15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3513 1 | nem megyünk ~Nagy Allah Játja, nem viszünk~ Ma föld
3514 1(4)| Játmû = játékszer.~
3515 1 | áll;~Itt hangszerek, ott játmüvek4 hevernek, ~A fal remek
3516 2 | királyné két kicsin fiával~Játszadozva ül a trónuson.~Mint az angyal
3517 1 | beszédet.~Hiún tehát nem játszom én ~Deák dicsõ nevével,~
3518 1 | hölgyét, örüléssel;~S a javak legfõbb malasztját, ~Életét,
3519 1 | mint itt ezen fa, ~Õ a hon javára.~Másik, a mit elgondoltam, ~
3520 1 | küzdve elveszett;~A hon javát, savát - hallgasd meg ég! -~
3521 2 | feldúlta táborát,~Itt kincse és javától megfosztja ál-barát. ~Szomszédja,
3522 1 | Lángelem’ hazája;~Csak az élet jégfuvalma ~Hót ne fúna rája!~Költõ
3523 1 | Fagy és éj vett körül jéghidegen; ~Erõt nem érzék, lelkem
3524 1 | szép szem, ~Nem a földsark jégtengere.~E vonzalomnak ingere! ~
3525 1 | maradj közöttünk, ~Maradj jegyese hõ szivünknek, ~Mely éretted
3526 1 | Másik a dombon gyürût ~Új jegyessel vált.~Domb alatt egy sírorom ~
3527 1 | olvas a könyv, nagy dolgokat jegyez; ~Dicsõ, de gyász családja
3528 1 | nem óv lapod.~ Vagy azt jegyezzem föl, hol iskoláztam, ~Melyik
3529 1 | kivántál pályalombjaimból ~S jegyzékeket, hogy életrajzomat ~Megírd
3530 1 | Allah néven, ~ A nagy Jehova nékem.» ~De vad kaczajjal
3531 1 | Ah kínom, mint a titkos ~Jehova-szó,~Gyarló ember-ajakkal ~Nem
3532 2 | Lelkembe vettem hagyomány jelében ~ E szent ereklyéknek
3533 1 | vagy e lángban, te vagy e jelekben, ~Oh magyaroknak védõ Istene!~
3534 2 | Nagy dolgokra õt korán jelelve ki;~Elbeszélnem szép Etelkét,
3535 2 | lelkesíthet? ~Mi e kuszált jelenben egyesíthet?~Csak törpe nép
3536 2 | gyors hajó tetõzetén~Mult és jelenje álmiból ~Kecsegtetõ jövõt
3537 2 | s jog által egyesûlt, ~A jelenkor fogná-e szakítni szét?~Két
3538 2 | új szövetneket. ~S ha a jelennek halványúl sugára:~A régi
3539 1 | mint a mult volt, ~Jobbat a jelennél;~Szebb jövõrõl régen él
3540 2 | választotta tõle szét; ~Mit jelent ez? ébren sem fejthette
3541 2 | fogadta itt a hon; ~ Mint jelenté ki magát Isten neki,~Nagy
3542 2 | elborúltanak. ~Vad lárma és üvöltés jelentik a vihart, ~Sürû nyil-föllegekben
3543 2 | Drága falábát~A hatalom jelképe tevé, két bojtos oroszlán. ~
3544 1 | magyar szív, ~Ez esküm s jelszavam!~Magyar leány vagyok -~Hazám
3545 1 | és mindnyájan egyért! ~A jelszó áll: vagy élet, vagy halál!~
3546 1 | Lobogj zászló a szélben, ~Jelszónk: hazánk java! ~Dalunk: gyõzelmi
3547 2 | tatár. ~És már a támadásra jelt ád a szörnyü kard ~Véres
3548 1 | IMRÉHEZ.~Pest, augusztus 1-jén 1844. ~ Ágat kivántál
3549 1 | Igy ül Madonna kisded Jézusával ~Mester Corregio müvészi
3550 2 | feltámadott;~ Ünnepelni Jézust, a hõst és királyt, ~Ki
3551 2 | hogy esendõ ~Nagy lobogóját jobbal fölválthatta: megújult ~
3552 1 | sajtó-szabadság; ~Melyen egy jobblét dicsõ reggelén ~A leigázott
3553 1 | Kiktõl, és kikhöz eveznék: ~Jobbom el nem éri már, kit ~Honn
3554 1 | gyors király mögõl, ~Miképen jobbra balra az úri nép kidõl?~«
3555 2 | Állt körülötte bal és jobbról sok harczi levente~S fényes
3556 1 | Mi az, mi így epeszt? ~Jöhet, jöhet-e, kérdem, ~Istentõl
3557 1 | mi így epeszt? ~Jöhet, jöhet-e, kérdem, ~Istentõl ily kereszt? ~
3558 1 | ezredévi átkunk:~Hogy magunktól jöjjön pusztulásunk!... ~~
3559 1 | factum, a kis urfik rendre jöttek, ~Vas markomba pompás parolát
3560 1 | VI. Gyógyúlni jöttem én ide,~A Balaton tavára!~
3561 2 | mindenfelül, ~És Kapolcs László jöttérõl értesül; ~«Talpra, kúnok!»
3562 2 | mellett, ~Kapús és õr ismerte jöttét,~A kit hozzá bocsátni kellett,~
3563 2 | fejteni, ~A kik a dalt végig jöttök érteni; ~A leányka szép
3564 1 | Utána kökényszemü lány jöve, ~ Vigadni, mulatni az
3565 1 | királyfi hûs habokba ~Mért jövél velem?~Csába látszat, játszi
3566 2 | épen visszatérek: ~Urunk jövend velem;~Ha nem jövök, kettõnk
3567 1 | Megfoghatatlanúl, ~Mult és jelen s jövendõn ~Áldásként átvonúl. ~Benned
3568 2 | Urunk jövend velem;~Ha nem jövök, kettõnk lelkéért ~Tartassék
3569 1 | képzek egykoron~Egy szebb jövõre polgárt, ~Neked, te drága
3570 1 | Jobbat a jelennél;~Szebb jövõrõl régen él egy ~Szent hit
3571 2 | háborúság. ~És Ulászló, hogy jogának ~Védletére tettre keljen,~
3572 1 | szentsége ~A nemzet egyessége~S jogban testvériség!~Nem, nem lehet,
3573 1 | fegyverével ~Szabadságot, jogot. ~A harczolók sorában ~Elsõ
3574 1 | eddegéltünk, ~Régi harczainkról jóizün beszéltünk:~Hát köröttünk
3575 1 | nem megyek! ~ Inkább te jõjj el innét.»~Szól a pogány;
3576 2 | díjadúl, ~Mely az élet fáján a jóknak virúl. ~ És ivandol a
3577 1 | megköszöntem, rája elbucsúztam, ~Jóllakott fakómat aklából kihoztam.~
3578 1 | minden érzete!~A szív önkényt jónak s erénynek ~Varázsát érezi -~
3579 2 | Magyarország hõs urát, ~Jõne haddal, hatalommal mihamar, ~
3580 2 | gõggel a magyarnak, ~Hogy ha jõnek, ily sorsot aratnak.~Hõs
3581 1 | költõnek lelkét ~Látnám jõni a vizen...~Kél a szellõ
3582 2 | dicsõség pályája,~A jövõnek jós szemekkel látása.~ Nagy
3583 2 | mint régen, egykoron,~A jóság mosolyával vegyûl a fájdalom. ~
3584 2 | a vár; ~Benn szeretet s jóságban a hölgy az áldozár, ~Nem
3585 1 | te már ettél-e?» kérdezé jósággal. ~«Nem bizony még, felség!
