15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 2 | a hab mint szalad, ~Mint dagadnak a vitorlák, ~A hajó miként
1002 2 | köny helyett tettvágytól ~Dagadván kebele.~S szivének hõs tökélletében ~
1003 2 | szakállt viselõ lázzal5 dajkája, tovább kelt, ~Átkozván
1004 1 | vidámak, ~Élet- s erõben dúsak dalai.~Ah, éltem én is, éltem
1005 1 | követted ~Szerelme tengerén, ~Dalát meg-megfigyelted ~Szép holdas
1006 1 | s gyõzõ dalja zeng, ~Hõ dalától honja visszareng: ~Néptül
1007 1 | Teremte csattogánydalt;~S e dalból lett szava, ~Kezén a Mátrabércznek ~
1008 2 | meghallgatnátok. ~Nem kivánok a dalért~Sem borostyánt, sem babért, ~
1009 1 | elérte.~Vígad a nép, s gyõzõ dalja zeng, ~Hõ dalától honja
1010 1 | Uj vágyakat nevel,~A vágy dallá lesz ismét, ~Mint hajdan,
1011 1 | érzelem ~Hõ honhangzatokon dallanom engedett, ~ Néked nyújtom
1012 2 | S kinek tettérõl nem, dallok hirérõl, ~ A mint adák
1013 2 | Hunyady is, gyõzõ seregével, s dallva bevágtat ~Régi Fehérvárnak
1014 2 | lelkét, a szenvedés. ~Igy jut Dalmátiáig, egy tört, zuzott hajó.... ~
1015 2 | tündére. ~«Vagy megadják Dalmatiát, ~Vagy folyand Velencze
1016 2 | a magyar újra ~Birni fog Dalmátiával.~Rég idõtõl a Magyarhoz ~
1017 2 | Magyarhoz ~Tartozott volt Dalmátország, ~De idõközt szétszakítá ~
1018 1 | Költõd lelke, érzelemnek ~És dalnak bányája,~Dalt merít ki szent
1019 1 | szent helyen,~Hol a regék dalnokának ~Áll hajléka a hegyen.~
1020 1 | hoz,~S megkoszorúzza szíve dalnokát.~Igy múlnak évid, mig a
1021 1 | fogok, ~Ne légyen a hon, dalnokával~Sohajtni kénytelen:~Hogy
1022 1 | nagy hirû vitézét, a kedves dalnokét,~Ki észszel a tanácsban,
1023 1 | S a házi boldogságról ~Dalolja énekét.~ II.~Megint egy
1024 1 | érezõt,~Hogy legmerészb dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most
1025 1 | ott a bércz echója, ~A kik dalomra tetszést intenek.~Ott lész
1026 1 | út felén lakik.~De hogyha dalra kelnek ~Pacsirta, csattogány;~
1027 1 | mi néha-néha visszazeng dalukból, ~Nem a szivé, a sziklabércz
1028 2 | Nászajándokúl, signore, ~Tizezer darab arany...~Egy darabka rongy
1029 2 | kelléke megvan... ~És tízezer darabra szól!~Biztos nevek... nincs
1030 2 | gyerkõcze karóval ~Parti darázsfészekbe leszúr, mint zúg ki reája ~
1031 2 | Gyermekfejeket tûzdelt dárdajára.~És a mit õk még el nem
1032 2 | harczának közötte ~Durva német dárdával ütötte, ~Négyen álltak össze,
1033 1 | Gúny és kaczaj között,~Darócz ruháján a fiúnak ~S a kérdezõ
1034 1 | Ekéje mellett a paraszt ~Daróczba van ruházva; ~Végig hasítja
1035 1 | poharát kiiszsza ma ~Az ország Deákjáér!~~
1036 1 | áldomás, mit ma iszom, ~Deáknak áldomása!~Midõn pohárt tölt
1037 1 | gondolt, s nagy rögtön szóla deákul, ~S im az egész gyûlés halla
1038 1 | Mindenki, a ki itt vagyon, ~Deákunkra köszöntse!~Úgy légyen a
1039 2 | imával oly telve a kebel! ~ Délben delet csengetni a pór egyházfi
1040 2 | égen a terhes förgeteg;~Délczeg, kemény vitézek, és õszek
1041 2 | telve a kebel! ~ Délben delet csengetni a pór egyházfi
1042 2 | Mint iszonyú Káldor dült el deli Hunyady által.~ Láttátok?
1043 2 | elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül ~A peregõ zúzok,
1044 2 | Végezve nem!... s egy új Delila ~Ollóra nyujtja kis kezét;~
1045 2 | nap verõ sugára már-már délpontra hág:~S még mindig elmerûlve
1046 1 | szomju szív; ~Ha százszor délre löktetik,~Mind százszor
1047 1 | pihen,~Egy sugár fiú;~Mint a dér sütött fenyû, ~Néma, szomorú.~
1048 1 | e vértõl kövér:~A kaszás derékig áll füvében,~Dús kalászin
1049 1 | áll megtompult érzéssel, dermedten mint a kõ,~A nagynevû családnak
1050 1 | nekünk hó, mit nekünk tél, ~Dermesztõ fagyában? ~Csakhogy a szív
1051 1 | Mit írjak még beléje, derû-e vagy ború,~Mit végzésed
1052 1 | szerethetem; ~ Borúban és derûben~ Ég érte láng e szûben.~
1053 2 | dús szakálla hull ~Mint dérütött kalász a földre, ~Az olló
1054 1 | hányja,~Dalt, ha létöröm derûl rá ~S szép szemed sugára -~
1055 1 | közötte, ~Itt vagyok pár deszkaszálon ~Én a biztos föld szülötte! ~
1056 2 | Fejérvárra, hol Rozgonyi nagy Te Deumot mond; ~Ulászló király Hunyadyt
1057 2 | És az így kivívott fényes diadal ~Nem leszen gyászos halotti
1058 2 | buknod kelle s elveszítned ~A diadalbabért,~Melynek helyette árulás
1059 2 | volt a gyõzedelmi ének ~Diadalban Árpád nemzetének, ~Kürte
1060 2 | szerzé,~Õ ki a hét agyu vészt diadalmas karral elûzte, ~A vak visszavonást;
