15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | EMLÉKKÖNYVÉBE.~Pesten, mart. 15-kén 1848.~S szent, e nagy
2 2 | BOSNYÁK ZSÓFIA. ~1642.~ I.~ A Vág kies völgyében,
3 1 | ZRINYI ILONA.~1699.~Munkács magas várában ül
4 1 | KISEBB KÖLTEMÉNYEK 1828-1853~
5 1 | IMRÉHEZ.~Pest, augusztus 1-jén 1844. ~ Ágat kivántál pályalombjaimból ~
6 1 | KISEBB KÖLTEMÉNYEK 1828-1853~
7 2 | honának jobb jövõt?~ 2.~ BÉLA FUTÁSA.~Csillag
8 1 | ÁLDOMÁS DEÁK FERENCZRE. ~Ápril 20-án 1845~Csordultig áll a
9 2 | rosszban emberként osztozó!~ 3. A HON HELYREÁLLÍTÓJA. ~
10 1 | KASTÉLYBAN.~Gödöllõ, 1846. május 31. ~Ki helyhetett e bájvidék
11 1 | A VIHAR ELÕTT.~Márczius 9-én, 1848. ~Utósó farsang
12 1 | szobrait, ~S mindent, mit abba ellensége vitt, ~Kinyitta
13 1 | kertésze könynyel öntözé? ~Csak ablakán vagy keblén illatozzék! ~
14 2 | szárnyával a magas vár ~Ablakját horzsolá;~Az esti szellõ,
15 1 | aklából kihoztam.~S a királyi abrak nem is volt hiába, Mert
16 1 | Elárult rõt diákod, a hûtlen Absolon!~S mit három éven által
17 1 | Az ifjunak sebét.~Éles, aczél kardjával ~Sírt ás szegény
18 1 | mely Mohácsnak «sír» nevet ada;~A sírnak hantján könyekhez
19 2 | dallok hirérõl, ~ A mint adák Történet s Monda át ~Mult
20 2 | agyára, ~Mint melyet te adál! gonoszúl elorozta ravaszság~
21 2 | Viszonz a hölgy bizalmasan -~Adass pohár vizet, barátom!» ~,
22 2 | S inségében neki mannát adatál: ~ Irgalomnak, hatalomnak
23 1 | mit ad; ~Négy szilaj mén ádáz nyargalása, ~Mely kocsit
24 1 | Érted, ha kell, vérünket adjuk, ~Vérünket s meghalunk!~
25 1 | belépett:~,Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!’ ~ «Hagyd
26 2 | szívén a király megindula;~Adományát kétszerezé egy helyett,~
27 1 | Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok.~Kérj tõlem
28 1 | adta, ~S igy én viszont adósa maradék.~Pécset Virágon
29 2 | elolvashassam, ~Hogy míg élek adósának néz Hunyady János!»~ Mondá
30 1 | emészti fel, ~S a kis leány adózik ~Mindannyi könyvivel; ~A
31 1 | Tolna hû fia, ~Hazánk elsõ adózó nemesének~Egy tölgygalyat
32 2 | élethalálra vív,~«Isten! te adtad e kínt - kiált - elviselem! ~
33 1 | álerénynek) ~Még oly parányit adtam; mit nyerend ~A nagy közönség
34 2 | A birónak szörnyü számot adtok. ~Kik királytokat meggyilkolátok, ~
35 1 | egyet képeden kihagytál!~Nem adva boldog férjet a csoporthoz -~
36 1 | ölelne?~Költõ szive mint az Aethna, ~Lángelem’ hazája;~Csak
37 2 | szikrázó szörnyü szemekkel~Afrika pusztáján egymásnak; mindenik
38 1 | augusztus 1-jén 1844. ~ Ágat kivántál pályalombjaimból ~
39 1 | szele, ~Mely Endrével vég ágát törte le ~Az õsi törzsnek.
40 1 | szent könyvében ~Ez legszebb ágazat!~~
41 2 | lapály sik tengerébe ~Négyes ággal elvegyül, ~Õs idõktõl roskadottan, ~
42 2 | király ~Újra kínos, kétes aggalomban áll: ~Nem veszíti Istenében
43 1 | hazám? ~Állásod, oh hon, aggalomra költ;~Ingóbb alattad, mint
44 1 | nép fájdalma ég,~Mely azt aggálylyal, búval tölti meg; ~De nem
45 1 | hölgynek érzeménye, ~Te az aggnak végfohásza. ~És a férfi
46 2 | megtartani~Lesz szívünk aggodalma;~Erõ, egység, közértelem,~
47 1 | Magyar hölgynek születni, ~N agy és szép gondolat.~Oh hölgy,
48 2 | köztük azonban ~Tábori ágy közepén kitünik még Rozgonyi
49 2 | újra a kard s Káldornak agyába ~Csapva nagyot koczczant,
50 2 | eredvén~Látta üzetni: felûlt ágyában s összekulcsolván~Égre emelte
51 2 | megrendült tornya Budának,~A Duna ágyából kiszökött rémülve elõtte,~
52 2 | hamvaszthatja el; ~Miként halotti ágyán, halála reggelén, ~Láthatni
53 2 | Ekkép szól vala õ, s ismét ágyára borúla,~S csönd leve ismétlen:
54 1 | vágytársi féltékenység irígy agyart fene; ~És Zrinyi Miklós
55 2 | napokat,~S az õrülés-karolta agyban ~Megfõ a gondolat.~Hol kínos
56 2 | Hunyady szerzé,~Õ ki a hét agyu vészt diadalmas karral elûzte, ~
57 1 | Ilona;~Az ostromló seregnek ágyúgolyója száll~S az úri hölgy székénél
58 1 | mi kell több? - Karaffa ágyui. ~De rendületlen áll még
59 2 | tovább folytatja. ~Halld, az ágyuk már dörögnek, ~Nézd a rontás
60 1 | kitûzi a buzdító lobogót;~Ágyúvá lészen a torony harangja ~
61 2 | Háladástok? illik ily kisszívüség~Ahhoz, a kit ily csodásan véd
62 2 | templomában, hová szent áhitat ~Helyezte õt késõbben, hív
63 1 | Nem, kincses ur, arra nem áhitok: ~ Kincs nékem e kellemes
64 1 | szép leányt lát, ~Mint oly áhitva térdepel,~ Mint mondja
65 2 | vissza szereztük.» ~Mondá s áhítva veté szemeit föl az égi
66 1 | Ily bánatos panasz jön ajakára.~És rózsatrónjáról leszól
67 2 | sírköve;~A hagyományos emlék ajakrúl ajkra száll, ~Fölötte az
68 1 | ÚJ-ÉVI AJÁNDÉK. ~Tündér leszáll a földre
69 1 | tõle mindenik, ki jó volt ~Ajándékot nyerend!~Ablak közé tányért,
70 1 | s miként igérte, ~Hozá ajándokát;~De útban útonállók ~Kifoszták
71 1 | virágot, ha birod, ~Legkedvesb ajándokod.»~Szólt a férj, felelt az
72 2 | miként szól ~A szomorú ének ajkaidról,~Fújj halotti nótát társaidnak,~
73 1 | vizen...~Kél a szellõ s ajkaimról ~Hozzá üdvözlést viszen.~
74 1 | lángol;~A melyet ajkad ~Ajkamra csókol; ~A melynek üdvét ~
75 2 | Látván borúlni bús magára,~Ajkára újra csókja szállhat,~S
76 1 | tündére, ~Az õsz hullámkirály;~Ajkáról térdig érvén~A hófehér szakáll. ~
77 2 | fogván, ott ekkép nyitja meg ajkát: ~«Nagy lelkû magyarok!
