Rész
1 1| Rossz vagy, kegyetlen is, ~Meg nem bocsáthatok, - ~Zokogva
2 1| És átkot és imát mond; ~Meg visszadõl, meg felszökik,~
3 1| imát mond; ~Meg visszadõl, meg felszökik,~ S a szörnyü
4 1| kulcsa lánczaidnak!~Nyisd meg lakatját, hõs Czagány, ~
5 1| habot fog és halacskát, ~Meg tovább lebeg,~S gyenge habbal
6 1| néma volt a gyermek, ~S meg nem neveztelek. ~Oly édes
7 1| nagyok.~Oh mért nem mérhetõ meg ~E szívüreg,~Látnád, mi
8 1| tenger érzet ~Fér benne meg!~Oh mért nem adhatok szót ~
9 1| Fehéret végy, anyám, ~Meg újra esd a szûz -~Az illik
10 1| az égre,~A gyilkost verje meg.’~S eltünik a leányzó -,~
11 1| Szépûl a kis leány.~Az ég meg is fog áldni, ~S áldjon
12 1| is fog áldni, ~S áldjon meg rényedért,1~Ki gyermkidnek
13 1| vagyok, mit hõs sereg ~Száll meg, s veszen be ostromul; ~
14 1| bábut, e lovat -~Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~Mert
15 1| szív, ~Igy együtt lepne meg!~A jó öreg remegve ~Kitárná
16 1| hol nem, bizonynyal már meg nem mondhatom, ~Kétszázezer
17 1| gondol kend, biró úr, ki adta meg torát?» ~«Ki adta volna,
18 1| Kétszázezret hogy vert meg kétszáz, az angyalát!» ~
19 1| megcsípem õt nyakon, ~Most valld meg, úgy-e, hogy te vagy a Napoleon?» ~«
20 1| csak egyet tartottam volna meg. ~Mert most el is hihetik,
21 1| Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, ~A hegyet végiglen,
22 1| Tolna,~Azt nem engedjük meg, ily jó kedvben lévén, ~
23 1| halál torkából~Én mentettem meg, nem messze Padovától. ~
24 1| királyi urfik (most látám õket meg) ~Czifra tarsolyomért összeverekedtek. ~«
25 1| barátom, ezt nem engedem neked meg, ~- Szólott a király - pénz
26 1| De azért az Isten tartsa meg királyom,~Soh’ se lesz nekem
27 1| nevem; ~Ha nem: haláltól meg nem óv lapod.~ Vagy azt
28 1| Lelkemnek azt, mit vágyott, meg nem adta, ~S igy én viszont
29 1| szárnyain, ~A nép nem érti meg apostolait.~S mi néha-néha
30 1| megrengett belé az õsi ház, ~Meg férfi kebled gránit temploma. ~
31 1| nagyobb csapás nem görbitendne meg; ~Mert mind a kettõt egy
32 1| egy nemzet baján ~Edzéd meg, egy hullámon hányatott ~
33 1| hazában, ~Bezerédi üdvözlé meg legdicsõbben, ~Midõn kezedben,
34 1| megáll.~«Nem szenvedett-e már meg, oh isten, e család! ~Mikor
35 1| egy õr s rivall: ~«Mentsd meg magad s a mid van, kegyelmes
36 1| legfõbb áldozat:~Vidd Bécsbe meg, mert úgy kell, meghódolásomat.» ~«
37 1| Vidd most, vezér! de tudd meg - szólott, - hogy a helye, ~
38 1| Ádriáig érjen. ~Oldassék meg a földnek bilincse,~A tulajdon
39 1| tombolóit,~A világnak nyisd meg kapuját -~Öt világrész lássa
40 1| védõ istene! ~Szentesítsd meg összes összeségben ~A mi
41 1| útféli tüske ~Talpát tépdezze meg. ~Bõjtöt szabott magára, ~
42 1| borúlt lábához:~«Oh mondd meg, szent atyám, ~Nagy bûnömért
43 1| Csak egy, mit nem bocsát meg... ~A hazaárulás!»~~
44 1| Ki nem hiszi kisértse meg -~A legnemesb ital van!~
45 1| Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!~Jaj biz érted
46 1| eskü száll vonagló ajkira.~«Meg ne fogják, istenemre, a
47 1| szív, mely ne könyörûlne meg ~Égõ házáért siró nõ könyinek?~