3586 2 | ELSÕ ÉNEK.~ IV.~László jósálma, ihletése és sejtelmei ~
3587 1 | megoltalmaza - -~Oh volna jóskép e nehézkes álom!,~És teljesülne,
3588 2 | tõlünk tehát!»~ Igy a jósnõ, s harmadnapra gyors követ ~
3589 1 | uram, nem addig a! ~De jõsz a kapitányhoz lánczhordta
3590 2 | gazda tesz, ~A midõn egy új jószágot bérbe vesz;~Nem mellõzi
3591 2 | betelt.~ Mind hiába! bármi jótét s nyereség ~A csodásan s
3592 2 | Ez tehát, oh seregek, ~A jótettért, melyet épen vettetek,~Háladástok?
3593 2 | hasadt ki hajnala. ~Imában s jótevésben kereste vigaszát,~S föllelte
3594 2 | Szétválaszt és összefûz,~Jóval széppel, rút s gonoszszal ~
3595 2 | nyomja õt az ellen. ~S mint Judás a Bibliában, ~Árt szab önnön
3596 2 | magát a vidéknek gyenge juhából, ~Ökreibõl és emberibõl;
3597 1 | VACHOTT SÁNDORHOZ.~Pest, juliusban 1846.~Te vígan éled s egyszerûn,
3598 2 | a Tiszáig s onnét Pestig juta: ~Ott Béla, a veszõ hon
3599 1 | tündér: ~ «A kincs dalok jutalma nem lehet! ~Érzés világod
3600 1 | lehet! ~Érzés világod szebb jutalmakat kér, -~ Öleld, miért égsz,
3601 1 | boldog egyesség!~Legdicsõbb jutalmam ~Ez leszen nekem,~Folyj
3602 2 | Mindenható az Isten s igaz jutalmazó!~ Mint a kinek szemérõl
3603 2 | az égnek szenti közt - a jutalom; ~Nagy, dicsõ czél, mind
3604 1 | megye; ~Még csak a hidig juthassak el hamar,~Azt felrántom,
3605 1 | Te néked korcs apákat ~Jutott, ébreszteni, ~Hazádnak tûzhelyéhez ~
3606 2 | szava. ~ Végre szóhoz jutva így szól a nemes: ~«Ennyi
3607 2 | börtön õre rögtön-álom ~Kábító gõzét szörpölé. - -~ És
3608 1 | kevélyen eltekintnek ~Gúny és kaczaj között,~Darócz ruháján a
3609 1 | nagy Jehova nékem.» ~De vad kaczajjal a vitéz~ Elõbbre megy
3610 1 | BALATONI KAGYLÓKBÓL. ~ A BALATON.~ I~
3611 2 | Frangepánnak utja innen,~- Mond s kajánul fölnevet ~Montebello - nem
3612 2(6)| Kajdász = kiált, ordít~
3613 2 | torkábul ijesztõn ~Háromszor kajdásza6 halált s vért hõsi fejére.~
3614 1 | falórán tizet szólott a kakuk,~De nem zúg a szél, sem
3615 2 | harcz és munka, fáradság és kaland, -~Mig végre táborával Munkács
3616 2 | tett-szomj ragadja, mely vész s kalandban él: ~Ezt házi tûzhelyénél
3617 1 | kapván az öblös meszelyest, ~Kalandos életébõl regét regére kezd;~
3618 2 | szakálla hull ~Mint dérütött kalász a földre, ~Az olló martalékaul;~
3619 1 | folyam hasít! ~Rónád arany kalásza~ Tiz magvat szaporit. ~
3620 1 | Szomjazzák Kúnság és Bánát kalászait,~Ménes s Tokajnak szõlõhegyeit; ~
3621 2 | lakója színborát,~Arany kalászát a paraszt. ~Eljöttek a hókeblü
3622 1 | derékig áll füvében,~Dús kalászin áldás a kenyér!~S van hizalmas
3623 1 | Mondd zöldnek a rétet ~Kalászod aranynak, - ~Árvíz iszapában ~
3624 2 | gabnagazdag rónaság ~Arany kalászszal tartja ki, ~Alpár hizalmas
3625 2 | Jég veré el mindenünk,~A kalászt, az árpaföldet;~Tönkre zúzva
3626 2 | meredek falon, ~Mindenkinek kalauzúl volt a nehéz uton; ~S a
3627 2 | Szélvészként zúg újra a kard s Káldornak agyába ~Csapva nagyot koczczant,
3628 2 | közben.~Úgy leve itt, midõn Káldort leütötte lováról ~Honvédõ
3629 1 | egyik szárnyamon még ~A kalitka lépe!~Lelkem, és a gõz hatalma ~
3630 2 | ragadva, véres tusában áll. ~Kálmán királyi herczeg halálra
3631 1 | István, László, szenteink!~Kálmánról vannak csak sejtelmeink; ~
3632 2 | Mely a vészbõl kimentve kalóz kezére száll.~Egy kincse
3633 2 | üstökös ragyog ki gyémántos kalpaga.~Kezében a vezérkard mint
3634 1 | KANDALLÓ-DAL. ~Kályha mellett fûl a német,~Sert
3635 2 | mosolyogva kinálják ~Innepi kancsóból mindeggyiket enyhes itallal. ~
3636 1 | Hóban és viharban,~A meleg kandalló mellett, ~Ha magyar vagy,
3637 1 | KANDALLÓ-DAL. ~Kályha mellett fûl a német,~
3638 1 | nehézkes angol;~Magyar ember kandallóba ~Maga gyújtja fáját, ~Versenyt
3639 2 | Szép Zalában közel éri Kanizsát.~ S ím elalvék - igy beszéli
3640 2 | szerteszét, ~Megeresztett kantárszárral, - a tiéd.» ~ S a parancsot
3641 1 | Segitségért az égre;~A kántor orgonába kap, ~A hangos
3642 2 | hol a hegy szirttövénél ~A kanyargós út ledûl,~S a lapály sik
3643 1 | férje!’~Szólott, s lovára kanyarúl ~ Nyugodt kebellel Haszszán,~
3644 1 | munkás hangyakép ~A tõ tövét kapálja põrén a póri nép.~Mátyás
3645 1 | ölsz -~A kardot elviseljük, kapáljon a ki tud!»~És a panasz keserve
3646 2 | meg!~S mig a prédán kapva kapand ellenünk, ~Meglássátok,
3647 1 | Asztal fölött kitárva nagy kapcsos könyv vagyon;~A könyvet
3648 1 | szól a lány, ~Madárt hol kaphatok? ~«Madárrá válom én; ~Szeress,
3649 1 | több lap hián ~Még vissza kaphatom,~De képe, egy szép Gõthe-fej, ~
