15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5013 2 | kebelét,~Szent kenettel megilleté két szemét.~ Az angyalnak
5014 2 | még hitét, ~S buzgalommal megimádja Istenét;~A kegyes László
5015 2 | magában,~Óva bocsátja reá; s megimádván a magas Istent, ~S megszentelve
5016 2 | S nemes szívén a király megindula;~Adományát kétszerezé egy
5017 2 | pedig Kárpát szent bércze megingál, ~És a dupla kereszt felhõk-edzette
5018 1 | jegyzékeket, hogy életrajzomat ~Megírd belõlük. Hagyd el, jó barátom! ~
5019 1 | saját fiad ~Saját magadtól megirígyeli,~Egymás fejérõl dühvel tépdeli. ~
5020 2 | Készen itt is, úgy-e van?~Ha megírta Frangepáni,~Harmadrésze
5021 2 | jövõ tanút teszen. ~ Mely megirva volt, mielõtt íraték, ~Ki
5022 1 | pogány; a hõs remeg, ~ Megismeri szerelmét. ~,Nagy isten!
5023 2 | róla büntetõ karod sulyát; ~Megismerte haragodnak ostorát!~ Szánakozzál
5024 1 | vésznek és ármánynak ellene! ~Megismerünk, mert kebelünkben érzünk, ~
5025 2 | lészen a mi irva volt - ~Megitélve az eleven és a holt.~
5026 1 | Ily képen a szem s szív megittasul. ~És mindezek közt, ennyi
5027 2 | Küldi onnan õket a Dunára; ~Megizenvén gõggel a magyarnak, ~Hogy
5028 2 | nagyot koczczant, s mivel azt megjárta velõig, ~Eldõlt a bajnok
5029 2 | kötözget méla holdvilágnál. -~Megjártam a hont, õsim temetõjét,~
5030 1 | fel! -~Olvasta és erében megjegedett a vér:~Péter, tulajdon apja,
5031 1 | szokatlan dolog kisérletét, ~De megjegyeznetek kell nehéz verejtekét:~A
5032 1 | Szólott - s az úri nép megjegyzé az oktatást, -~Mátyás király
5033 2 | és értsd meg, és elmédben megjeleld ~A nagy végzést, melyre
5034 2 | régi, drága kép az, mely megjelent neki, ~S õt éjnek éjjelén
5035 1 | A szív miket nem érzett ~Megjöttöden!~Keblemben is tanyáztál -~
5036 1 | vagyunk! ~ VI.~A városból ha megjövök, ~Elém vigan szökellenek, ~
5037 2 | V. ~Charitas apácza megjósolja a nagyváradi templomban ~
5038 1 | sólyom fölöttök a király ~A megkapált barázdán nem fáradottan
5039 2 | önhajának szegzi... a hõs ~Megkapja a gyilkos kezet...~Késõ!
5040 1 | vész mételye,~A sûlyedésnek megkapott csele: ~Félig kivívott szép
5041 2 | õs hazán kivûl,~A földet megkeresni a messze nyúgaton, ~Mely
5042 2 | Királyát a magyaroknak. ~Megkinálták osztalékul~A közös koncz
5043 2 | vállaid. ~A hullámzó Ádriának ~Megkisértéd tengerét... ~Meggondoltad,
5044 2 | Csillapítál nemesek haragján., ~Megkönnyítéd a paraszt baját:~Szép hazádhoz
5045 1 | tömve, dugva érzem. ~Szépen megköszöntem, rája elbucsúztam, ~Jóllakott
5046 2 | folyván vére, ~A vitéznek megkötözésére.~S elvivék a császár udvarába, ~
5047 2 | vonul, ~A szél felordit, megkuszálja ~A síma tenger tûkörét...~
5048 2 | érttem váltságot reméltek?» ~«Meglakolsz még te is! - mond a császár~
5049 2 | képe zörren.~De az urfi meglakolta, ~Porba hull, s ugatni kezd, -~
5050 2 | kapva kapand ellenünk, ~Meglássátok, táborostul megmenünk!»~
5051 1 | egyszer; ~Köszöntsetek be itt:~Meglássuk akkor hánynak ûli ~E vad
5052 1 | Üdvözöllek, jó barátim, ~Kik meglátogattok,~E hazának jó, balsorsban ~
5053 1 | fulladánk!~S im a futóknak közte meglátom a vezért, ~Arany kengyelben
5054 2 | Tetteiben a dicsõ hõst megleled;~Ez az ének sem egyéb mint
