15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1502 2 | dûhét fölverék;~Kebelében elrablott szerelme~S meggyalázott
1503 1 | Mely kocsit kocsissal elragad -~S tengerünket, ész és
1504 1 | kéjtusával;~Mind hiába, elragadt már, ~S visz hajóm magával!~
1505 1 | ti kedvesek! ~S te érted, elrejtett liget!~Hol szívem égi kéjt
1506 2 | tõnek úgy, a mint Kapolcs elrendelé; ~Mint a zápor húll arany
1507 2 | Deák Balázs, a sík földön elrepûl; ~Két tanú megy a lovagló
1508 2 | hegyekbõl a király szavára ~Az elriadt nép ujra vissza jut.~Ásót,
1509 1 | feltünik ~Az óriás bakó.~Elsápad a nép, áll a hõs, ~S áll
1510 1 | földet, ~Elnyelni az éltet, ~Elsodrani mindent, ~Mi veszhet, enyészhet, ~
1511 2 | Miként az égi dörrenet. ~Elsõre a kemény hadak ~Rohantukban
1512 2 | bûn s büntetés felett.» ~S elsorolja, mikkel a királyné ~Nemzet
1513 2 | táborát, ~Isten karának érzik elsujtott ostorát. ~Hiába van csatájok,
1514 1 | rényedért,1~Ki gyermkidnek élsz csak ~És gyermekeidért,~
1515 2 | hitvány, rossz kövek miatt? ~Elszáguld és elvágtat biz azokon;~
1516 1 | Nincs e világon ozmán,~Ki elszakaszsza õt tülem - -» ~ ,Megállj, -
1517 1 | fejem fölött, ~Az út alattam elszalad;~De ah szivem marad, marad ~
1518 1 | ihletlen dala ~Egyképen elszáll szellõk szárnyain, ~A nép
1519 1 | De öltözéket, ékszert ~Elszedvén a zsivány,~Vásárfiát csak
1520 2 | pásztorkürtnek hangzatára ~Az elszéledt nyáj egyben összefut: ~Erdõk
1521 2 | megáradt könyei, ~Keblében elszorúl a sokáig szenvedt szív, ~
1522 1 | várromjait.~ Melyeket, mig élt közöttünk, ~Megdicsõjtett
1523 1 | felrántom, s túl az erdõ eltakar.»~S friss italt hoz a menyecske,
1524 2 | oly merész, ~A ki mind ezt eltalálni ~Volna bátor, volna kész?~
1525 1 | Mely a világot majdan eltapodja. ~A gyász koporsóban holtat
1526 1 | meghalunk!~Igázva voltál s eltapodva, ~Széttéptük lánczaidat, ~
1527 2 | Képeitõl, valamint Hunyady eltávozik attól~A gyõzõ seregekkel,
1528 1 | találom,~Élet álma, álmok élte ~Te vagy én világom!~~
1529 1 | barátom, ~Künn a vidéken élted perczeit; ~Boldog, mivel
1530 2 | még se lél.~Mert a kinek éltéhez kötötte életét,~Reménye,
1531 2 | rút bitó hegyére,~S mégis éltek földnek szégyenére!» ~S
1532 1 | PÁSZTORTÛZ. ~Sötét az éj, a merre eltekintek, ~Alig két lépésig terjed
1533 1 | mindegyike.~S hegykén, kevélyen eltekintnek ~Gúny és kaczaj között,~
1534 1 | És az obsitos hõs, társin eltekintvén, ~Megsodorja bajszát, kettõt
1535 1 | Miként a phõnix ezredévet éltél~S hamvából a phõnixnek új
1536 1 | édes kéjt ébresztenek.~S eltelve dõlsz a Músa bájölébe, ~
1537 1 | vitéz, hogy az vagyok, ~Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok.~
1538 1 | cseh eb!» ~S váltott inkább éltén halált ~A hûséges legény,~
1539 1 | neki, ~De ételét a hõsnek éltére tette ki,~A németek vigadtak,
1540 2 | De legalább mentsétek meg éltetek, ~Az pediglen csak ez egy
1541 1 | a meleg szivet, ~S mely éltetett, nevelt, ~Tátott koporsóvá
1542 2 | remény s vigasz hirével ~Éltetni a fogolyt,~Hogy, míg a hölgy
1543 2 | Beszövõdék László herczeg éltibe.~ Énekembe én is íme beszövöm, ~
1544 2 | Most a fogolyhoz.’ - «Eltikadtam -~Viszonz a hölgy bizalmasan -~
1545 2 | vala,~Azt is kiséretétõl eltiltja most szava; ~Ment, és az
1546 2(7)| Elnyugszik, elcsendesedik. Itt: eltölt, elmúlt~
1547 1 | TROUBADOUR.~Volnék szent éltü pap, ~Vagy ájtatos barát, ~
1548 1 | A gyilkost verje meg.’~S eltünik a leányzó -,~Helyén egy
1549 2 | kövek miatt? ~Elszáguld és elvágtat biz azokon;~Annál gyorsabb,
1550 1 | Mondottam és a császár legott elvágtatott, ~De két kezembe két szép
1551 1 | sietsz, nem szóval és csak elvben, ~De tettel a közterhben
1552 2 | tengerébe ~Négyes ággal elvegyül, ~Õs idõktõl roskadottan, ~
1553 1 | csoportja ~Mulékony földi élvekért siet:~Õ a dicsõ természet
1554 1 | honához, ~Vadász hazáján kívül élveket.~~~
1555 1 | te ûzd, kutyáját ~ Én elverem!’~És szállt a két dögéhes, ~
1556 1 | szép volt és dicsõ, ~Mert elvért haltanak.~Miért ne mondjam
1557 1 | reményim, ~Ha küzdelemben kell elvérzenem?~Mit ér a lant, hideg, kopár
1558 2 | nap bíbor fellegében~ Elvész a fény vakító aranya,~A
1559 1 | el vagyok veszendõ,~ És elveszendünk százan, ezeren;~De néked
1560 1 | veszõ tehát!» ~,A könyvek elveszének, ~S elveszhetõk, igen!~-
1561 2 | hajnalára,~Hölgyét, az oly rég elveszettet, ~Látván borúlni bús magára,~
1562 1 | A könyvek elveszének, ~S elveszhetõk, igen!~- Mond a leányka
1563 1 | Honn Montecuculinak ármánya elveszit,~S kinek akár a vadkan akár
1564 2 | szerelem.~Itt még az ércz is elveszíté, ~A lélekvásárló, büvét;~
1565 2 | kún felett? ~Maga Kapolcs elveszíti életét,~A riadt kunság lerakja
1566 1 | a szent szabadság! ~Vagy elveszítjük bûnös-hanyagon,~Vagy visszanyerjük
