15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
2002 2 | vándorát;~Csak egy nem jött feléje, egy nem kereste meg: ~Szép
2003 2 | szarvas és nehéz bölény,~Tart feléjök, mint egy égi küldemény; ~
2004 1 | Haszszánt, basát a lány felejt, ~Egén borút korán se sejt; ~
2005 1 | ittam veletek - ~Halálig nem felejtem.~Fel, fel tehát, mint a
2006 2 | egyesíthet?~Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,~ Csak elfajult
2007 1 | cseppet azután~- Hogy senki ne felejtse! -~Mindenki, a ki itt vagyon, ~
2008 1 | Vagy érte küzdve, hû felek, ~Egyért s együtt halunk.~
2009 2 | képek! ~Réz istentõl még nem félek!» ~Szól a gazfi, s fegyver
2010 2 | Akár a bérczes útnak félelmes szorosát, ~Akár a vad folyónak
2011 1 | Bár gazdag és szegény: ~Felelni köteles rá~E bérczek tetején. ~
2012 1 | ajándokod.»~Szólt a férj, felelt az asszony -~Bú s örömben
2013 1 | fakó ruhát hord ~S az út felén lakik.~De hogyha dalra kelnek ~
2014 2 | kétes egére!~S bajnokot és félénk hölgyet rettegni taníta ~
2015 1 | fiú; ~Bábjával a leányka ~Félénken összebú.~Az egyikbõl hazámnak ~
2016 1 | magában, ~Mért virágzék csak felére fel? ~Mert a föld lenyügzõ
2017 1 | Hozott el csónakom.~Másik felét utamnak ~Megint ezen teszem; ~
2018 1 | tavának.~ II.~ Úszik hajóm feletted, ~Vitorlám fenn lobog, ~
2019 2 | kínait, -~A tenger összecsap felettök -~Hagyjuk örökre õket itt!~
2020 2 | nyugalmát, anyja vesztét, ~Már féléve, hogy siratja.~De nyomán
2021 2 | állja a zápor ostromát, ~Felfogja zöld sudára a villám lángkarát; ~
2022 1 | kedvesével még kezet fogott. ~«Felgyujtottad életemért házadat,~Hol fogod
2023 2 | szól az ének, a harczra felhivó, ~A felriasztott ország
2024 2 | égbeli Isten!» ~Elküldted felhõ-teremed lángablakin a Vészt, ~Annak
2025 2 | rögtönebben, mint a nyár ~Felhõi megtolúlnak, ~Árpáddal a
2026 2 | megingál, ~És a dupla kereszt felhõk-edzette tetõdön.~De nyugalom van
2027 2 | a fény vakító aranya,~A félhomály bájt hint el a vidéken,~
2028 2 | Megtartva bíborát.~De ah kinek felhõn, ködéjen ~Áttört pillantata,~
2029 2 | mozgony, érzéketlenül, ~Félhúnyt szemekkel, tompa füllel ~
2030 2 | melyben lángirással ~Van felírva vesztett édene, ~Lelke lelkét
2031 2 | tapad,~S ajkán a szót kéjben feliszsza ~Az ittas indulat;~Mint
2032 1 | közönség vagy lapod vele,~Ha feljegyezzük, hol s mikor születtem, ~
2033 1 | Költõd felett, ne félj, ne féljen, ~El nem borúl a májuség;~
2034 1 | magzatát.~A csónakos, faláról ~Felkapja hangszerét,~S a házi boldogságról ~
2035 1 | szívem nem találja; ~Mint a felkapott katángot ~Hord a vágyak
2036 1 | Szól és elõre mén, ~Mikép a felkelõ nap a fényes ég ivén,~Utána
2037 2 | s a horvátok Ilona ellen fellázadnak. - László huga ~segítségére
2038 2 | sûrü, éji fátyol nem éjnek fellege,~Az égre a tatárnak borítja
2039 2 | Az elnyugodt nap bíbor fellegében~ Elvész a fény vakító
2040 1 | Lobog az áldozat!~A véres fellegekbõl ~Dicsõbb, szebb nap fakad. ~
2041 2 | sarat horzsol a fecske; A fellegig száll a királyi sas;~Igy
2042 2 | Az ég ivére sûrüsödve ~Fellegre több felleg vonul, ~A szél
2043 2 | Elõbb, mint elenyészik, fellobban újra még; ~Az áldozó nap
2044 1 | egyik könyvet nyér;~A másik felmász térdemen, ~És tollat irni
2045 1 | ím az áldozó~ Magasra felmutatja, ~Megette a harangozó ~
2046 1 | szerelmem, - szól a lány -~ S felnéz a hõs szemébe,~Mint néz
2047 1 | S most régi keble újra felnyilott?~S én itt magasztos, szent,
2048 2 | betüjét.~Hogy ha egyszer felnyitandja, jaj nekünk! ~Mert azon
2049 2 | sziklára szórná érzeményit ~A felnyögellõ szerelem.~Itt még az ércz
2050 2 | gyermekét, ~A bújdosásnak újra felölti szõrmezét. ~Utjára két barátja
2051 2 | két részre hasítá. ~Még félóráig küzd így; de nem állhata
2052 2 | több felleg vonul, ~A szél felordit, megkuszálja ~A síma tenger
2053 1 | Kont, mint hulla el ~Egy félország gyanánt.~A hõs elhullt,
2054 1 | rémes, szörnyû képek! ~S a feloszlásnak küszöbére lépek. - - -~Igy
2055 2 | látható.~ És megyékre felosztotta részeit, ~Alkotmánynyal
2056 1 | felõl az égnek ~Szép arcza felpirúlt,~S a nap elsõ sugára ~A
2057 1 | juthassak el hamar,~Azt felrántom, s túl az erdõ eltakar.»~
2058 2 | onnan az életevõ kardot felrántva, Hunyadra ~Zúg vala mérgében.