1061 2 | hold,~S a nyomorú ember diadalmát ülje fölötted~Mint egy gyáva
1062 2 | császár fényes udvarában ~Diadalnak vannak mámorában. ~Mint
1063 1 | lészen, ~Az igaz ügy szent diadalt arat!~És mint a phönix hamvadó
1064 1 | asszonyom, ~Elárult rõt diákod, a hûtlen Absolon!~S mit
1065 1 | Melyik tanitóm vert legtöbb diákot ~Fejembe, melyik büntetett
1066 2 | rabnyügöt:~Te állsz, nem õk, dicsben ragyogva ~A tóváros fölött.~
1067 2 | Láttam hevûlni õt,~S a férj dicsébe átolvadni ~Érzém a gyenge
1068 2 | ki van, ki lenni fog, ~Ön dicsében égi trónján fenragyog, ~
1069 2 | nõ az, a ki férje, honja ~Dicséért nem hevült!~S õ bontakozva
1070 2 | rajonganak,~S hõs nevérõl dicsekedve szólanak. ~ Fegyverével
1071 1 | hazát,~Melynek (ne vedd dicsekvõ álerénynek) ~Még oly parányit
1072 1 | áldozat esék -~Mert a dicsõ dicsére szûkkeblû törpeség~S vágytársi
1073 1 | hangokat?~Ne kérdd! istent dicsérik a földek és vizek!... ~Belé
1074 1 | Dicsõbb, szebb nap fakad. ~S a dicsnek szent sugárát, ~Mely leng
1075 2 | Salamont; ~Cserhalomnál mily dicsõen harczola,~S lett az üldött
1076 1 | csatákra; ~Nyúgodalmat, de dicsõet, ~Annyi belvitákra,~Légyen
1077 1 | Forró szerelmeket,~S dalban dicsõitem~A szende szép szemet, ~A
1078 1 | könyvébe irt.~De a ki, bár dicsõn halt, mint áldozat esék -~
1079 2 | kit magasztal énekem, ~Rég dicsõnek, szentnek tartja nemzetem; ~
1080 1 | E csattogányi dal.~Isten dicsõségére ~Meg nem nyitotta azt, ~
1081 2 | a harcz, elég a vér,~Nem dicstelen, ha pihenünk, -~A munka
1082 1 | a küzdelemnek ~Szerelmi díja vár. -~Ki a sajkást követted ~
1083 2 | nemzet fölött.»~«A harcz dijából osztályt nyer minden törzsvezér.» ~«
1084 2 | És eendel a gyümölcsbõl díjadúl, ~Mely az élet fáján a jóknak
1085 2 | bajuszos Kurd is hívsége dijául~Vérbe borúl Gara vágásán;
1086 2 | kebel.~S Isten ha van; ha díjazás van ~Kínszenvedés után:~
1087 1 | szemében;~ «Csak én maradtam díjtalan megint?~Csak én küzdéseimnek
1088 1 | Véltem inni cseppjeit.~ A diófa, mely alatt ült,~S melytõl
1089 1 | dicsõ?~Igy áll az õserdõk disze, ~Az óriási cser,~A fejszés
1090 2 | botránkozására.~Hõs Berengár, dísze korszakának, ~Frígyes társa
1091 1 | Körötted a kert, nagyszerû diszében, Az új tavasznak pompájában
1092 2 | közepett sok fényes uraknak, ~Díszesen áll ragyogó trónus bársonyba
1093 2 | S kürte már csak régiség diszéül ~Függ szalagján hõs csipejérül. ~
1094 1 | Annyi éke mellett,~Mint diszítné ifjuságod ~Hajnalában melled;~
1095 1 | osztályt, ~Nem babonát;~Van díszpalástom, ~A tudomány, ~Rám ölthetõ
1096 2 | vitéz vasnak helyette, ~Mely diszt a hõsnek ad, ~Lélekvásárló
1097 1 | bálokra majd, ~Mint ez vagy az divat.~A zöldbe mi, hol fû, virág, ~
1098 1 | mennyi s mink vagyon.~Õk a divattár bábjait ~Igaz s ál ékivel;~
1099 1 | Mennyit õk okoznak! ~Sippal, dobbal kis vitézim, ~Hogy ha rám
1100 1 | nevednek hallatára ~Szíve dobban, lelke éled.~Hon, dicsõ
1101 1 | is birod már, ~S minden dobbanását -~Ily szegény és gazdag
1102 2 | zajával,~A nyihogó paripák dobogásit hallja fülem s a ~Csengõ
1103 1 | Dobogj, dobogj szív, hangos dobogásod ~A szeretetnek legszentebb
1104 2 | nézhet két szemével ~S szivén doboghat hû szive -~E képhez színt
1105 1 | néki! a kigyó fejére lép -~Dobogjon össze szívem hõ sziveddel, ~
1106 1 | szívem feldobog;~S ha nem dobogna hangosabban, ~Kitépném enmagam...~
1107 2 | erõvel ~Széles pajzsuknak dobogó lapjára emelték~Hármas erõ
1108 1 | kehelyt,~A hon virágozása dobogtat más kebelt, ~Ez a német
1109 2 | körûltekint,~Egy nyugtató «dobzsé»-t felel rá, ~S tovább méláz,
1110 2 | tekint még~S vigasztaló «dobzset» rebeg.~De rég a hölgy nincs
1111 2 | Mely zászlót tartá; meg sem döbbent vala Káldor ~Karjáért; de
1112 1 | alkonya;~Benn második férjének döbbentõ rajza van,~Egy háboritott
1113 1 | angyalnak sebei, ~Miket szivedbe döf tûzfegyvere, ~Gyémánt-kövekké
1114 1 | elverem!’~És szállt a két dögéhes, ~ Károgva szállt,~S a
1115 2 | ott röpked az égen ~Egy dögevõ holló, s valamint a megszedetett
1116 2 | csillagboltját festi le. ~Dölj le, honfi, e pataknak mentiben,~
1117 2 | susogással lepereg;~Mint a méhi döngicsélés réteken, ~Édes álom száll
1118 1 | mások én szívemnek õk, ~Mint döngicsélõ méhsereg. ~Miként a méhnek,
1119 1 | hogy kit oly sok vihar ~Nem dönthetett meg eddig, a magyar, ~Tanuljon
1120 1 | szétnézheték, ~A téntát dönti el,~Vagy szörnyû gólyalábakat ~