1567 2 | csatájokat,~Hogy buknod kelle s elveszítned ~A diadalbabért,~Melynek
1568 2 | Rejtegetni... mert közel volt ~Elveszítni szívverését.~,Rám tekintve
1569 1 | Péterrel hullni látja s elveszni egyaránt ~Anyjáról anyabátyját,
1570 2 | örökre! s veled föld, ég elveszszenek együtt; ~Gyáva fejedre kemény
1571 2 | Ha vissza, vissza kéri elvesztett édenét? ~Ha a remény csalóka
1572 1 | Háry János isten-igazában,~Elveté a sulykot õ bátorságában.~«
1573 2 | te adtad e kínt - kiált - elviselem! ~De megbocsásd, alatta
1574 1 | mondjátok, volt kínosb elviselésre;~Nem hallhatni amazt, vagy
1575 1 | rakásra ölsz -~A kardot elviseljük, kapáljon a ki tud!»~És
1576 2 | ormon át, ~Vállán biborból elviselt palást csüng, ~Fején tövisbõl
1577 1 | kérlelhetlenûl ~A drága nõt!~És véle elvivéd a szép, ~A szép szemet,~
1578 1 | Éve múlt; a dombtetõn ~Elvonult a tél,~A vidék uj zöldet
1579 1 | lett gyõzelmi éneke;~És elvonulván a nehéz vihar,~Új életet
1580 2 | Mint sértett sír szele~Elzúga, köny helyett tettvágytól ~
1581 2 | lelkéért ~Tartassék requi em.»~S ment s nem követte senki
1582 1 | titkos ~Jehova-szó,~Gyarló ember-ajakkal ~Nem mondható! ~~
1583 1 | Nagy sziklavár alatt, ~Sok ember-csontokat lát, ~Halomra hordtakat.~
1584 1 | földön ég malasztja mellett ~Emberátok vad burjána termett!~Itt
1585 1 | nem érzed a világnak ~S az embereknek cselszövényeit. ~Mindenkor
1586 2 | szûz ölében,~A rejtélyes emberelme ~Láthatatlan mûhelyében,~
1587 1 | zaj s mulatság ~Csendek emberének?~A ki rabja - igy gunyoltok -~
1588 1 | ellenoldal egyaránt~A tettek emberét tisztelje benned.~ Igy
1589 2 | gyenge juhából, ~Ökreibõl és emberibõl; ma azonba’ ledöntvén~A
1590 2 | Királyi sors! jó s rosszban emberként osztozó!~ 3. A HON HELYREÁLLÍTÓJA. ~
1591 1 | visszaélt, ~Istennel és emberrel ~Negédbõl nem beszélt:~Most -
1592 2 | ez ár-apály, ~E hullámzó embertenger, csendre száll. ~ Négy-órányi
1593 1 | felett! - -~Most, ember! emeld föl ~Fõdet, a kevélyet, ~
1594 1 | örültem, új szabása ~Mint emeli éked;~Ah de szebben nem
1595 1 | képzeleteknek ~ Szárnyán én is emelkedém.~A mûvészet örök trónja
1596 2 | Frigyszegõleg kik fegyvert emelnek, ~Balga népi nagy Lombardiának,~
1597 1 | ellenében, a vigasznak ~Szavát emelni, rút szentségtörés, ~Sajgó
1598 2 | pajzsuknak dobogó lapjára emelték~Hármas erõ közt, és hangzott
1599 2 | álló szilaj vadászcsapat, ~Emerre nyargaltában a kápolnába
1600 2 | kebelben, ~Mely éget és emészt,~Meglátni õt, megszabadítni ~
1601 2 | ellenerõ egymást konczolva emésztve. ~Mén, ember szomorú keverékben
1602 2 | jõ az egyik, nyugatról jõ emez,~A tengeren mindkettõ egymás
1603 2 | Garával párviadalt ví, s emezt megszalasztja. - Gara ~megátkozza
1604 2 | szép leányka, ~Melyet ajkad emleget,~Az elégtét?» Teljesítni ~
1605 1 | éltében jó maga: ~De annyit emlegette és annyiszor lovát,~Hogy
1606 2 | áldása sírköve;~A hagyományos emlék ajakrúl ajkra száll, ~Fölötte
1607 2 | mosolyával vegyûl a fájdalom. ~Emléke a vidéken köztisztelet leve,~
1608 1 | hajh! s Árpád szent neve ~Emlékeinkben már csak hitrege! ~ Elhaltak
1609 2 | Isten szentei sorába vitt; ~Emlékének szerze fényes ünnepet, ~
1610 2 | kimondom: ~Hogy fölirám emlékezetem könyvébe sugárzó ~Érdemid
1611 2 | kegyelet.~ Édes errõl emlékeznem énnekem,~Hosszu nyolczszáz
1612 1 | sem áll! ~Dicsõ apjára ha emlékezünk, ~Magasztosabban lángol
1613 2 | Vagy talán a magyar urak ~Emlékezzenek reája?~A király gyógyíthatatlan, ~
1614 1 | király, ~Nevére még csak emlékkõ sem áll! ~Dicsõ apjára ha
1615 1 | PETÕFI SÁNDOR EMLÉKKÖNYVÉBE.~Pesten, mart. 15-kén 1848.~
1616 1 | de a végét.»~S jó hogy emlitettem a szegény páráját, ~Mert
1617 1 | bort iszik, ~Nagyot, dicsõt említhet;~Az áldomás megszenteli ~
1618 2 | éven át, ~Nem bírja már emlõjén a nemzetség sokát, ~Följajdul
1619 2 | utánok. ~Árpád apánktól Endréig füzõdik~ Az õsi árnyak
1620 1 | volt a halál szele, ~Mely Endrével vég ágát törte le ~Az õsi
1621 1 | Mint egybeolvad lantom énekeddel.~~
1622 1 | rózsa-lánczra fûzte ~Az énekek fiát, ~Királyi asztalának, ~
1623 1 | Fölmelegszik lélek és szív,~Lelkes énekekben!~S ha dalunk oly hangosan
1624 2 | megtörte a halált; ~Alleluja énekektõl zeng a Jég, ~Nyájasb arczczal
1625 1 | úton, útban a hüség ~ Igy énekelt utánok: ~«Erõt, oh hõsfi,
1626 1 | fülmiléje, ~Reggel este fönnen énekelvén: ~Vajha engem s mindörökre
1627 1 | Áttükrözé magát, ~Visszhangzik énekemben, ~A lant új hangot ád. -~
1628 2 | nagy könyvében nézve szét, ~Énekemmel megdicsõjtnem szent nevét. ~
1629 1 | házi boldogságról ~Dalolja énekét.~ II.~Megint egy év repült
1630 1 | család, ~A házi boldogságnak ~Énekli hymnusát.~ IX. ~De hát ugyan
1631 2 | lobbadoz; ~Az éji orgonának s éneknek nyoma sincs,~S csodák csodája!