2059 2 | Ház utánok láng árjában felrepült. ~ Ember, állat pórázon
2060 2 | ének, a harczra felhivó, ~A felriasztott ország egy óriás echó.~És
2061 2 | értesül; ~«Talpra, kúnok!» felrivalg parancsszava -,~S pillanatban
2062 2 | részeit, ~Alkotmánynyal felruházta népeit -~A magyarral testvérjoggal
2063 1 | jósággal. ~«Nem bizony még, felség! kérem átossággal.» ~«Semmi
2064 1 | oh nagy Napoleon!~Én nagy felségû férjem, kegyetlen lánczokon? ~
2065 1 | az ember ~Porban jajong. ~Felsíva kedemben,2~Magasra repûlök, ~
2066 2 | falvaknak világitó tüze.~S te felsüvöltõ szélvész mi szörnyen orditasz! ~
2067 1 | adni kell a tûznek, ~Hogy felsustorogjon, -~Nem elég, szívben szerelmet ~
2068 1 | harang.~ A nap sugára felszállt, A hang elhallgatott;~S
2069 1 | eddig ~Elméletet hánytak föl félszegen,~És puszta szép szót, elnémuljanak! ~
2070 1 | az embert ~Odább fuvom.~Felszítom a szikrát, ~Mely õs elemében ~
2071 1 | Énkezemmel raktam a fát, ~Lángját felszítottam;~A rakásban, a szításban ~
2072 1 | mond; ~Meg visszadõl, meg felszökik,~ S a szörnyü lánczakon
2073 2 | tanácsot tart tehát, ~S felszólítják Magyarország hõs urát, ~
2074 1 | sirót egy néma csókkal ~Felszorítja két karára,~Arcza gyászán
2075 1 | épûletet,~Melyet csodált és félt nyugat, kelet,~S a hét vezér
2076 2 | Melyen egykor megváltónk feltámadott;~ Ünnepelni Jézust, a
2077 2 | a halál örökre meghala~A feltámadt Megváltónak általa. ~
2078 2 | gátot ád, ~Perczekre bár, feltartja az ûzõk táborát. -~Hiába!
2079 2 | magától az üldözõ magyarokat ~feltartóztatni; azonban az arany László
2080 2 | S ez mély illetödésében féltérdre borúla; ~Ekkor az ifju király
2081 2 | rettentõ szerelemében, ~Most a féltésnek riadó tüze víadalomra~Keltvén
2082 1 | hattyu hófehéren, ~Játszva feltünék.~Karcsu teste liljomozva, ~
2083 2 | Túl a Dráván a horvátok, feltünõk.~ László király Fejérvárról,
2084 1 | Talán megenyhít gyógyvize, ~Felüdít szép határa.~ Beteg vagyok,
2085 2 | Térdre húll a meglepett nép s felüvölt,~Örömétõl megreng a lég,
2086 2 | ország más részén, Erdély felûl, ~A védetlen haza földén
2087 2 | szaladásnak eredvén~Látta üzetni: felûlt ágyában s összekulcsolván~
2088 2 | Hajlik László, hogy a földrõl felvegye, ~A gyermeknek homlokára
2089 2 | sergeknek ad életet, ~Ha felveszik a keresztény szent hitet; ~
2090 1 | óriási rákot, ~Ollójával felvett egy lovas kozákot.~És midõn
2091 1 | poharat~S czigánya bús nótáján felvidul? ~Holott borába most is
2092 2 | füléhez nem jut a hang, ~Sem felvilági nesz,~Megtört homályos szemvilága ~
2093 2 | oldaladnál, S nagy hirével félvilágra szolgál, ~Úgy beszélik,
2094 1 | Megszületve, már enyészik,~A ború felvonja gyászát, ~Régi sebe újra
2095 2 | csengõ riadása, ~Messze fémlik zászlók lobogása, ~Gyõzõ
2096 1 | csatára száguld, ~Kardot fen a fiad! ~Csókold arczukra
2097 1 | csendedet...~De im tetõdnek fenáll koronája, ~Fehér faladhoz
2098 1 | szent! ~Istenre kardodat ne fend!~ Kelj a sikon csatára, ~
2099 1 | felbuzogjon!~Mert mint a földnek feneke ~A legjobb érczet rejti,~
2100 1 | egyszerre a harang, ~Mikéntha fenekérõl csendûlne fel a hang... ~
2101 1 | érzetével;~Kelyhem- s szivemnek fenekét ~Ma még mindenki lássa -~
2102 1 | Minden pohár, minden kebel ~Fenékig felbuzogjon!~Mert mint a
2103 1 | világúl~Fáklyám tüzét!~És fenlobog a láng, ~Üvöltöz a szélvész, ~
2104 1 | önmagát ~Föntartni képes, fenmarad nevem; ~Ha nem: haláltól
2105 2 | nyolczszáz év után ~Balázs vére fennvagyon még Kehidán;~Van-e magyar,
2106 2 | Ön dicsében égi trónján fenragyog, ~Melyet fénylõ csillagokból
2107 2 | sorsa, a poré, ~És az égen fenragyogó csillagé...~Ez a sorsok
2108 1 | szemét teli; ~Ilyen, midõn fenséggel, de fellegek közûl~A nap,
2109 2 | királyod, És urad vérére fensz kezet?»~És elébe tartja
2110 1 | szép szemekkel,~A dics az, fentartni lángját ~Uj s új kellemekkel.~
2111 2 | a levelet.~ Mai napig fentartotta szép Zala ~A regét; a kis
2112 1 | Rokka mellett a menyecske fenviraszt, ~Várva várja, kinek gondja,
2113 2 | elmondandanák, ~Tündökletes fénycsarnoknál is ~Szebbé varázslanák.~
2114 2 | egyszerre megrendûl a nagy fenyér, ~Dobog a föld, sûrü por
2115 1 | fúvatag~ Térdig megy a fenyéren, ~Hóban, viharban sorvatag ~
2116 2 | a császár~Rád, vezérül, fényesebb halál vár;~De elõbb mint
2117 2 | Gyõzedelmet, nem egyet ví fényesen: ~De mi legkivált dagasztá
2118 1 | kére ékszert, ~Aranyból fényeset;~A másik öltözéket, ~Mint
2119 1 | is sirom porára: ~A nap fényét nincs mért irígylenem! ~~
2120 2 | A legelsõ, legragyogóbb fénygolyó~A dicsõ nap, mint tükörben
2121 2 | felettünk,~Ezt a népet meg illik fenyitnünk!» ~Mondá s eljött gyõzödelmi
2122 2 | csillag tündökölt, ~Ragyogása fényivel betelt a föld; ~Lábaihoz
2123 1 | érzeményben.~S lészen áldás fénykörében ~A magyar hazája,~Századokról
2124 2 | trónján fenragyog, ~Melyet fénylõ csillagokból épitett,~Hogy
2125 2 | sírlakához,~ S gyújt régi fénynél új szövetneket. ~S ha a
