezredévi átkunk:~Hogy magunktól jöjjön pusztulásunk!... ~~
87 1| szõrcsuhát. ~Sarúját elvetette,~Hogy merre tévelyeg, ~A kõ s
88 1| Tölt poharamba ejtem:~S hogy érte ittam veletek - ~Halálig
89 1| De ezt a cseppet azután~- Hogy senki ne felejtse! -~Mindenki,
90 1| sohajt fel - kedvesem, ~Tán hogy már ma nem is lát meg én
91 1| szél, sem óra annyira, ~Hogy kivülrõl mégis neszt ne
92 1| lelkem frissibe! ~Négy órája hogy nyomomban a megye; ~Még
93 1| vártalak; ~Jobb lesz mégis, hogy megmentve tudjalak.» ~S
94 1| kártya-asztaláé...~Isten! ne hadd, hogy kit oly sok vihar ~Nem dönthetett
95 1| átok ül épûleted kövében,~Hogy rajt ez élet viszhangot
96 1| szeleddel ~E senyveteg hazán!~Hogy a mi fattyusarjadékot ~Hajtott
97 1| Riadok fel álmaimból,~S hogy mi volt ez? kérdezem...~«
98 1| mondta ~A tündér átka ki:~Hogy nyelvével lakoljon, ~Melylyel
99 1| keserv és bánat sujtja le:~Hogy nem vehetjük néki rossz
100 1| nappá teszi rövid éjjelét,~Hogy reggel arcza vér verejtekével ~
101 1| betemetjük addig a sirt, ~Hogy fel ne ássa soha többé ~
102 1| többé, nem kétes álom, ~Hogy ujra egymásé s egygyé leszünk. ~
103 1| testvériség!~Nem, nem lehet, hogy isten ~Ne áldja meg, mi
104 1| lészen! ~ Ti akarátok, hogy csatára keljen,~Ti, hogy
105 1| hogy csatára keljen,~Ti, hogy véres legyen az áldozat! ~
106 1| bün, ~A súlyos, régi vád:~Hogy hölgye nem szerette ~A szép
107 1| Derék vitéz valál;~Illõ, hogy martalékúl ~Ne kapjon a
108 1| hangot hall, ~ Érzem, hogy élek, hogy otthon vagyok,~
109 1| hall, ~ Érzem, hogy élek, hogy otthon vagyok,~Megint itt
110 1| Nem látott a világ.~De hogy legyen, mivé lett ~ Kezek
111 2| Mostan is, ha minden alszik,~Hogy ha nesz nincs, nincsen hang, ~
112 2| Multba bûvöl át regém; ~Hogy vihart és harczot láss, ~
113 2| vert belûl a szív felém, ~Hogy rám ölté karát.~Sírtam...
114 2| dics a halál;~Hoznák hirét, hogy hõs neve ~A hír könyvében
115 2| Kisírta mind a két szemét,~Hogy váltaná meg börtönébõl ~
116 2| Mit tudja õ méláiban!~Hogy a ki esd elõtte s mért esd: ~
117 2| Csak egy fájdalma van,~Hogy bizni bírt egy ily királyhoz ~
118 2| szándokával ~Hõsének vinni meg:~Hogy a sötét börtönt a hírrel ~
119 2| a tengernek szörnyivel? ~Hogy hajódra a nyugó vészt ~Egyikök
120 2| Egymásnak megesküvének, ~Hogy közkarral véget vetnek ~
121 2| Harmadik társ volt a pápa. ~S hogy ne állja senki útját ~Harczias
122 2| háborúság. ~És Ulászló, hogy jogának ~Védletére tettre
123 2| hirével ~Éltetni a fogolyt,~Hogy, míg a hölgy elérne hozzá, ~
124 2| aranynyal ~Vivák csatájokat,~Hogy buknod kelle s elveszítned ~
125 2| Sietve int, susogva esd:~Hogy el ne árúld, hogy nevének ~
126 2| susogva esd:~Hogy el ne árúld, hogy nevének ~Árnyékát se nevezd...~
127 2| nyög bajnoka;~S a helyett, hogy szép szemének ~El-kisirná
128 2| Frangepánné ismeré;~Tudta azt is, hogy csak egy út ~Visz, vihet
129 2| Visz, vihet czélja felé.~Hogy férjének börtöne ~Bír csak
130 2| csak egyetlen utat, ~És hogy ennek ajtaján ~Montebello
131 2| hitben lengeteg,~Jól tudja, hogy nincs oly erõs fal, ~Melyet
132 2| anyja vesztét, ~Már féléve, hogy siratja.~De nyomán a hitszegõnek, ~
133 2| Szõnek, kötnek egyességet, ~Hogy kifosztják Frangepánt, ~
134 2| kinyilt a csába hölgynek, ~Hogy végezze, mit fogadt,~Mely
135 2| nyujtja kis kezét;~Nem, hogy, miként amaz, hajával ~Elnyírja
136 2| pártát nászlomb cserélte fel;~Hogy, mely elõtt mint gyermek
137 2| gyermekdeden hiszen: ~«Hogy hosszu szenvedése végtére
138 2| vigasztalásnak helyette, híre jár, ~«Hogy férje új arával, új frígybe
139 2| új frígybe álla már,»~S hogy lánczait könnyebben téphesse
140 2| angyal érinté meg szemét, ~Hogy a kétségbeesésben ne törjön
141 2| ékes Amazon...~Ki mondja, hogy esetbõl lett e találkozó? ~
142 2| és mosolyg egyszerre - ah hogy nem bírja el ~S egyszerre
143 2| rózsákban festi le.~Ki mondja, hogy nem Isten intéze újra itt? ~
144 2| esdett, sok szenvedés után, ~Hogy újra lássa üdvét a megtért
145 2| megtért férj karán. ~De hogy többé csalódás ne érje szívhonát,~
146 2| bünéért azzal büntettetett: ~Hogy, kit megúnt éltében, holtan
147 2| ûl már Hunyady arczán, ~Hogy nem örülhet harczának, hogy
148 2| Hogy nem örülhet harczának, hogy harcza soká tart. ~Haj!