1632 1 | vihar hárfája zendül ~Társas énekünkbe.~Rajta szélvész a viharban, ~
1633 1 | üdvözölve, Tolna büszkesége! ~S engedd, hogy én is, Tolna hû fia, ~
1634 2 | kemény lánczát Sátán; de nem engede néki, ~Nem dûhének a láncz;
1635 2 | asszonynak a kevély horvát urak ~Engedelmeskedni nem akartanak.~ Sõt magok
1636 1 | Nem, barátom, ezt nem engedem neked meg, ~- Szólott a
1637 1 | honhangzatokon dallanom engedett, ~ Néked nyújtom öledbe,~
1638 1 | tudja kendet Tolna,~Azt nem engedjük meg, ily jó kedvben lévén, ~
1639 1 | rózsadombon, ~Enmagamnak kötnék enkaromra~Rabbilincset a selyemhajakból,~
1640 1 | Mely megboldogítson. ~Énkezemmel raktam a fát, ~Lángját felszítottam;~
1641 1 | dobogna hangosabban, ~Kitépném enmagam...~Inkább mi sem, mint nem
1642 1 | üdvösség e rózsadombon, ~Enmagamnak kötnék enkaromra~Rabbilincset
1643 1 | újra esd a szûz -~Az illik énreám! ’~S elhozták a ruhát, ~
1644 1 | habbal mossa vállát, ~Hí és enyeleg.~És alább száll a királyfi ~
1645 2 | arczát csókkal hüsítni ~Enyelge fürtivel;~Az áldozó nap
1646 2 | Hosszú fehér fürtével szellõk enyelgenek, ~Lelkében egy leendõ hon
1647 1 | Elsodrani mindent, ~Mi veszhet, enyészhet, ~Merûljön el!~S ha nyargal
1648 1 | csillám,~Megszületve, már enyészik,~A ború felvonja gyászát, ~
1649 1 | lelkem semmivé lett, ~ Enyészni érzém minden idegem.~Egy
1650 1 | fölébe,~Hogy, miként e füst, enyészszék ~Semmiség ürébe!~De mi zúg
1651 1 | csermelyek, ~Majd berkeidnek enyhadó homálya ~Lelkedben édes
1652 1 | friss italt hoz a menyecske, enyhadót, ~Ad mellé egy hosszú csókot,
1653 1 | meghallgattad õket, Megáldod a tûz enyhe melegét;~S talán egy és
1654 2 | Innepi kancsóból mindeggyiket enyhes itallal. ~Akkoron a leütött
1655 1 | vagy regében ~Szivednek enyhét, vagy kéjét leléd!~~
1656 1 | integetnek,~Lankadt kebelnek édes enyheül. ~Ezüst tavadban rátartó
1657 2 | Fáradalmas útja vágyott enyheûl, ~Sátorokba a gyöngébbek,
1658 1 | Itt már a lég is, a vidék ~Enyhületet lehelnek.~ Adj gyógyvizedbõl
1659 2 | Mig nap sütött, kerestek enyhûlést árnyain, ~De most, midõn
1660 2 | egy-egy könyû cseppjében enyhûlõ írra vágy: ~Ki fogja ráhajítni
1661 1 | kimondatott végtére, ~A rég epedt, a hõn várt égi szó;~Egygyé
1662 1 | koszorúja leng, ~ Esztendõkig epedtem, ~ Esztendõkig imádkozám.~
1663 1 | Láttuk szünetlen egymást és epedtünk, ~De karjainkkal egymást
1664 1 | igy égek? ~Mi az, mi így epeszt? ~Jöhet, jöhet-e, kérdem, ~
1665 2 | vesz, szánt és vet vagy épit, ~Mint hangya rakja, hordja
1666 2 | zárda s templom, melyet épite, ~Készen állott, benne volt
1667 1 | szívdobbanással ~Kõt kõre épiténk.~S látatlan, észrevétlen ~
1668 2 | Melyet fénylõ csillagokból épitett,~Hogy ragyogjon tengerek
1669 1 | S látatlan, észrevétlen ~Épitve lõn a ház, ~Falai között
1670 1 | hogy benne - én szedhessek epret. ~~
1671 1 | jogát a jobbágy ~Tartsa épségében;~És mint vére egy anyának ~
1672 1 | Sötéten és magán áll egy régi épület; ~Csendes kolostorával az
1673 1 | egy magad! ~Mi átok ül épûleted kövében,~Hogy rajt ez élet
1674 1 | áldozák,~Kik megrakák a nagy épûletet,~Melyet csodált és félt
1675 2 | szomjas útazó, ha friss érbõl ihaték, ~A látott képek
1676 2 | becsapott nagy Hunyady János ~Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe
1677 2 | Erõs mellében, érezém, ~Az érczpánczélon át~Mint vert belûl a szív
1678 1 | Pásztortûz az, csak közelebbrõl érd el, ~Elég világos és melengetõ.~
1679 1 | hozza el nekem. ~A Vértes erdejébe ~Elment a szép leány;~Ott
1680 1 | Érette szívem agg!»~,A Vértes erdejében~Egy rózsaszál terem, ~Elküldtem
1681 2 | ország fõzászlósi sértett érdek miatt~Bélát közös veszélyben
1682 1 | magyar kebel,~Mely honja érdekéért ~ Lángolni tud s akar. ~
1683 1 | kortesek ~Közé hajítja. Õt más érdekek~Vonják, nagyobbak, mint
1684 2 | Salamonnak sorsa addig érdekel,~Meddig az, László sorsával
1685 1 | Hagyd el, jó barátom! ~Mit érdekelhet éltem egy hazát,~Melynek (
1686 1 | Azok, barátom, mást nem érdekelnek, ~Mint engem és legfölebb
1687 1 | nemzetére, ~Mely megérti vére érdekét;~Vagy halál lesz hosszú
1688 2 | világa, s a vész orkánszava ~Erdélytõl a Tiszáig s onnét Pestig
1689 1 | fény dagasztja keblét, ~Az érdem bérét kérik vágyai.~És míg
1690 2 | hálálhatja királyod? ~Oh de te érdemeid magasabbak, hogy sem elérje ~
1691 1 | magyar sem, mely nagy díjt érdemel. ~Ha õt te elbocsátod, igéretet
1692 2 | emlékezetem könyvébe sugárzó ~Érdemid én, oda, hol mindennap elolvashassam, ~