3650 1 | a kérdözött,~Csak volt a kapitányban ész, és nem ütközött?» ~«
3651 1 | nem addig a! ~De jõsz a kapitányhoz lánczhordta franczia.»~És
3652 1 | Az egyiket, gondoltam, kapitányomnak hagyom, ~A másikat késõbben
3653 2 | szaporán,~Hagyja a kúnt, s kapkod az arany után. ~ Látja
3654 1 | hirnöke, ~Sötét könyv, a kapocscsal, koporsó vagy-e te? ~Nincs
3655 1 | De te karunk közt vissza ~Kapod az életet.»~«Mit! - szól
3656 2 | Emerre nyargaltában a kápolnába hat.~Õ az, a könnyelmû férj,
3657 2 | szûk napot.~ S ott volt a kápolnában a kép sok éven át, ~Erõsitvén
3658 2 | biró.» ~ V.~ A vár, a kápolnácska a sziklacsúcs fölött ~Már
3659 2 | csüggedtelen siet, ~Mig a kis kápolnához elér a Vág felett. ~Igy
3660 2 | A nép azért emelte a kápolnát oda), ~Akár a bérczes útnak
3661 1 | Ezt is, meg azt is, mind õ kapta, ~Mert jó volt s szót fogadt! ~
3662 1 | a háznál, hogy ti hajba kaptok? ~Hát az angyalát is, vitéz
3663 1 | faladhoz jártas út vezet.~Kapud kinyílik, a pitvar seperve, ~
3664 2 | Történet gyémánt csarnokához. ~Kapúja megnyilt zörgetõ hivének -,~
3665 2 | bevágtat ~Régi Fehérvárnak kapuján, hol hókaru hölgyek ~Szózatos
3666 2 | Villámokkal irád fel az ég kapujára hatalmad~És szívembe irád
3667 1 | tombolóit,~A világnak nyisd meg kapuját -~Öt világrész lássa lobogóid, ~
3668 1 | Igy értük el a temetõ kapúját, ~ Magától nyilt meg rémes
3669 2 | belép mint régi jártas, ~Kapún, lépcsõn, tornáczon át,~
3670 2 | az alkony mécse mellett, ~Kapús és õr ismerte jöttét,~A
3671 2 | akaszsza meg!~S mig a prédán kapva kapand ellenünk, ~Meglássátok,
3672 1 | csak elbirok!~ X. ~Itt a karácson! mint örülnek ~A kedves
3673 1 | szent ajándokot?~A szép karácsonfát, e képet, ~E bábut, e lovat -~
3674 1 | czifra tarsolyomba,~S egy-egy karajczárkát vettem a markomba. ~«Nem,
3675 1 | csókkal ~Felszorítja két karára,~Arcza gyászán áttör a kedv, ~
3676 2 | körültekint,~Izmos, vitéz karáról erõ hatalma int,~«Halljátok -
3677 2 | Frangepánnak szép neje,~Termetben karcsú és sugár, ~Fenség és kellem
3678 2 | parancsot kap vala, ~Balázs, a kardedzett öreg, ~S a hû leányzó Viola.~
3679 1 | együtt vérezék,~Mely ekéhez, kardhoz egyaránt nyúl, ~A hogy a
3680 2 | életnek meghamvad csillaga; kardja ~Ölte meg Ondingot, Holubárt,
3681 2 | gyáva hadja ~Hûvelyébe tolja kardját,~A csatát tovább folytatja. ~
3682 1 | ifjunak sebét.~Éles, aczél kardjával ~Sírt ás szegény neki,~S
3683 1 | istenadta ozmán:~«Hol görbe kardod, hõs vitéz? ~ Csak nem
3684 1 | szent a mi szent! ~Istenre kardodat ne fend!~ Kelj a sikon
3685 2 | vasba lánczolák,~Melybõl ha kardokat csiszolnak, ~S nem gyáva
3686 1 | csörtetve mén. ~,Hová, hová, kardos vitézek; ~Ti czifra, büszke
3687 2 | fegyvereknek, ~Melyben hõsek kardra kelnek, ~S vér a gyõztes
3688 1 | üdv fakad, ~Zsigmondnak kárhozat!»~Szólott a hõs, sújt a
3689 1 | fúl ez éjjelen.~Ki fogja kárhoztatni a szegényt, ~Ki nappá teszi
3690 2 | Egy pillanat - s a hív nõ karjába zárva van -~«Te vagy, te
3691 2 | sem döbbent vala Káldor ~Karjáért; de miként rossz csontot
3692 2 | legelõbben is iszonyu Káldor ~Karjához sújtott, s leesett bal karja
3693 1 | rabságban tartják õt, Bécsnek karjai,~S Munkács alatt - mi kell
3694 2 | nem hevült!~S õ bontakozva karjaimból, ~Félisten távozék;~Szerelmem
3695 1 | egymást és epedtünk, ~De karjainkkal egymást el nem értük!~
3696 1 | férjére fonja, mint repkény, karjait.~,Szabad - ha úgy akarjuk -
3697 2 | a fejnek, jaj s halál a karnak, ~Ellenállni mely mer a
3698 1 | rajtad, ~Annál erõsbnek érzed karodat,~Annál magasztosb hévvel
3699 2 | gyújtott is a villám, ~Károdat nincs, a ki mérje meg.~Fel,
3700 1 | hõs magyar. ~Te, a ki hõs karoddal ~ Meg tudtad szerzeni,~
3701 1 | Mikor veszed le rólunk karodnak ostorát?» ~Szólt s felriad
3702 1 | fiut, te a leányt ~Öltöd karodra fel.~Utczákra õk, hogy lássanak ~
3703 2 | végig röpdös az égen. ~Fél karok, elgázolt testek, jajgó
3704 2 | lezárja szép szemét;~De ölelõ karokban, csókok közt fuldokol, ~
3705 1 | csónakost szelíden ~Hív nõ karolja át,~S mutatja rét füvében ~
3706 2 | úré tönkre döntve!»~És a káromló szavakra ~Elfordúl a szent
3707 2 | nyomorúltak ~És csikorogva esõ káromlók vérbe fürödnek.~Még maga
3708 1 | hallgaték. ~Feléd nyulok karommal, ~Feléd ver a kebel,~S mindennap
3709 2 | hagyd, Istenem, õt meggyõzni karomnak. ~Hogy kiki irtózzék, késõ
3710 1 | megjön; ~S nyugszik két hó karon.~~
3711 2 | zúduló vizomlás,~Jött közéjök káros meghasonlás;~Önfejét a balga
3712 2 | istenünk s karunk. ~Istenbe s karotokba, ne másba bízzatok;~Csak