2126 2 | fényes ünnepet, ~Melyet fénynyel máig ûl a kegyelet.~ Édes
2127 1 | égne rajt maga.~Ne félj, a fénypont nem lidércz az éjben; ~Sem
2128 1 | sugár fiú;~Mint a dér sütött fenyû, ~Néma, szomorú.~Dalnok
2129 1 | Az obsitos látogatása Ferencz császárnál. ~Nagy, derék
2130 2 | tiszteli,~Ha Deák Antalt s Ferenczet nevezi? -,~ Igy cselekvék
2131 1 | ÁLDOMÁS DEÁK FERENCZRE. ~Ápril 20-án 1845~Csordultig
2132 1 | Üdvözlõ serge hölgyek- s férfiaknak, ~Kik engem nyájas-szívesen
2133 2 | Jól tudom.~Mert erõ nincs férfián,~S hivságon csügg a leány. ~
2134 2 | A horvát ügy rendezésre férfikart ~És erélyes õrhadat hagy
2135 2 | szerelme~S meggyalázott férfisága ég!~De elõbb, mint fogna
2136 2 | hölgy elosztja szálait,~S a férfiúnak asszonyarczot ~Ügyes kezekkel
2137 1 | vitéz.~«Mint bajnokot, mint férfiút, ~Igy illet a halál,~Nem
2138 2 | ifjuvá~Mint nevelték ifjuból férfivá;~Mint ohajtá látni e hont
2139 2 | Ajkain a mátkacsókkal~Férjeé még összeérnek.~De lovagszív
2140 1 | S ti - megnyitjátok érte férjemnek börtönét.» ~Szólott s gyengéd
2141 1 | vagy s újra itt!» ~Kiált s férjére fonja, mint repkény, karjait.~,
2142 2 | kevés szó többet mond a férjnek ~Mint ezer nyelv vádja dörgene!~
2143 2 | volt az egyik, ~A ki nem fért országába; ~Másik a frankok
2144 2 | királyné tobzó udvarába ~Feslett öcscse, Eckbert, költözött; ~
2145 2 | gõgének rokonok vérével fest vala szobrot.» ~ Mondá,
2146 2 | szab az erõ; ~A királyné festett bábbá aljasúl -~Elõbb-utóbb
2147 1 | egy hajszála sem az! «Hogy festhet igy ember.» ~ Õt a szabály
2148 1 | ÉN ÉS A FESTÕ.~Igy ült, így nézett, haja
2149 1 | egy magyar családnak õsi fészke,... ~Csak az hagyhatja így
2150 1 | szerény lakához,~A gólya régi fészkéhez siet,... ~Csak ember, a
2151 2 | mintha szánná, a márvány feszület ~Szent irgalom gyanánt áll
2152 1 | Vitorlám fenn lobog, ~Keblem feszûl örömtõl, ~Szívem ver és
2153 1 | darabka sültem.»~S asztala fiából egyben ki is vette, S egy
2154 1 | kezére száll; ~Reád pedig s fiadra Bécsnek fogsága vár!»~S
2155 1 | BANDI ÉS KEDVESE. ~Szép finom lent sodra pergõ rokkafán~
2156 2 | gondolatját, ~Mely rejtettebb, fínomabb, ~Szövevényes mint a háló, ~
2157 1 | hogy királynak mérte, ~Fínomul kitellett, mondhatom, mértéke.~
2158 2 | Gabnatárim telve vannak, ~Fittyet hányok a viharnak! ~Üsse
2159 1 | Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!’ ~ «Hagyd
2160 1 | kéjözön, ~Másik a vidor fiúcska, ~Minden órán új öröm. ~
2161 1 | oh szent, ölelve tart ~Fiúkarom;~De ah, lánykám meghalva
2162 1 | között,~Darócz ruháján a fiúnak ~S a kérdezõ fölött.~,Azt
2163 1 | Igaz s ál ékivel;~Én a fiut, te a leányt ~Öltöd karodra
2164 1 | székedért,~S te rút gyülölséggel fizetsz, ~Az isten tudja mért!~Vagy
2165 1 | büszkeségét, ~Tolnánk virágzó Flóráját, halálos ~Lehelletétõl elhervasztva
2166 2 | hûtelen.»~«Mint számüzendõ a fõ, ha hitszegõ leszen.» ~S
2167 2 | most odaért, hol erõs Gara fõbbjei álltak ~S a zászlós Káldor
2168 2 | CSATÁR-BÓL.~KILENCZEDIK KÉP.~A fõcsata foly. - Hunyadi megöli Gara
2169 1 | Most, ember! emeld föl ~Fõdet, a kevélyet, ~Hirdesd, hogy
2170 2 | Lerázva sírjok korhadt födelét; ~Hosszú sorokban koronás
2171 2 | Tört nyil, hasadt pajzs födte el a pályát, ~Vagy gyepfü
2172 1 | kitárul önkényt, ~Szivem föl-földobog. ~Ki az, kiért igy égek? ~
2173 1 | kedvelé, ~Mátyás király föláll s int a szõlõhegy felé:~«
2174 1 | úr, ~Égbe átkot szór, a földbe túr! ~Mind hiába!~Köny nem
2175 1 | SZELLEME. ~Lenn mélyen a földben, ~Melynek közepette~A néma
2176 2 | õsi rengeteg ~Bukkannék ki földbõl, áll a hadsereg; ~Csakhogy
2177 1 | férjével Ilonát,~Szép Ázsiának földe nem bántja hült porát;~A
2178 1 | hazaszeretet.~S téged ne vonzna földed, ~ Az éden kicsiben?~Hol
2179 1 | tudnád mivelni~ Megáldott földedet? ~Egy ezred éven által ~
2180 1 | szép s dicsõ, ~Mely egykor földerülni fog, -~S érettetek,~Oh lány,
2181 1 | temploma. ~S midõn az új év földerült reád, ~Feldúltan állott
2182 2 | víadalomra~Keltvén dûheiket, földhez gyökerezve megállnak ~Elsõbben,
2183 1 | megyünk-e, hej hová-e? ~Prádéra, földike!»~Riad kevélyen, elbizottan ~
2184 1 | gúnygörcscsel ajakán. -~Földönfutókká lettünk; számûztek, Ilonám!’~«
2185 1 | hol két szép szem, ~Nem a földsark jégtengere.~E vonzalomnak
2186 1 | Megvetettük sok száz éven át;~Jog fölé a kény hatalma lépett,~S
2187 1 | e füst sötéten ~Nehezült fölébe,~Hogy, miként e füst, enyészszék ~
2188 1 | hazának ~Lányáúl születél, ~Fölébredõ nemzetnek ~Anyjává tétetél;~
2189 2 | riadt szekér megáll, ~És fölébredt szunnyadtából a király.~
2190 1 | Szólt megadással a hölgy s fölegyenesedék -~Legyen, vezér, meghozva
2191 2 | lelkesítõ fejdelem szavára ~Föléled újra város és falú.~Az emberek
2192 2 | haladt, ~Midõn ájúlatából föléledett szegény -,~Ah, mily vigasztos
2193 1 | fejét a könyvrõl majdan fölemeli,~S felcsillog a könyûcsepp,
2194 2 | Égre emelte kezét, szemeit fölemelte s imigy szólt: ~ «Hála!