1693 1 | pápák s királyok méltatják érdemit, ~Honn Montecuculinak ármánya
1694 1 | szaporit. ~Ki számolná meg erdõd ~ Fa-milliárdjait.~Hegyeid
1695 2 | elszéledt nyáj egyben összefut: ~Erdõk s hegyekbõl a király szavára ~
1696 2 | inganak.~ S ha a tábort erdõnek nevezhetéd, ~Benn az erdõ
1697 1 | rózsaszál terem, ~Elküldtem az erdõre, ~Hadd hozza el nekem. ~
1698 1 | eget vert, ~Mint nádat az erdõt, ~Mint pelyhet az embert ~
1699 1 | fagyott szivemnek minden ére. ~Dohos penészszag, rothadás,
1700 2 | hozott reája. ~Német Augsburg éré megbukását,~Otto császár
1701 1 | az égre fel! -~Olvasta és erében megjegedett a vér:~Péter,
1702 2 | terelé.~ Gyorsaságtól vár eredményt egyedûl, ~Éjjel, nappal
1703 2 | hogy a pártost szaladásnak eredvén~Látta üzetni: felûlt ágyában
1704 2 | erõs tölgy árviz ellen; ~Erejével és sokával~Földre nyomja
1705 2 | Régidõben csak oly bûvös erejû ~Volt, miképen mai nap,
1706 2 | hagyomány jelében ~ E szent ereklyéknek mind kettejét.~S mentem,
1707 2 | rendezésre férfikart ~És erélyes õrhadat hagy õrszemül, ~
1708 1 | családom, ~Mig balommal el nem érem,~Melybe térek, õsi házom.~
1709 1 | Legelve találtam az éren;~Még most is örûlök a mint
1710 1 | Nagyapja, György, öröklé Miklós erényeit, ~De együtt örökölte irígyit,
1711 1 | lángol kebelünk;~De szent erényét, hány, ki követi? ~Mint
1712 1 | A szív önkényt jónak s erénynek ~Varázsát érezi -~S isten
1713 2 | a kõt, úgy edzi próba az erényt -~ S haza térvén a hadaknak
1714 2 | Frangepán ~Ujabb szakált ereszt magának,~S még szebb bajuszt
1715 1 | egykor földerülni fog, -~S érettetek,~Oh lány, s barát, ti hûk,
1716 1 | Ámbár a veszteséget ~Sokáig érezék;~A harmadik gyönyörrel ~
1717 2 | legényivel.~Erõs mellében, érezém, ~Az érczpánczélon át~Mint
1718 1 | S mi változást alighogy érezénk!~ Elhalt Lajossal nagy
1719 1 | egy felségsértõ felett ~Érezhet ennyi kínt?’~«Nem felségsértõ,
1720 1 | és regényest, ~És mégis érezõt,~Hogy legmerészb dalommal ~
1721 2 | haloványon ugyan, de erõt érezve magában,~Óva bocsátja reá;
1722 1 | legmerészb dalommal ~Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek
1723 1 | Sem égi csillag, el nem érhetõ. ~Pásztortûz az, csak közelebbrõl
1724 2 | erõsödék;~Bizonynyal égi angyal érinté meg szemét, ~Hogy a kétségbeesésben
1725 2 | szemét.~ Az angyalnak érintése, kenete ~László herczeg
1726 1 | zsolosmaképen ~Kárpátoktól Ádriáig érjen. ~Oldassék meg a földnek
1727 2 | lakék, ~A táborba szekereken érkezék;~Már elhagyta a Balaton
1728 1 | telt boldog kebel.~S ha érkezem, ha távozom,~Ha csendben
1729 2 | minõ had ez, mely itten érkezik? ~ Sok ezer vad szarvas
1730 2 | telepíti le. ~ De futárok érkeznek mindenfelül, ~És Kapolcs
1731 2 | szent malaszt, ~Mosolyg az érkezõre kegyelmet és vigaszt.~A
1732 1 | a gyümölcsöt ~Másodszor érleled;~Oh, bájos õsz csodás fuvalma! ~
1733 1 | Hajtott a ki kelet;~Mit érlelés helyett, tüzével ~A nyár
1734 1 | száll hõ imám:~Te járj át érlelõ szeleddel ~E senyveteg hazán!~
1735 2 | khánúl uralt ekkor Kumánia,~Érmelléknek legjobb borából iszik,~És
1736 1 | nemzetnek ~Anyjává tétetél;~Mit érne tündökölnöd ~Egy büszhödt
1737 2 | hárs alatt,~A nagy árbocz ernyejébe -~Nézi a hab mint szalad, ~
1738 1 | hogy a honnak egy ó sebére ~Erõd szerint elsõ rakj gyógytapaszt, ~
1739 2 | vet el, ~Mert a legnagyobb erõn is gyõz a csel.~ Igy Kapolcs
1740 2 | sergének, mely ez által erõre éled. ~ Míg ezek történtek,
1741 2 | asszonyok, ~Sátoron kül az erõsbek s bajnokok.~ Egy van,
1742 2 | kápolnában a kép sok éven át, ~Erõsitvén a környék népét és vándorát;~
1743 2 | látott képek által akkép erõsödék;~Bizonynyal égi angyal érinté
1744 2 | végmeréshez, ~Még betér az ország érsekéhez. ~«Adj tanácsot lelkeknek
1745 2 | vele,~Csatolt hozzá egy erszényt, aranynyal gazdagot, ~Ne
1746 1 | kitépem,~Egy igaz-gyöngy értékét tán ~Véle csak fölérem;~
1747 1 | Mert minden év után, ~Értelmesûl fiacskád, ~Szépûl a kis
1748 2 | kik a dalt végig jöttök érteni; ~A leányka szép alakja
1749 2 | Kapolcs László jöttérõl értesül; ~«Talpra, kúnok!» felrivalg
1750 1 | Kik égtek értem, s égek értetek! ~~
1751 1 | huszár elõtt!» ~És itt magát értette az obsitos baka,~Ámbár lovon
1752 2 | Remény-fájdalmiban:~Mind hallgaták, mind értették õt, ~Hisz egyik sem király...~
1753 1 | szellõk szárnyain, ~A nép nem érti meg apostolait.~S mi néha-néha
1754 2 | Boldogok kik hallják, s értik az igét!~Halld és értsd