48 1| meleget forró csókom hozza meg!» ~~
49 1| teremthet, ~De nem teremtheti meg - olaját...~Minek kivánjak
50 1| javát, savát - hallgasd meg ég! -~A zsarnok és - az
51 1| sok vihar ~Nem dönthetett meg eddig, a magyar, ~Tanuljon
52 1| hazaárulást,~S magának adja meg a végcsapást! ~~
53 1| Hol kell, barátom, mondd meg, és mi áron, ~Költõnek ennél
54 1| Elment, de ekkor gondolám meg, ~Mi gyermek-kábaság!~Már
55 1| tájék, ~Hová visz útam? meg nem mérhetem! ~Aludni ment-e
56 1| kértét nem,~Mit hallgat meg az ég?~~
57 1| legszebb vidéken; ~A föld meg nem itta, ~Megtartotta épen.~
58 1| nehéz tusáját ~Nem birván meg a kebel, ~Pilláimmal, egy
59 1| szállt!» ~Ettõl mozdúlt meg szivem.~ IV.~ Ottan
60 1| hárman megcsalátok -~Ha ettõl meg nem gyógyulok, ~Sirom megáshatjátok!~
61 1| beteg. ~De büszkeség kapá meg ~A lánykát s vad negéd, ~
62 1| dal.~Isten dicsõségére ~Meg nem nyitotta azt, ~Szegénynek
63 1| esdõ szerelemnek ~Nem nyilt meg kõszive.~S a mily hamar
64 1| pedig örökre ~Bûbáj kötötte meg, ~Foglyául tartja máig ~
65 1| harangszót,~S ez õt üdvözli meg.~ A kis harang fölkelti ~
66 1| A szenvedt veszteségen ~Meg kell nyugodnotok -~Szólt
67 1| aggálylyal, búval tölti meg; ~De nem magáért, nem egy
68 1| immár a kerék... ~Hol áll meg? Isten tudja és az ég! ~
69 1| Tudjátok-e mint testesíti meg ~Egy nép az igét, melyre
70 1| Isten tekints reánk!~Áldd meg, miért hozzád e nép esd,~
71 1| szó: unio!~Oh ne szakadj meg szív e pillanatban, ~Midõn
72 1| lehet, hogy isten ~Ne áldja meg, mi itt lenn ~Oly szent
73 1| Édes szemed könnyével ~Meg és fölszenteled?~Ki az,
74 1| kapúját, ~ Magától nyilt meg rémes ajtaja,~Messzérõl
75 1| Vagy föltámadtam-e; mig meg se haltam? ~Igen, még élek!
76 1| Nehéz kisértet torlott meg felettünk,~ De isten volt,
77 1| magvat szaporit. ~Ki számolná meg erdõd ~ Fa-milliárdjait.~
78 1| Te, a ki hõs karoddal ~ Meg tudtad szerzeni,~Utóbb ezer
79 2| isten, esdve kérünk! ~Óvd meg a vésztõl vetésünk.» ~A
80 2| int:~«Isten, isten, szánj meg engem, ~Vedd kezedbe árva
81 2| S a szent esküt esküdte meg, ~Legszebb virága, éke volt ~
82 2| két szemét,~Hogy váltaná meg börtönébõl ~Férjét, szivének
83 2| megint. ~«Nem énnekem mented meg õt csak, ~Honának kell megmentned
84 2| Mely rózsapirosan~Tört meg szemében, s szép szemének ~
85 2| szándokával ~Hõsének vinni meg:~Hogy a sötét börtönt a
86 2| fényes szálait,~Szél s idõ meg nem kimélte ~Szép nyakad,
87 2| Mennek mint gondolat,~Mely meg nem fárad az idõben,~Térben
88 2| fárad az idõben,~Térben meg nem akad.~Mennek, remény
89 2| penésze ~Testét roncsolja meg,~Egy rothadt szalmazsúp
90 2| Melyet arany ne fúrna meg. ~Nincsen lakat, mit meg
91 2| meg. ~Nincsen lakat, mit meg ne nyitna, ~Láncz, mit ketté
92 2| azonban - sírva vallja, -~Meg van rontva hírnevében; ~
93 2| feléje, egy nem kereste meg: ~Szép és szerelmes hölgye
94 2| Bizonynyal égi angyal érinté meg szemét, ~Hogy a kétségbeesésben
95 2| megbocsáthatsz, bocsáss meg énnekem!»~ És a sokat
96 2| hölgynek könyeit,~Õ adta meg, mit esdett, sok szenvedés
97 2| éltében, holtan szeresse meg. ~Mert im! csodák csodája!