5055 2 | Benn az erdõ hõseit is megleléd;~Volt oroszlán köztük, bátor
5056 2 | melyben bizott, az ég.~S meglelni a végekben nejét és gyermekét, ~
5057 2 | rohan... ~ Térdre húll a meglepett nép s felüvölt,~Örömétõl
5058 2 | kapja meg! ~ És ijedve meglódulnak a sorok,~Tömegestül bomlik
5059 2 | sereg leveri a kúnokat. A megmaradtakat László ~a mai Jászságba
5060 2 | ostromát,~S melylyel ott éltét megmenték, a csodát, ~S mint bomolt
5061 2 | esdõ szót ekkép emelt -~Megmentetted a pusztában Izraelt;~A ki
5062 1 | melyen õ felségét ~Egykor megmentettem; járja, de a végét.»~S jó
5063 2 | parancsot osztogat ~(Tán megmenti még vele a vert hadat).~ «
5064 1 | helyett egy é betücske, ~Megmentné a hazát!~~
5065 2 | meg õt csak, ~Honának kell megmentned õt!~- Esd újra a hölgy s
5066 2 | Meglássátok, táborostul megmenünk!»~ S tõnek úgy, a mint
5067 2 | emelte föl Isten a szenvedõt,~Megmerítvén szent malasztvizében õt,~
5068 1 | miként a kis méh a köpût, ~Megmézesítik szívemet,~Belé hordván szinméz
5069 1 | urak, kemény rög, s ki azt megmíveli, ~Véres verejtekének gyöngyével
5070 1 | Tekints e puszta kõre,~Megmondja, mit fedez: ~Mi kincsem
5071 1 | úszsza ~Balatonnak árjait, ~Megmosolygja partja hosszant ~Hegyeit,
5072 1 | A lányka mellé térdel, ~Megmossa könyivel, ~Megtörli szép
5073 1 | Õseidnek lelke még-e lelked?~Megmutatni új, nagy esküvel. ~És az
5074 1 | kõszive.~S a mily hamar megnyerte ~Sok ifjunak szivét,~A rózsalánczot
5075 2 | homlokára.~«Az õsi föld megnyerve már, ~Ennél egyéb nem kell
5076 2 | gyötrelem tövisén rózsája megnyilik?»~ De ím! vigasztalásnak
5077 1 | mi lesz a végzemény...~S megnyílik ím az ajtó! Bécsbõl egy
5078 2 | gyémánt csarnokához. ~Kapúja megnyilt zörgetõ hivének -,~ Egy
5079 1 | keblébõl gyermekét,~S ti - megnyitjátok érte férjemnek börtönét.» ~
5080 2 | elõtte,~S emberek és állat megnyögték talpa nyomását,~S megtiprott
5081 2 | gyáva rabon! veszszen s megnyomja az átok ~A ki hiendi gonosz
5082 1 | Hajlik mindannyi kéz.~«Légy megnyugodva - mondják -~Derék vitéz
5083 1 | csalatkozott lány ~Lassan megnyugovék, ~Ámbár a veszteséget ~Sokáig
5084 1 | kart, ~S nincsen, a kit megölelnék, ~Messze tõlem mind a ketten, ~
5085 2 | fõcsata foly. - Hunyadi megöli Gara zászlótartóját, s Isten
5086 1 | Átok reá örökké,~Ki engemet megölt; ~Az ég ne adjon üdvöt, ~
5087 2 | áldozván fel hit- s honért;~És megölvén Vatha Jánost, mint leve~
5088 1 | tejet,~Beteg fiam számára,~S megoldom nyelvedet.» ~Szólt Balaton
5089 1 | S a szót a viz királya ~Megoldta ajakán.~S csengõbb lõn szép
5090 1 | felettünk,~ De isten volt, ki megoltalmaza - -~Oh volna jóskép e nehézkes
5091 2 | lõl (kincsemnek lakatja)~A megõrzendõ kincs tolvaja.~Vedd el a
5092 1 | szivemnek testvérlángolással ~Megoszsza forrón égõ lángjait;~Most
5093 1 | majd a hazán, ~Testvérileg megosztja~A honfi s honleány. ~~
5094 2 | Száll az égbe imádsága,~Mert megóva gazdasága.~«Urfi, urfi,
5095 2 | Fény árad el a földön, megpezsdül a világ, ~A nap verõ sugára
5096 2 | míg virágzó partján tested megpihen, ~Kegyelettel a dal árján
5097 2 | hatalmas és dicsõ. ~ Megpihenve új erõvel szólhatok,~Uj
5098 1 | csendes pásztorok.~S ha megpihenvén meghallgattad õket, Megáldod