1755 2 | értik az igét!~Halld és értsd meg, és elmédben megjeleld ~
1756 2 | érdemes, ~Hogy pálmáúl küzdjön értte a nemes!~ Egy parányi
1757 2 | nem csere-beréltek,~Hogyha érttem váltságot reméltek?» ~«Meglakolsz
1758 2 | sas-szárnyakat cserélt: ~S nem értve a kebelnek hõbb gerjedelmeit, ~
1759 1 | lüktetése ~Népek- és hazáknak érütése.~És a nép, mely vér a régi
1760 1 | hullámkirály;~Ajkáról térdig érvén~A hófehér szakáll. ~Adott
1761 1 | Ennek s hazámnak minden érverést ~Szentelni, tartom legszebb
1762 2 | s Gara kétszer erõsbnek ~Érzé most erejét; lekapott balog
1763 1 | olvasom,~Nagy borzadalmat érzek,~Remeg minden tagom:~A sír
1764 1 | körül jéghidegen; ~Erõt nem érzék, lelkem semmivé lett, ~
1765 2 | tört virág; ~Megtompult érzékének megszûnik a világ... ~Fölötte,
1766 1 | füzérben hord nyakán a nõ; ~Érzéketlen kis kõdarabka-e,~Vagy érezõ
1767 2 | mélában Ulászló ~Mint mozgony, érzéketlenül, ~Félhúnyt szemekkel, tompa
1768 2 | heverésznek a földön, ~S a hideg érzekkel hidegülnek; köztük azonban ~
1769 1 | hullását.~Költõd lelke, érzelemnek ~És dalnak bányája,~Dalt
1770 1 | általa.~ Te nem szorúltál érzelgõ vigaszra, ~Elég neked, ha
1771 1 | Elõtte áll a võlegény,~ Érzelme tengeréve:~«Oh Zolna, Zolna,
1772 2 | érezvén a szívnek szentebb érzelmeit, ~Feledve a mit esküdt isten
1773 1 | Szép Zolna mondhatatlan ~ Érzelmi harcz között van.~De szállva
1774 1 | félisten áll õ, ~Keble szent érzelmivel, ~Sírni nem tud örömében, -~
1775 1 | szétszakadt nép ~Nyelvben, érzeményben.~S lészen áldás fénykörében ~
1776 1 | lángolása,~Te a hölgynek érzeménye, ~Te az aggnak végfohásza. ~
1777 2 | eléggé, ~Kizengni szívök érzeményét.~ De nem sokáig fürdik
1778 1 | A másikat szivének ~Hõ érzeményivel ~Jó honfiú számára ~Õ nevelendi
1779 2 | Hogyha tudna mint az ember érzeni, ~Háladatosb fogna lenni,
1780 1 | kebelnek,~A szív leghõbb érzései ~Látatlanúl teremnek: ~Úgy
1781 1 | a nõ, ~S áll megtompult érzéssel, dermedten mint a kõ,~A
1782 1 | borúl e Zolna szép,~ S érzéstõl elkapatván~ Földig borúl
1783 1 | Csodaszép müvére, ~Kéje érzetében~Köny tolúlt szemére. ~A
1784 1 | üdvöt olvasék,~S mondhatlan érzetemben ~Szerettem s - hallgaték. ~
1785 2 | csatán,~Hír és dicsõség érzetétõl ~Láttam hevûlni õt,~S a
1786 1 | imádkozám.~Ott leltem fakadó érzetim édenét, ~Fájdalmim s örömim
1787 1 | hittelen!~A szív miket nem érzett ~Megjöttöden!~Keblemben
1788 2 | táborát, ~Isten karának érzik elsujtott ostorát. ~Hiába
1789 1 | elhullni gyermekit,~S a mélyen érzõ szív legemberibb ~Tolmácsait
1790 1 | Hol szebb a lány szeme, ~Érzõbb a hív kebel,~S az ifju hõ
1791 1 | BÁTHORI ERZSÉBET. ~A büszke Csejthe várnak ~
1792 1 | Megismerünk, mert kebelünkben érzünk, ~Mert benned volt, van
1793 1 | szólok, tudok; ~E nyelven esdek istenemhez ~Imámban a honér;~
1794 2 | könyeit,~Õ adta meg, mit esdett, sok szenvedés után, ~Hogy
1795 2 | érettem éghez,~Ha valahán esdettetek.~S ha még ma épen visszatérek: ~
1796 1 | gyûlnek.~Ott a malasztot esdezõk körében ~ Sováron a költõ
1797 1 | Kiáltsd ki az átkot, ~Vagy esdj fel az égre! ~Késõ vagyon! ~
1798 2 | szemében köny rezeg -~Ma esdjetek érettem éghez,~Ha valahán
1799 2 | Istenében el hitét,~De nem meri esedezni új kegyét.~ S szól a néphez: «
1800 1 | dicsõn halt, mint áldozat esék -~Mert a dicsõ dicsére szûkkeblû
1801 2 | vétkezett; ~Hozzá adja hölgye eseményét, -~És az érsek adja véleményét:~«
1802 2 | feküdt szívén; de elõbb hogy esendõ ~Nagy lobogóját jobbal fölválthatta:
1803 1 | létöröm malasztja néz,~S a nép esengõ szóval jár elébe:~«Kit vesz
1804 1 | megy s elõre! ~A nászi nép esengve néz ~ Segitségért az égre;~
1805 2 | Amazon...~Ki mondja, hogy esetbõl lett e találkozó? ~Mindenható
1806 1 | a nap, szerelmed is, ~És esküd is muló?»~,Tán esküm is,
1807 2 | érzelmeit, ~Feledve a mit esküdt isten s oltár elõtt: ~Bujában
1808 2 | szenvede, ~S a szent esküt esküdte meg, ~Legszebb virága, éke
1809 1 | Mind együtt és egyért! ~Esküdtünk hûségére, ~Zászlónk három
1810 2 | És kaczagva vadan arra esküszik:~ Hogy honába vissza nem
1811 1 | Imámban a honér;~E nyelven esküszöm szerelmet, ~Síromba ez kisér.~
1812 2 | szivében, ~Tökélletében esküt esküvék.~Rákos mezõjén mondá el
1813 1 | hangos-hosszasan~ Kiáltja esküvését:~«A szent keresztre esküszem, ~
1814 1 | Vagy tán nem köt, mert nem esküvésünk? ~És a vér, mit ittak, nem
1815 1 | s vér valahára! ~ Mint esküvõje szent pillanatában~Áll szép
1816 2 | kötést e naptól egymásnak esküvõk. ~Az eskü törvénynyé lõn;