2195 2 | borúla; ~Ekkor az ifju király fölemelvén drága-kövekkel ~Ékes aranylánczát
2196 1 | igaz-gyöngy értékét tán ~Véle csak fölérem;~Ah de szívem is birod már, ~
2197 1 | könyekhez szokánk,~S midõn fölérzénk - készen volt igánk. ~
2198 1 | imádkozó kéz a mennyekhez fölesd. ~S ha mélyen, ünnepélylyel
2199 2 | S Istenhez László buzgón fölesdekel, ~Attól várva, hogy a bajt
2200 2 | társzekér.~ Másik része fölfegyverzett vad hadak, ~Barna arczu,
2201 2 | tengert szélvész ordítása,~Fölhasítja a bán kebelét.~S kél a bajnok...
2202 2 | nyilvánta kimondom: ~Hogy fölirám emlékezetem könyvébe sugárzó ~
2203 2 | emlõjén a nemzetség sokát, ~Följajdul terhe ellen a kimerült anya,~
2204 2 | rettentõ táborát, ~Mérföldre fölkavarja az út szálló porát.~Mi az,
2205 2 | kard ~Véres tusára látni fölkelni a magyart.~Mint két üvöltõ
2206 2 | S ha mégis néha szívén fölkelt a földi vágy,~S egy-egy
2207 1 | üdvözli meg.~ A kis harang fölkelti ~Távol, közel a tért;~S
2208 2 | Hunyady János!»~ Mondá s fölkelvén tetetéstõl-tiszta ajakkal ~
2209 2 | lánglövellõ villám rohant át föllegén? ~A csillag és a villám
2210 2 | jótevésben kereste vigaszát,~S föllelte a kettõben, mit e két angyal
2211 1 | Rajta, társak itt benn! ~Fölmelegszik lélek és szív,~Lelkes énekekben!~
2212 1 | megtört sugárral, az égen fölmerûl. ~S hosszan, sokáig néz
2213 2 | innen,~- Mond s kajánul fölnevet ~Montebello - nem templomba, ~
2214 1 | él!»kiált az egyik,~Mert fölnéz a vitéz -~S azonnal ápolyára ~
2215 2 | nyomorú ember diadalmát ülje fölötted~Mint egy gyáva rabon! veszszen
2216 1 | régi bõrben, mint láthatja fölség.~Jó fakóm is, az no, melyen
2217 1 | szemed könnyével ~Meg és fölszenteled?~Ki az, ki nem rohan, zúg ~
2218 2 | az a hig levegõt szögné, fölszóla az éghöz: ~«Istene honnomnak!
2219 2 | határzatoknak; ~Negyedikül fölszólítják ~Királyát a magyaroknak. ~
2220 1 | hát a drága honban? ~Vagy föltámadtam-e; mig meg se haltam? ~Igen,
2221 2 | népség~Hunyady hõst magosan föltartván a levegõben. ~ De fejedelmi
2222 2 | valamint megy két him oroszlán ~Föltátott szájjal, s szikrázó szörnyü
2223 2 | A gyermeknek homlokára föltegye;~Im de rögtön trónon látja
2224 1 | Igy sír; szivének kérgeit ~Föltépik kínjai,~Könyût nem ismert
2225 1 | szentségtörés, ~Sajgó sebeit föltépni általa.~ Te nem szorúltál
2226 1 | vagy más kövesse azt, ~Föltételetlen nem tanácslanám,~Mert irva
2227 2 | sik pásztora ~Marháját és föltette azt, ~A hegy lakója színborát,~
2228 1 | jók igen,~S munkásak is fölül rá.» ~Fogadták összesen.~
2229 1 | Bármely simának látszik ~A viz fölülete,~Minden csepp, minden hullám ~
2230 1 | hang... ~Visszhang-e ez fölülrõl? vagy lenn a viz alatt ~
2231 2 | esendõ ~Nagy lobogóját jobbal fölválthatta: megújult ~Szélvészként
2232 2 | oroszlán,~Melynek ártó dûhét fölverék;~Kebelében elrablott szerelme~
2233 2 | Mit szokásként szerzetében fölveve; ~Szép Etelke volt a neve
2234 2 | dúlt, ~Életének tövisbokra fölvirúlt.~ És megérte, hogy igéje
2235 2 | szívhonát,~Kötésül érte égbe fölvitte õt magát!~A férj pedig bünéért
2236 2 | föld, ~Emberek és állat fölzengik a hála-zsolosmát ~Égi kegyelmednek,
2237 2 | testvérháborúnak zászlója fönlebeg;~Tolúl, gyülekszik a nép,
2238 1 | fülmiléje, ~Reggel este fönnen énekelvén: ~Vajha engem
2239 1 | egy istenné, ~Méltósága fönségében~S földi mégis, mint anyának, ~
2240 1 | irtam s tettem, önmagát ~Föntartni képes, fenmarad nevem; ~
2241 1 | hevernek, ~A fal remek föstvényekkel kinál. ~Mindent találok...
