Rész
1 1| Magán megáll felette:~«Mi dús, mi boldog vagy, vitéz! ~
2 1| megáll felette:~«Mi dús, mi boldog vagy, vitéz! ~
3 1| halacska! fel horogra, ~Mi kedved ott a tó alán?» ~
4 1| a holló: ~ ,Én éhezem,~Mi lesz ma, barna rabló, ~
5 1| Zolna, Zolna, égi lény! ~ Mi ér föl e cserével?~A nép
6 1| Megállj, pogány, szent a mi szent! ~Istenre kardodat
7 1| Megmondja, mit fedez: ~Mi kincsem volt s világom ~
8 1| Látnád, kinos gyötrelmim ~Mi nõ nagyok.~Oh mért nem mérhetõ
9 1| meg ~E szívüreg,~Látnád, mi tenger érzet ~Fér benne
10 1| ábránd álma nélkül ~Életem mi lenne?~Ha nem álmot, e sovárgó ~
11 1| álmot, e sovárgó ~Sziv, mi mást ölelne?~Költõ szive
12 1| csalfa vendég, ~Te lenge nád!~Mi ért nincs a szivekben ~Szilárd
13 1| nem cseveg;~S mégis ah, mi érzet ez, ~A mi bennem ébredez,~
14 1| mégis ah, mi érzet ez, ~A mi bennem ébredez,~S mint egy
15 1| Ki az, kiért igy égek? ~Mi az, mi így epeszt? ~Jöhet,
16 1| kiért igy égek? ~Mi az, mi így epeszt? ~Jöhet, jöhet-e,
17 1| összecsapná ~Mindkét kezét;~Látván mi láng emészti ~A belsejét!~~
18 1| Részvéttel szép szemében: ~,Mi ember az, király apám, ~
19 1| Csak szûnk verése mondja: ~Mi boldogok vagyunk! ~Lábunknál
20 1| szökdecsélünk!~Ki tagadja hogy mi itthon ~Jó zajoskán élünk?~
21 1| nagy világ szerint!~Megyünk mi is, miként s hová ~Szivünk
22 1| Öltünk, ha kell, ékszert mi is, ~A mennyi s mink vagyon.~
23 1| vagy az divat.~A zöldbe mi, hol fû, virág, ~S szökellõ
24 1| madársereg ~Zeng édes éneket.~S mi négyen ottan térdelünk, ~
25 1| megfürösztne ~Örömkönyûivel. ~S mi kéjben és örömben ~S e három
26 1| gyermekimnek ~S a kisded unokák,~Mi kéjben és örömben ~Keblökre
27 1| vitézzel jött ránk Napoleon,~Mi tán mindössze százan, vagy
28 1| vagy a Napoleon?» ~«Való, a mi való - szólt - vitéz, hogy
29 1| nem maradok.~Kérj tõlem a mi tetszik, vitéz magyar legény, ~
30 1| felséges asszonyom,~Tudom, mi a becsület, legyen szabad
31 1| Régi borujának, -~Hogy, mi ként e füst sötéten ~Nehezült
32 1| enyészszék ~Semmiség ürébe!~De mi zúg künn a vidéken, ~Mi
33 1| mi zúg künn a vidéken, ~Mi süvölt fülünkbe?~A vihar
34 1| A földre okádom, ~Hogy a mi van és él ~A messze világon, ~
35 1| éltet, ~Elsodrani mindent, ~Mi veszhet, enyészhet, ~Merûljön
36 1| hölgy, ki azt megérted, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés
37 1| megérted, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés az égbõl,~
38 1| gyermeked.~Hogy légyen, a mi nincsen, ~Egység e bús hazán;~
39 1| bús hazán;~Minden magyar, mi nem volt, ~Csak honfi, honleány, -~
40 1| Egy hon nemtõje lenni, ~Mi szép egy gondolat! ~Oh hölgy,
41 1| hölgy, ki ezt betöltéd, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés
42 1| betöltéd, ~Mi szép vagy és mi nagy! ~Rendeltetés az égbõl,~
43 1| nem érti meg apostolait.~S mi néha-néha visszazeng dalukból, ~
44 1| vagy keblén illatozzék! ~Mi gondja rá, mibõl termett
45 1| nyakát ékítse csillogása! ~Mi gondja, vígan szõtte szálait~
46 1| tudassuk szíves olvasóddal, ~Mi rangban állok a polgári
47 1| Kitépném enmagam...~Inkább mi sem, mint nem magyar szív, ~
48 1| a ház, a kebel, ~Mert a mi éke és reménye volt, ~A
49 1| karjai,~S Munkács alatt - mi kell több? - Karaffa ágyui. ~
50 1| Áll, istenétõl várva, mi lesz a végzemény...~S megnyílik
51 1| KELET NÉPÉHEZ.~Mi vagyunk-e még a hét vezérnek ~
52 1| Sarjadéki, tiszta, szittya vér?~Mi vagyunk-e vére még a vérnek, ~
53 1| vérben itták rá az áldomást: ~Mi, kikért a hõsi vért kionták, ~
54 1| És a vér, mit ittak, nem mi vérünk?~Itt van a föld!