3713 2 | mikor a pajkos gyerkõcze karóval ~Parti darázsfészekbe leszúr,
3714 1 | És kinyujtom mind a két kart, ~S nincsen, a kit megölelnék, ~
3715 1 | könyezi~A szörnyü, szörnyü kárt! ~«Ne sirj, oh szép alak, ~
3716 1 | fennen zengenünk: ~Rómának, Karthagónak ~Hölgyei vannak velünk. ~
3717 1 | hazáé -~A hivatalkór, s kártya-asztaláé...~Isten! ne hadd, hogy
3718 2 | palástját, ~Öt bitónak tûzé karvasára ~Földnek, égnek botránkozására.~
3719 1 | EGY NAGYÚRI KASTÉLYBAN.~Gödöllõ, 1846. május 31. ~
3720 1 | lépcsõ megyen,~S a néma kastélyõr kegyét kinyerve, ~Végig
3721 2 | a hol a halálnak e rém kaszája jár,~Ott pusztulást s veszélyt
3722 2 | találja, ~Ha fejenként a mákot kaszálja,~Ugy találja kedvét Otto
3723 2 | Szálig elhullt, mint midön kaszálván Nem marad meg a fû árva
3724 1 | halma e vértõl kövér:~A kaszás derékig áll füvében,~Dús
3725 1 | franczok, mint szélben a katáng, ~Utánok a magyarság, hogy
3726 1 | találja; ~Mint a felkapott katángot ~Hord a vágyak tétovája.~
3727 2 | szerencsért. ~Hasztalanúl! katonája nem állhat, morva s magyar
3728 1 | fejedre így varázsol,~Ki kebeledben él, a genius, ~A halhatatlanságnak
3729 2 | kezén, keresztke a hattyú kebelen; ~Ment, és az egy, ki látta,
3730 1 | lovára kanyarúl ~ Nyugodt kebellel Haszszán,~Egy nagy könyûje
3731 1 | Magasztosabban lángol kebelünk;~De szent erényét, hány,
3732 1 | ellene! ~Megismerünk, mert kebelünkben érzünk, ~Mert benned volt,
3733 1 | adhatok...~A nõ kitépi nektek keblébõl gyermekét,~S ti - megnyitjátok
3734 1 | Találkozol. Lelked magasztosabb, ~Kebledben edzett férfi szív dobog,~
3735 1 | kongásiból ~A nagy csapást, mely kebledet találta, ~A szörnyü rablást,
3736 2 | töltsön el...~S még csak kebledre sem borúlhat ~A leghûbb
3737 1 | szivekben ~Szilárd tanyád? ~Keblembe is beszálltál, ~Oh hittelen!~
3738 1 | véle ~Egy egész világot.~Hõ keblembõl ezt a szivet ~Végre hát
3739 1 | virág,~S ez, mely itt van keblemen, ~Érezem,~Ez - szerelmi
3740 1 | Szól a férj, a nõ felel -~S keblen nyugszik hõ kebel. ~Egy
3741 1 | unokák,~Mi kéjben és örömben ~Keblökre hullanánk -~Az ég egész
3742 2 | Bujában hagyja veszni a szende keblü nõt. ~S mig õt a nagy világba
3743 2 | édenét? ~Ha a remény csalóka kecsegtetésiben,~Bár százszor megcsalódva,
3744 2 | Mult és jelenje álmiból ~Kecsegtetõ jövõt szövén; ~Egyszerre
3745 1 | királyleány ~Aranyszõrû kecskéket ~Õrzött Tihany fokán.~Sok
3746 1 | veszett -~A tó maig kihányja~A kecskekörmöket.~A lányt pedig örökre ~Bûbáj
3747 1 | lõn a ház, ~Falai között kedély és ~Szerény öröm tanyáz.~
3748 1 | Porban jajong. ~Felsíva kedemben,2~Magasra repûlök, ~Csattogva
3749 1 | karára,~Arcza gyászán áttör a kedv, ~Mint borún a nap sugára. ~
3750 1 | nem engedjük meg, ily jó kedvben lévén, ~Hogy ne mondatnók
3751 1 | borún a nap sugára. ~Ah, de kedve mint a csillám,~Megszületve,
3752 2 | szirtre hág,~S pajkos, szilaj kedvében tajtékot túr a Vág.~Istent
3753 1 | halacska! fel horogra, ~Mi kedved ott a tó alán?» ~Arany halat
3754 1 | mondjatok a Balatonnak, ~Dalt kedvel az éjjeli hold,~Dalnok vala
3755 1 | király a tréfát fölötte kedvelé, ~Mátyás király föláll s
3756 1 | Bécsbe, hát no hébe hóba, ~Kedvem szottyan menni kis látogatóba.~
3757 1(2)| Kedvemben~
3758 1 | Csordultig telve szívem is ~Kedvemnek érzetével;~Kelyhem- s szivemnek
3759 1 | mi áron, ~Költõnek ennél kedvesb koszorú?~~
3760 1 | lány, s barát, ti hûk, ti kedvesek! ~S te érted, elrejtett
3761 1 | birás felett. ~Most karján kedvesemnek ~Elõttem a határ,~Hol rám
3762 1 | Habilán,~S a halra gondolt s kedvesére -~S egy könycsepp ült szemcsillagán. ~~
3763 1 | nem találkozott, -~Ámde kedvesével még kezet fogott. ~«Felgyujtottad
3764 2 | Meglátni õt, megszabadítni ~A kedvest, és vitézt, -~Hagyják a
3765 2 | mákot kaszálja,~Ugy találja kedvét Otto benne, ~Ha magyarfej
3766 1 | vehetjük néki rossz neven, ~Ha kedvmámorban fúl ez éjjelen.~Ki fogja
3767 1 | Imádnék akkor is: ~Hevemben kedvökért ~Még vért is ontanék, ~S
3768 1 | mászhatta. ~Máskor Mantovában kedvre táborozván, Hétfejû sárkánynyal
3769 1 | összecsapta~Imára két kezét.~A kegy sugára arczán ~Haraggá változó,~
3770 1 | szép leányt ~Teremte szent kegye,~S õket kivétlenûl ~Szebbnél
3771 1 | Kit vesz közûlök áradó kegyébe?» ~S bõségszarúját a tündér
3772 1 | szakaszt,~S a mint vannak, s kegyében részesûlnek: ~Oltárkövére
3773 2 | fölzengik a hála-zsolosmát ~Égi kegyelmednek, s én mélyen porba borúlok. ~
3774 1 | Mentsd meg magad s a mid van, kegyelmes asszonyom, ~Elárult rõt
3775 1 | pogány dolgot mivelsz, ~Kegyelmetes tréfáddal még mind rakásra