2242 2 | számíthatja meg? ~A tenger fövényében õk a homokszemek.~Csak Béla,
2243 1 | egyet el nem mond, ~Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»~«
2244 1 | Jó és szelid vala, ~Mint fogadásuk tartá, ~A munka is folya;~
2245 1 | Kik engem nyájas-szívesen fogadnak. ~És én közöttük járok ép
2246 2 | Mint s mikor jött, s hogy fogadta itt a hon; ~ Mint jelenté
2247 1 | munkásak is fölül rá.» ~Fogadták összesen.~Az egyik kére
2248 1 | Zúgó paripáját ~Bérembe fogadtam -~Elõ, elõ!~Nyakába hajítom ~
2249 2 | bojtot~Egymáson, s iszonyú fogaik koczczanva kicsengnek. ~
2250 2 | asszonyának.~ V. ~Mi foganszik szent titokban, ~Némaságnak
2251 1 | látja senki, ~Kézzel nem fogható -~De, bár ki megszólítja, ~
2252 2 | megtörhetetlenségét ~Velencze rém fogházinak; ~Nem a mélység, hová temetvék, ~
2253 2 | isteneknek ~Szálljon rá ostora!~Fogj, vén Balázs! nyergelj mit
2254 1 | vonagló ajkira.~«Meg ne fogják, istenemre, a ki él,» És
2255 2 | kéjeleg.~ Ti azonban meg fogjátok fejteni, ~A kik a dalt végig
2256 2 | nyilt közét ~Uj teleplõk foglalják el szerteszét.~ Barna
2257 2 | Énekembe Lászlót ekkép foglalom -~Mint a harmatcsepp parányi
2258 1 | e kéjt egy jobb életre ~Foglalóul veszi.~ XI. ~Ha most apám,
2259 1 | törvénytelen,~Az ország foglya vagy!»~~
2260 1 | örökre ~Bûbáj kötötte meg, ~Foglyául tartja máig ~Ki tudja mely
2261 2 | által egyesûlt, ~A jelenkor fogná-e szakítni szét?~Két egyûvé
2262 1 | Felgyujtottad életemért házadat,~Hol fogod most kipihenni magadat?» ~«
2263 1 | vagyok -~S az lenni síromig fogok, ~Ne légyen a hon, dalnokával~
2264 2 | ezt aláirás után. -~Most a fogolyhoz.’ - «Eltikadtam -~Viszonz
2265 2 | vérezett, ~Szolgálatodban lett fogolylyá, ~Nyujts most, király, felé
2266 2 | gúnykaczajjal, ~Tréfát ûzve védtelen fogolylyal. ~«Megteszem!» mond hõs
2267 2 | vigasz hirével ~Éltetni a fogolyt,~Hogy, míg a hölgy elérne
2268 1 | Reád pedig s fiadra Bécsnek fogsága vár!»~S szólt még - midõn
2269 1 | mond a hölgy- ártatlan fogságát jól tudom.» ~,Már nincsen
2270 2 | pályabért, ~Egy pár könyet fogtok ejtni gyászaért. ~~ HATODIK
2271 1 | nincs hasonlás, ~Nincs mától fogva magyar-átok: ~Temetve a
2272 2 | fejedelmi Ulászló~Ismét helyt fogván, ott ekkép nyitja meg ajkát: ~«
2273 2 | rajtok áthasit,~Gyéritvén, fogyasztván a kun sorait.~ Nemsokára
2274 1 | Egyik a hölgy hû szivével, ~Fogyhatatlan kéjözön, ~Másik a vidor
2275 2 | már a szörnyü mészárlás fogytán van, ~A midõn uj ötlet kél
2276 2 | homokhatárt.~Vég türelme fogyva van mindenkinek, ~S zúgolódni
2277 1 | nem önti, ~Mig égre nem fohászkodik,~Vagy társra nem köszönti:~
2278 2 | De vére folyjon, a ki a fõhez hûtelen.»~«Mint számüzendõ
2279 1 | asszonyember, ~Ki lágy panaszba fojtja életét;~De mint a régi Hellás
2280 1 | német,~Sert iszik s tobákol,~Fojtó szénnel fût, süt és fõz ~
2281 2 | forró két karát,~Õt csókba fojtva átszorítja, ~Hozzá, reá
2282 2 | Törvényhozás a törzsök fõk nélkül mit sem ér.» ~«De
2283 1 | kecskéket ~Õrzött Tihany fokán.~Sok kincscsel ért föl a
2284 1 | szállásomat, ~Tanyát ütöttem foliansi közt...~Az isten, a ki keblemben
2285 1 | Beéri õ kevéssel.»~,Folt folton ül ruházatán, ~Arczán
2286 1 | Beéri õ kevéssel.»~,Folt folton ül ruházatán, ~Arczán sanyar
2287 2 | megadják Dalmatiát, ~Vagy folyand Velencze vére!» ~Szól a
2288 1 | oktatást merit. ~De mint patak folyása ~Az ember élete; ~Bármely
2289 1 | mint a tenger,~Fél világra folyna;~Csak az ember szikla szíve ~
2290 1 | terjedékben! ~Im de a víz, négy folyód zugása, ~Többször átok,
2291 1 | hazája, ~E drága földet négy folyók között,~Melyet vérökkel
2292 1 | Magyarországot. ~Bérczekkel, folyókkal ~Feldiszesitette, ~A malaszt
2293 1 | pandurok, -~Barna Bandi már a folyón túl robog! ~Pandurokkal
2294 2 | félelmes szorosát, ~Akár a vad folyónak medrét hatolta át.~ A
2295 2 | melyért lelke lángola.~ Mint folyóviz, melybe súlyos kõt vetél, ~
2296 2 | ütötte, ~Négyen álltak össze, folyván vére, ~A vitéznek megkötözésére.~
2297 1 | szövedékén mint hosszú gyász fonál, ~Egy cselszövõ napának
2298 2 | Már nyakára gombolyúl fonála!... ~Mint virágszál, mely
2299 2 | terve kész,~A csel szövényes fonalából ~Szövé szerelmi kéz...~
2300 1 | tolna; ~Csakhogy a szív száz fonállal ~Kötve honn ne volna!~Vissza
2301 2 | a rég cselszövényes, ~A fondor, s hitben lengeteg,~Jól
2302 1 | Fehérítni nem is kell már fontamat;~Könyeimmel hófehérré áztatám, ~
2303 1 | Rózsák- s babérból fûzért fontanak. ~Nem bántják annak szíve
2304 2 | meggyilkolni nem kell, ~- Mond a fõpap - tartózkodni jó, ~Ha egyez
2305 2 | malasztját bor s kenyérben,~Majd fordul a két hû cselédhez: ~«Ma -
2306 2 | Majd aztán a gyült néphöz fordulva tovább szólt:~ «Örvendezzetek
2307 2 | Lába alatt a világok forganak,~S a világok sphaera-tánczra
2308 2 | pedig a harcznak kétes forgása, miképen~Városi lányzónak
2309 2 | uton; ~S a ki veszélyben forgott, ki abból jõ vala, ~Egykép
2310 1 | Veszély van a hazán. ~Kettõ forog koczkán, a ~Szabadság és
2311 1 | hajléka a hegyen.~ Ittam a forrás vizébõl.~Mely csörögve serked
2312 2 | virúl. ~ És ivandol a forrásból, mely örök,~Szent vizébõl
2313 2 | vidoran ~Szomjatoltó, gazdag forrásvíz rohan... ~ Térdre húll
2314 1 | honleány, -~Hogy egy gyürûvé forrjon ~Árpádnak nemzete!~S e szép