78 1 | tetemet~Közelb szorítja ajkihoz, ~Sír, átkoz és nevet...!~
79 1 | S a dal zsolozsma lészen ajkimon; ~Nap és a hold lesz csendes
80 1 | rémes eskü száll vonagló ajkira.~«Meg ne fogják, istenemre,
81 1 | Szerelmet vall Balatonnak ~Méz ajkival a csapodár.~ Légy üdvöz,
82 1 | végre mostan egymást, ~Ajk ajkon csügg, sziven dobog szivünk; ~
83 2 | hagyományos emlék ajakrúl ajkra száll, ~Fölötte az utókor
84 1 | Magától nyilt meg rémes ajtaja,~Messzérõl a sír már tátotta
85 2 | lakszobához érve, ~Kinyitja súlyos ajtaját.~«Itt van - kiált fel -
86 2 | ez?... Csodák csodája! ~Ajtódon zördûl a lakat...~A vas
87 1 | tornácz végére, ~Kezem egy ajtónak tevén kilincsére. ~Vasból
88 2 | éj nagyot haladt, ~Midõn ájúlatából föléledett szegény -,~Ah,
89 2 | az idõben,~Térben meg nem akad.~Mennek, remény s vigasz
90 1 | S ez egy ütésnek neve: akarat!~Ki az közöttünk, a ki nem
91 1 | Árpádnak népe lészen! ~ Ti akarátok, hogy csatára keljen,~Ti,
92 2 | fájdalminál; ~Vagy õt megértni nem akarja, ~Nem más, mint épen a király... ~
93 1 | karjait.~,Szabad - ha úgy akarjuk - mint légben a madár, ~
94 2 | dolog ~Összetörni egyenként, akármi sok;~De csomóba hogyha összeköttetik, ~
95 2 | gazdagon;~Miénk, csak kell akarnunk, mert rég miénk vala, ~Megvette
96 1 | akar!~Én nem tudok, s nem akarok; ~Egy asszonyt s három gyermeket ~
97 2 | Utamon járj, érettem küzdj, akarom: ~Küzdni fogsz, de égi pajzsom
98 2 | nincs, a ki érte nyúl; ~Úgy akarta Isten, és a kidobott~Kerek
99 2 | urak ~Engedelmeskedni nem akartanak.~ Sõt magok közt megszakadva,
100 2 | szedtetek,~Üldõitek nyomát hadd akaszsza meg!~S mig a prédán kapva
101 2 | aranylánczát a hõs mellére akasztá:~«Ezt Besztercze nemes grófjának
102 2 | kövekké változott... ~ Mért akasztná meg futtában a lovat~A magyarság
103 1 | mint te be, ~Mások belõle akként lépjenek ki!~S ne légyen
104 2 | elõle,~A nagy tölgyre kerûl, akképen Hunyadyhoz jut. ~Összemegy
105 2 | mindeggyiket enyhes itallal. ~Akkoron a leütött állat vesztére
106 2 | vígalom ~És lakma mámorában?~Aklában annyi pompa ló, ~Mint háremében
107 1 | elbucsúztam, ~Jóllakott fakómat aklából kihoztam.~S a királyi abrak
108 2 | rengetegnek, ~Hol a hegyek aknáiban ~Só és arany teremnek? ~
109 2 | csodát;~Mint ölé meg a nagy Ákost; mint adott ~Vert hadának
110 2 | kincse és javától megfosztja ál-barát. ~Szomszédja, Fridrik császár,
111 2 | õrhadat hagy õrszemül, ~Al-királyi székbe öcscse Álmos ül.~
112 2 | harczi lobogó; ~Körülötte alabárddal hadfiak,~Pánczélozva komolyan
113 1 | vállát, ~Hí és enyeleg.~És alább száll a királyfi ~S mind
114 1 | száll a királyfi ~S mind alábbra száll;~Nem lát örvényt,
115 2 | kell egyéb rá?... ~De ezt aláirás után. -~Most a fogolyhoz.’ - «
116 2 | nyújtja fejét a dús koronának alája, ~Melyet erõs magyarok szent
117 2 | fûzi száz irányban, ~Mig alakba öntve képét~Lesz az eszme,
118 2 | érteni; ~A leányka szép alakja s végzete ~Beszövõdék László
119 1 | horogra, ~Mi kedved ott a tó alán?» ~Arany halat fogott a
120 2 | teremtni hamvából hazáját.» ~Alant repûl, sarat horzsol a fecske;
121 1 | megáldaték.~Én is letettem, õ is ~Alapnak egy követ, ~Mindketten egyezõleg ~
122 1 | gyöngygyé fagyva, arczán alászalad, -~Mert, melyet olvas a
123 1 | bú.~A másik a pacsirta, ~Alázva van porig, ~Kopott fakó
124 1 | ájtatos barát, ~Szün nélkül áldanám ~Oltárom gyámolát,~Hogy
125 1 | Mult és jelen s jövendõn ~Áldásként átvonúl. ~Benned remélünk,
126 1 | miért hozzád e nép esd,~Áldásoddal nagy és dicsõ lesz, ~Szabad
127 2 | tõlünk, de te meg sem is áldj, mig vissza szereztük.» ~
128 1 | nem lehet, hogy isten ~Ne áldja meg, mi itt lenn ~Oly szent
129 1 | ég meg is fog áldni, ~S áldjon meg rényedért,1~Ki gyermkidnek
130 1 | leány.~Az ég meg is fog áldni, ~S áldjon meg rényedért,1~
131 1 | mit ma iszom, ~Deáknak áldomása!~Midõn pohárt tölt a magyar, ~
132 1 | nem kell felednetek ~Az áldomásba szõni: hogy éljen népetek!» ~
133 1 | útazásra Gömörben áldomást;~Az áldomások árja enyelgõ és komoly, ~
134 1 | füstöt bocsátván ~A nagy áldomásra.~A nagy áldomást a honnak ~
135 1 | Kik érted szívök vérét áldozák,~Kik megrakák a nagy épûletet,~
136 2 | szeretet s jóságban a hölgy az áldozár, ~Nem volt a tér vidéken
137 2 | vitéznek ~Lõn, könnyelmün, áldozatja;~Ön nyugalmát, anyja vesztét, ~