1121 2 | férjnek ~Mint ezer nyelv vádja dörgene!~E tekintet, melyben lángirással ~
1122 2 | midõn sudárán villámok dörgenek, ~Messzére elkerûlik a gyávák
1123 1 | És ajkin mint az égnek ~Dörgése zeng a szó: ~«Istennél a
1124 2 | napján, ~Áll elõtte s vádját dörgi Bánk-bán. ~«Drága kincs
1125 2 | rózsaszellõ, csók helyett ~Dörgõ viharnak szólja hangját: ~
1126 2 | folytatja. ~Halld, az ágyuk már dörögnek, ~Nézd a rontás szörnyü
1127 2 | kemény ütés ~Miként az égi dörrenet. ~Elsõre a kemény hadak ~
1128 2 | üt, ver s híves iszappal ~Dörzsöli a fúlánk sebeit fájdalmai
1129 1 | fagyott szivemnek minden ére. ~Dohos penészszag, rothadás, enyészet,~
1130 2 | leányzó Viola.~S e naptól óta dolgaikban ~Egy harmadikkal osztozának, ~
1131 2 | keltél, Frangepánné, ~Nagy dolgokkal küzdeni; ~Nap hevétõl barnulának ~
1132 1 | sanyar van és bú!’ ~«Örömmel dolgozik, ne bánd!» ~,Mért hát mögötte
1133 1 | távozom,~Ha csendben otthon dolgozom: ~A kis sereg mint méhiraj,~
1134 1 | int a szõlõhegy felé:~«Ím, dolgozott a munkás, mig vigadánk,
1135 1 | sokat beszélt el sok vitéz dologról, ~A mit ember nem hall hetvenhét
1136 1 | Mátyás király megedzett s dologszokott vala, ~Az úrinép puhán nõtt,
1137 1 | kéjt ébresztenek.~S eltelve dõlsz a Músa bájölébe, ~Zengesz
1138 1 | már, ~Keringett és fel is dõlt a bujdosó pohár; ~Mátyás
1139 2 | belûl a szék puha vánkusa dombján ~Méltóságában maga ül vala
1140 2 | László királyt a kunok...~ Dombra ér sergével a magyar király,~
1141 1 | hazát.~ II.~Éve múlt; a dombtetõn ~Elvonult a tél,~A vidék
1142 2 | sólyom szabadon, ~A zúgó Don tövében egy õsi nép lakott,~
1143 2 | s kezétõl ~Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed elállott ~
1144 2 | az ifju király fölemelvén drága-kövekkel ~Ékes aranylánczát a hõs
1145 2 | Falait boritotta zománczos,~Drága-szövet-szõnyeg bársonyból. Drága falábát~
1146 1 | Ki vitt a szûz anyának ~Drágább ajándokot? ~Ki ajkai mondának ~
1147 1 | most szavát: ~«Lám, lám a drágalátos ~Könyv is veszõ tehát!» ~,
1148 1 | nékem e kellemes állat.»~Drágán aranyozva, de gõggel is, ~
1149 2 | bánokat, vezéreket,~Mi õ tõlük Draskovich- és Zrínyiket.~ A mi annyi
1150 2 | erõt veszen a magyar; ~És a Dráva- s Száva-köz hódolva volt, ~
1151 1 | Fölöttem, alattam, ~Az én dücsöm. ~Király vagyok és úr ~A
1152 2 | Megteszem!» mond hõs Lehel dühében; ~Mert nagy ötlet lobban
1153 2 | szél ~Egymásra ontja vad dühét.~ III. ~Közben nagy
1154 2 | faja.~S forr, zúg a párt dühétõl sok tábor és telep, ~A testvérháborúnak
1155 2 | nyomúla ~Rá az egész tábor, s dühödõ torkábul ijesztõn ~Háromszor
1156 2 | szerte néz:~«Rajta, rajta, dühös orkán, ~Rajta, rajta, vészre
1157 1 | megmentse. ~Czagány tûr és dühösködik.~ És átkot és imát mond; ~
1158 2 | istenedbe!» ~Fegyverére dülve, nézi~A vad urfi õsz hivét, ~
1159 2 | szegveszett ~Tengelyvégbe bele dugja szeg helyett.~ Igy fut
1160 2 | az,~Mi mint orkánüvöltés dugúlt fülekbe zúg,~Mi minden kõszikláról
1161 1 | Mire markomat már tömve, dugva érzem. ~Szépen megköszöntem,
1162 2 | tüze víadalomra~Keltvén dûheiket, földhez gyökerezve megállnak ~
1163 2 | de nem engede néki, ~Nem dûhének a láncz; akkor megfekve
1164 2 | nõfosztott oroszlán,~Melynek ártó dûhét fölverék;~Kebelében elrablott
1165 2 | történtek, már a kún hadak ~A dulásban jól elõhaladtanak; ~Elgázolák
1166 1 | kiált föl Haszszán -~Nem dúlja fel Haszszán eged,~Te jó,
1167 1 | annyira, ~Melyet hazánkon tett dúló kara: ~De pusztitóbb volt
1168 1 | homlokom simítja,~Keblére dûlök én.~Nem szólok, és nem szól
1169 2 | Mért rontsanak mi rajtunk dúlongó belzajok?~Van a földnek
1170 1 | térdet, zsarnok úr, hogy így ~Dúlsz minket és e hont,~Nem hajt
1171 1 | medrében, ~Dráva, Száva, nagy Dunánk s Tiszánk; ~Annyi életér
1172 2 | Rajnára, ~Küldi onnan õket a Dunára; ~Megizenvén gõggel a magyarnak, ~
1173 1 | vidámak, ~Élet- s erõben dúsak dalai.~Ah, éltem én is,
1174 1 | hüsében a gazdag majorság ~Dúsan mutatja barmaid sokát.~S
1175 1 | szivet.~Elvitted lelkét a dusat ~Képzelmivel, ~A lángtüzest,
1176 1 | S köröskörûl a helység duska népe, ~Mint raj sûrr és
1177 2 | örömzajjal térnek meg a dúska falúba.~Ott koszorús lányzók,
1178 1 | zaj és mulatság, ~Sõt csak ebben élek;~És ha mégis megsokalnám -~
1179 1 | bimbó-ezredek ~Nem soká kifejlenek! ~Ebbõl illatár fakad, ~Abból csörge
1180 1 | Szabad magamnak - «költõ!» ebbül áll, ~Ennél egyébre nem