5099 1 | holnapot,~Midõn mindenki megpillantja ~A szent ajándokot?~A szép
5100 2 | ráakad az ember legelébb. ~ Megpillantván a hulló aranyesõt~A kúnüldõ
5101 1 | szívök vérét áldozák,~Kik megrakák a nagy épûletet,~Melyet
5102 2 | A márvány palota, melyet megráz vala Sámson, ~Mint iszonyú
5103 2 | lelkében nagy gondolat fakad, ~Megrázkodik valója s a téren elmutat:~«
5104 2 | tenger kihág,~Sarkaiban megrázkódik a világ,~S leborulván a
5105 2 | Wesselényivel,~Isten kezére ismer, megrendül belseje,~Az Amazon fölött
5106 2 | Vészt, ~Annak lába alatt megrendült tornya Budának,~A Duna ágyából
5107 2 | a vezér,~S ím egyszerre megrendûl a nagy fenyér, ~Dobog a
5108 2 | nép s felüvölt,~Örömétõl megreng a lég, reng a föld; ~A kunoknak
5109 1 | Elkövetett az ó év angyala,~Hogy megrengett belé az õsi ház, ~Meg férfi
5110 2 | Kõtömegnek sziklakeble megreped;~És belõle kristálytisztán,
5111 2 | küldemény; ~László hada örömében megriad, ~Mintegy önkényt adja meg
5112 1 | borúja, ~Te tavaszom tele;~S mégsem lehetne élnem ~Lelkednek
5113 1 | hõs, társin eltekintvén, ~Megsodorja bajszát, kettõt is köhintvén, ~
5114 1 | ebben élek;~És ha mégis megsokalnám -~Szerepet cserélek.~S gyermekek
5115 2 | és emészt,~Meglátni õt, megszabadítni ~A kedvest, és vitézt, -~
5116 2 | akartanak.~ Sõt magok közt megszakadva, mindenik ~Uraságra vágyva,
5117 2 | Garával párviadalt ví, s emezt megszalasztja. - Gara ~megátkozza Sátánt. -
5118 2 | Miként sasok csattogva megszálljuk a hazát, ~Belé vetjük virágul
5119 2 | intéze újra itt? ~Õ az, ki megszámítá a hölgynek könyeit,~Õ adta
5120 2 | dögevõ holló, s valamint a megszedetett hegy ~Rendei közt szanaszét
5121 1 | A hölgy, a ki iránta ~Megszegte volt hitét, ~Nem birta elviselni~
5122 1 | dicsõt említhet;~Az áldomás megszenteli ~Hõ ajkin a beszédet.~Hiún
5123 2 | megimádván a magas Istent, ~S megszentelve királyi fejét, igy szól
5124 2 | Zrínyiket.~ A mi annyi éven át megszentesûlt, ~A szokás, törvény s jog
5125 2 | határinál vagyunk! ~De a ki megszerzendi, csak istenünk s karunk. ~
5126 2 | mind a kettõt imádságával megszerzi ~sergének, mely ez által
5127 1 | Pintyõke kis madár ~Lánykától megszökött, ~Ugrál, repül, nevet,~A
5128 2 | Tündérvarázsnak általa ~Regésen megszólamlani.~S ha most e szemnek szép
5129 1 | nem fogható -~De, bár ki megszólítja, ~Visszhangja hallható. ~
5130 1 | de kedve mint a csillám,~Megszületve, már enyészik,~A ború felvonja
5131 2 | A seb biborfolt, vére megszünik; ~Nagyság, erény, úgy a
5132 1 | szent szót elharsogák; ~Megszûletett e föld a «légyen» szóra, ~
5133 2 | virág; ~Megtompult érzékének megszûnik a világ... ~Fölötte, mintha
5134 1 | sötét:~«Ki az, ki végett megtagadsz? ~Hadd vágjam el fejét.»~
5135 2 | lelki vigaszért eseng vala,~Megtalálta nála szíve vigaszát,~A szegény,
5136 1 | elõdök a törvényt kimondák,~S megtarták az eskü szent szavát: ~Hogy,
5137 2 | eszközünk. ~A nyert hazát megtartani~Lesz szívünk aggodalma;~
5138 1 | A föld meg nem itta, ~Megtartotta épen.~Tükre lõn az égnek,~
5139 2 | miként midõn elindult, ~Megtartva bíborát.~De ah kinek felhõn,
5140 2 | Tépik körmeik a földet, megtépik a bojtot~Egymáson, s iszonyú
5141 1 | A BALATON.~ I~ Megteremté isten ~A kerek világot, ~
