Rész
1 1| képzeleteknek ~ Szárnyán én is emelkedém.~A mûvészet örök
2 1| Rossz vagy, kegyetlen is, ~Meg nem bocsáthatok, - ~
3 1| Rajzomban ím a boldog férj is ott áll. ~~
4 1| találtam az éren;~Még most is örûlök a mint felém ~
5 1| kivittem az érre,~S az ér is örült, ha ivá vizét, ~
6 1| Drágán aranyozva, de gõggel is, ~ A czifra királyfi belépett:~,
7 1| belépett:~,Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!’ ~ «
8 1| pénzt is adok, fiu, földet is!’ ~ «Hagyd nékem az õzfit,
9 1| az õzikét;~ Nem kérve is a te sajátod!»~S a lány
10 1| vagy, vitéz! ~ Még lábod is gyürûzve!~Kár, kár bizony,
11 1| szép leányt ~Imádnék akkor is: ~Hevemben kedvökért ~Még
12 1| Hevemben kedvökért ~Még vért is ontanék, ~S bért vitézségemért~
13 1| élek én. ~Éneklek harczot is, ~Vitézlõ õseket, ~Elmult
14 1| siron túl élet, ~ Ott is csak érted éled.’~S a nép
15 1| szám a nászvendég,~ S az is fegyver hiában, ~De ihletéstül
16 1| S most kérdjétek tovább is, ~Ti hitlenek tülem,~E barna
17 1| körében ~ Sováron a költõ is föltekint, -~Boldogság vágya
18 1| Királyi pálczát, ~Azt is birok,~A toll ez, melylyel ~
19 1| Szilárd tanyád? ~Keblembe is beszálltál, ~Oh hittelen!~
20 1| Megjöttöden!~Keblemben is tanyáztál -~Egyek valánk,~
21 1| Szétszakgatád. ~Ah! nékem is virult e fán ~Egy élet-ág,~
22 1| Hát mint a nap, szerelmed is, ~És esküd is muló?»~,Tán
23 1| szerelmed is, ~És esküd is muló?»~,Tán esküm is, szerelmem
24 1| esküd is muló?»~,Tán esküm is, szerelmem is,’ ~Enyelg
25 1| Tán esküm is, szerelmem is,’ ~Enyelg a kis bohó.~S
26 1| volna bár e házon ~Egy ablak is,~Hogy látna bé leánykám, ~
27 1| reád, nyakas vezér, ~Te itt is lázitó!»~S zordan mögötte
28 1| sírt a föld!»~S harmadszor is leányzó ~S negyedszer is
29 1| is leányzó ~S negyedszer is tünék; ~S igy véghetetlen
30 1| csak fölérem;~Ah de szívem is birod már, ~S minden dobbanását -~
31 1| haltanak.~Miért ne mondjam õt is el, ~A hû fegyvernököt?~
32 1| hûséges legény,~Ott álla most is s látta, mik ~Történnek
33 1| Nem hullott el csak egy is ~Virágaid közûl;~Mint év
34 1| Szépûl a kis leány.~Az ég meg is fog áldni, ~S áldjon meg
35 1| Szemlélõje vagyok, ~Még én is ennyi kéjben ~Még vissza
36 1| világ szerint!~Megyünk mi is, miként s hová ~Szivünk
37 1| Öltünk, ha kell, ékszert mi is, ~A mennyi s mink vagyon.~
38 1| asztalom,~S valóban és végtére is, ~A kedves édes gyermekek, ~
39 1| Miként a méhnek, nékik is, ~Egy rózsakert még a világ,~
40 1| égtõl ~Mégis megáldaték.~Én is letettem, õ is ~Alapnak
41 1| megáldaték.~Én is letettem, õ is ~Alapnak egy követ, ~Mindketten
42 1| E bábut, e lovat -~Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~
43 1| lovat -~Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~Mert jó
44 1| óta már, ~Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár; ~Mátyás
45 1| az obsitos magán.~S volt is miért e nagy zaj, ez éljen-háború, ~
46 1| csodálta vitézi tettein.~Most is kezébe kapván az öblös meszelyest, ~
47 1| mond a bíró - a soknál is sokabb, ~Igyék, komám!»
