Rész
1 1| énekem, ~Susogló szárnyakon, ~El messze, szép egem ~Hol engem
2 1| szive ~Szent vágyban olvad el. ~Lágyan, mint esti szél, ~
3 1| Vidd, angyal, oh vidd el az õzikét;~ Nem kérve
4 1| megyek! ~ Inkább te jõjj el innét.»~Szól a pogány; a
5 1| sír a halacska:~«Ereszsz el engem, hagyd megyek ~Édes
6 1| szerelmes, ~Ha van szerelmed, el ne veszsz!» ~Még sokszor
7 1| holt. ~Pártütközetben hullt el,~ Nincs fegyvere, ~Mellette
8 1| e néma szent szerelmet ~El sem feledhetem. ~Epedve
9 1| ki, folyj ki vérem,~Múlj el életem! ~A hazáért halni ~
10 1| hát, folyj vérem, ~S múlj el életem!~~
11 1| Örömvirágaim már ~Csirában asznak el, ~Kínom, kinszenvedésem ~
12 1| lángtüzest, tavaszvidort, ~Örökre el!~Oh nincs e kertben több
13 1| megtagadsz? ~Hadd vágjam el fejét.»~Mig a török Budában
14 1| a király s így veszszen el, ~Ha kell, egy millió!»~
15 1| homályba vész -~Igy halt el a harmincz nemes, ~S Kont,
16 1| Miért ne mondjam õt is el, ~A hû fegyvernököt?~A harminczkettedik
17 1| Mint álltanak, mint hulltak el, ~Harminczan egyiránt,~Mint
18 1| Mint álla Kont, mint hulla el ~Egy félország gyanánt.~
19 1| a magyart ~Mint temette el.~S összenéz a két leány, ~
20 1| keservesebb!~Õ anyát veszíte el, ~Egyetlen anyát,~Egy csapással
21 1| kikhöz eveznék: ~Jobbom el nem éri már, kit ~Honn hagyék,
22 1| családom, ~Mig balommal el nem érem,~Melybe térek,
23 1| II.~Megint egy év repült el ~Ifjú fejed fölött,~S megint
24 1| esztendõk elõtt.~Nem hullott el csak egy is ~Virágaid közûl;~
25 1| szétnézheték, ~A téntát dönti el,~Vagy szörnyû gólyalábakat ~
26 1| érzeményit ~Tovább nem bírva el,~Fejenként megfürösztne ~
27 1| Bölcsõmtõl az oltárig ~Hozott el csónakom.~Másik felét utamnak ~
28 1| mit sem tudnak, ha egyet el nem mond, ~Hogyan fogá el
29 1| el nem mond, ~Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»~«
30 1| vitézi tettet követtél itten el,~Minõt még egy magyar sem,
31 1| tartottam volna meg. ~Mert most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.» ~
32 1| hiányos. ~Vajh! sokat beszélt el sok vitéz dologról, ~A mit
33 1| lévén, ~Hogy ne mondatnók el e vidám tor végén: ~Mint
34 1| végén: ~Mint s hogyan járt el kend Bécsnek városában, ~
35 1| mindennap egy tulkot költ el egy ebédûl. ~Ott fakó lovamról
36 1| királyné. «Ej no, küldjön el hát, ~A zsidóhoz át, itt
37 1| Áruló számára,~S égjen el, mint itt ezen fa, ~Õ a
38 1| messze világon, ~Hamvadjon el. -~Medrébe lesújtok~A néma
39 1| veszhet, enyészhet, ~Merûljön el!~S ha nyargal a szélvész, ~
40 1| életrajzomat ~Megírd belõlük. Hagyd el, jó barátom! ~Mit érdekelhet
41 1| selyembogár,~Vagy életét temette el müvébe? ~Csakhogy szövése
42 1| a vadkan akár csel ölte el: ~Ártatlan ontott vére kiált
43 1| Még csak a hidig juthassak el hamar,~Azt felrántom, s
44 1| Herculanum sûlyedett-e itt el, ~S most régi keble újra
45 1| Csak az hagyhatja így el örökét!~A fecske visszatér
46 1| Mindenkor édes andalgás borít el,~Majd a vidáman csörgõ csermelyek, ~
47 1| éjben; ~Sem égi csillag, el nem érhetõ. ~Pásztortûz
48 1| az, csak közelebbrõl érd el, ~Elég világos és melengetõ.~
49 1| hivatlan ~Könyücseppet zúzok el:~ Riadok fel álmaimból,~
50 1| Elküldtem az erdõre, ~Hadd hozza el nekem. ~A Vértes erdejébe ~
51 1| felett, ne félj, ne féljen, ~El nem borúl a májuség;~Mert,
52 1| De karjainkkal egymást el nem értük!~ Ölelve tartjuk
53 1| sirásók könyezve ~Ássák el tetemét.~~
54 1| küszöbére lépek. - - -~Igy értük el a temetõ kapúját, ~ Magától
55 1| hazámon! -~Igen, igen! én el vagyok veszendõ,~ És elveszendünk
56 1| Isten áldást hintett ~ El völgyön és hegyen. ~Tekints
57 2| mond a szolga, ~Jég veré el mindenünk,~A kalászt, az
58 2| sebbel a kereszt. ~Föld nyelé el gazdag telkét, ~Szélvész
59 2| vihart és harczot láss, ~S el ne szokd a bék ölén ~A viharnak