3776 1 | az vagyok, ~Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok.~Kérj
3777 1 | s a leány.~Az õsz király kegyelte ~Szerette gyermekét, ~De
3778 2 | harsan:~ «Isten! erõsebb és kegyesebb mint minden, örök lény! ~
3779 2 | irgalmat nem ismer, nem kegyet; ~Mely a csatának csak vérét
3780 1 | Vadász megettük áll. ~Vadász kegyetlenül~Leejti kis madárt; ~Szép
3781 2 | így szól a nemes: ~«Ennyi kegyre nem vagyok én érdemes, ~
3782 1 | a ki a királyért üríti a kehelyt,~A hon virágozása dobogtat
3783 2 | Balázs vére fennvagyon még Kehidán;~Van-e magyar, a ki azt
3784 1 | Csattogva megállván, ~Kéjárba merûlök ~Munkám felett! - -~
3785 1 | lenézett ~Csodaszép müvére, ~Kéje érzetében~Köny tolúlt szemére. ~
3786 2 | örömsikoltva a kép felé repül, ~Kéjeknek mámorába merûl magán kivûl. ~«
3787 2 | De örömmel látott képén kéjeleg.~ Ti azonban meg fogjátok
3788 1 | legfõbb malasztját, ~Életét, kéjérezéssel!~S föl! magasra, föl! lobogva ~
3789 1 | Szivednek enyhét, vagy kéjét leléd!~~
3790 1 | széttekinték a vidéken ~Kéjgyönyörtõl ittason, ~Lenn, elõttem
3791 1 | kincs, mit én viszek, ~Egy kéjjel telt boldog kebel.~S ha
3792 2 | pompa ló, ~Mint háremében kéjleány;~Ki volna más mint Mén-Maróth, ~
3793 1 | szivével, ~Fogyhatatlan kéjözön, ~Másik a vidor fiúcska, ~
3794 1 | messze, szép egem ~Hol engem kéjre von, ~Hol szebb a lány szeme, ~
3795 2 | Ékes arczán, dús haján ~Kéjszemekkel csügge már is, ~S most ily
3796 1 | vágyom és elõre, ~Kin- és kéjtusával;~Mind hiába, elragadt már, ~
3797 1 | hívatal köszönti; ~ Más kéjvirágot, más babért szakaszt,~S
3798 2 | Sötét selyempillák alól: ~Kéken mosolygó ég hasadt ~Rád
3799 1 | szívem legjobban szeret: ~E kékszemû lányt, e nyulánk, ~Vagy
3800 1 | köszönjük a tánczot,~Te kékszemü szép hajadon! ~ VI.
3801 1 | néma holtak közt járok, kelek? ~Mindütt kisértetes, mély
3802 2 | mint gondolat, ~Partján Kelemföldének, ~Árpáddal a magyar hadak ~
3803 1 | phönix hamvadó porából, ~Kelend ki a magyarnak népe e csatából.~~
3804 2 | az õs vezérek mint napok kelének,~ Lerázva sírjok korhadt
3805 1 | partjain kilép, -~Kél, s kelése~Tenger áradatja,~Vív, s
3806 2 | Ki mondhatja meg, mikor keletkezék? ~Nincs idõben, térbe nem
3807 2 | Dobog a föld, sûrü por keletkezik;~Hah, minõ had ez, mely
3808 2 | ellenébe hõs Béla és Batú. ~Keletrõl jõ az egyik, nyugatról jõ
3809 1 | hölgyedért, fel gyermekeidért! ~Kelhetsz-e szebbért, víhatsz-e nagyobbért, ~
3810 2 | ittasul.~,Helyes... minden kelléke megvan... ~És tízezer darabra
3811 2 | karcsú és sugár, ~Fenség és kellem homlokán, ~Lépése könnyü
3812 1 | Oly május-ég-derültet,~Oly kellem-gazdagot,~Oly fürge és regényest, ~
3813 1 | fentartni lángját ~Uj s új kellemekkel.~És ti szíves, jó barátim, ~
3814 2 | barnulának ~Ékes arczod kellemi,~Por lepé el szép hajadnak ~
3815 1 | életet?~Melyet ha visszaélnem kellene,~Igaz, megint csak úgy élném
3816 1 | Rosszabb-e, ha magyar?~S a honi kelme, melyet öltök, ~Tán rútabbúl
3817 1 | szebben nem ruházna ~India kelméje,~Mint ruház, emel ki lelked ~
3818 1 | Csakhogy szövése szép kelméket adjon! ~Ez a világ - az
3819 2 | határaiból magyar ellen kelni csatára.~ Hunyady most
3820 2 | be a lég tér ivét,~Mig a kelõ nap végig uszsza ~Nagy Ádriának
3821 2 | varázslanák.~ II. ~ Utra keltél, Frangepánné, ~Nagy dolgokkal
3822 2 | szerelemnek hû postái ~Szárnyakra keltenek,~A hölgy szerelmét szándokával ~
3823 2 | ajakkal édes ajkán ~Uj éltet keltenék;~Vagy elhajolva, vele együtt ~
3824 2 | féltésnek riadó tüze víadalomra~Keltvén dûheiket, földhez gyökerezve
3825 1 | csattogány;~Az egyik égbe kelve, ~A másik lombhonán: ~A
3826 1 | Buzgóbb imádatot?~A sírvirág kelyhében ~Két árva könyje ég -~Ha
3827 1 | is ~Kedvemnek érzetével;~Kelyhem- s szivemnek fenekét ~Ma
3828 1 | Kont vitézt,~A hõset, a keményt,~Harmincz nemes bajtársival, ~
3829 2 | itt-ott szédelg bújdosásban, ~Kémkedve jár s rettegve néz körül,~
3830 1 | bajszát, kettõt is köhintvén, ~Kémlelõdve, nincs-e tán diák körötte, ~
3831 1 | EMLÉKKÖNYVÉBE.~Pesten, mart. 15-kén 1848.~S szent, e nagy napon,
3832 1 | hófehér, ~Tarka szoknya s kendõ rajta mint a vér. ~Rokka
3833 1 | és most õt hallgaták -~Kendtek még mit sem tudnak, ha egyet
3834 1 | könnyü szívem, ~Mintha égbe kéne szállnom,~Vagy le, mélyen
3835 2 | széjjelfoszlanék,~S hogy le nem rogy, a kenet s szent ír tevék. ~ Még
3836 2 | Az angyalnak érintése, kenete ~László herczeg kebelébe
3837 2 | megérinté kebelét,~Szent kenettel megilleté két szemét.~
3838 1 | meglátom a vezért, ~Arany kengyelben lába, lovával szél sem ért, ~