1181 1 | solyma nyögdel, ~ És hív ebe,~De Zille, nõje, távol ~
1182 1 | mindennap egy tulkot költ el egy ebédûl. ~Ott fakó lovamról kényesen
1183 1 | mi érzet ez, ~A mi bennem ébredez,~S mint egy édes sejtelem ~
1184 1 | Haszszán. ~«Haszszán, Haszszán, ébredj hamar! ~ Szép Zolna elmegy,
1185 2 | De hova jött elmém? Harcz ébreszt újra zajával,~A nyihogó
1186 1 | néked korcs apákat ~Jutott, ébreszteni, ~Hazádnak tûzhelyéhez ~
1187 2 | faluból, mert nincs az közel, ~Ebugatás a csendet nem kelti fel;~
1188 2 | felriasztott ország egy óriás echó.~És Kárpát hegytetõjén fenn
1189 2 | udvarába ~Feslett öcscse, Eckbert, költözött; ~A lovaggal
1190 2 | kereszttel volt híven képezve ecsettel;~A czímer mellett viruló
1191 1 | És a mint ekképen ittunk, eddegéltünk, ~Régi harczainkról jóizün
1192 2 | lángirással ~Van felírva vesztett édene, ~Lelke lelkét járja át
1193 1 | sarjadó ~Családi élet földi édenében.~Ennek s hazámnak minden
1194 1 | szép ezüstnél, ~A méznél édesebb~A szép leány beszéde; ~Meggyógyult
1195 1 | nem úgy tanultam én,~Hogy édesen gondoljak vissza rá; ~Lelkemnek
1196 1 | ekkép: ~«Csókot nekem, de édeset, ~Lelkem leány, te szép!»~
1197 2 | zengeményét: ~S szót nem lelendsz, édest eléggé, ~Kizengni szívök
1198 2 | vész,~S mely sujtolá és edzé lelkét, a szenvedés. ~Igy
1199 1 | kettõt egy nemzet baján ~Edzéd meg, egy hullámon hányatott ~
1200 2 | mert miként ~Tûz a kõt, úgy edzi próba az erényt -~ S haza
1201 2 | gyõzõre diadalmi pálya vár:~És eendel a gyümölcsbõl díjadúl, ~
1202 1 | avvagy palotában,~És több eféle fontos dolgokat?~Rangomra
1203 1 | És te isten, a véghetlen égben. ~Magyaroknak védõ istene! ~
1204 1 | álmait lelé,~Hol szép szemeid egébõl, ~Csak üdvöt olvasék,~S
1205 1 | Nem dúlja fel Haszszán eged,~Te jó, te szent vagy, -
1206 1 | szelíd éj csillaga,~ A kék egek magzatja,~Sovár pilláit
1207 2 | nõ -~Magasabban, fenn az egekben van õ!~ Égi pálmát nyert
1208 2 | egyik sem király...~S a kék egeknek nyájas íve ~Nem márványfalbul
1209 2 | viharát a szép haza kétes egére!~S bajnokot és félénk hölgyet
1210 1 | igy az ég s föld ~Egy szép egészszé vált! ~Téged hiszünk, nagy
1211 2 | vágy e hõ kebelben, ~Mely éget és emészt,~Meglátni õt,
1212 1 | helyett, tüzével ~A nyár ki égetett,~Te hozd újabb virágozásra! ~
1213 2 | faluk hová tünének?~Csak égett, csonka tornyok látszanak, ~
1214 2 | össze-vissza rágja. ~Eljöttek õk, égettek, pusztitának, ~Kezökben
1215 2 | levegõt szögné, fölszóla az éghöz: ~«Istene honnomnak! hagyd
1216 2 | élõ szent malaszt, ~Oly égien mosolygott mindenkinek vigaszt.~
1217 1 | minden Áruló számára,~S égjen el, mint itt ezen fa, ~Õ
1218 1 | föld,~S ez egy lámpácska égne rajt maga.~Ne félj, a fénypont
1219 2 | tengeren, ~A ki nem lát víz- és égnél egyebet.~ Õk nem érnek
1220 1 | jutalmakat kér, -~ Öleld, miért égsz, szent szerelmedet!» ~S
1221 1 | világban él,~S ti bennetek,~Kik égtek értem, s égek értetek! ~~
1222 2 | esdezõt, ~Körötte földig égve a gyertya hamvadoz,~S az
1223 2 | árnyába hozott utunk, ~Melybõl egy-vágtatva ki nem nyargalunk. ~~ KILENCZEDIK
1224 1 | szívem hõ sziveddel, ~Mint egybeolvad lantom énekeddel.~~
1225 1 | dobbanása, ~Magyarhon s Erdély egybeolvadása.~ Dobogj, dobogj szív,
1226 1 | vagyok, ~Egy hõ sziven kivûl ~Egyébbel nem birok; ~Szabad vidám
1227 1 | költõ!» ebbül áll, ~Ennél egyébre nem vágyódom én,~S nagyobbra
1228 1 | Üdvöd és virágozásod ~Egyedüli tette bére!»~Igy imád, így
1229 2 | Horvát- s Tótországokat, ~Egyenesen a kunok felé halad.~ Gyorsan
1230 1 | tetemét, ~Megvizsgálják egyenkint ~Kilencz nehéz sebét. ~«
1231 1 | szóban szent háromság: ~Egyenlõség, szabadság,~S testvériség
1232 2 | Mi e kuszált jelenben egyesíthet?~Csak törpe nép felejthet
1233 1 | szent szabadság ~S boldog egyesség!~Legdicsõbb jutalmam ~Ez
1234 1 | magas szentsége ~A nemzet egyessége~S jogban testvériség!~Nem,
1235 1 | Magyarország s Erdély egyesülése,~Légy üdvözölt, váltságunk,
1236 2 | tettre keljen,~A hárommal egyesülni, ~Frigybe áll Velencze ellen.~
1237 2 | szokás, törvény s jog által egyesûlt, ~A jelenkor fogná-e szakítni
1238 2 | mindent a mi kell, ~Adj egyetértõ érzetet!»~~
1239 1 | Fején a myrthus ága ~ Egyetlenegy virága.~Elõtte áll a võlegény,~
1240 2 | fõpap - tartózkodni jó, ~Ha egyez mind, én nem mondok ellen» ~
1241 1 | Alapnak egy követ, ~Mindketten egyezõleg ~Egy szeretõ szivet.~A szerelem