55 1| mely oszlassa széjjel! ~Mi vagyunk-e, mi vagyunk-e,
56 1| széjjel! ~Mi vagyunk-e, mi vagyunk-e, kérdem: ~A nagy
57 1| A nagy Árpád sarjadékai?~Mi vagyunk-e, váltva õsi véren, ~
58 1| javából egyaránt vegyen bért. ~Mi a törvényt esküt és a népet ~
59 1| Színarany az istenadta rög;~A mi szárnya a madárseregnek,~
60 1| meg összes összeségben ~A mi esküt a nemzet teve, -~Add
61 1| nyújtott világért! -~De ah, mi ez? elalszol-e tehát?~Költõd,
62 1| levél e szûk jelen karán,~S mi vár reád még a jövõ nyomán? ~
63 1| szivárgott belénk... ~S mi változást alighogy érezénk!~
64 1| csak, kastély, egy magad! ~Mi átok ül épûleted kövében,~
65 1| barátom, mondd meg, és mi áron, ~Költõnek ennél kedvesb
66 1| de ekkor gondolám meg, ~Mi gyermek-kábaság!~Már rég
67 1| senyveteg hazán!~Hogy a mi fattyusarjadékot ~Hajtott
68 1| látszik, ~Vagy földi tûz? mi a látkörre hág?...~Egy csepp
69 1| tömlõjét ~Kiönté felette.~S a mi szép s dicsõ volt ~A kerek
70 1| Riadok fel álmaimból,~S hogy mi volt ez? kérdezem...~«Reményimhez
71 1| lánykát s vad negéd, ~Hallván, mi szép, mi bájos ~Most ajkán
72 1| negéd, ~Hallván, mi szép, mi bájos ~Most ajkán a beszéd.~
73 1| De szellemkincse nem!~Mi könyveimben állott, ~Lelkem
74 1| Repdess most szabadon; ~Mi betemetjük addig a sirt, ~
75 1| a pásztortûz az éjben, ~Mi a világtengerben kis sziget;~
76 1| hogy isten ~Ne áldja meg, mi itt lenn ~Oly szent lángokban
77 1| Ádriáig ~Veszély van a hazán!~Mi az? saját ruhádból ~Szab
78 1| kér nevet! ~Éjszak fiát mi vonja~ Rögéhez más felett? ~
79 2| égni õt ~A legdicsõbb után,~Mi férfiú keblét dagasztja: ~
80 2| fényes trón párnáin ül.~Mi történik, mi van körötte, ~
81 2| párnáin ül.~Mi történik, mi van körötte, ~Mit tudja
82 2| mélység ölében, -~Mindennek, mi rajta él.~ De hiába zúg
83 2| hölgy szerelemben ~Várni, mi lesz szíve bére...~De Velencze
84 2| Hitszegõleg hõs kezére!... ~ De mi gondjok Frangepánra, ~Három
85 2| napsugár se hat?~De im, mi ez?... Csodák csodája! ~
86 2| viraszta át,~Ki tudná, hány s mi furcsa tervek ~Fárasztották
87 2| kisérõje asszonyának.~ V. ~Mi foganszik szent titokban, ~
88 2| ily szó kél ajakán: ~«És mi lenne, szép leányka, ~Melyet
89 2| lehetne tán?~Egy tollvonás... mi kell egyéb rá?... ~De ezt
90 2| egyházfi jõ,~Minõ had ez, mi nép ez, mely véle érkezõ? ~
91 2| belseje,~Az Amazon fölött mi szebb fényben áll neje! ~«
92 2| Mindegyikének arczán tûkrözõdik: ~ Mi volt éltében sorsa, érdeme;~
93 2| nemzetnagyságunknak talpköve:~Mid van, mi még, hazám! mi lelkesíthet? ~
94 2| Mid van, mi még, hazám! mi lelkesíthet? ~Mi e kuszált
95 2| hazám! mi lelkesíthet? ~Mi e kuszált jelenben egyesíthet?~
96 2| magyarok! ~Mért rontsanak mi rajtunk dúlongó belzajok?~
97 2| s tetteket irunk, ~És a mi vért elontunk, érette lesz
98 2| Magyar hadé a gyõzelem!~Mi ország az, megette ott ~
99 2| nemzetet! ~Adj néki mindent a mi kell, ~Adj egyetértõ érzetet!»~~
100 2| éltem üdvét, ~Mindenem, mi volt, nõmet bizám; ~Én beváltám,
101 2| IV. BÉLA.~ 1~ SAJÓ.~Mi rémjelek borongnak az égnek
102 2| fölkavarja az út szálló porát.~Mi az, mi a nagy égen, mint
103 2| út szálló porát.~Mi az, mi a nagy égen, mint szörnyû
104 2| S te felsüvöltõ szélvész mi szörnyen orditasz! ~Nem,
105 2| tatárüvöltés s haldoklók jaja az,~Mi mint orkánüvöltés dugúlt
106 2| orkánüvöltés dugúlt fülekbe zúg,~Mi minden kõszikláról mint
107 2| farkasoknak rabló körmibül,~Mi szörnyü vésznek járt itt
108 2| tettpályát keresvén,~Azt nézi a mi nagy, dicsõ, magas! ~Mik
109 2| észszel gyõzött a bajon.~ Mi csodája, hogy ha híre nagy
110 2| hõs nagy marad,~Ön sugára, mi neki zománczot ad. ~ Az
111 2| és dicsõség bölcseje; ~A mi szépet és nagyot sejt a
112 2| Mert betelve lészen a mi irva volt - ~Megitélve az
113 2| nem egyet ví fényesen: ~De mi legkivált dagasztá kebelét,~
114 2| Kis falunkban oly sokan mi nem vagyunk, ~Legjobb lesz,
115 2| nyertek bánokat, vezéreket,~Mi õ tõlük Draskovich- és Zrínyiket.~
116 2| Draskovich- és Zrínyiket.~ A mi annyi éven át megszentesûlt, ~
117 2| Háladatosb fogna lenni, mint ti s mi!»~ Szólt s csodáknak új
118 2| lehet: ~ Hányjátok el a mi aranyt szedtetek,~Üldõitek
119 2| S im csodák csodája! a mi most beáll... ~Alig hisz
|