138 2 | hölgy, kész áldozatra, ~Áldozatot tõle nem kért. ~«Férfi küzdjön
139 2 | vagy imahely, ~Melyet dús áldozattal ne látott volna el,~Nem
140 2 | áldomást ütének,~Fehér lovakkal áldozók ~A magyarok istenének.~S
141 1 | súlya nagy.~Vért s éltet áldozott neked ~E nemzet székedért,~
142 2 | a hitért, ~Szíve lányát áldozván fel hit- s honért;~És megölvén
143 1 | Van-e mid, a mit föl ne áldozz értök? ~Hazádé, vagy a vészé
144 2 | felett.~ III. ~Meddig feküdt aléltan, a kínos súly alatt,~Nem
145 2 | alatta ha megtör kebelem!» ~S alélva összeroskad mint szárán
146 1 | Melynek (ne vedd dicsekvõ álerénynek) ~Még oly parányit adtam;
147 1 | HASZSZÁN.~Sötét az éj, nem alhatik ~ Budának õsz basája. ~
148 1 | belénk... ~S mi változást alighogy érezénk!~ Elhalt Lajossal
149 2 | A királyné festett bábbá aljasúl -~Elõbb-utóbb a királyi
150 2 | bontására ~Hárman frígyet alkatának, ~Megbomolnak aranyától ~
151 1 | mélyen, ünnepélylyel a néma alkonyon ~Megcsendül a harangszó
152 1 | teremte isten, ~Mert hölgynek alkota ~Virág a hölgy, az élet ~
153 2 | nem törik meg, ~Gyémántból alkotá azt a nagy ég;~Magas tökéllet
154 2 | megyékre felosztotta részeit, ~Alkotmánynyal felruházta népeit -~A magyarral
155 2 | örömében ~Az új hazára, melyet alkotott.~S kulcsolt kezekkel kér
156 1 | És szent az úr oltára,~De Allah-akbar mennydörög, ~ S Mohammed
157 1 | újra veszni, én hazám? ~Állásod, oh hon, aggalomra költ;~
158 1 | kõdarabka-e,~Vagy érezõ állatka könnyûje? ~Csak szép nyakát
159 2 | legyõzte és megtörte a halált; ~Alleluja énekektõl zeng a Jég, ~Nyájasb
160 2 | félóráig küzd így; de nem állhata ellen~Már a vezérfosztott
161 1 | fényes gyõzelemmel, ~Nem állhatunk s nem állunk fél uton; ~
162 2 | Balázs az utra készen álljon -~Hajón van mindenünk;~Ha
163 1 | szennyétõl e föld, ~S oltárunk állni fog:~Oh szállj közénk s
164 2 | véle érkezõ? ~Egy úriakból álló szilaj vadászcsapat, ~Emerre
165 1 | sátorában ~Rákos õsi hantin állván,~És minek szó és minek lant ~
166 2 | földet im az ébredõ regg ~Álmából most csókolja fel; ~Lélekderítõ
167 1 | keblet:~ Isten hozzád, álmadó!»~~
168 2 | Egy van, a kit lelke éber álmai ~Nem hagyának nyugalomra
169 1 | zúzok el:~ Riadok fel álmaimból,~S hogy mi volt ez? kérdezem...~«
170 1 | csarnokát ~Mutatta fel lelkemnek álmain,~S mindent tanultam hangya-szorgalommal, ~
171 2 | Megfõ a gondolat.~Hol kínos álmak révedeznek ~Az éber lelken
172 1 | gyermekével; ~A gyermek almát tarta kis kezében. ~Igy
173 1 | Budának õsz basája. ~Álmatlanul már harmadik~ Éjfél virad
174 2 | Lelkében egy leendõ hon álmi rezegnek!~~
175 2 | tetõzetén~Mult és jelenje álmiból ~Kecsegtetõ jövõt szövén; ~
176 1 | itten, érezem;~Mit érnek álmim, mit legszebb reményim, ~
177 2 | kebel, ~Ily idõben, ily éjen álmodja el.~ De még az is csendesebben
178 2 | eszmél, néz szerteszét, ~Álmodni vél és újra lezárja szép
179 1 | szív, ~Mily vele betelnék! ~Álmodom egy szebb világról, ~Mint
180 1 | s leány,~Arany hegyekrõl álmodoznak ~Egész nagy éjszakán.~S
181 2 | fenn az égen csillagát, ~Álmodozza szíve éber álmait,~Hit-,
182 1 | itt találom,~Élet álma, álmok élte ~Te vagy én világom!~~
183 1 | Hatalmas asszonya,~Nehézkes álmokat lát, ~Ha megjön alkonya. ~
184 1 | vidék felé,~Hol gyermek álmom éltét, ~S ez álmait lelé,~
185 2 | szeme ~Sötét selyempillák alól: ~Kéken mosolygó ég hasadt ~
186 1 | vándor fellegek,~A nap kibú alóluk, meglátni a csodát,~A hõs
187 2 | Arany kalászszal tartja ki, ~Alpár hizalmas mezeje ~Marhát,
188 1 | mint ~Õseink halának,~S általadjuk gyermekinknek ~S gyermekink
189 2 | serénye; ~Nõ, fogy a hõs áltató reménye.~És, a mint megy,
190 1 | VEZÉRHANG. ~Én bennem sem aludt hajnalodó korom ~Rózsás
191 2 | százezer láng buknék ki föld alúl, ~Egyszerre százezer kard
192 1 | nyolczszázados sír áll,~Hol álmait aluszsza András magyar király; ~A
193 2 | véve, Gábor angyala; ~Az alvónak megérinté kebelét,~Szent
194 2 | Elbeszélnem szép Etelkét, ama nõt,~Kit szerelme csodásan
195 2 | Signoriának.~Egy van, a kit el nem ámit, ~Frangepán, az ércz tündére. ~«
196 2 | indulat;~Mint ébred a férj ámulásból ~Valónak édes hajnalára,~
197 2 | suhogó két szálfai dárdát.~És ámulva megállt minden, ki látta;
198 1 | DEÁK FERENCZRE. ~Ápril 20-án 1845~Csordultig áll a telt
199 1 | cselszövényeit. ~Mindenkor édes andalgás borít el,~Majd a vidáman