48 1| annyiszor lovát,~Hogy végre is huszárnak kellett hinni
49 1| De Háry õ beszédét tovább is folytatá: ~«Kétszázezernek
50 1| Volt ám, de volt kurázs is, komék, és mekkora; ~Megütközénk
51 1| De Háry õ beszédét tovább is folytatá; ~«Futottak már
52 1| lovával szél sem ért, ~De én is paripámat utána rugtatom,~
53 1| De Háry õ beszédét tovább is folytatá: ~«Mentünk és mendegéltünk,
54 1| volna meg. ~Mert most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.» ~
55 1| most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.» ~De õk hitték
56 1| gonosz iró,~A furfangos diák is nagyot hörpentve szólt: ~
57 1| Megsodorja bajszát, kettõt is köhintvén, ~Kémlelõdve,
58 1| beszélve, maga a király is. ~Kinek õ felségét a halál
59 1| Mentem mendegéltem - vagy mit is beszélek? ~Gyors fakóm vitt
60 1| Tiszta szinaranyból, ott be is nyitottam. ~Hát nem is hogy
61 1| be is nyitottam. ~Hát nem is hogy én, de a mint rám tekinte, ~
62 1| láthatja fölség.~Jó fakóm is, az no, melyen õ felségét ~
63 1| asztala fiából egyben ki is vette, S egy fehér czipóval
64 1| királynak hozta, gyorsan is járt lába. ~S Mózsi, nem
65 1| kaptok? ~Hát az angyalát is, vitéz Háry bácsit~Egy sem
66 1| kihoztam.~S a királyi abrak nem is volt hiába, Mert alig került
67 1| nékem hívem vagytok. ~Néked is, hej vándor, ott künn ~Hóban
68 1| harmatcsepp, barátom, ~Az a keserv is: míg a rét virágán,~Vagy
69 1| gyöngyöt vetél belé? ~A tenger is, mint a világ is abban~Csak
70 1| tenger is, mint a világ is abban~Csak a vizet, a csepp
71 1| Maradjanak hát szívemé tovább is,~Maradjanak, barátom, birtokomban ~
72 1| sziklabércz echója. ~Mit is törõdik azzal a világ,~Az
73 1| hívatalnak;~S igy czímem is csak úgy legyen s csak egy ~
74 1| viraszt, ~Ki tévedõknek is nyújt ~Szelid, kegyes vigaszt. ~
75 1| vagyok -~Mert lenni más nem is tudok, ~A könyv, mely lelkem
76 1| szégyenli, a könyût;~S nem is könyûkben fürdõ asszonyember, ~
77 1| halhatatlant.~ Im mostan is, míg törzsöd pusztítója, ~
78 1| büszkesége! ~S engedd, hogy én is, Tolna hû fia, ~Hazánk elsõ
79 1| S még olvasott tovább is Munkácsnak asszonya, ~Saját
80 1| Csordultig telve szívem is ~Kedvemnek érzetével;~Kelyhem-
81 1| kedvesem, ~Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!~Jaj biz
82 1| meghasad,~Fehérítni nem is kell már fontamat;~Könyeimmel
83 1| nekem...~S ha egy könyû hull is sirom porára: ~A nap fényét
84 1| szedék.~ Kiszenvedõk ezt is. Megtört igából ~S ketté
85 1| dúsak dalai.~Ah, éltem én is, éltem én, barátom, ~Arkádiának
86 1| koszorúm? sirok közt ~A koszorú is bágyadtan virúl.~Adj csörgõ
87 1| zöld rét nevet.~Elmondom én is még ott a dal árját, ~S
88 1| De hoz virágot még az õsz is -~S elment a kis ravasz.~
89 1| gyermek-kábaság!~Már rég a szõlõt is leszedtük, ~Hol nõne most
90 1| éjjeli hold,~Dalnok vala õ is a hárfás,~Mig ifju s szerelmes
91 1| kebelnek;~Itt már a lég is, a vidék ~Enyhületet lehelnek.~
92 1| Belé vegyûl e csepp is, mely szememen rezeg.~
93 1| Szelídek s jók igen,~S munkásak is fölül rá.» ~Fogadták összesen.~
94 1| fogadásuk tartá, ~A munka is folya;~De öltözéket, ékszert ~
95 1| lám a drágalátos ~Könyv is veszõ tehát!» ~,A könyvek
96 1| felvidul? ~Holott borába most is könyje hull... ~Utósó farsang
97 1| Pajtásim elhullának? ~Csatánk is elveszett?~Úgy mért nekem
98 1| õsidet,~S mely ezredév után is ~ Csak tõled kér nevet! ~
99 1| õsidet,~S mely ezred év után is ~ Csak tõled kér nevet!~~
100 2| barna eb képében. ~Mostan is, ha minden alszik,~Hogy
101 2| A hazának hajnala ~Fogna is piroslani; ~Bár halálos
102 2| elõtte s mért esd: ~Háromszor is feledve van!~S ha elhal
103 2| szánva nézné ~Zord szikla is az esdezõt -~Egy Frangepán
104 2| bólint, és szendereg,~Fel is riad, fel is tekint még~
105 2| szendereg,~Fel is riad, fel is tekint még~S vigasztaló «
106 2| Tündökletes fénycsarnoknál is ~Szebbé varázslanák.~
107 2| útazólag, ~Téren határon át,~Ma is, miként midõn elindult, ~
108 2| szállani,~Ha még a szélnek is, mely eljött, ~Tengerbe
109 2| Frangepánné ismeré;~Tudta azt is, hogy csak egy út ~Visz,
110 2| szerelem.~Itt még az ércz is elveszíté, ~A lélekvásárló,
111 2| Kéjszemekkel csügge már is, ~S most ily szó kél ajakán: ~«
112 2| egy! szerelme ~Nékem úgy is gyûlölet; ~Veszszen el,
113 2| rongy s irószer ~Készen itt is, úgy-e van?~Ha megírta Frangepáni,~
114 2| cselédek sóhaja;~A lánynak is (kivül szokáson) ~Otthon
115 2| a tízezerbõl ~Százezres is lehetne tán?~Egy tollvonás...