5142 2 | Hogy újra lássa üdvét a megtért férj karán. ~De hogy többé
5143 2 | egy-egy harczi levente, ~Megtérvén az üzésekbõl; közepettek
5144 1 | nagy napon, melyen végtére ~Megtestesült a kimondott ige:~S nép,
5145 2 | ûzve védtelen fogolylyal. ~«Megteszem!» mond hõs Lehel dühében; ~
5146 2 | vagyok a többinél, ~Mindegyik megtette volna a mit én.»~ Egyszerûen
5147 2 | megnyögték talpa nyomását,~S megtiprott engem, s én mélyen porba
5148 2 | De megbocsásd, alatta ha megtör kebelem!» ~S alélva összeroskad
5149 1 | vezérnek!...~De a népet megtöré igája,~Nyolcz száz évet
5150 2 | átfúrhatlan kõfalak ~Tevék megtörhetetlenségét ~Velencze rém fogházinak; ~
5151 2 | összeköttetik, ~Rajt az óriás erõ is megtörik.~ A külön vált pártokon
5152 1 | térdel, ~Megmossa könyivel, ~Megtörli szép hajának ~Aranyló fürtivel. ~
5153 2 | bír? ~A hírre Zsófiának megtörnek térdei;~Szemében jéggé fagynak
5154 1 | szent székénél ~Két térde megtörött. ~Sirván borúlt lábához:~«
5155 2 | királyt, ~Ki legyõzte és megtörte a halált; ~Alleluja énekektõl
5156 2 | rögtönebben, mint a nyár ~Felhõi megtolúlnak, ~Árpáddal a magyar hadak ~
5157 1 | között ez évet, ~Kik azt megüdvözölték e hazában, ~Bezerédi üdvözlé
5158 1 | barátot és a szende nõt,~Kiben megüdvözültem itt a földön.~Az öröm törékeny
5159 1 | kényesen,~Értett a harczi ménen megülni gyõztesen,~S ha harczi nem
5160 2 | Elgázolák a vetést, a megürült~Ház utánok láng árjában
5161 1 | is, komék, és mekkora; ~Megütközénk biz, és hogy!» kiált a vén
5162 2 | Hogy riadó hanggal füleit megütötte Hunyadnak ~Szép diadalma,
5163 2 | Hiába! mert az átok megint megújula,~Nemzet s király között
5164 2 | lobogóját jobbal fölválthatta: megújult ~Szélvészként zúg újra a
5165 2 | büntettetett: ~Hogy, kit megúnt éltében, holtan szeresse
5166 2 | meghasonlás;~Önfejét a balga nép megunta, ~S hõs Berengár életére
5167 2 | A frigyet szentesítni megvágja hõs karát, -~Arany serleg
5168 1 | Hála isten - mondám - megvagyok biz ott még! ~Még a régi
5169 1 | törekjék. ~Polgári pályám megvagyon nekem,~A legszivélyesb nõ
5170 2 | harsányan zeng vala!... ~ Megvakítná ennyi fény László szemét, ~
5171 1 | valamennyi csillag, ~Vagy megvakult köröttem a világ? ~Ott mégis
5172 2 | Lélekvásárló aranyt vesz.~S megvakulva, vesztegetve ~Lélekvesztõ
5173 2 | örökre meghala~A feltámadt Megváltónak általa. ~ Üdvözölve légy
5174 2 | szent napot, ~Melyen egykor megváltónk feltámadott;~ Ünnepelni
5175 2 | Helyes... minden kelléke megvan... ~És tízezer darabra szól!~
5176 1 | ezer csaták közt ~ Mindig megvédeni. ~Te nem tudnád mivelni~
5177 1 | Istene!~Ki ezredéven át megvédted e hont~A vésznek és ármánynak
5178 2 | Mikkel annyi ellenségét megveré;~ Mint vivá ki elsõ harczát
5179 1 | törvényt esküt és a népet ~Megvetettük sok száz éven át;~Jog fölé
5180 2 | akarnunk, mert rég miénk vala, ~Megvette azt vérével nagy õsünk Attila.~
5181 1 | Álomért hagyád az éltet, ~Megvetvén a földi keblet:~ Isten
5182 1 | bájoló zenére ~Egész föld megvidul, ~S rájok s reá az égnek ~
5183 1 | csodálva ~Bámulják tetemét, ~Megvizsgálják egyenkint ~Kilencz nehéz
5184 2 | redõzetében ~Mint ügyes pók megvonván magát, ~Ön kezével oldja
5185 1 | Négy órája hogy nyomomban a megye; ~Még csak a hidig juthassak