1242 2 | hölgyet rettegni taníta ~Egyformán, te pedig Kárpát szent bércze
1243 2 | Délben delet csengetni a pór egyházfi jõ,~Minõ had ez, mi nép
1244 1 | az isterázsákot, ~Egytõl egyig ismert, régi jó barátot. ~
1245 1 | leányka ~Félénken összebú.~Az egyikbõl hazámnak ~Én képzek egykoron~
1246 1 | Mosolyog s remél.~A leányok egyike ~Dús rokont talált; ~Másik
1247 1 | Kristálygyöngye hull. ~Egyikének atyja lelt~Sírt Mohács alatt; ~
1248 1 | arany órát nyomott. ~Az egyiket, gondoltam, kapitányomnak
1249 2 | bán kevélyen -~Bántódása egyiknek se légyen!~A király, és
1250 2 | Hogy hajódra a nyugó vészt ~Egyikök se költse fel? ~Mely, ha
1251 2 | forgott, ki abból jõ vala, ~Egykép a Szûz Anyának képéhez járula,~
1252 1 | dalnok ihlett, ihletlen dala ~Egyképen elszáll szellõk szárnyain, ~
1253 1 | vesztés a haza rendeinek.~Egyki nagyot gondolt, s nagy rögtön
1254 2 | Vagy rideg sas víjjog egyet egymagán, ~Máskülönben csend vagyon,
1255 1 | nem kétes álom, ~Hogy ujra egymásé s egygyé leszünk. ~Kitelt
1256 2 | földet, megtépik a bojtot~Egymáson, s iszonyú fogaik koczczanva
1257 2 | bejövén a barna czigányság ~Egyszeriben rákezdi zajos hangája vigalmát,~
1258 2 | megtette volna a mit én.»~ Egyszerûen és együgyûn így szól vala, ~
1259 1 | mentem az isterázsákot, ~Egytõl egyig ismert, régi jó barátot. ~
1260 2 | mit én.»~ Egyszerûen és együgyûn így szól vala, ~S nemes
1261 2 | fogadja a hét vér hét faját.~Egyûve folyt a hõs vér s együtt
1262 2 | eszik le az asztalok étkét ~Éhes, erõs daliák; szemeinkrül
1263 1 | arcza vér verejtekével ~Ehesse könynyel sózott kenyerét? ~
1264 1 | Bükágról szól a holló: ~ ,Én éhezem,~Mi lesz ma, barna rabló, ~
1265 2 | pergenek, ~Dús aratást lel az éhezõ sereg;~Rég nem ettek jobb
1266 2 | ellene; ~Óriási a szükség, az éhhalál~S valamennyi szörnye van,
1267 2 | hadával; útközben serge éhség- és szomjtól ~szenved; a
1268 1 | Szólott a királyné. «Ej no, küldjön el hát, ~A zsidóhoz
1269 1 | sugaráúl, ~Utánad uszítom ~Éjedbe világúl~Fáklyám tüzét!~És
1270 2 | vala újra~Hangja világtalan éjek alá, hova ásva, temetve ~
1271 1 | úgy rémlék elõttem, -~ Éjfélsötétté vált a szép világ;~A zöld
1272 2 | a sötét toronyról tompán~Éjfélt kondúl a harang -~A magános
1273 1 | Szépsége ékivel. ~Szemének, éjhajának, ~Arczának párja nincs; ~
1274 2 | VEZÉRHANG.~Sötét enyészet néma éjjelében ~ Temetve fekszik a hajdan
1275 2 | nem nyilt még, a rabnak ~Éjlakása ott alatt.~Ott azonban egy
1276 1 | A KÉT HOLLÓ.~Bükágon éjsötéten ~ Holló vagyon, ~Ül társa
1277 2 | kezed.»~ S szõnek tervet, éjsötétet, ~Vérlázítót, rémeset;~A
1278 1 | magzatja,~Sovár pilláit éjszaka ~ A föld felé lehajtja:~
1279 2 | Nagy Csepeltõl délnek, éjszakáig, ~S fel keletnek Konstantin
1280 2 | Megy pusztítva délnek, éjszakának, ~S nincsenek kik ellenállhatának: ~
1281 2 | gondolt a szép nõ, ~És három éjt viraszta át,~Ki tudná, hány
1282 2 | hõshez szívébõl szózatit ejté:~«Nagy lelkû Hunyady! trónom
1283 1 | áldomást ~Tölt poharamba ejtem:~S hogy érte ittam veletek - ~
1284 2 | Egy pár könyet fogtok ejtni gyászaért. ~~ HATODIK
1285 1 | tündére!~S te ál barát, ejts egy kigyó-~Könyût habzó
1286 1 | szivárvány minden színeiben! ~De ejtsd tengerbe a csepp harmatot, ~
1287 1 | új szabása ~Mint emeli éked;~Ah de szebben nem ruházna ~
1288 1 | nemessel együtt vérezék,~Mely ekéhez, kardhoz egyaránt nyúl, ~
1289 2 | néki a legjobb lovat.~ És eképen szól Balázshoz: «E lovon ~
1290 1 | másik öltözéket, ~Mint illik ékeset; ~Könyvet kivánt magának ~
1291 2 | Ám a hölgyet megadásnak ~Ékesítse szûz fûzére.»~S váltak.
1292 1 | Nem, nem! szobáid tündér ékessége ~Újabb idõnek hordja bélyegét...~
1293 2 | nemesebb, ~Lelki, testi ékességre senki szebb;~Hõs apától,
1294 2 | édent tenyésztnek itt, ~Ekét hordozva térein, ~Borággal
1295 1 | Vonna csak magadra;~Ah de ékét ékszereknek ~Bírod önmagadban, ~
1296 1 | müvészet frigybe lépe, ~Ékitni nyájas, szép környékedet.~
1297 1 | könnyûje? ~Csak szép nyakát ékítse csillogása! ~Mi gondja,
1298 1 | folyt hattyu nyakára, ~ Ekkora s ilyen az orr, ilyen a
1299 1 | Mit irtam és mit tettem ekkorig?~Ha az, mit irtam s tettem,
1300 2 | KILENCZEDIK ÉNEK.~ V. ~Eközben Zvojnimír horvát király
1301 1 | az apát; ~Az öltözék, az ékszer ~Rabló kezébe mén, -~A könyvek
1302 1 | csak magadra;~Ah de ékét ékszereknek ~Bírod önmagadban, ~Ritka
1303 1 | hatalmas, ~Gyöngy s aranynyal ékszerezve, ~Oldaladnál a királyférj~