200 2 | hont, õsim temetõjét,~ Andalgtam a hõsök dicsõ porán; ~Hallám
201 1 | ligetben~Kis patak felett, ~Andalogva, a habokba ~El-elmélyedett.~
202 1 | áll,~Hol álmait aluszsza András magyar király; ~A sir felett
203 1 | süt és fõz ~A nehézkes angol;~Magyar ember kandallóba ~
204 1 | gondolom,~S most legkedvesb ez angyalarcz. ~Válaszszon a ki tud s
205 1 | gyermekem! ~Hogy istent angyalúl ~Láthasd a mennyeken!»~~
206 1 | De annyit emlegette és annyiszor lovát,~Hogy végre is huszárnak
207 2 | azt nem tiszteli,~Ha Deák Antalt s Ferenczet nevezi? -,~
208 1 | elveszni egyaránt ~Anyjáról anyabátyját, a hõsi Frangepánt,~S könyût
209 1 | A FEHÉR RUHA. ~,Anyácska, végy beteg ~Lányodnak új
210 1 | mond a lányka: ~«Ne sírj, anyád a lányka lesz.» ~Tovább,
211 1 | fogott a lányka;~«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!» ~Sír a halacska -
212 1 | gyermek így enyelg a szent anyával. ~De, mester! egyet képeden
213 2 | ellen a kimerült anya,~S anyjára s egymás ellen föllázad
214 1 | látja s elveszni egyaránt ~Anyjáról anyabátyját, a hõsi Frangepánt,~
215 1 | születél, ~Fölébredõ nemzetnek ~Anyjává tétetél;~Mit érne tündökölnöd ~
216 1 | ott lesz kis családom, ~Anyjával a lány s két pajkos fiú...~
217 1 | szobába,~«Van-e még, hej anyjuk, a slivoviczába?» ~«Nincs
218 1 | között? ~Te néked korcs apákat ~Jutott, ébreszteni, ~Hazádnak
219 2 | a fejedelmet,~S mint az apáknak idétte szokás vala: egyes
220 1 | egy jó apát:~«Hozz, jó apánk, ha elmégysz, ~Nekünk vásárfiát.»~,
221 2 | szállván utánok. ~Árpád apánktól Endréig füzõdik~ Az õsi
222 2 | ékességre senki szebb;~Hõs apától, szép anyának gyermeke, ~
223 1 | megjegedett a vér:~Péter, tulajdon apja, kit most a gyász sor ér; ~
224 2 | Hatalmas-ékes-lelkesen!~S eljöttek a hon apjai, ~A nemzet hét vezére, ~
225 1 | emlékkõ sem áll! ~Dicsõ apjára ha emlékezünk, ~Magasztosabban
226 1 | krónikája ez!~Olvassa szép apjáról Szigetvár ostromát,~Hol
227 1 | mit szerelmünk ~Oltárán ápolánk,~Élesztõ napsugárként ~Világit
228 1 | Hajnalában melled;~Ah de rajta ápolod már ~A legszebb virágot,~
229 1 | fölnéz a vitéz -~S azonnal ápolyára ~Hajlik mindannyi kéz.~«
230 1 | szárnyain, ~A nép nem érti meg apostolait.~S mi néha-néha visszazeng
231 1 | ÁLDOMÁS DEÁK FERENCZRE. ~Ápril 20-án 1845~Csordultig áll
232 1 | gyanánt.~A hõs elhullt, a hû apród ~Utána porba hull,~Nagy
233 1 | A KIRÁLYLEÁNY É S APRÓDJA. ~Volt egy öreg királynak~
234 1 | Atyám, atyám, hová lett ~Apródom, a lovag?~Nem jõ szolgálatomra, ~
235 1 | szép leány;~Ott lelte az apródot~A zöld fû bársonyán. ~Szép
236 2 | egész nap kelle, míg ez ár-apály, ~E hullámzó embertenger,
237 2 | háborában ~Tengerénél rémesb áradás van!~S megy rohanva, megy
238 2 | a nagy tatársereg, ~Mint áradat közelb és közelbre hempelyeg; ~
239 1 | Kél, s kelése~Tenger áradatja,~Vív, s vivása ~Gyõzelmét
240 1 | elébe:~«Kit vesz közûlök áradó kegyébe?» ~S bõségszarúját
241 1 | szent pillanatában~Áll szép arájával a võlegény, ~Állunk egymással
242 2 | Frangepánt, ~S orzott birodalma árán ~Osztakoznak egyiránt... ~
243 2 | parancsot ád ~seregének, hogy aranyait hányja el magától az üldözõ
244 2 | Megpillantván a hulló aranyesõt~A kúnüldõ magyar is maga
245 2 | fölemelvén drága-kövekkel ~Ékes aranylánczát a hõs mellére akasztá:~«
246 1 | fegyvert verjenek, ~Miért aranylánczon zsebedben óra? ~Veszélyben
247 1 | Megtörli szép hajának ~Aranyló fürtivel. ~Ketté hasítja
248 1 | Téged kivánnak gazdag aranyoddal, ~Szép hölgyeiddel dús,
249 1 | kellemes állat.»~Drágán aranyozva, de gõggel is, ~ A czifra
250 1 | idõkben ~Egy szép királyleány ~Aranyszõrû kecskéket ~Õrzött Tihany
251 1 | tókirálynak,~Ki érte elepedt.~Az aranyszõrü nyájnak ~Tejébõl itt szegény ~
252 1 | hintóban egy úri asszony ült, ~Aranytól és gyémánttól ruhája nehezült, ~
253 1 | Karszék elõtt asztalka, aranyzott lábakon, ~Asztal fölött
254 2 | mint holttetem ~A harcznak aratása Sajónak mentiben.~Halotti
255 2 | dárda és nyil pergenek, ~Dús aratást lel az éhezõ sereg;~Rég
256 2 | Hogy ha jõnek, ily sorsot aratnak.~Hõs Lehelnek vére rég habot
257 2 | S váltak. A férj fényt aratni ~Országdöntõ harczi térre, ~
258 2 | híre jár, ~«Hogy férje új arával, új frígybe álla már,»~S
259 2 | zöld hárs alatt,~A nagy árbocz ernyejébe -~Nézi a hab mint