3839 1 | Régi borujának, -~Hogy, mi ként e füst sötéten ~Nehezült
3840 1 | száz éven át;~Jog fölé a kény hatalma lépett,~S szörnyen
3841 2 | át Békesig, ~A Marost is kényelemmel átszegik: ~És elérik a Temest,
3842 1 | Földet ruház az, jó leány, ~Kenyéradó vetéssel.»~,S a föld viszont
3843 1 | részjogát: ~Osztalékát vizbõl és kenyérbõl,~És a törvény védõ paizsát;~
3844 2 | torokkal ordít fegyvert és kenyeret. ~Ott, mint a vészkavarta
3845 1 | anyával. ~De, mester! egyet képeden kihagytál!~Nem adva boldog
3846 2 | Egykép a Szûz Anyának képéhez járula,~Mely benn, fiával
3847 2 | a hadnak vérbefüresztett~Képeitõl, valamint Hunyady eltávozik
3848 1 | élet és a munka képe! ~Ily képen a szem s szív megittasul. ~
3849 2 | meg, ~De örömmel látott képén kéjeleg.~ Ti azonban meg
3850 1 | tettem, önmagát ~Föntartni képes, fenmarad nevem; ~Ha nem:
3851 2 | Dupla kereszttel volt híven képezve ecsettel;~A czímer mellett
3852 2 | czifra nélkül feltünik.~S a képre, mint szelíd hold éjszakára, ~
3853 1 | minek lant ~Hangot adni képtelen még, ~Mint a gyémánt föld
3854 2 | el szerteszét.~ Barna képü, szálas, izmos kúnfiak, ~
3855 1 | Az egyikbõl hazámnak ~Én képzek egykoron~Egy szebb jövõre
3856 1 | meleg érzelem;~ Ábránd képzeleteknek ~ Szárnyán én is emelkedém.~
3857 1 | gazdag ~Hogy nem vagyok? ~A képzeletnek~Dús mezején, ~Királyi joggal ~
3858 1 | Elvitted lelkét a dusat ~Képzelmivel, ~A lángtüzest, tavaszvidort, ~
3859 2 | Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!» ~Ily szavakkal
3860 1 | barátom,~Nos, hogy állunk - kérdé - frissen a mint látom.» ~«
3861 1 | vigan szökellenek, ~Ezer kérdés és csók között,~Mind hárman
3862 1 | Hát te már ettél-e?» kérdezé jósággal. ~«Nem bizony még,
3863 1 | álmaimból,~S hogy mi volt ez? kérdezem...~«Reményimhez új halott
3864 1 | Darócz ruháján a fiúnak ~S a kérdezõ fölött.~,Azt véltem a labanczra
3865 1 | Verítékében ázva.~S szól kérdezõleg a leány, ~Részvéttel szép
3866 1 | Sem érhetem fel õt.~S most kérdjétek tovább is, ~Ti hitlenek
3867 1 | volna, hát ki!» viszonz a kérdözött,~Csak volt a kapitányban
3868 1 | legény, - borzadva szól, ~S kérdõleg széttekint -~Ki egy felségsértõ
3869 1 | VÁSÁRFIA. ~Három leányka kéré ~Apját, egy jó apát:~«Hozz,
3870 1 | Gördül s megindul immár a kerék... ~Hol áll meg? Isten tudja
3871 1 | újabb virágozásra! ~Nem kérek én csodát;~Az õ helyett
3872 1 | Kis ajka félcseresznye, ~Kerekded és piros. ~Éjfél adott hajának ~
3873 2 | gyors lábakkal, hirtelen ~A keréknél egy hû jobbágy ott terem, ~
3874 2 | rege -~Kocsijából kiesék kerékszege,~Lejtõn állott a szekér,
3875 2 | Rege a kocsijából kiesett kerékszegrõl. ~- Horvátország meghódíttatása. ~
3876 2 | áttekinti -~Hiába volna kérelem;~S sziklára szórná érzeményit ~
3877 2 | reményeit,~Tettre szállott!... kérelemmel ~Majd aranynyal, - hasztalan! ~
3878 1 | Nem bizony még, felség! kérem átossággal.» ~«Semmi no,
3879 2 | Pizába szól, - a legdusabb ~Kereskedõhez, mint kivántad; ~Hadd írja
3880 2 | síkjain, ~Mig nap sütött, kerestek enyhûlést árnyain, ~De most,
3881 2 | Igy Béla lelke, tettpályát keresvén,~Azt nézi a mi nagy, dicsõ,
3882 2 | s fegyver dörren, ~S a keresztfa képe zörren.~De az urfi
3883 2 | meztelen, ~Egy bot kezén, keresztke a hattyú kebelen; ~Ment,
3884 2 | föltekint,~Hol felé a szent keresztrõl ~Jézus istenképe int:~«Isten,
3885 2 | nagy bércze ezüstös ~Dupla kereszttel volt híven képezve ecsettel;~
3886 2 | leszen.» ~S völgyön, hegyen keresztül huzódik a sereg. ~Imígy
3887 2 | gyültenek ~Hazaszerte a keresztvalló hivek, ~Ünnepelni, a nagy,
3888 1 | kárpótolást?»~Igy sír; szivének kérgeit ~Föltépik kínjai,~Könyût
3889 1 | dühösen,~ Ha tengerárt kergetnek.~Oh, mért van ember, hogy
3890 1 | keblét, ~Az érdem bérét kérik vágyai.~És míg a hivság
3891 1 | iddogáltak vecsernye óta már, ~Keringett és fel is dõlt a bujdosó
3892 1 | Házad köré cyprusberket kerít:~Te a hazának sivatagjain~
3893 2 | ország elsõ városára; ~A kerítést fegyver árja bontja, ~Háztetõit
3894 1 | Nem nézted õt, ~Elvitted kérlelhetlenûl ~A drága nõt!~És véle elvivéd
3895 2 | tettedért, ~S megadandom bármit kérsz, hûségedért.» ~ De szerényen
3896 2 | Az esti szellõ, mely a kertbõl ~Suttogva lenge fel,~S égõ
3897 1 | egyaránt nyúl, ~A hogy a harcz kérte vagy a bék; ~Itt van a nép,
3898 1 | hervadok, ~A temetõ lett kertem,~S kertésze én vagyok.» ~
3899 1 | S híven, híven õrzeném e kertet, ~Semmi más jutalmat nem
3900 1 | könyje ég -~Ha ily szivek kértét nem,~Mit hallgat meg az
3901 1 | Ugrál, repül, nevet,~A kerti fák fölött.~«Várj, várj!