149 2| feküdt szívén; de elõbb hogy esendõ ~Nagy lobogóját jobbal
150 2| õt meggyõzni karomnak. ~Hogy kiki irtózzék, késõ százaknak
151 2| is, a ki hivém botorúl, hogy czélra segítesz. ~Légy átkozva
152 2| fájlalván; mostan azonban, ~Hogy riadó hanggal füleit megütötte
153 2| Hunyadnak ~Szép diadalma, hogy a pártost szaladásnak eredvén~
154 2| gyülöld a ~Hív szolgát, hogy más koronát tesz urának
155 2| lelkû magyarok! tudom én hogy szíveitekbõl ~Jõ e szent
156 2| magyarok! nem veszitek észre, ~Hogy boldogságunk egyedûl csak
157 2| te érdemeid magasabbak, hogy sem elérje ~Legmérészb hálám;
158 2| azért nyilvánta kimondom: ~Hogy fölirám emlékezetem könyvébe
159 2| mindennap elolvashassam, ~Hogy míg élek adósának néz Hunyady
160 2| Megizenvén gõggel a magyarnak, ~Hogy ha jõnek, ily sorsot aratnak.~
161 2| császár elébe,~A helyett, hogy kezdne gyászzenébe, ~Hõsi
162 2| találod, ~Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!» ~Ily szavakkal
163 2| gyanúból s féltékenység miatt, ~Hogy kegygyel nézi Béla a hõsi
164 2| nemzetem; ~Nyolczszáz éve, hogy László a nagy király, ~A
165 2| a bajon.~ Mi csodája, hogy ha híre nagy leve,~S tíz
166 2| egykoron,~Mint s mikor jött, s hogy fogadta itt a hon; ~ Mint
167 2| csak azért tünt újra fel,~Hogy magát és földi gerjét a
168 2| Isten és sors arra rendele, ~Hogy lemondásban törjön meg kebele; ~
169 2| mind a kettõ érdemes, ~Hogy pálmáúl küzdjön értte a
170 2| szánta Lászlót istene, ~S hogy azokat elbírhassa szelleme,~
171 2| fénylõ csillagokból épitett,~Hogy ragyogjon tengerek s földek
172 2| pára széjjelfoszlanék,~S hogy le nem rogy, a kenet s szent
173 2| az Isten olvasa; -~Mert hogy õ az, a ki lát szivet s
174 2| a könyv minden betüjét.~Hogy ha egyszer felnyitandja,
175 2| elgurúl.~ Hajlik László, hogy a földrõl felvegye, ~A gyermeknek
176 2| mint gyõzõ hõs õ vala, ~Hogy legyen harczok között õrangyala;~
177 2| mosolyog a föld felett, ~Hogy királyi székét veszté Salamon, ~
178 2| László herczeg ül, ~ Hogy magasra, nagyra vigye nemzetét, ~
179 2| érkezett,~Hírül hozván, hogy nincs többé a király,~Húsvét
180 2| szerte száll a hír, a hit, ~Hogy Charitas égbõl vette ihletit,~
181 2| Charitas égbõl vette ihletit,~Hogy szemének és fülének nyilt
182 2| fölvirúlt.~ És megérte, hogy igéje teljesûlt, ~Fehérvárra
183 2| pór bámul és csodálkozik, ~Hogy való-e a mit lát, vagy álmodik? ~
184 2| közakarat vagyon.~ Közmondás, hogy a vesszõt könnyû dolog ~
185 2| László táborába hír repûl,~Hogy az ország más részén, Erdély
186 2| Szenvedének; megfogadták esküvel,~Hogy a szégyent vérfürdõvel törlik
187 2| vadan arra esküszik:~ Hogy honába vissza nem tér sergivel, ~
188 2| hatalomnak Istene,~Ne tekintsd, hogy volt s van e népnek büne, ~
189 2| hisz atyja vagy, ~Lássa, hogy nemcsak haragod súlya nagy; ~
190 2| hálát forró szívvel ad,~Hogy kegyelme, melyet tõle esdekelt, ~
191 2| zúg szelök,~Ott úgy vélik, hogy az Isten mennydörög.~ II. ~
192 2| parancsot ád ~seregének, hogy aranyait hányja el magától
193 2| is látván sergét, érezi, ~Hogy azt vissza többé nem terelheti; ~
194 2| fölesdekel, ~Attól várva, hogy a bajt intézze el;~S im
|