260 1 | nehéz viharban ketté tört árbocza; ~Melyen kötélt, vitorlát
261 1 | lobogóid, ~Lássa gályáidnak árboczát!~Tenger a föld vére, - lüktetése ~
262 2 | mint egykoron vala, ~Az arcz nemes vonásin szelídség
263 2 | Ünnepély ül tisztes, halvány arczain. ~ «Üdvözölve légy tõlünk
264 1 | akkor hánynak ûli ~E vad gõg arczait.’~Szól s visszalép ekéje
265 1 | Szemének, éjhajának, ~Arczának párja nincs; ~Csak rózsabimbó-ajkán ~
266 2 | énekektõl zeng a Jég, ~Nyájasb arczczal néz alá a tavasz-ég.~
267 1 | kebel!~Ifjú piros vérünket ~Arczodra mostad fel!» ~Igy álmodik
268 1 | ész, nyugalmat ~És derût arczomra vív.~ Csak midõn nehéz
269 2 | lemén,~Mereng a halvány arczon, sugártalan szemén, ~Kezére
270 2 | fölfegyverzett vad hadak, ~Barna arczu, izmos, szálas kúnfiak: ~
271 1 | Kardot fen a fiad! ~Csókold arczukra búcsud ~Magyar hölgy, honleány!~
272 2 | lánggal ég a szív?~A csatának arczulatja, ~Harsogó kürtrivadás, ~
273 2 | megürült~Ház utánok láng árjában felrepült. ~ Ember, állat
274 1 | ismert két szeme ~Tengernek árjai.~S mind látja õt, mind sír
275 1 | végig úszsza ~Balatonnak árjait, ~Megmosolygja partja hosszant ~
276 2 | megpihen, ~Kegyelettel a dal árján révedezz -~Im az ének Szent
277 1 | Elmondom én is még ott a dal árját, ~S a dal zsolozsma lészen
278 1 | is, éltem én, barátom, ~Arkádiának báj virányain,~Csüggtem
279 1 | mindnyájok ajkai.~Õ, ki ármádiákat vert széjjel egy magán, ~
280 1 | érdemit, ~Honn Montecuculinak ármánya elveszit,~S kinek akár a
281 2 | és csomózza~A cseleknek ármányfonalát,~S míg a bánné a szövõt
282 1 | megvédted e hont~A vésznek és ármánynak ellene! ~Megismerünk, mert
283 2 | mindenik ~Uraságra vágyva, ármányoskodik;~Nem tekintik tulajdon szent
284 2 | vihar megint.~Õ, mint a zúgó árnak a szikla gátot ád, ~Perczekre
285 2 | hallotok;~Mert oly fának árnyába hozott utunk, ~Melybõl egy-vágtatva
286 2 | sütött, kerestek enyhûlést árnyain, ~De most, midõn sudárán
287 1 | liget, ~S szelid magányod árnyait, ~E csergedõ kristályvizet~
288 2 | Endréig füzõdik~ Az õsi árnyak hosszu lánczszeme; ~Mindegyikének
289 1 | barátom! ~Zengõ hegyek közt árnyas berkeket,~Hol én a pap s
290 1 | kénytelen, ~Mikép a lomha árnyék a test után megyen. ~S bámészan
291 2 | ne árúld, hogy nevének ~Árnyékát se nevezd...~Az óra eljött...
292 2 | csonka karokkal ~Tévedezõ árnyékokként szaladoznak elõttem? ~Giszkra
293 2 | én veszhessek el!»~S az árözönnek õ is egy új sziklája áll;~
294 1 | barátom, mondd meg, és mi áron, ~Költõnek ennél kedvesb
295 2 | AZ ÁRPÁDOK-BÓL. ~VEZÉRHANG.~Sötét enyészet
296 2 | mindenünk,~A kalászt, az árpaföldet;~Tönkre zúzva életünk,~És
297 2 | mint Judás a Bibliában, ~Árt szab önnön mesterére;~Önnön
298 2 | elborúl; ~Gyászalakján bûnös ártatlanság,~Szép szemébõl sûrü könnye
299 2 | nõfosztott oroszlán,~Melynek ártó dûhét fölverék;~Kebelében
300 2 | diadalbabért,~Melynek helyette árulás rád ~Most gyászfogságot
301 1 | élet, vagy halál!~Halál az árulásnak s szolgaságnak! ~Neked,
302 2 | susogva esd:~Hogy el ne árúld, hogy nevének ~Árnyékát
303 2 | erejét, -~Csak, mely a hõsnek árulója~Lehetne, dús szakálla hull ~
304 1 | szerencse, elhagyta Tökölit; ~Árulóvá lett rajta ember, szerencse,
305 1 | rétet ~Kalászod aranynak, - ~Árvíz iszapában ~Temetve rohadnak ~
306 1 | Éles, aczél kardjával ~Sírt ás szegény neki,~S két hattyu,
307 2 | elriadt nép ujra vissza jut.~Ásót, kapát vesz, szánt és vet
308 1 | addig a sirt, ~Hogy fel ne ássa soha többé ~Soh’ semmi hatalom!~
309 1 | kötegét -~A sirásók könyezve ~Ássák el tetemét.~~
310 2 | csónakával ~Hû kisérõje asszonyának.~ V. ~Mi foganszik
311 2 | elosztja szálait,~S a férfiúnak asszonyarczot ~Ügyes kezekkel idomit.~
312 2 | szelé,~S mint nyíl repûl el asszonyával ~Az óntetõk felé....~
313 1 | S nem is könyûkben fürdõ asszonyember, ~Ki lágy panaszba fojtja
314 1 | legyen szabad rabom. ~Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz ~
315 2 | Sátorokba a gyöngébbek, asszonyok, ~Sátoron kül az erõsbek
316 2 | az eszme, terv agyában. ~Asszonyoknak gondolatját~Mért kutatnók
317 2 | világtalan éjek alá, hova ásva, temetve ~A bünös ördögi
318 1 | Örömvirágaim már ~Csirában asznak el, ~Kínom, kinszenvedésem ~
319 1 | asztalka, aranyzott lábakon, ~Asztal fölött kitárva nagy kapcsos