98 2| csókokat hint, könynyel áztatja meg... ~Hiába! a dicsõ hölgy
99 2| S rettentõ karddal veti meg nekik a szigor ágyat, ~Melyen
100 2| meghamvad csillaga; kardja ~Ölte meg Ondingot, Holubárt, s õszfürtü
101 2| legottan,~Mely zászlót tartá; meg sem döbbent vala Káldor ~
102 2| Hangos örömzajjal térnek meg a dúska falúba.~Ott koszorús
103 2| hólábu menyecske. ~Igy tért meg szomorú harczok mezejérül
104 2| minden, örök lény! ~Áldd meg ez innepies szertartást
105 2| ez innepies szertartást s meg ne gyülöld a ~Hív szolgát,
106 2| ravaszság~Azt tõlünk, de te meg sem is áldj, mig vissza
107 2| fogván, ott ekkép nyitja meg ajkát: ~«Nagy lelkû magyarok!
108 2| Egy ezredév nyitá meg kebelét, ~S az õs vezérek
109 2| sarjadott.~Nem gyõzte még meg eddig ellenség fegyvere, ~
110 2| a hõs vér s együtt ivák meg õk, ~Nagy, szent kötést
111 2| magyaroknak istene!~Oh áldd meg azt a nemzetet! ~Adj néki
112 2| él felettünk,~Ezt a népet meg illik fenyitnünk!» ~Mondá
113 2| midön kaszálván Nem marad meg a fû árva szálán, ~Szálig
114 2| Károdat nincs, a ki mérje meg.~Fel, nemes bán, véres nagy
115 2| virágszál, mely száron törött meg, ~Bánk elõtt bús hölgye
116 2| halottak számát ki számíthatja meg? ~A tenger fövényében õk
117 2| királynak lelke nem törik meg, ~Gyémántból alkotá azt
118 2| ellen Gejzát mint mentette meg;~Mint veré meg Mogyorodnál
119 2| mentette meg;~Mint veré meg Mogyorodnál Salamont, ~Tõle
120 2| Tõle s Vidtõl szabadítván meg a hont;~ Mint emelte trónra
121 2| gácsországi koronát;~ Mint veré meg a kunok bõsz táborát, ~Tévén
122 2| és más csodát;~Mint ölé meg a nagy Ákost; mint adott ~
123 2| Hogy lemondásban törjön meg kebele; ~Mert a hõsnek annyi
124 2| néha tán kolomp csendülne meg.~ Csak ha rá-rákezdi a
125 2| az igét!~Halld és értsd meg, és elmédben megjeleld ~
126 2| mielõtt íraték, ~Ki mondhatja meg, mikor keletkezék? ~Nincs
127 2| ez? ébren sem fejthette meg, ~De örömmel látott képén
128 2| képén kéjeleg.~ Ti azonban meg fogjátok fejteni, ~A kik
129 2| És királynak Gejzát tette meg a hon.~ Épen húsvét ünnepére
130 2| szent hitét;~A ki által meg fog halni a halál,~Üdvözölve
131 2| visszatérnek izzadt paripán, ~Meg van írva a királyi adomány, ~
132 2| Mielõtt másodszor újult meg a hold.~ A Kulpáig úrrá
133 2| készíttet, s abból iszsza meg borát. -~ Ámde László,
134 2| megriad, ~Mintegy önkényt adja meg magát a vad.~ És azonnal
135 2| Ütközet. László maga ragadja meg a harczi ~lobogót; a kúnok
136 2| hátráló kúnt rémûlet kapja meg! ~ És ijedve meglódulnak
137 2| fussatok!~De legalább mentsétek meg éltetek, ~Az pediglen csak
138 2| Üldõitek nyomát hadd akaszsza meg!~S mig a prédán kapva kapand
139 2| változott... ~ Mért akasztná meg futtában a lovat~A magyarság
|