1817 1 | törõdik azzal a világ,~Az ég esõjén nõtt-e a virág fel, ~Vagy
1818 2 | hajlékit. ~S mint jótevõ esõre föld ölébõl~Zölden mosolygva
1819 1 | Csolnakra, lapátra, barátim!~Az est oly tiszta, oly hûs, ~Hab
1820 1 | kertnek fülmiléje, ~Reggel este fönnen énekelvén: ~Vajha
1821 2 | csillag így hull csendes esten ~Égrõl az elhunyt nap után. ~
1822 2 | Eldõlt a bajnok s zászlóját estte lehúzta.~Igy dült össze
1823 2 | A szegény pór térdre esve, ~Igy kiált irgalmat esdve.~
1824 2 | gyõzi le; ~Számitó ész és eszély az, ~Mely vezérli tetteit,~
1825 2 | De nyugalom van már; nem eszik le az asztalok étkét ~Éhes,
1826 2 | kell hálózni ~A szabadítás eszközét.~ S három napig gondolt
1827 1 | égni látod, ~Bárcsak annyit eszközölne, ~- Meleget s világot!~Rakj
1828 2 | czél,~A véres harcz, csak eszközünk. ~A nyert hazát megtartani~
1829 2 | alakba öntve képét~Lesz az eszme, terv agyában. ~Asszonyoknak
1830 2 | És a sokat szenvedt hölgy eszmél, néz szerteszét, ~Álmodni
1831 2 | oh magyarok! nem veszitek észre, ~Hogy boldogságunk egyedûl
1832 1 | kõre épiténk.~S látatlan, észrevétlen ~Épitve lõn a ház, ~Falai
1833 1 | csak úgy talállak, ~Mint esztendõk elõtt.~Nem hullott el csak
1834 2 | herczegnek székhelye, ~Nagy Etelénk megtört hada ~Maradványának
1835 1 | asztalt terít neki, ~De ételét a hõsnek éltére tette ki,~
1836 2 | szerzetében fölveve; ~Szép Etelke volt a neve ezelõtt,~Mig
1837 2 | jelelve ki;~Elbeszélnem szép Etelkét, ama nõt,~Kit szerelme csodásan
1838 2 | zúgni és morogni kezdenek~Az ételre szomjtól égõ seregek.~
1839 2 | nem eszik le az asztalok étkét ~Éhes, erõs daliák; szemeinkrül
1840 2 | az éhezõ sereg;~Rég nem ettek jobb izût, rég ily vigan, ~
1841 1 | a cselédet. ~«Hát te már ettél-e?» kérdezé jósággal. ~«Nem
1842 1 | tapsaink közt ~Az ujdon évbe, vajha mint te be, ~Mások
1843 1 | másnak arat,~Ha egyszer egy évben, ez éjjelen ~Kezébe kapja
1844 1 | asszony óvakodva ~Titkolja éveit,~Te büszkén számitod fel, ~
1845 2 | szent egység magát; ~Az évek nagy könyvébe vért s tetteket
1846 1 | A kis leány, egy gyors evet, ~Odább, tovább oson: ~,
1847 2 | vitorlák, ~A hajó miként evez~Arra, merre szent szerelme ~
1848 2 | rakott hajókon ~Rég honjokba evezének! ~Vagy talán a jó Ulászló~
1849 1 | remény harczában ~Kis sajkám evezett;~A szív, örök tusában ~Vesztés
1850 1 | ketten, ~Kiktõl, és kikhöz eveznék: ~Jobbom el nem éri már,
1851 1 | szíve dalnokát.~Igy múlnak évid, mig a holt falak közt ~
1852 2 | épen a síri bolt ölén. ~És évrõl évre híven a férj hozzá
1853 1 | leszáll a földre minden évvel,~ A népnek üdvöt osztogatni
1854 1 | Legcsillogóbb hava.~És mind ezekbe lelket ~Oly bájolót adott, ~
1855 2 | tõrömtõl vérzik el!...~S mind ezekre, hidd nekem, csak ~Egy találkozása
1856 2 | Szép Etelke volt a neve ezelõtt,~Mig a földnek éle; rég
1857 1 | szót, elnémuljanak! ~A vád ezentúl megczáfolva áll,~S barát
1858 1 | És elveszendünk százan, ezeren;~De néked élni kell, imádott,
1859 1 | nagy vitéz kend. ~De ha még ezerszer oly vitézlõ volna, ~Mint
1860 1 | õsz királya ~Haragra gyult ezért,~A bércztõl a leányra ~S
1861 1 | magyarnak szép honát, ~Egy ezredéve õsi birtokát.~ Téged kivánnak
1862 1 | nemzetem! ~Miként a phõnix ezredévet éltél~S hamvából a phõnixnek
1863 1 | elvetette istenét -~És betelve ezredévi átkunk:~Hogy magunktól jöjjön
1864 1 | Úrnak temploma, ~Falán, majd ezredévnek van vésve szent nyoma. ~
1865 2 | lövell.~ És a könyvnek sok ezredik levelén ~Húll elõle (mily
1866 2 | dühvel a kunoknak gyilkolják ezreit, ~Kiket közös seregben õ
1867 2 | ugy szeret, ~Nagygyá lenni ezrek s milliók felett;~ De
1868 1 | nyilt szobába, ~Szép fehér ezüstbõl másik nyilt nyomába. ~Az
1869 1 | ajakán.~S csengõbb lõn szép ezüstnél, ~A méznél édesebb~A szép
1870 2 | Kárpát hármas nagy bércze ezüstös ~Dupla kereszttel volt híven
1871 1 | égjen el, mint itt ezen fa, ~Õ a hon javára.~Másik,
1872 1 | Ki számolná meg erdõd ~ Fa-milliárdjait.~Hegyeid nemes borágát ~
1873 2 | halálnak ~Rajza, mely a vért fagyasztja, ~Már ma hallót nem találnak, ~
1874 2 | idõkre hat; ~Foglalatja a fagyasztó lehelet, ~Melyre újra minden
1875 2 | megtörnek térdei;~Szemében jéggé fagynak megáradt könyei, ~Keblében
1876 1 | És czifra bábjain jéggé fagyok. ~Boldog, kit a lant koszorús
1877 1 | rém legyintésére ~Jéggé fagyott szivemnek minden ére. ~Dohos
1878 1 | pillanat,~Mig nedve gyöngygyé fagyva, arczán alászalad, -~Mert,
1879 1 | minden keblet,~Hogy miként e fahasáb itt,~A hogy égni látod, ~