320 1 | vacsoráról egy darabka sültem.»~S asztala fiából egyben ki is vette,
321 1 | Az énekek fiát, ~Királyi asztalának, ~Vidám troubadorát?~Egy
322 1 | bársonyát. ~Karszék elõtt asztalka, aranyzott lábakon, ~Asztal
323 2 | van már; nem eszik le az asztalok étkét ~Éhes, erõs daliák;
324 1 | a furfangos iró;~A többi asztaloknál együtt és szerteszét, ~Vidám
325 1 | mint méhiraj,~Körülrajogja asztalom,~S valóban és végtére is, ~
326 1 | voltanak.~S a fõvezér Prágában asztalt terít neki, ~De ételét a
327 1 | csók csattanása, ~S a virág átadatik,~Két kebel egy dobbanása, ~
328 1 | birtokomban ~Az öröm s keservnek átélt perczei. ~Nekem s talán
329 1 | Szólott s gyengéd karokkal átfonja kis fiát, ~Hosszan végig
330 1 | Rákóczy napjait,~S még egyszer átforgatja lelkének lapjait,~Hol régi
331 2 | nem a fal vastagsága,~Nem átfúrhatlan kõfalak ~Tevék megtörhetetlenségét ~
332 2 | Mint a villám László rajtok áthasit,~Gyéritvén, fogyasztván
333 1 | repûl a légen át, ~Középen áthasítja a Balaton tavát.~S lecsendesül
334 1 | a csába csalfa tündér ~S átkarolja õt!~Nincs, oh nincs, ki
335 2 | kunok felé halad.~ Gyorsan átkel a Dunán Tittel körûl, ~Hol
336 2 | a magyar hadak ~Dunán is átkelének.~A két had összeütközik,~
337 1 | szorítja ajkihoz, ~Sír, átkoz és nevet...!~S mélyen megindul
338 2 | dajkája, tovább kelt, ~Átkozván az idõt, melyben vesztére
339 2 | együtt; ~Gyáva fejedre kemény átkul hulljon le nap és hold,~
340 1 | istenét -~És betelve ezredévi átkunk:~Hogy magunktól jöjjön pusztulásunk!... ~~
341 1 | gyermekvesztés sajgó érzete, ~Mely átnyilalta kebled húrjait,~A kín, a
342 2 | magyar hadak ~Mély Ungon átnyomúlnak.~A két had összeütközik,~
343 2 | hevûlni õt,~S a férj dicsébe átolvadni ~Érzém a gyenge nõt.~A szeretõ
344 1 | bizony még, felség! kérem átossággal.» ~«Semmi no, csak ülj le -
345 2 | A Marost is kényelemmel átszegik: ~És elérik a Temest, hol
346 2 | karát,~Õt csókba fojtva átszorítja, ~Hozzá, reá tapad,~S ajkán
347 2 | általa, ~Álmodása mindenütt átszõtt vala:~ Egy bûbájos lányka
348 1 | De gyûlölé az ifjút,~S átszúrta hõ szivét. ~«Atyám, atyám,
349 2 | hirtelen.~Itt - éles szemmel áttekinti -~Hiába volna kérelem;~S
350 2 | Megvette azt vérével nagy õsünk Attila.~Miként sasok csattogva
351 2 | ah kinek felhõn, ködéjen ~Áttört pillantata,~Velencze börtön-éjszakáján ~
352 1 | Az új világ szivemben, ~Áttükrözé magát, ~Visszhangzik énekemben, ~
353 1 | jelen s jövendõn ~Áldásként átvonúl. ~Benned remélünk, Isten! ~
354 1 | remélünk, Isten! ~Szelid kegyes atya. ~Téged merünk szeretni ~
355 1 | imádhatunk mint ~Kegyes szelid atyát,~Ki szent gondviseléssel ~
356 2 | mely hozott reája. ~Német Augsburg éré megbukását,~Otto császár
357 1 | VAHOT IMRÉHEZ.~Pest, augusztus 1-jén 1844. ~ Ágat kivántál
358 2 | neked égbeli Isten!» ~«Im! azalatt intél a Vésznek, s visszavonúla~
359 2 | helyét találod, ~Hol vértül áznak a feldúlt falak. ~Mint a
360 2 | Lászlót istene, ~S hogy azokat elbírhassa szelleme,~Jó
361 2 | szíveitekbõl ~Jõ e szent buzgás, s azokért hálálni, köszönni~Nem feledem;
362 2 | Elszáguld és elvágtat biz azokon;~Annál gyorsabb, ott leend
363 2 | Ökreibõl és emberibõl; ma azonba’ ledöntvén~A nagy szörnyeteget
364 2 | Szent-László faluiban.~ És azonkép hosszu nyolczszáz év után ~
365 2 | levente még a hét vezérrel ~Ázsiából ifjan költözék el;~Kürte
366 2 | az égi királyhoz. ~Majd aztán a gyült néphöz fordulva
367 1 | fontamat;~Könyeimmel hófehérré áztatám, ~Szinte szemfödélnek illenék
368 2 | csókokat hint, könynyel áztatja meg... ~Hiába! a dicsõ hölgy
369 1 | Nyolcz száz évet könynyel áztatott, ~És ha van, tövisbõl van
370 1 | föld rögét,~Verítékében ázva.~S szól kérdezõleg a leány, ~
371 1 | közt él a földön, ~Köztük azzá változott.~~
372 2 | a jó Ulászló~A magyarnak báb-királya, ~Vagy talán a magyar urak ~
373 2 | erõ; ~A királyné festett bábbá aljasúl -~Elõbb-utóbb a
374 1 | teheték.~E hon nem a lant és babér hazája, ~A dalnok ihlett,
375 1 | halálnak cyprus-ágiból,~Babér-füzért fejedre így varázsol,~Ki
376 1 | csele: ~Félig kivívott szép babéridat ~Még föl sem tûzted jól,
377 2 | kedves, édes gyermekek ~Babérihoz virágokat fûztenek; ~
378 1 | pompás csarnokában ~És czifra bábjain jéggé fagyok. ~Boldog, kit
379 1 | mink vagyon.~Õk a divattár bábjait ~Igaz s ál ékivel;~Én a