3902 1 | fülmilét teremte,~S én levék e kertnek fülmiléje, ~Reggel este
3903 1 | adja, hogy megérd) virágzó ~Kertté bûvölje Brassóig Posonytól ~
3904 1 | RITORNELL. ~Kertünk alatt egy víg patakcsa mégyen, ~
3905 2 | hiába védé, tatárkézre kerül,~A vad raj elborítja Bélának
3906 1 | is volt hiába, Mert alig került be huszonnégy órába,~S Bécsbõl
3907 2 | bokrot elõle,~A nagy tölgyre kerûl, akképen Hunyadyhoz jut. ~
3908 1 | vidd el az õzikét;~ Nem kérve is a te sajátod!»~S a lány
3909 2 | hadértõ hõs király, ~Seregével késedelmet nem talál;~Hátrahagyva Horvát-
3910 2 | borzasztó átok. S innét lõn kései korban,~E csata-árból lõn
3911 1 | anyának ~Két árva sirdogált, ~Kesergõ bánatának ~Irt, enyhet nem
3912 1 | Állott egész nagyságában keserved: ~A gyermekvesztés sajgó
3913 1 | hosszasan; ~Mellette anyja sír, ~Keserves kínosan:~«Fehérbe öltözél, ~
3914 1 | a dalnok bánata, ~Nincs keservesebb!~Õ anyát veszíte el, ~Egyetlen
3915 2 | szalmazsúp ad enyhet ~A rab keservinek...~ Szegény fogoly, kit
3916 1 | birtokomban ~Az öröm s keservnek átélt perczei. ~Nekem s
3917 2 | kínja tengerében.~«Mért e késés? - szól fájó haraggal -~
3918 1 | tudomány, ~Rám ölthetõ ez ~Késõn korán; ~Királyi pálczát, ~
3919 2 | koponyájából kupát ~Nem készíttet, s abból iszsza meg borát. -~
3920 2 | házára.~És mint ki a halálra készül ~Az édes élet vég révében,~
3921 2 | vala ~Négynyüstös vászonból készült sátora.~ Tetejérõl nagy
3922 2 | benne, ~Ha magyarfej még kétannyi lenne.~S már a szörnyü mészárlás
3923 1 | fejszés hozzá sujtani ~Csak kételkedve mer.~A cser bevárja a csapást; ~
3924 1 | házára mindjárt ráismértem ~Kétfejû sasáról, mely a háztetõn
3925 2 | oszlatva közép pontján, kétféle mezõre. ~Ennek zöld mezejét
3926 2 | Ütközet van; mint a zápor kétfelûl~Egymás ellen a sivító nyíl
3927 2 | király!»~ Szólt, a herczeg kétkedõleg néz reá, ~A sokaság bámulattal
3928 2 | Biztos nevek... nincs semmi kétség’ ~Ily szók szakadnak ajkiról.~,
3929 2 | Éles kinok fájdalmitól ~Kétségbe’sésnek lángja lobban; ~Ha
3930 2 | érinté meg szemét, ~Hogy a kétségbeesésben ne törjön szíve szét, ~A
3931 1 | az égre! ~Késõ vagyon! ~Kétségbeesésed ~Végsõ sugaráúl, ~Utánad
3932 1 | tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk, ~Mind nyalka szép
3933 1 | beszédét tovább is folytatá: ~«Kétszázezernek ellen kétszáz, az angyalát! ~
3934 1 | fölöttünk bámulni a csodát,~Kétszázezret hogy vert meg kétszáz, az
3935 1 | Nem tudja elviselni ~A kétszeres halált.~~
3936 2 | király megindula;~Adományát kétszerezé egy helyett,~A községre
3937 2 | E szent ereklyéknek mind kettejét.~S mentem, miként pap Isten
3938 1 | kedvese ~Volt, ki ott maradt. ~Kettejök közt melyike ~Volt a vesztesebb? -~
3939 1 | futóval.’ ~S elõ, elõ ment kettesen,~ Völgyeknek és hegyeknek, ~
3940 2 | kereste vigaszát,~S föllelte a kettõben, mit e két angyal ád: ~Vigaszt
3941 2 | jövend velem;~Ha nem jövök, kettõnk lelkéért ~Tartassék requi
3942 1 | KETTÕS BÚ.~Szivem, szivem! te bútalan, ~
3943 2 | vigyázva, óvakodva ~A hölgy, kettõzve lépteit,~A titkos ismert
3944 1 | ember! emeld föl ~Fõdet, a kevélyet, ~Hirdesd, hogy erõs vagy, ~
3945 2 | emésztve. ~Mén, ember szomorú keverékben húllnak, omolnak ~Vérhalmokra,
3946 1 | egymást ellenink reánk;~Sem kevesebb, sem több, a mit akarnak: ~
3947 1 | csak sejtelmeink; ~Tudunk kevéskét Béla harcziról,~A vad tatárok
3948 1 | nem ad neki?’,~«Beéri õ kevéssel.»~,Folt folton ül ruházatán, ~
3949 1 | szivedben: Te az újat azzal ~Kezded, hogy a honnak egy ó sebére ~
3950 2 | Ujra zúgni és morogni kezdenek~Az ételre szomjtól égõ seregek.~
3951 2 | ellenség és halál, ~Gyérítni kezdi vérét önátka - a viszály.~
3952 2 | császár elébe,~A helyett, hogy kezdne gyászzenébe, ~Hõsi kürtét
3953 2 | csók- s ölelésbõl -~Csak kezdve van még a merény, ~Végezve
3954 2 | udvarába, ~Mint rablónak kötve keze-lába; ~Otto császár fényes udvarában ~
3955 1 | olvasót~ Hordozza két kezecskén.’ ~És így gunyolják rendiben, ~
3956 2 | szánj meg engem, ~Vedd kezedbe árva lelkem!~Te pediglen