1880 2 | bélyege. ~ Mint az erdõ fái közt a czédrus áll,~Termetesb
1881 2 | egymás ellen föllázad ön faja.~S forr, zúg a párt dühétõl
1882 1 | kényesen leszöktem,~A sövény fájához, mint illik, kötöttem: ~
1883 2 | gyümölcsbõl díjadúl, ~Mely az élet fáján a jóknak virúl. ~ És ivandol
1884 2 | serleg fogadja a hét vér hét faját.~Egyûve folyt a hõs vér
1885 1 | kandallóba ~Maga gyújtja fáját, ~Versenyt szíjja füsti
1886 2 | Dörzsöli a fúlánk sebeit fájdalmai közben.~Úgy leve itt, midõn
1887 2 | Te légy vigasztalásom fájdalmak asszonya,~Kiált - te nyújtsd
1888 1 | Ádriáig e hont!~És míg az ó év fájdalmas sebet hagy ~Házad- s szivedben:
1889 2 | egy ily királyhoz ~Elsõ fájdalmiban.~ De hogyha nem hallá
1890 1 | fakadó érzetim édenét, ~Fájdalmim s örömim istenüléseit,~
1891 2 | nem figyel rá,~Ki nem érez fájdalminál; ~Vagy õt megértni nem akarja, ~
1892 2 | nyújtsd a gyógyírt szivem fájdalmira!» ~Szól és a szent anyának
1893 2 | csillagokban, ~Éles kinok fájdalmitól ~Kétségbe’sésnek lángja
1894 1 | hû barátját;~Tompa néma fájdalommal ~Néked adja egy magzatját;~
1895 2 | Nagy Gara-szúrta sebét fájlalván; mostan azonban, ~Hogy riadó
1896 1 | csatáiról;~S a pusztitás nem fájna annyira, ~Melyet hazánkon
1897 2 | tengerében.~«Mért e késés? - szól fájó haraggal -~Mért nem öltök
1898 1 | szavait termében az ország,~S fájt vala a vesztés a haza rendeinek.~
1899 1 | dalnok, ~Keble égvén, szíve fájván, ~Néma éjfél sátorában ~
1900 2 | üdve Zsófiának könyûibõl fakadt,~A földi kín az éghez nyitván
1901 1 | elbucsúztam, ~Jóllakott fakómat aklából kihoztam.~S a királyi
1902 2 | Drága-szövet-szõnyeg bársonyból. Drága falábát~A hatalom jelképe tevé,
1903 1 | fenáll koronája, ~Fehér faladhoz jártas út vezet.~Kapud kinyílik,
1904 1 | nyúgoszik;~A lant, a ház falához ~Békén támaszkodik. ~A csónakost
1905 1 | észrevétlen ~Épitve lõn a ház, ~Falai között kedély és ~Szerény
1906 2 | csillaga ~Elhozá börtön faláig,~Mely megett nyög bajnoka;~
1907 2 | S fényes aczélból kard. Falait boritotta zománczos,~Drága-szövet-szõnyeg
1908 2 | hathata.~Sugára megtört a falaknak ~Tömör, kemény kövén, -~
1909 1 | kolostorával az Úrnak temploma, ~Falán, majd ezredévnek van vésve
1910 1 | Enyelgõ magzatát.~A csónakos, faláról ~Felkapja hangszerét,~S
1911 2 | szikla-kápolnácska, a meredek falon, ~Mindenkinek kalauzúl volt
1912 1 | éji szélvész rája zúg, ~A falórán tizet szólott a kakuk,~De
1913 2 | vígság zeng mindenüvérõl.,~És falu végérõl bejövén a barna
1914 2 | örömzajjal térnek meg a dúska falúba.~Ott koszorús lányzók, s
1915 2 | zengtenek. ~ Sem közel faluból, mert nincs az közel, ~Ebugatás
1916 1 | Egy völgynek oldalában, ~Falucska végiben,~Két dalnok él szerényen ~
1917 2 | Szent-Király és Szent-László faluiban.~ És azonkép hosszu nyolczszáz
1918 2 | gyomszakállát. ~A városok s faluk hová tünének?~Csak égett,
1919 2 | könnyedén beérhetem!~ Kis falunkban oly sokan mi nem vagyunk, ~
1920 2 | Érve, hagyva várost és falut,~Minden nyommal rémesebb,
1921 2 | szövétneke... ~Dult városok s falvaknak világitó tüze.~S te felsüvöltõ
1922 1 | Ah! nékem is virult e fán ~Egy élet-ág,~S az életágon
1923 2 | jobban hallotok;~Mert oly fának árnyába hozott utunk, ~Melybõl
1924 2 | mint gondolat,~Mely meg nem fárad az idõben,~Térben meg nem
1925 2 | röpûl, addig igyekszik ~Mig fáradásba vesz,~S a martaléklesõ héjának ~
1926 1 | A megkapált barázdán nem fáradottan áll, ~Arczára méltóság ül,
1927 2 | Volt útja harcz és munka, fáradság és kaland, -~Mig végre táborával
1928 1 | karszék, mely nyugalmat fáradt testének ád, ~Márvány pallóra
1929 2 | a ki abból csak bábokat farag!» ~Szólott, s a honvadászó
1930 2 | hány s mi furcsa tervek ~Fárasztották lelkét, agyát? ~Negyed nap
1931 1 | ébren.»~,Hadd járjanak künn farkasok! ~Gyorsabb futók a lovasok! ~
1932 2 | Pozsonyból Bécsbe fut. ~De itt - farkastorokból tigriskörmökbe jut. ~Amott
1933 2 | majd megcsóválván a fene farkot,~S testeiket meghajlítván
1934 2 | Örök homályba vesz,~Hol a fásult ész nem sorozhat ~Napokra
1935 1 | senyveteg hazán!~Hogy a mi fattyusarjadékot ~Hajtott a ki kelet;~Mit
1936 2 | Húll elöle a jövõnek fátyola,~Hol az ifjú ilyen képet
1937 2 | se visz be ~Terve titkos fátyolába.~ Õ helyette Montebellót ~
1938 2 | Ekkép a multnak tisztes fátyolában ~Saját varázsban szebb,
1939 2 | Mint a kinek szemérõl fátyolt takarnak el, ~Csodás varázs
1940 2 | fogsz, de égi pajzsom védve fed, ~Kisértetni, de fáklyám