380 1 | ostorával~A pajkosabb fiú; ~Bábjával a leányka ~Félénken összebú.~
381 2 | Jaj annak, a ki abból csak bábokat farag!» ~Szólott, s a honvadászó
382 1 | Nem ismer osztályt, ~Nem babonát;~Van díszpalástom, ~A tudomány, ~
383 1 | karácsonfát, e képet, ~E bábut, e lovat -~Ezt is, meg azt
384 1 | angyalát is, vitéz Háry bácsit~Egy sem látja? mindjárt
385 1 | IV.~ Ottan álltam Badacsonnak ~Lejtõjén a szent helyen,~
386 1 | sirok közt ~A koszorú is bágyadtan virúl.~Adj csörgõ csermelyt,
387 2 | Salamonnal mennyi volt még a baja,~A kiért majd német, majd
388 1 | mind a kettõt egy nemzet baján ~Edzéd meg, egy hullámon
389 2 | Megkönnyítéd a paraszt baját:~Szép hazádhoz gondjaid
390 1 | boldogság; ~Enyém e szácska,~E bájbeszédes, ~E csókolásban ~Szerelmes
391 1 | kincsével, ~Bánt nyelve bájival;~Nem zenge, csak magának ~
392 2 | faláig,~Mely megett nyög bajnoka;~S a helyett, hogy szép
393 1 | honja veszni hagyta legelsõ bajnokát, ~Ki húszezer törökkel raká
394 2 | Sátoron kül az erõsbek s bajnokok.~ Egy van, a kit lelke
395 1 | S eltelve dõlsz a Músa bájölébe, ~Zengesz szerelmet, és
396 1 | A másik lombhonán: ~A bájoló zenére ~Egész föld megvidul, ~
397 1 | mind ezekbe lelket ~Oly bájolót adott, ~Oly május-ég-derültet,~
398 2 | Bölcseséggel s észszel gyõzött a bajon.~ Mi csodája, hogy ha
399 1 | eltekintvén, ~Megsodorja bajszát, kettõt is köhintvén, ~Kémlelõdve,
400 2 | fölesdekel, ~Attól várva, hogy a bajt intézze el;~S im csodák
401 2 | vakító aranya,~A félhomály bájt hint el a vidéken,~ S
402 1 | halálra kész;~Harmincz nemes bajtárs elõtt ~Kont, a kemény vitéz.~
403 2 | veszhessek el!» ~Szól, és a hû bajtársnak már csak kezével int;~S
404 1 | teremjen, ~És te termél csuda báju lányka,~És e kertben fülmilét
405 2 | olló martalékaul;~Csak szép bajúszán ejt sérelmet ~A cselszövényes
406 2 | elejbed elállott ~Hunyady! a bajuszos Kurd is hívsége dijául~Vérbe
407 2 | ereszt magának,~S még szebb bajuszt mint hajdanán. ~S a mint
408 1 | május 31. ~Ki helyhetett e bájvidék ölébe, ~Némán borongó kastély,
409 1 | vala. -~De hol vagyunk? Egy bájvirányban állok, ~Hol mindenütt kéjt
410 1 | visszanéz,~S szemben fogadja a bakót ~Kont, a kemény vitéz.~«
411 1 | karában, - ~Szõke kis fi van balában, -~ S ajkán ily szó hallható: ~«
412 1 | BALATONI KAGYLÓKBÓL. ~ A BALATON.~
413 2 | lovat.~ És eképen szól Balázshoz: «E lovon ~Három óra hosszig
414 2 | szövén; ~Egyszerre mint baljósolat ~Fölötte a hold elborúl, ~
415 2 | Érzé most erejét; lekapott balog oldala mellé~S onnan az
416 1 | magokat, ~Szinházba most, bálokra majd, ~Mint ez vagy az divat.~
417 1 | hagyék, nõm és családom, ~Mig balommal el nem érem,~Melybe térek,
418 1 | király mögõl, ~Miképen jobbra balra az úri nép kidõl?~«Uram
419 1 | meglátogattok,~E hazának jó, balsorsban ~S nékem hívem vagytok. ~
420 2 | oldalán az egyik, a másik fut balul; ~Utánok a tatárság közelb,
421 1 | Beteg vagyok, testemnek ír, ~Balzsam kell a kebelnek;~Itt már
422 1 | árnyék a test után megyen. ~S bámészan a parasztok reá tekintenek, ~
423 2 | nevét.~ A szegény pór bámul és csodálkozik, ~Hogy való-e
424 1 | holt felett;~Csak a király bámúl maga ~Ily hûséges szivet.~,
425 2 | kétkedõleg néz reá, ~A sokaság bámulattal hallgatá -~S szól a herczeg: «
426 1 | elesék...~A sírásók csodálva ~Bámulják tetemét, ~Megvizsgálják
427 1 | A nap megállt fölöttünk bámulni a csodát,~Kétszázezret hogy
428 2 | jobbágy neve; ~A király bámulva hallja mit teve.~«Kérj kegyelmet -
429 1 | téreit, ~Szomjazzák Kúnság és Bánát kalászait,~Ménes s Tokajnak
430 1 | vesztesebb? -~Mint a dalnok bánata, ~Nincs keservesebb!~Õ anyát
431 1 | árva sirdogált, ~Kesergõ bánatának ~Irt, enyhet nem talált.~«
432 2 | tüzében gyémánttá tisztula, ~S bánatja fellegébõl hasadt ki hajnala. ~
433 1 | Örömmel dolgozik, ne bánd!» ~,Mért hát mögötte hajdu?’~„
434 1 | Az igazság van nyomában Bandinak, ~Már a hajdúk a kert alatt
435 1 | menyecske nem gondol csak Bandira, ~S rémes eskü száll vonagló
436 2 | mely száron törött meg, ~Bánk elõtt bús hölgye elborúl; ~
437 2 | cseleknek ármányfonalát,~S míg a bánné a szövõt csodálja: ~Már
438 2 | kormány alatt; ~Tõlünk nyertek bánokat, vezéreket,~Mi õ tõlük Draskovich-
439 1 | viendik völgyön, ormokon! ~Mit bánom én, mit, hogyha hallgatóim
440 1 | Mint pénzfukar kincsével, ~Bánt nyelve bájival;~Nem zenge,