3957 1 | lengõ lobogót,~Saját gyengéd kezeddel ~Varrván belé a szót, ~Mely
3958 2 | király országát bizta rám:~Én kezedre, Gertrud! éltem üdvét, ~
3959 1 | lánczot szép nyakadról, ~Kezedrõl gyûrüdet! -~S kardot cserélsz
3960 2 | nép? ~S ellepik arczát, és kezeit, s lábszárait egyben;~Az
3961 1 | hogy legyen, mivé lett ~ Kezek szorgalma kell,~S minékül
3962 2 | babért, ~Egy virágszál hó kezekbõl,~Egy mosoly szép hölgyszemekbõl ~
3963 1 | legott elvágtatott, ~De két kezembe két szép arany órát nyomott. ~
3964 1 | Elõ, elõ!~Nyakába hajítom ~Kezembül a féket, ~Nem nézve, hová,
3965 1 | halál van itten, ~Nézd kezemen a vas kötél; ~ Együtt
3966 1 | meglátni a csodát,~A hõs király kezének ügyében a kapát. ~Mátyás
3967 1 | s népem hódolok, ~S fiam kezesnek elmegy, többet nem adhatok...~
3968 2 | égettek, pusztitának, ~Kezökben a kard hóhérkés vala,~Az
3969 1 | Szemmel nem látja senki, ~Kézzel nem fogható -~De, bár ki
3970 2 | hempelyeg; ~Vezére a viharnak a khán, Batú, maga,~Mint üstökös
3971 2 | Kapolcs, Kurul fia, ~Kit khánúl uralt ekkor Kumánia,~Érmelléknek
3972 2 | elûzte. ~S az dühösen hátrál, kiabál népére, kiáltoz~Ördögi Sátánnak
3973 2 | Légy átkozva!» imigy kiabált s lehatott vala újra~Hangja
3974 1 | minden egyes ~Mindnyájunkért kiáll;~Nincs párt közöttünk, nincs
3975 2 | karja súlyát~Ki az, a ki még kiállja?~De Velencze tudja, mit
3976 1 | igazi vitéz ~Tüzet vizet kiállni, pokolba menni kész, ~Vitéz
3977 2 | az erõs magyarok riadozva kiálták: ~«Örvendezzünk oh magyarok!
3978 1 | Istentelen tolvajnak ~Kiáltalak:~Orúl vivéd magaddal ~Szivem
3979 1 | elfogom. ~«Az angyalát! kiálték, s megcsípem õt nyakon, ~
3980 1 | Zolna, hangos-hosszasan~ Kiáltja esküvését:~«A szent keresztre
3981 2 | fejedelemér’.~«Elõ, elõ! - kiáltják - van még, uram, remény!» ~
3982 1 | nép kidõl?~«Uram király - kiáltnak - pogány dolgot mivelsz, ~
3983 1 | zászló után? ~Elõ, elõ! kiáltod, ~Veszély van a hazán!~De
3984 2 | dühösen hátrál, kiabál népére, kiáltoz~Ördögi Sátánnak segedelmért
3985 1 | állj ki ~A puszta vidékre, ~Kiáltsd ki az átkot, ~Vagy esdj
3986 1 | barátot és a szende nõt,~Kiben megüdvözültem itt a földön.~
3987 1 | tündéri Balaton.~ S im, kibukkan sima tükrén ~Háromszínû
3988 2 | rózsahajnal fejledez: ~Ruháiból kibúv, alattok ~Kitûn egy rejtett
3989 2 | iszonyú fogaik koczczanva kicsengnek. ~Igy egymásra rohant a
3990 1 | vonzna földed, ~ Az éden kicsiben?~Hol Isten áldást hintett ~
3991 2 | termiben vagyon;~A királyné két kicsin fiával~Játszadozva ül a
3992 2 | királya tatár elõl szalad! ~Kicsiny kiséretében csak két vitéz
3993 2 | szelídség angyala: ~Halvány, kicsinyded ajkin mint régen, egykoron,~
3994 2 | tartana harcza. ~Elsõbben kidobá Gara bán a szálfai dárdát,~
3995 2 | Úgy akarta Isten, és a kidobott~Kerek arany mind kövekké
3996 2 | ÁRPÁD, A HONALAPITÓ. ~Kié a gazdag tartomány ~Közötte
3997 2 | kilenczvenegyet írt a kor; ~Gyõzedelme kiebb tolta a követ, ~Melyet Árpád
3998 1 | Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén a sikon, ~Egy hat lovas
3999 2 | beszéli a rege -~Kocsijából kiesék kerékszege,~Lejtõn állott
4000 2 | megy. - Rege a kocsijából kiesett kerékszegrõl. ~- Horvátország
4001 2 | szorosán. ~ De járatlan és kietlen a vidék,~Fogy erõben a had,
4002 1 | föl; ~Vérpallosával a bakó~Kifárad, s újra öl.~S a néma légbe
4003 1 | bimbó-ezredek ~Nem soká kifejlenek! ~Ebbõl illatár fakad, ~
4004 2 | Az istenérzet tengerén;~Kifejlik a csók- s ölelésbõl -~Csak
4005 1 | töviskoszorú!»~A gyászkövet kifordul, utána mint a fal, ~Sápadtan
4006 1 | ajándokát;~De útban útonállók ~Kifoszták az apát; ~Az öltözék, az
4007 2 | kötnek egyességet, ~Hogy kifosztják Frangepánt, ~S orzott birodalma
4008 2 | János ~Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével.~
4009 1 | most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.» ~De õk hitték mindannyin,
4010 1 | óriás, a nép,~Üdv néki! a kigyó fejére lép -~Dobogjon össze
4011 1 | S te ál barát, ejts egy kigyó-~Könyût habzó vizére.~Adj
4012 1 | bocsátott, ~Sziklája mind kigyúlt, ~Három nap, három éj, mint ~
|