1304 2 | Megfogadtad a király parancsát,~El- s bejártad a bomló hazát; ~
1305 1 | Andalogva, a habokba ~El-elmélyedett.~A habokból vízfenékrõl ~
1306 2 | helyett, hogy szép szemének ~El-kisirná könyeit,~Vagy tenger mélyébe
1307 1 | haragja ~A fényes égbõl el-kiszámüzött,~Állok kopár falak közé
1308 1 | Mint pártütõket hitlenül ~Eladta Vajdafi.~Budán a bõsz király
1309 1 | világért! -~De ah, mi ez? elalszol-e tehát?~Költõd, ha kell,
1310 2 | közel éri Kanizsát.~ S ím elalvék - igy beszéli a rege -~Kocsijából
1311 2 | megállt minden, ki látta; elámult ~A haladó nap is égi után
1312 1 | van, kegyelmes asszonyom, ~Elárult rõt diákod, a hûtlen Absolon!~
1313 2 | Fellegek közt bújdokol: ~Elbeszélem, hallgassátok -~Férje hol
1314 2 | ELBESZÉLÕ KÖLTEMÉNYEK~
1315 1 | hall hetvenhét országról, ~Elbeszélte nekünk: Francziaországban,~
1316 2 | Lászlót istene, ~S hogy azokat elbírhassa szelleme,~Jó elõre az ágyat
1317 1 | gyermeket ~Szeretni tán csak elbirok!~ X. ~Itt a karácson! mint
1318 1 | földike!»~Riad kevélyen, elbizottan ~Reá mindegyike.~S hegykén,
1319 1 | díjt érdemel. ~Ha õt te elbocsátod, igéretet teszünk,~Hogy
1320 2 | lábszárait egyben;~Az pedig elbõdûl, kirug, üt, ver s híves
1321 2 | A Temes mentében hossza elborít; ~Fele része hadfoglyokbul
1322 2 | tatárkézre kerül,~A vad raj elborítja Bélának táborát, ~Isten
1323 1 | összenéz a két leány, ~Lelkök elborul;~Szép szemükbõl hõ könyûk ~
1324 2 | borítná az eget, ~Nap és hold elborúlnak a Kárpátok felett. ~A sûrü,
1325 2 | Fölöttök a nap és hold rég elborúltanak. ~Vad lárma és üvöltés jelentik
1326 1 | Szépen megköszöntem, rája elbucsúztam, ~Jóllakott fakómat aklából
1327 2 | ünnepcsendben a határ;~A vad elbútt, lombon elült a madár, ~
1328 2 | csendesûlni le.~ S már az éjnek elcsendelgett7 jobb fele, ~Megfordulva
1329 2(7)| Elnyugszik, elcsendesedik. Itt: eltölt, elmúlt~
1330 2 | mivel azt megjárta velõig, ~Eldõlt a bajnok s zászlóját estte
1331 1 | lesz ma, barna rabló, ~ Eledelem?’~S a barna társ a szirton ~
1332 1 | életet.»~«Mit! - szól az éledõ hõs, ~S megint megdermedett -~
1333 2 | Melyet ajkad emleget,~Az elégtét?» Teljesítni ~Egy nagy,
1334 2 | nyomán a hitszegõnek, ~Vagy elégtételt kiván;~Vagy boszút áll a
1335 1 | lánczakon ront; ~Port rágna düh elegy buján, ~ Vért inni volna
1336 2 | Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed elállott ~Hunyady! a bajuszos
1337 1 | lecsendesül perczekre a háborgó elem, ~Mint sírok birodalma a
1338 2 | hír könyvében áll.~Hoznák elémbe harczi mezben,~Széles, nagy
1339 1 | Felszítom a szikrát, ~Mely õs elemében ~Sustorgva czikázik ~A föld
1340 1 | visszalép ekéje mellé, ~Élén egyet törül, -~S villámot
1341 1 | KONT FEGYVERNÖKE ~Elénekeltem Kont vitézt,~A hõset, a
1342 2 | tövig leég, ~Elõbb, mint elenyészik, fellobban újra még; ~Az
1343 1 | Fiát a tókirálynak,~Ki érte elepedt.~Az aranyszõrü nyájnak ~
1344 2 | siet, ~Mig a kis kápolnához elér a Vág felett. ~Igy áll az
1345 2 | érdemeid magasabbak, hogy sem elérje ~Legmérészb hálám; im azért
1346 2 | fogolyt,~Hogy, míg a hölgy elérne hozzá, ~Eltûrje a nyomort,~
1347 2 | mentését futtában ohajtja elérni,~És Sátánt az erõs Isten
1348 1 | Új lég lehel reám;~Sajkám elért a révhez, ~Hová ohajtozám.~
1349 1 | Õt az isten~És a sors elérte.~Vígad a nép, s gyõzõ dalja
1350 1 | senki párját,~S mint a szél elértem rajta Bécsnek várát.~És
1351 1 | ivemre fel.~Hagyján! a czél elérve van, ~S én nem neheztelek: ~
1352 1 | Egy azon jászolból kapjon eleséget,~Még pedig aranyból» - s
1353 1 | Kilencz nehéz sebétõl ~Végtére elesék...~A sírásók csodálva ~Bámulják
1354 1 | mért nekem az élet,~Ha õk elestenek...~Ha nem hazám a gyõztes,~
1355 1 | szerelmünk ~Oltárán ápolánk,~Élesztõ napsugárként ~Világit most
1356 1 | s mint ezek vidámak, ~Élet- s erõben dúsak dalai.~Ah,
1357 1 | nékem is virult e fán ~Egy élet-ág,~S az életágon egy gyümölcs, ~
1358 1 | e fán ~Egy élet-ág,~S az életágon egy gyümölcs, ~Még csak
1359 1 | van, ~Rettegjetek engem ~Életben, halálban ~A vész urát!~~~
1360 1 | öblös meszelyest, ~Kalandos életébõl regét regére kezd;~Hol s
1361 1 | fogott. ~«Felgyujtottad életemért házadat,~Hol fogod most
1362 2 | öltök százszoros halállal? ~Életemmel nem csere-beréltek,~Hogyha
1363 1 | szerelemnek~ Lesz napja életemnek.»~,Hõsöm, szerelmem, - szól
1364 1 | Dunánk s Tiszánk; ~Annyi életér a hon szivében,~Mennyi cseppje