441 1 | bántatni hagyta, ~De õ nem bánta mást. ~Hosszú zarándok-útja ~
442 1 | kínos szomjazást; ~Magát bántatni hagyta, ~De õ nem bánta
443 1 | Szép Ázsiának földe nem bántja hült porát;~A könyv az érczkapocscsal
444 1 | babérból fûzért fontanak. ~Nem bántják annak szíve nyugodalmát ~
445 2 | mond a bán kevélyen -~Bántódása egyiknek se légyen!~A király,
446 1 | hagyád a korcsmán?»~,Ne bántsd - másik szól - a bohót;~
447 1 | borága, ~Drága érczet rejt a bánya ága.~Im de a föld, oly gazdag
448 1 | lelke, érzelemnek ~És dalnak bányája,~Dalt merít ki szent mélyébõl, ~
449 1 | trónusom ~Tündöklõ ékei; ~Bányákat tartanék ~Számukra számosan, ~
450 1 | vigaszt. ~Testvérnek és barátnak ~Irígyen zárta be,~Az esdõ
451 1 | kezét: ~ ,Örökre, örökre barátod!’~~
452 1 | járnak köröttem, ~ Itt hû barátok, ott jó ismerõk;~Üdvözlõ
453 1 | báj virányain,~Csüggtem barátság- s forró szerelemnek,~Csendes
454 1 | fölöttök a király ~A megkapált barázdán nem fáradottan áll, ~Arczára
455 1 | itt,~A hogy égni látod, ~Bárcsak annyit eszközölne, ~- Meleget
456 1 | hajthatatlan sziklaként tekinti~A bárd alatt elhullni gyermekit,~
457 2 | kebelét az égi hit,~Híres bárdját, Szög lovát hol mint nyeré, ~
458 1 | majorság ~Dúsan mutatja barmaid sokát.~S köröskörûl a helység
459 1 | folyása ~Az ember élete; ~Bármely simának látszik ~A viz fölülete,~
460 2 | dusan betelt.~ Mind hiába! bármi jótét s nyereség ~A csodásan
461 2 | tettedért, ~S megadandom bármit kérsz, hûségedért.» ~
462 2 | dolgokkal küzdeni; ~Nap hevétõl barnulának ~Ékes arczod kellemi,~Por
463 1 | S ha harczi nem valának, bársony nyugágy helyett, ~Mátyás
464 1 | lelte az apródot~A zöld fû bársonyán. ~Szép arcza mint a liljom ~
465 1 | Márvány pallóra ejti ruhája bársonyát. ~Karszék elõtt asztalka,
466 2 | Díszesen áll ragyogó trónus bársonyba borítva, ~Fenn tetején czímert
467 1 | az úri hölgy székénél a bársonyban megáll.~«Nem szenvedett-e
468 2 | zománczos,~Drága-szövet-szõnyeg bársonyból. Drága falábát~A hatalom
469 1 | hová ~Szivünk sugalma int.~Bársonyt és selymet öltsenek ~Háromszor
470 2 | Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed elállott ~Hunyady!
471 1 | alhatik ~ Budának õsz basája. ~Álmatlanul már harmadik~
472 1 | Sarkalja hajlokába.~Haszszánt, basát a lány felejt, ~Egén borút
473 1 | lángol, ~Szíve vágy és ver.~«Bátoré a gyõzelemdíj, ~Jer, királyfi,
474 2 | mindenkor tényezõ ~Háborúban a bátorság és erõ;~De azért okos küzdõ
475 1 | isten-igazában,~Elveté a sulykot õ bátorságában.~«Bécsbe - kezdé - Bécsbe,
476 1 | vitéz a földön, mint Háry bátya volt.~ II.~ Az obsitos
477 2 | mondok halált.~ Gejza bátyám joggal ül a trónuson, ~És
478 2 | fel a csatában Salamon~S bátyjai közt a testvéri bizalom; ~
479 2 | koronával ékesen;~Látja Géjza bátyját, a kit ugy szeret, ~Nagygyá
480 1 | nem mond, ~Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»~«Hm!
481 1 | Egy ablak is,~Hogy látna bé leánykám, ~A kis hamis.~
482 2 | csodák csodája! a mi most beáll... ~Alig hisz szemének maga
483 2 | dárdát,~S az rohanó ölyüként becsapott nagy Hunyady János ~Ércz-paizsára,
484 1 | most már mindent remél!~«A bécsiek szótartók; szabad vagy s
485 1 | felséges asszonyom,~Tudom, mi a becsület, legyen szabad rabom. ~Szép
486 2 | Tizedrészszel könnyedén beérhetem!~ Kis falunkban oly sokan
487 1 | viszont nem ad neki?’,~«Beéri õ kevéssel.»~,Folt folton
488 2 | sikon,~És a mennyi tért befuthatsz szerteszét, ~Megeresztett
489 1 | mátka kéz ~ Nincsen közé befûzve.»~Nem tûri már Czagány a
490 1 | Szólottak, s a virággal ~Behinték zsámolyát,~Szólván, letérdelének, ~
491 2 | király parancsát,~El- s bejártad a bomló hazát; ~Csillapítál
492 2 | mindenüvérõl.,~És falu végérõl bejövén a barna czigányság ~Egyszeriben
493 1 | Kivel csatákban vért ivám, ~Békében áldomást,~Ki ád helyette
494 1 | magzatot. ~Bár kunyhóban béken él õ ~Kis körében boldogan,~
495 1 | A lant, a ház falához ~Békén támaszkodik. ~A csónakost
496 2 | Igy haladtak a Tiszán át Békesig, ~A Marost is kényelemmel
497 1 | czipóval én elém letette. ~Erre bekiálta a mellék szobába,~«Van-e
498 1 | szabad nemzetnek sarjai! ~Békóban a nép nyögve görnyedett;~
499 2 | friss olajt ~Töltesz, a bél lobbanása ~Lángra lángot
500 2 | kerül,~A vad raj elborítja Bélának táborát, ~Isten karának
|