2315 2 | ellenét,~S fortély ellen fortélyt határoz, ~Hõs Frangepánné
2316 2 | serge egymást ~És hazáját fosztogatja.~S ott veszhetne börtönében ~
2317 1 | táborában szálkául voltanak.~S a fõvezér Prágában asztalt terít neki, ~
2318 2 | melyet neki~A kunoknak fõvezére vete ki: ~Kebelén a szív
2319 1 | Fojtó szénnel fût, süt és fõz ~A nehézkes angol;~Magyar
2320 2 | hasonlás angyala! ~Az ország fõzászlósi sértett érdek miatt~Bélát
2321 1 | közbe vágtaték, ~Hullott a francziája mint húll a fû, a jég! ~
2322 1 | országról, ~Elbeszélte nekünk: Francziaországban,~A tengernek partján hogy
2323 1 | folytatá; ~«Futottak már a franczok, mint szélben a katáng, ~
2324 2 | is, úgy-e van?~Ha megírta Frangepáni,~Harmadrésze a tied!...~«
2325 2 | kezére!... ~ De mi gondjok Frangepánra, ~Három ország fejdelmének?~
2326 2 | fért országába; ~Másik a frankok királya,~Harmadik társ volt
2327 2 | megfosztja ál-barát. ~Szomszédja, Fridrik császár, a nyújtott menhelyért, ~
2328 2 | Hogy férje új arával, új frígybe álla már,»~S hogy lánczait
2329 2 | Berengár, dísze korszakának, ~Frígyes társa volt Árpád fiának. ~«
2330 2 | Und, Tas, Huba a neve,) ~A frigyet szentesítni megvágja hõs
2331 2 | Velencze bontására ~Hárman frígyet alkatának, ~Megbomolnak
2332 2 | mégis ellenállni mernek, ~Frigyszegõleg kik fegyvert emelnek, ~Balga
2333 1 | Én neki nem vivék; ~Mégis frigyünk az égtõl ~Mégis megáldaték.~
2334 1 | Nos, hogy állunk - kérdé - frissen a mint látom.» ~«Hála isten -
2335 1 | ital bort, Borcsa, lelkem frissibe! ~Négy órája hogy nyomomban
2336 2 | õket itt!~S a szél tovább fú, a vitorla ~Mint tele szív
2337 1 | galambkapár, ~Virág között a fûben ~Csevegve, játszva jár; ~
2338 2 | Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével.~Ám Hunyady mint
2339 1 | õ s társai, ~S hallgatva függtek rajta mindnyájok ajkai.~
2340 2 | királyi adomány, ~Rajta függvén a királyi nagy pecsét, ~
2341 1 | Titkos-szerelmesen, ~Ne halljon lesdi fül, ~Ne lásson kandi szem, ~
2342 2 | Ki ott ûl fenekén!~Annak füléhez nem jut a hang, ~Sem felvilági
2343 2 | azonban, ~Hogy riadó hanggal füleit megütötte Hunyadnak ~Szép
2344 2 | vár. ~Megcsonkitva orr- s fülek hiával ~Rakva lesznek gúny
2345 2 | mint orkánüvöltés dugúlt fülekbe zúg,~Mi minden kõszikláról
2346 1 | szemfödél engem takart vala,~Fülembe síri hangok csendülének, ~
2347 2 | ihletit,~Hogy szemének és fülének nyilt az ég,~S Isten választottaként
2348 2 | Szétszakítnák az erõs hangok fülét;~Teste, mint a pára széjjelfoszlanék,~
2349 2 | Félhúnyt szemekkel, tompa füllel ~A fényes trón párnáin ül.~
2350 1 | teremte,~S én levék e kertnek fülmiléje, ~Reggel este fönnen énekelvén: ~
2351 1 | báju lányka,~És e kertben fülmilét teremte,~S én levék e kertnek
2352 1 | künn a vidéken, ~Mi süvölt fülünkbe?~A vihar hárfája zendül ~
2353 2 | érzeményét.~ De nem sokáig fürdik a hölgy ~Az istenérzet tengerén;~
2354 1 | könyût;~S nem is könyûkben fürdõ asszonyember, ~Ki lágy panaszba
2355 1 | gyógyvizedbõl egy italt, ~Fürednek szép tündére!~S te ál barát,
2356 1 | Oly kellem-gazdagot,~Oly fürge és regényest, ~És mégis
2357 2 | csikorogva esõ káromlók vérbe fürödnek.~Még maga áll egyedül Gara
2358 2 | paizsán,~Szemem könyûivel fürösztném ~A sebhelyt homlokán,~Forró
2359 2 | lehull egy hosszu, szép fürt, ~A hölgy elosztja szálait,~
2360 1 | Hónyakára bontakozva ~Barna fürte folyt.~«Szép királyfi, hûs
2361 1 | Szólj, mibõl tûzzek tehát ~Fürteidre koronát?’~«Nyár hevében,
2362 1 | Majd myrtuságba fonja ~Fürtén a harczbabért.~A hõs jön
2363 2 | szerelme hû virága. ~Hölgye fürtérõl alig hullt ~Szirma még a
2364 2 | népre kér; ~Hosszú fehér fürtével szellõk enyelgenek, ~Lelkében
2365 1 | selyem teremjen, ~S terme fürtöd drága szálu selyme; ~Monda
2366 1 | rajta nyugasztja hó karát. ~Fürtös fejét a könyvrõl majdan
2367 1 | fáját, ~Versenyt szíjja füsti mellett ~Hosszu, nagy pipáját.~
2368 1 | könyvtárnak olvasóját ~Jobban fütötték, mint szállásomat, ~Tanyát
2369 1 | vizét, ~ A rét csalogatta füvére. ~,Halld, ifjú, birtokos
2370 1 | isten nyáron árnyat, lágy füvet, ~Télen által ránk terítjük
2371 2 | hölgyszemekbõl ~Nékem a legszebb füzér, ~Legdicsõebb pályabér.~
2372 1 | termett a gyöngy, ~Melyet füzérben hord nyakán a nõ; ~Érzéketlen
2373 1 | leled, ~Hol május-téreken ~Füzérkét köt neked.~~
2374 2 | susogva csergedõ pataknál ~Füzért kötözget méla holdvilágnál. -~
2375 2 | Árpád apánktól Endréig füzõdik~ Az õsi árnyak hosszu
2376 2 | szomorú ének ajkaidról,~Fújj halotti nótát társaidnak,~
2377 1 | neven, ~Ha kedvmámorban fúl ez éjjelen.~Ki fogja kárhoztatni
2378 1 | KANDALLÓ-DAL. ~Kályha mellett fûl a német,~Sert iszik s tobákol,~
2379 2 | eljött, ~Tengerbe kelle fúlani?~Ki fog sötét lakodba hatni, ~
2380 2 | híves iszappal ~Dörzsöli a fúlánk sebeit fájdalmai közben.~
2381 1 | tovább oson: ~,Csóknak szuró fulánkja van,~Darázs ül ajkamon!’~«
2382 2 | ölelõ karokban, csókok közt fuldokol, ~Arczán, kezén bünbánó
2383 1 | a magyarság, hogy szinte fulladánk!~S im a futóknak közte meglátom
2384 2 | sokszorta lerázza ~Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a méhet; ~Úgy
2385 1 | élet jégfuvalma ~Hót ne fúna rája!~Költõ szíve mint a
2386 2 | át,~Ki tudná, hány s mi furcsa tervek ~Fárasztották lelkét,
2387 2 | Tünedékeny mint a hab, ~Mely a furfang tûfokán át, ~Fonja, fûzi