1365 2 | megunta, ~S hõs Berengár életére ronta. ~Szertedúlá szép
1366 2 | oldala mellé~S onnan az életevõ kardot felrántva, Hunyadra ~
1367 1 | virág ~Benn szerteszét;~Az életfáról hulltak õk, ~Mert, oh a
1368 2 | szív, ~A vég erõ lelkében élethalálra vív,~«Isten! te adtad e
1369 2 | szigor ágyat, ~Melyen az életnek meghamvad csillaga; kardja ~
1370 1 | közöttük járok ép tagokkal,~ Életörömben szívem feldobog;~Fülem mindütt
1371 1 | A férfi fegyvert ölt, életovót,~A nõ menyasszony-köntösébõl
1372 1 | pályalombjaimból ~S jegyzékeket, hogy életrajzomat ~Megírd belõlük. Hagyd el,
1373 1 | S isten e kéjt egy jobb életre ~Foglalóul veszi.~ XI. ~
1374 2 | árpaföldet;~Tönkre zúzva életünk,~És oh, isten szent csudája, ~
1375 2 | irva volt - ~Megitélve az eleven és a holt.~ És az úr a
1376 2 | felejthet õs nagyságot,~ Csak elfajult kor hõs elõdöket;~A lelkes
1377 1 | kikért a hõsi vért kionták, ~Elfeledjük a nagy tartozást?~Vagy tán
1378 2 | gyermekével ~Kire hagytad, elfeledted-e?~A királyné, Gertrud udvarában.... ~
1379 1 | te, jó vitézem, ki õtet elfogád?»~«Vitéz Joannes Háry, -
1380 1 | sûrü erdõ szélén - vitézül elfogom. ~«Az angyalát! kiálték,
1381 1 | Az õsi törzsnek. A vér elfogya,~Melyet nagy Árpád e honnak
1382 1 | pedig lázsiás,~Hej, hogy elfogyának, mint ezernyi sok más! ~
1383 2 | ajka vallomása, ~De szavát elfojtja zokogása.~S a kevés szó
1384 2 | És a káromló szavakra ~Elfordúl a szent kereszt, ~Rá a földrõl
1385 2 | gazdagon ~Mint egy virágkert elfut a termékeny sikon. ~Majd,
1386 2 | dulásban jól elõhaladtanak; ~Elgázolák a vetést, a megürült~Ház
1387 2 | röpdös az égen. ~Fél karok, elgázolt testek, jajgó nyomorúltak ~
1388 1 | hon javára.~Másik, a mit elgondoltam, ~Vágyam és imám lett: ~
1389 2 | Honnan az László lábáig elgurúl.~ Hajlik László, hogy
1390 2 | kín!~De így!... hitetlen elhagyatva, ~Honától, társitól;~A nagy
1391 2 | Uj éltet keltenék;~Vagy elhajolva, vele együtt ~Egy sírba
1392 2 | Háromszor is feledve van!~S ha elhal a szó, hallgatás van: ~Fel-
1393 1 | virasztóm, ~Elõled az éj korma elhalad;~És én tövises pályám bérczes
1394 2 | III. ~Közben nagy messze elhaladt már ~A három hû követ,~Madár,
1395 1 | reád még a jövõ nyomán? ~Im elhalának a dicsõ apák,~Kik érted
1396 1 | sugára felszállt, A hang elhallgatott;~S midõn magamhoz tértem,~
1397 1 | változást alighogy érezénk!~ Elhalt Lajossal nagy Mátyás király, ~
1398 1 | Emlékeinkben már csak hitrege! ~ Elhaltak István, László, szenteink!~
1399 1 | szívverése elakad;~Piros arcza elhalványul mint a fal, ~Lódobogás,
1400 1 | Nyög és halálnyögése ~Elhangzik végtelen. ~,Legszebb virágkoromban ~
1401 1 | Mint õk, kik e szent szót elharsogák; ~Megszûletett e föld a «
1402 2 | s hamúba ontja.~S merre elhat gyõzõ karja, vért ont,
1403 1 | Flóráját, halálos ~Lehelletétõl elhervasztva lelted. ~Hallottam és elképedék,...
1404 2 | Esküszünk! ~A merre sorsod elhív, mindütt veled leszünk.»~
1405 2 | A hív asszonyt csillaga ~Elhozá börtön faláig,~Mely megett
1406 2 | Az oltár szent kövére; ~Elhozta a sik pásztora ~Marháját
1407 1 | szûz -~Az illik énreám! ’~S elhozták a ruhát, ~Fehér az mint
1408 2 | seregek közepette s kezétõl ~Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s
1409 2 | megrázta kemény paizsát s elhulla a dárda. ~Mostan azonban
1410 1 | sziklaként tekinti~A bárd alatt elhullni gyermekit,~S a mélyen érzõ
1411 2 | csendes esten ~Égrõl az elhunyt nap után. ~Kért és esenge
1412 2 | örökre szendereg!~S igy éli túl húsz hosszú s még három
1413 2 | Az apácza, társival jõ elibe;~Koronát hoz kiterjesztett
1414 2 | át,~Ma is, miként midõn elindult, ~Megtartva bíborát.~De
1415 2 | kor hõs elõdöket;~A lelkes eljár õsei sírlakához,~ S gyújt
1416 1 | Az áldomásba szõni: hogy éljen népetek!» ~Szólott - s az
1417 1 | is miért e nagy zaj, ez éljen-háború, ~Az obsitosnak párját nem
1418 1 | király sem nyert tán több éljent a Dunán, ~Mint mennyit Háry
1419 1 | mindegyikben, ~Hogy Jézus eljövend,~Hogy tõle mindenik, ki
1420 2 | fog hozzád ily messzeségbe~Eljutni honnosid közül,~Hova még
1421 1 | régi jó barátot. ~Végre eljutottam a tornácz végére, ~Kezem
1422 1 | Zolna szép,~ S érzéstõl elkapatván~ Földig borúl le - Haszszán. ~«
1423 1 | elhervasztva lelted. ~Hallottam és elképedék,... elõttem ~Állott egész
1424 1 | hagyom, ~A másikat késõbben elkérte hadnagyom;~Az angyalát!