60 2| tiszta, szentet ~Mondok el, hölgyek, leányok, ~Ha regém
61 2| zárt, ~S bucsúját mondta el;~Az udvaron gyors méne várt, ~
62 2| vitézt, -~Hagyják a hõst el õk,... a férjet ~Kettõ nem
63 2| férjet ~Kettõ nem hagyja el:~Az ég, ki védi hív szerelmünk, ~
64 2| mindenét. ~«Te küldted õt el a csatába -~Mondá - te érted
65 2| arczod kellemi,~Por lepé el szép hajadnak ~Holló fényes
66 2| redõtlen~A nagy tenger terjed el. ~Mozdulása hullámának ~
67 2| Signoriának.~Egy van, a kit el nem ámit, ~Frangepán, az
68 2| Hova még a madár sem ért el, ~Bár a madár szárnyon repül? ~
69 2| Sietve int, susogva esd:~Hogy el ne árúld, hogy nevének ~
70 2| szabadság ~Reménye töltsön el...~S még csak kebledre sem
71 2| visz, ~Vagy tõrömtõl vérzik el!...~S mind ezekre, hidd
72 2| úgy is gyûlölet; ~Veszszen el, ha teljesíté, ~Mit tõn,
73 2| szelé,~S mint nyíl repûl el asszonyával ~Az óntetõk
74 2| börtönébe nyit... ~Némulj el oh lant, mert a képhez, ~
75 2| össze a menny téreit,~Hozd el a sphaerák zengeményét: ~
76 2| Miért maradnánk tõlök el?~A földet im az ébredõ regg ~
77 2| is a környékbe költözzék el vele,~Csatolt hozzá egy
78 2| áldozattal ne látott volna el,~Nem oltár a vidéken, a
79 2| vigasztos képek lebegtek el szemén!~Mint szomjas útazó,
80 2| bimbóbul fakad; ~Fény árad el a földön, megpezsdül a világ, ~
81 2| szemérõl fátyolt takarnak el, ~Csodás varázs történik
82 2| mondhatlan érzés, láng tölti el agyát,~Sir és mosolyg egyszerre -
83 2| egyszerre - ah hogy nem bírja el ~S egyszerre ennyi üdvön
84 2| szétpattan a kebel!~Igy húny el az oltárláng, midõn tövig
85 2| csodája! napról nap múlik el, ~Hónap telik hónapra, ezt
86 2| maiglan nem hamvaszthatja el; ~Miként halotti ágyán,
87 2| Mint iszonyú Káldor dült el deli Hunyady által.~ Láttátok?
88 2| Gara bántul örökre! ~Veszsz el örökre! s veled föld, ég
89 2| vésznek orgonája~ Zúg el fölöttük néha sírdalúl;~
90 2| aranya,~A félhomály bájt hint el a vidéken,~ S szebben
91 2| Ázsiából ifjan költözék el;~Kürte volt a nemzet nagy
92 2| megõrzendõ kincs tolvaja.~Vedd el a díjt!» Gertrud összerémül... ~
93 2| hazámért, hadd, én veszhessek el!» ~Szól, és a hû bajtársnak
94 2| hazámért, hadd, én veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy
95 2| nyil, hasadt pajzs födte el a pályát, ~Vagy gyepfü rázza
96 2| dárdajára.~És a mit õk még el nem pusztitának, ~Elpusztitotta
97 2| esküvék.~Rákos mezõjén mondá el imáját: ~«Ujjá teremtni
98 2| fényes lakot, ~Onnan tekint el lelke örömében ~Az új hazára,
99 2| Mint temették Váradon el tetemét; ~Mint gyászolta
100 2| idõben, ily éjen álmodja el.~ De még az is csendesebben
101 2| völgyön világosság terjed el: ~László herczeg kebelébe
102 2| király,~Húsvét napján érte õt el a halál...~ S szájról-szájra
103 2| meghódíttatása. ~ De ne menjünk el Lászlótól messzire -~Mert
104 2| László sorsával vegyül el. ~ László királyt a magyarok
105 2| Uj pályára híjja: menjünk el vele! ~Zvojnimír végsõt
106 2| hatalommal mihamar, ~Míg a népet el nem söpri a vihar.~ László
107 2| bérbe vesz;~Nem mellõzi el miatta örökét, -~S összevonja
108 2| magyarral testvérjoggal látta el,~S el nem nyomta, de magához
109 2| testvérjoggal látta el,~S el nem nyomta, de magához vette
110 2| szégyent vérfürdõvel törlik el...~ Igy haladtak a Tiszán
111 2| áll... ~ Egy vagyon, ki el nem veszti még hitét, ~S
112 2| Halljátok, mint mondja el a hagyomány. ~ «Még imába
113 2| Nem veszíti Istenében el hitét,~De nem meri esedezni
114 2| seregének, hogy aranyait hányja el magától az üldözõ magyarokat ~
115 2| okos küzdõ cselt sem vet el, ~Mert a legnagyobb erõn
116 2| úton lehet: ~ Hányjátok el a mi aranyt szedtetek,~Üldõitek
117 2| várva, hogy a bajt intézze el;~S im csodák csodája! a
118 2| közét ~Uj teleplõk foglalják el szerteszét.~ Barna képü,
|