2388 2 | erõs fal, ~Melyet arany ne fúrna meg. ~Nincsen lakat, mit
2389 2 | Rajta gyávák, rajta! ám csak fussatok!~De legalább mentsétek meg
2390 1 | növény, az zöldfa-ág, ~Ez fûszál lesz, az virág,~S ez, mely
2391 1 | s tobákol,~Fojtó szénnel fût, süt és fõz ~A nehézkes
2392 2 | meggyõzöttek õk, ~Hiába van futások, elérik az üzõk!~Két napnyi
2393 2 | vert hadat).~ «Már ha futni - ekkép szól - indultatok, ~
2394 2 | éjfél tájára jár.~Ment, mint futó csillagzat a látott kép
2395 1 | szinte fulladánk!~S im a futóknak közte meglátom a vezért, ~
2396 1 | ifjadok. ~ III.~Köröttem itt futosnak õk, ~A kedves gyermekek; ~
2397 2 | bántul örökre!» ~Igy ordítva futott s szaladó népébe vegyûle.~
2398 2 | BÉLA FUTÁSA.~Csillag futott-e végig az égnek szõnyegén? ~
2399 1 | beszédét tovább is folytatá; ~«Futottak már a franczok, mint szélben
2400 1 | a lóval,~ A legsebesb futóval.’ ~S elõ, elõ ment kettesen,~
2401 1 | érleled;~Oh, bájos õsz csodás fuvalma! ~Hozzád száll hõ imám:~
2402 1 | hárfás! ~S te pajkos, hûs fuvalom! ~Szépen köszönjük a tánczot,~
2403 1 | Sovárgó szárnyadon, ~Mint esti fúvalom, ~Epedve csattogjon ~Szerelmi
2404 1 | Haszszán, Haszszán a fúvatag~ Térdig megy a fenyéren, ~
2405 1 | pelyhet az embert ~Odább fuvom.~Felszítom a szikrát, ~Mely
2406 2 | megadásnak ~Ékesítse szûz fûzére.»~S váltak. A férj fényt
2407 1 | homlokára ~Rózsák- s babérból fûzért fontanak. ~Nem bántják annak
2408 2 | furfang tûfokán át, ~Fonja, fûzi száz irányban, ~Mig alakba
2409 1 | dicsõ nevével,~Midõn együvé fûzöm azt ~E bor nemes gyöngyével;~
2410 1 | lett? ~Ki rózsa-lánczra fûzte ~Az énekek fiát, ~Királyi
2411 2 | gyermekek ~Babérihoz virágokat fûztenek; ~ Elbeszélnem Nándorvárnak
2412 2 | A nagyhirû Zalánnak; ~A gabnagazdag rónaság ~Arany kalászszal
2413 2 | Hol hónaljig nõtt a dús gabnaszár,~Hol zöld mezõben száz gõböly
2414 2 | Rajta, rajta, vészre vész! ~Gabnatárim telve vannak, ~Fittyet hányok
2415 2 | társhazát, ~A horvát- és gácsországi koronát;~ Mint veré meg
2416 1 | a két gyermek, ~Egy kis galambkapár, ~Virág között a fûben ~
2417 2 | dicsõ fia ~Mint a fehér galambtoll hótiszta õszhaja; ~Fényes,
2418 2 | mint viharban hajótört gálya áll, ~Mely a vészbõl kimentve
2419 1 | világrész lássa lobogóid, ~Lássa gályáidnak árboczát!~Tenger a föld
2420 2 | még Rozgonyi püspök ~Nagy Gara-szúrta sebét fájlalván; mostan
2421 2 | Isten által ~védetik. - Garával párviadalt ví, s emezt megszalasztja. -
2422 1 | zsidóhoz át, itt a pénz, egy gárdistát!» ~Dictum factum, úgy lett,
2423 1 | ember szikla szíve ~Benne gát ne volna!~Költõ szíve mint
2424 2 | mint a zúgó árnak a szikla gátot ád, ~Perczekre bár, feltartja
2425 1 | itthon voltam, megcsinált gavallér, Mert a pénz ezüst volt,
2426 1 | Igy illet a halál,~Nem gaz, nem órv, egy honfi az, ~
2427 1 | szíved tündököltet ~Soknál gazdagabban.~Szép szövetbõl drága köntöst ~
2428 1 | szeretetben ~Mind milyen gazdagok!~Mint repdes a szív mindegyikben, ~
2429 2 | egy erszényt, aranynyal gazdagot, ~Ne lásson a kápolna szükségben
2430 1 | fény s pazar holt, mert gazdája nincsen... ~A szív szorongást
2431 1 | Kontért, a hõs- és honfiért~S gazdámért sirok én. ~Vágasd ki a fát,
2432 1 | ily áldott, ~ Egy minta gazdaság,~Melynél szebbet, sem jobbat ~
2433 2 | égbe imádsága,~Mert megóva gazdasága.~«Urfi, urfi, mond a szolga, ~
2434 1 | Tátott koporsóvá tevéd~A gazdátlan kebelt.»~És újra sír és
2435 2 | még nem félek!» ~Szól a gazfi, s fegyver dörren, ~S a
2436 2 | De ki vérem- és nevembe gázol, ~Annak vérrel s karddal
2437 2 | koronával ékesen;~Látja Géjza bátyját, a kit ugy szeret, ~
2438 2 | teremnek? ~Erdély az, a vitéz Geló ~Oláh herczegnek székhelye, ~
2439 1 | barátom él ott, s nem egy generális, ~Sõt valót beszélve, maga
2440 1 | varázsol,~Ki kebeledben él, a genius, ~A halhatatlanságnak angyala. ~~
2441 2 | nem értve a kebelnek hõbb gerjedelmeit, ~Nem érezvén a szívnek
2442 2 | szerelemnek ~Lángi már nem gerjedeznek ~Hölgyek, ifjak kebelében, ~
2443 2 | fel,~Hogy magát és földi gerjét a kebel~Ujra s ismét megtagadja, -
2444 2 | hû gerle, élni vélt: ~A gerle-tollon férje sas-szárnyakat cserélt: ~
2445 2 | árnyékokként szaladoznak elõttem? ~Giszkra vitézi ezek; köztük mint
2446 2 | gabnaszár,~Hol zöld mezõben száz gõböly tanyázott, ~Száz ménes ugrált,
2447 1 | EGY NAGYÚRI KASTÉLYBAN.~Gödöllõ, 1846. május 31. ~Ki helyhetett
2448 2 | fele, ~Megfordulva áll a gönczöl szekere; ~Sápadozni kezd
2449 1 | Egy istenadta ozmán:~«Hol görbe kardod, hõs vitéz? ~
2450 1 | dobog,~S nagyobb csapás nem görbitendne meg; ~Mert mind a kettõt
2451 1 | mást!»~Szólott s karával görcsösen ~A csonka tetemet~Közelb
2452 1 | s nem állunk fél uton; ~Gördül s megindul immár a kerék... ~
2453 2 | a madár, ~Csak a hegyrõl görgedezõ csermelyek~S lomb között
2454 1 | sarjai! ~Békóban a nép nyögve görnyedett;~A hõs csatában küzdve elveszett;~
2455 2 | Szent vizébõl halhatatlanság görög;~Im e könyvben lásd a pályát,
2456 1 | ifjunak szivét,~A rózsalánczot gõge ~Oly rögtön tépte szét. ~
2457 2 | gonosz pártokra hasonlott, ~S gõgének rokonok vérével fest vala
2458 1 | visszatér szerény lakához,~A gólya régi fészkéhez siet,... ~
2459 1 | téntát dönti el,~Vagy szörnyû gólyalábakat ~Rak írt ivemre fel.~Hagyján!