116 2| tûkörét.~S ott vannak õk is a hatalmas ~Hullámokon,
117 2| intenek. ~Elérik végre a hazát is,~Az õsi várt, hol Frangepán ~
118 2| sokszor térdele, ~A kép is a környékbe költözzék el
119 2| téphesse szét a kéz: ~«Vallását is tagadva; uj hitcserére kész.»~
120 2| látta, a várkapús vala,~Azt is kiséretétõl eltiltja most
121 2| az éj legördûl, a hajnal is hasad, ~Utána nyomban a
122 2| újra még; ~Az áldozó nap is, mely rózsák közül kele, -~
123 2| közükbe hatott: legelõbben is iszonyu Káldor ~Karjához
124 2| Hunyady! a bajuszos Kurd is hívsége dijául~Vérbe borúl
125 2| látta; elámult ~A haladó nap is égi után helytállva maradván, ~
126 2| szemfényvesztésedet, átok~Rajtam is, a ki hivém botorúl, hogy
127 2| mezejérül azonnal ~Hunyady is, gyõzõ seregével, s dallva
128 2| Azt tõlünk, de te meg sem is áldj, mig vissza szereztük.» ~
129 2| Árpáddal a magyar hadak ~Dunán is átkelének.~A két had összeütközik,~
130 2| Hires Szvatoplug téged is ~Lesújt a harcz viszálya; ~
131 2| tábora.~És menne még tovább is így, ~Ország után országra;~
132 2| hienája ~A halottat sirból is kivájja, ~Körbe Otto gyûjt
133 2| reméltek?» ~«Meglakolsz még te is! - mond a császár~Rád, vezérül,
134 2| kell a szellemeknek,~Ottan is te szolgálsz hõs Lehelnek.» ~
135 2| Lecsapott már, gyújtott is a villám, ~Károdat nincs,
136 2| harczi mén... ~Egy percz is veszteség itt; nem gondolnak
137 2| földre húll. ~Egy percz is veszteség itt, segély egy
138 2| veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy új sziklája áll;~S ujabb
139 2| hóhérkés vala,~Az asszony is, szelíd nemét tagadva, ~
140 2| annyi inség s veszteség után is ~Végsõ csapásul a hazára
141 2| hosszu nyolczszáz év után is a magyar, ~Ha nagy és jó
142 2| Hosszu nvolczszáz év után is zengenem~S életének nagy
143 2| Hosszu nyolczszáz év után is zengenem, ~Mint csatolt
144 2| nesztelen; ~Az idõ jár, még az is csak lábhegyen...~ Ily
145 2| álmodja el.~ De még az is csendesebben szendereg, ~
146 2| fáradalmas út után. ~ Béla népe is legott lecsendesûl,~Fáradalmas
147 2| tevék. ~ Még a mellett is reszket mint nyárlevel,~
148 2| herczeg éltibe.~ Énekembe én is íme beszövöm, ~Mint virágot
149 2| szólhatok,~Uj erõvel ti is jobban hallotok;~Mert oly
150 2| messzire -~Mert az ének csak is és az õ köre; ~Salamonnak
151 2| örömest követni kész~S mostan is, mint mindig, a honvédhadak ~
152 2| vagyok én érdemes, ~Sok is e föld, én uram király,
153 2| összeköttetik, ~Rajt az óriás erõ is megtörik.~ A külön vált
154 2| Tiszán át Békesig, ~A Marost is kényelemmel átszegik: ~És
155 2| csodásan véd az ég? ~ Im e kõ is, e szivetlen szirtdarab,~-
156 2| nevezhetéd, ~Benn az erdõ hõseit is megleléd;~Volt oroszlán
157 2| érczerõs emberfala,~Itt is, ott is áttör a magyar sereg, ~
158 2| érczerõs emberfala,~Itt is, ott is áttör a magyar sereg, ~A
159 2| Mert a legnagyobb erõn is gyõz a csel.~ Igy Kapolcs
160 2| gyõz a csel.~ Igy Kapolcs is látván sergét, érezi, ~Hogy
161 2| aranyesõt~A kúnüldõ magyar is maga elõtt; ~Méneirõl ugrosást
162 2| számukra ki, ~Hova õket le is telepítteti.~ S nem sokára
|