1425 2 | villámok dörgenek, ~Messzére elkerûlik a gyávák s hûtlenek.~De
1426 2 | Kebelén a szív mélyen elkeserûl. ~(Diadalma csillaga igy
1427 2 | szelleme,~Jó elõre az ágyat elkészité,~Melybe magvát - kebelébe -
1428 1 | rablást, melyet házadon, ~Elkövetett az ó év angyala,~Hogy megrengett
1429 2 | gúny gyalázatával.~És hajón elküldi a Rajnára, ~Küldi onnan
1430 2 | áldás neked égbeli Isten!» ~Elküldted felhõ-teremed lángablakin
1431 2 | A haragos bánnak, kara ellassúda; nem akkép ~Gõgös lelke:
1432 1 | A nagy világ nélkûlök ellehet. -~Tiz év elõtt, huszonkét
1433 2 | oly tömött, erõs a kún, ~Ellenáll a rohanásnak iszonyún,~Mind
1434 2 | éjszakának, ~S nincsenek kik ellenállhatának: ~Sarcz alatt a németek
1435 1 | közének,~S veszszenek, kik ellenállnak ~Forró zengzetének!~Kárpátoktól
1436 2 | szerelme ~Vész- és vihar ellenére ~Nem sietne hû karokkal~
1437 2 | éle kitompúl.~S jõ fut az ellenerõ egymást konczolva emésztve. ~
1438 2 | szerét tehette, ~Õréül adta - ellenét,~S fortély ellen fortélyt
1439 1 | tõrt, ~Uszitják egymást ellenink reánk;~Sem kevesebb, sem
1440 1 | együtt örökölte irígyit, ellenit; ~Országos harczi híre,
1441 1 | megczáfolva áll,~S barát és ellenoldal egyaránt~A tettek emberét
1442 2 | népe Frangepánnak~Szint az ellenrészre pártol... ~És hiába küzd
1443 2 | mint nyeré, ~Mikkel annyi ellenségét megveré;~ Mint vivá ki
1444 2 | mindünnen a sárga darázs nép? ~S ellepik arczát, és kezeit, s lábszárait
1445 1 | érzet -~Nem tiéd-e minden elme?~Te vagy a gyermek imája, ~
1446 2 | Halld és értsd meg, és elmédben megjeleld ~A nagy végzést,
1447 1 | örömnek könyje hull.~Ha elmegyek, a távozót ~Híven körûlveszik
1448 1 | apát:~«Hozz, jó apánk, ha elmégysz, ~Nekünk vásárfiát.»~,Ha
1449 1 | kik táborunknak eddig ~Elméletet hánytak föl félszegen,~És
1450 2 | gróffá nevezi. ~De hova jött elmém? Harcz ébreszt újra zajával,~
1451 2 | Osztakoznak egyiránt... ~Õk elmennek más hazába,~Õk ott hagyják
1452 1 | gunyolják rendiben, ~ Kik elmenõk mellette;~Legvégre egy rút
1453 1 | szállnom,~Vagy le, mélyen elmerülve,~Sírom a mélyben találnom. ~~
1454 2 | délpontra hág:~S még mindig elmerûlve az égi Szûz elõtt ~A szikla-kápolnában
1455 1 | remegve ~Kitárná két karát,~Elmondaná fölöttünk ~Áldása szent
1456 2 | sötét börtönt a hírrel ~Mint elmondandanák, ~Tündökletes fénycsarnoknál
1457 1 | kék ég s a zöld rét nevet.~Elmondom én is még ott a dal árját, ~
1458 1 | Szivem sugalltaként. ~Elmondtam, hogy szabad halált ~Haltak
1459 1 | harczot is, ~Vitézlõ õseket, ~Elmult idõkön át ~Forró szerelmeket,~
1460 2(7)| elcsendesedik. Itt: eltölt, elmúlt~
1461 2 | Megrázkodik valója s a téren elmutat:~«Itt van hazátok - így
1462 1 | igaz, hogy élek. ~Hej ha élne, most sem látná senki párját,~
1463 1 | tavaszom tele;~S mégsem lehetne élnem ~Lelkednek nélküle!~ II.~
1464 1 | kellene,~Igaz, megint csak úgy élném magam;~De hogy fiam, vagy
1465 2 | szavának. Kürte és a hõs elnémulának;~Kürte Otto homlokán hasadt
1466 1 | félszegen,~És puszta szép szót, elnémuljanak! ~A vád ezentúl megczáfolva
1467 1 | át. ~Elöntni a földet, ~Elnyelni az éltet, ~Elsodrani mindent, ~
1468 1 | érzetet.~ VII.~,A tavasz elnyilt virági, ~Már tudom nem kellenek, ~
1469 2 | hogy, miként amaz, hajával ~Elnyírja hõse erejét, -~Csak, mely
1470 2 | valónak és mesének. -~Az elnyugodt nap bíbor fellegében~
1471 2(7)| Elnyugszik, elcsendesedik. Itt: eltölt,
1472 2 | festett bábbá aljasúl -~Elõbb-utóbb a királyi szék lehúll.~
1473 2 | nemzetség feje ~(Kund, Tuhutum, Elõd, Und, Tas, Huba a neve,) ~
1474 1 | vagyunk-e, váltva õsi véren, ~Õs elõdink méltó fiai?~Kik, midõn véren
1475 1 | nemzetté esküvének? ~Az elõdök a törvényt kimondák,~S megtarták
1476 2 | Csak elfajult kor hõs elõdöket;~A lelkes eljár õsei sírlakához,~
1477 2 | csodás bütûnemény!). ~Húll elöle a jövõnek fátyola,~Hol az
1478 2 | istenkéz; szaporán ott vére elömlék ~A haragos bánnak, kara
1479 1 | ügetnek ~Hegy- s völgyön át. ~Elöntni a földet, ~Elnyelni az éltet, ~
1480 2 | kún hadak ~A dulásban jól elõhaladtanak; ~Elgázolák a vetést, a
1481 2 | harsányan zeng vala. ~ És elõhozák szolgáló angyalok~Nagy könyvét
1482 1 | illatos mezõk; ~Holtak helyett élõk járnak köröttem, ~ Itt
1483 1 | kéj helyett.~Hol állok én? élõknek csarnokában? ~Vagy néma
1484 1 | régi társam és virasztóm, ~Elõled az éj korma elhalad;~És
1485 1 | siró nõ könyinek?~A tüzet eloltották a pandurok, -~Barna Bandi
1486 2 | holdat-kormányzó égi kezével, ~Melyen elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül ~
1487 2 | Érdemid én, oda, hol mindennap elolvashassam, ~Hogy míg élek adósának
1488 2 | tetteket irunk, ~És a mi vért elontunk, érette lesz honunk.» ~Szólt,
1489 1 | üdvözölve ujjászületésünk ~Elõpostája, rég várt égi szó! ~Magyarország
1490 2 | hadak ~A párduczos Árpáddal elõrezúgtanak:~Kürt harsan, szól az ének,
1491 2 | melyet te adál! gonoszúl elorozta ravaszság~Azt tõlünk, de
1492 1 | légalak. ~Oh lépj közel, eloszlik a lidércz rém, ~A légi csillag
1493 2 | hosszu, szép fürt, ~A hölgy elosztja szálait,~S a férfiúnak asszonyarczot ~
1494 2 | kivájja, ~Körbe Otto gyûjt élõt, halottat, ~És fölöttük
1495 2 | nõk, vándorlanak velek.~Elõttük, mint felhõben az üstökös
1496 1 | Egy hat lovas hintó áll elõttünk gazdagon.~A hat lovas hintóban
1497 1 | rózsafelleg ~Nõk oldalán elpárolog.~Költõd felett, ne félj,
1498 1 | tán diák körötte, ~A ki elprüsszentse jó magát fölötte.~De diák
1499 2 | még el nem pusztitának, ~Elpusztitotta azt az éh halál,~Mely annyi
1500 2 | Zala ~A regét; a kis község elpusztula, ~De maiglan a vidéken nyoma
1501 2 | sziklacsúcs fölött ~Már rég elpusztulának harcz és vihar között; ~
|