1941 1 | puszta kõre,~Megmondja, mit fedez: ~Mi kincsem volt s világom ~
1942 2 | zengjem-e? ~Durva harczát fegyvereknek, ~Melyben hõsek kardra kelnek, ~
1943 2 | A riadt kunság lerakja fegyverét... ~ És az így kivívott
1944 1 | KONT FEGYVERNÖKE ~Elénekeltem Kont vitézt,~
1945 1 | mondjam õt is el, ~A hû fegyvernököt?~A harminczkettedik nemest, ~
1946 1 | INDULÓ.~Fegyverre a hazáért, ~A nép szabadságáért,~
1947 1 | Ki észszel a tanácsban, fegyverrel a csatán, ~Ki lantja zengzetével
1948 1 | sír, ~Keserves kínosan:~«Fehérbe öltözél, ~Szerette gyermekem! ~
1949 1 | mint a fal, ~Sápadtan és fehéren, beront egy õr s rivall: ~«
1950 1 | még ma szívem meghasad,~Fehérítni nem is kell már fontamat;~
1951 2 | s dallva bevágtat ~Régi Fehérvárnak kapuján, hol hókaru hölgyek ~
1952 2 | hogy igéje teljesûlt, ~Fehérvárra ország s nemzet összegyûlt, ~
1953 1 | Mig a török Budában ül, ~Fej ott elég vagyon!~S Berend
1954 2 | Frangepánra, ~Három ország fejdelmének?~Õk kincscsel rakott hajókon ~
1955 2 | Álmos és még hat nemzetség feje ~(Kund, Tuhutum, Elõd, Und,
1956 2 | Mert nagy ötlet lobban fel fejében.~És azonnal oldatik bilincse; ~
1957 2 | nagy mise. ~ A zárdának fejedelemasszonya~Jámboréltü, szenthirû asszony
1958 2 | Mindkettõ halni készen a fejedelemér’.~«Elõ, elõ! - kiáltják -
1959 2 | fogoly? ~ Három ország fejedelme ~Egymásnak megesküvének, ~
1960 2 | magyar, s kivált vitéz ~Fejedelmét örömest követni kész~S mostan
1961 1 | Operenczián, ~Ki franczia fejekkel sátrát körül raká, ~És a
1962 1 | tanitóm vert legtöbb diákot ~Fejembe, melyik büntetett leginkább,~
1963 1 | hideg ~Testére símuló. ~Fejénél gyertya ég ~Viaszból hosszasan; ~
1964 2 | Hunyady ~gyõztesen megy Fejérvárra, hol Rozgonyi nagy Te Deumot
1965 2 | feltünõk.~ László király Fejérvárról, hol lakék, ~A táborba szekereken
1966 2 | csattant fegyverére.~S már Fejérvártt, Gertrud udvarában, A királyné
1967 2 | fellegébõl~A rózsahajnal fejledez: ~Ruháiból kibúv, alattok ~
1968 1 | testben és lélekben ékesen ~Fejlett virágot, szíved büszkeségét, ~
1969 2 | zászlók néma lobogása: ~«Jaj a fejnek, jaj s halál a karnak, ~
1970 2 | Ti azonban meg fogjátok fejteni, ~A kik a dalt végig jöttök
1971 2 | Mit jelent ez? ébren sem fejthette meg, ~De örömmel látott
1972 1 | Nyakába hajítom ~Kezembül a féket, ~Nem nézve, hová, hol? ~
1973 2 | A FEKETE KUTYA. ~Fergeteg kél, fergeteg
1974 2 | Láthatni õt maiglan megszentelt fekhelyén, ~Teplicska templomában,
1975 1 | föld az a nemzeteknek! ~Fékre vedd a víznek tombolóit,~
1976 1 | hattyu, szép karával ~Beléje fekteti.~Sírjára egy virágot, ~Egy
1977 2 | rengetegekbe,~Hol hat öles sárkány feküdött, nagy szikla-üregben, ~S
1978 1 | Csattogtasd szárnyaidat!~Soká feküdtél koporsóban, ~Repdess most
1979 2 | czímer mellett viruló ág fekve babérból~S fényes aczélból
1980 2 | elhal a szó, hallgatás van: ~Fel- felriad, körûltekint,~Egy
1981 2 | Sötét mélája szárnyain,~S ha fel-felpillant, «Dobzse, dobzse» ~Csak
1982 2 | szelídebb hölgy szivében ~Fel-felsír az érezet. ~Szõnek, kötnek
1983 2 | csend leszen, ~Megismerik, felállván, a hõsi termeten.~Hõs Álmos
1984 2 | hét pecsét ~Õrzi szent, felbonthatatlan levelét. ~Melyet senki még
1985 1 | pohár, minden kebel ~Fenékig felbuzogjon!~Mert mint a földnek feneke ~
1986 1 | barna mint csinos, ~Kis ajka félcseresznye, ~Kerekded és piros. ~Éjfél
1987 1 | könyvrõl majdan fölemeli,~S felcsillog a könyûcsepp, mely szép
1988 1 | hõ szerelmünk: ~Búborúdat felderítni ~Óriásokká leendünk:~Kérdd,
1989 1 | Bérczekkel, folyókkal ~Feldiszesitette, ~A malaszt tömlõjét ~Kiönté
1990 2 | le egy hold földön át, ~Feldõléstõl óva László kocsiját;~Ott
1991 2 | a ló repûl,~S a szekér feldõlve van menthetlenûl: ~ De
1992 2 | találod, ~Hol vértül áznak a feldúlt falak. ~Mint a siroknak
1993 2 | Amott a nyilt ellenség feldúlta táborát,~Itt kincse és javától
1994 1 | az új év földerült reád, ~Feldúltan állott a ház, a kebel, ~
1995 2 | parasztot!» ~Igy üvölt a felduzzasztott. ~Fergeteg szünt, fergeteg
1996 2 | és lány szép szemét rajt feledé? ~ S hosszu nyolczszáz
1997 2 | azokért hálálni, köszönni~Nem feledem; de ti oh magyarok! nem
1998 1 | szent szerelmet ~El sem feledhetem. ~Epedve nézek egyre~A szép
1999 2 | parancs, a tilalom hiába van! ~Feledik az üldözést a hadfiak, ~
2000 1 | máskor isztok, nem kell felednetek ~Az áldomásba szõni: hogy
2001 1 | végig ittanak, -~Egyért feledtek inni a vigadó urak,~S vigalmok
|