2460 2 | szövõt csodálja: ~Már nyakára gombolyúl fonála!... ~Mint virágszál,
2461 2 | paraszt baját:~Szép hazádhoz gondjaid ragadnak... ~Csak magadra
2462 1 | mondtam kedvesimnek, ~Búcsút gondjaimnak; ~Fájdalom s örömkönyûim ~
2463 2 | hõs kezére!... ~ De mi gondjok Frangepánra, ~Három ország
2464 1 | ravasz.~Elment, de ekkor gondolám meg, ~Mi gyermek-kábaság!~
2465 2 | gyógyíthatatlan, ~Magára sincs gondolatja, ~Az uraknak serge egymást ~
2466 1 | tanultam én,~Hogy édesen gondoljak vissza rá; ~Lelkemnek azt,
2467 2 | percz is veszteség itt; nem gondolnak soká:~S Forgách lovát odadja
2468 1 | harcz -~Õ legkisebb, úgy gondolom,~S most legkedvesb ez angyalarcz. ~
2469 2 | Ki állhat ellenünk?»~S a gondolyás kis csolnakával ~Vizét ketté
2470 1 | visznek, meddig érek -,~Nem gondom nekem; ~Nyugtom én a távozásban~
2471 1 | Kegyes szelid atyát,~Ki szent gondviseléssel ~Fejünk felett viraszt, ~
2472 2 | összefûz,~Jóval széppel, rút s gonoszszal ~Legtarkább játékot ûz,~
2473 2 | agyára, ~Mint melyet te adál! gonoszúl elorozta ravaszság~Azt tõlünk,
2474 1 | kaphatom,~De képe, egy szép Gõthe-fej, ~Szem- s orrnélkûli rom.~
2475 2 | õre rögtön-álom ~Kábító gõzét szörpölé. - -~ És most
2476 1 | óriási hattyú ~Tör felém a gõzhajó.~ Mintha a költõnek lelkét ~
2477 1 | GÕZHAJÓN. ~ I. ~Búcsút mondtam kedvesimnek...~
2478 2 | bizalom; ~ Mint üldözte Vida gróf a hõsöket, ~Vida ellen Gejzát
2479 2 | megkoszorúzza, s beszterczei gróffá nevezi. ~De hova jött elmém?
2480 2 | akasztá:~«Ezt Besztercze nemes grófjának honja s királya!» ~~~
2481 2 | csendet nem kelti fel;~Sem gulyákat nem táplálnak a hegyek, ~
2482 1 | Viszonz a férj sötéten s gúnygörcscsel ajakán. -~Földönfutókká
2483 2 | Mond a császár sértõ gúnykaczajjal, ~Tréfát ûzve védtelen fogolylyal. ~«
2484 1 | megmentse.~De van, ki rá gúnynyal lenéz, ~ Egy istenadta
2485 1 | két kezecskén.’ ~És így gunyolják rendiben, ~ Kik elmenõk
2486 1 | emberének?~A ki rabja - igy gunyoltok -~Házi életének.~Kell nekem
2487 1 | Nem tûri már Czagány a gúnyt: ~ «Isten, ki él a mennyben,~
2488 2 | II.~ A szenvedés pohára gyakorta semmi más,~Mint istennek
2489 2 | lángjára gyúlad~Frangepán gyalázatára. -~A panaszló szép leányon, ~
2490 2 | hiával ~Rakva lesznek gúny gyalázatával.~És hajón elküldi a Rajnára, ~
2491 2 | Három megyét vesz tõle s gyalázatos hûbért.~S áll Béla, mint
2492 1 | viseltünk gyáván, csúfosan, ~(Gyalázatunk könyvünkben irva van) ~Igát
2493 2 | Tömegestül bomlik a rend; ki gyalog, ~Ki lovag fut, és alig
2494 1 | nélkül áldanám ~Oltárom gyámolát,~Hogy asszonyt s szép leányt ~
2495 2 | Pest alatt. ~Mások, hiú gyanúból s féltékenység miatt, ~Hogy
2496 1 | mint a titkos ~Jehova-szó,~Gyarló ember-ajakkal ~Nem mondható! ~~
2497 2 | szomorú torában, ~Valahányszor gyásza volt csatában. ~Most az
2498 2 | van, ~Az alkony végsugára gyászában látja õt, ~Hozand-e hajnalával
2499 2 | pár könyet fogtok ejtni gyászaért. ~~ HATODIK ÉNEK.~ V. ~
2500 2 | elõtt bús hölgye elborúl; ~Gyászalakján bûnös ártatlanság,~Szép
2501 1 | Felszorítja két karára,~Arcza gyászán áttör a kedv, ~Mint borún
2502 1 | enyészik,~A ború felvonja gyászát, ~Régi sebe újra vérzik.~«
2503 2 | E csata-árból lõn neve gyászemlékü Csatárnak. -~ Távozom
2504 1 | ketté olvad nehéz szivem ~Gyászéneke:~Téged könyez, te szép leány! ~
2505 2 | helyette árulás rád ~Most gyászfogságot mért.~Ki fog hozzád ily
2506 1 | isten, több töviskoszorú!»~A gyászkövet kifordul, utána mint a fal, ~
2507 2 | Váradon el tetemét; ~Mint gyászolta három évig nemzete, ~S a
2508 1 | mégyen a harmincz nemes ~A gyászpiaczra föl; ~Vérpallosával a bakó~
2509 1 | az érczkapocscsal, ujabb gyászszal telék, ~(Hogy a gyász rajzolója,
2510 2 | A helyett, hogy kezdne gyászzenébe, ~Hõsi kürtét két kezére
|