5186 2 | Dráva, Száva látható.~ És megyékre felosztotta részeit, ~Alkotmánynyal
5187 2 | nyújtott menhelyért, ~Három megyét vesz tõle s gyalázatos hûbért.~
5188 1 | hazán!~De te tovább s tovább mégysz,~Letéped gyöngyödet,~A lánczot
5189 1 | forr melle és dagad.~«Hová megyünk-e, hej hová-e? ~Prádéra, földike!»~
5190 1 | szerelmi hõt.»~És az ének megzeneg, ~Dalnok ajkiról;~Benne
5191 1 | örömim istenüléseit,~ S megzengett az ezüst lant ~ Könnyû
5192 1 | minden virág.~S miként a kis méh a köpût, ~Megmézesítik szívemet,~
5193 2 | hegyével.~Ám Hunyady mint a méhész sokszorta lerázza ~Ujjáról,
5194 2 | fullánkjait belefúrta, a méhet; ~Úgy megrázta kemény paizsát
5195 2 | susogással lepereg;~Mint a méhi döngicsélés réteken, ~Édes
5196 1 | dolgozom: ~A kis sereg mint méhiraj,~Körülrajogja asztalom,~
5197 1 | döngicsélõ méhsereg. ~Miként a méhnek, nékik is, ~Egy rózsakert
5198 1 | szívemnek õk, ~Mint döngicsélõ méhsereg. ~Miként a méhnek, nékik
5199 1 | volt kurázs is, komék, és mekkora; ~Megütközénk biz, és hogy!»
5200 1 | oly vitézlõ volna, ~Mint a mekkorának tudja kendet Tolna,~Azt
5201 2 | pataknál ~Füzért kötözget méla holdvilágnál. -~Megjártam
5202 2 | király, felé kezet!»~De tompa mélában Ulászló ~Mint mozgony, érzéketlenül, ~
5203 2 | van körötte, ~Mit tudja õ méláiban!~Hogy a ki esd elõtte s
5204 2 | tompán, merengve ~Sötét mélája szárnyain,~S ha fel-felpillant, «
5205 1 | hárfája,~Ha szivünk oly melegen ég ~Mint e tûz lávája:~Mit
5206 1 | õket, Megáldod a tûz enyhe melegét;~S talán egy és más dalban
5207 2 | elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül ~A peregõ zúzok, s a vas
5208 1 | érd el, ~Elég világos és melengetõ.~Igy gyújt világot a költõ
5209 1 | Enyém e tündér:~Hazáju hó mell, ~Magasra szépre ~Gyult
5210 1 | légyen a szív ~Ép s kemény a mellben;~Mint e láng lobogjon a
5211 1 | pórlegény utánok, ~S forr melle és dagad.~«Hová megyünk-e,
5212 2 | Vitéz legényivel.~Erõs mellében, érezém, ~Az érczpánczélon
5213 1 | diszítné ifjuságod ~Hajnalában melled;~Ah de rajta ápolod már ~
5214 1 | csókol; ~A melynek üdvét ~Melledbe rejted, ~Enyém, oh hölgyem, ~
5215 1 | letette. ~Erre bekiálta a mellék szobába,~«Van-e még, hej
5216 1 | AZ ÖRÖMEK ÖRÖME. ~Mellettem ûl szelíden, ~Mellette ûlök
5217 2 | jószágot bérbe vesz;~Nem mellõzi el miatta örökét, -~S összevonja
5218 1 | kit, mig pápák s királyok méltatják érdemit, ~Honn Montecuculinak
5219 1 | váltva õsi véren, ~Õs elõdink méltó fiai?~Kik, midõn véren hazát
5220 1 | fáradottan áll, ~Arczára méltóság ül, szigor van homlokán ~
5221 1 | szent hölgy, egy istenné, ~Méltósága fönségében~S földi mégis,
5222 2 | szék puha vánkusa dombján ~Méltóságában maga ül vala lengyel Ulászló,~
5223 1 | mélyen elmerülve,~Sírom a mélyben találnom. ~~
5224 1 | Csak egyet vitt sírjába ~A mélyebb érezet;~Fiát a tókirálynak,~
5225 2 | El-kisirná könyeit,~Vagy tenger mélyébe vetné ~Tervét és reményeit,~
5226 1 | bányája,~Dalt merít ki szent mélyébõl, ~Hogyha sorsa hányja,~Dalt,
5227 2 | szent neve? ~Melyekkel és melyekben nemzetegység ~ Volt nemzetnagyságunknak
5228 1 | Hegyeit, várromjait.~ Melyeket, mig élt közöttünk, ~Megdicsõjtett
5229 2 | mult annyi szent neve? ~Melyekkel és melyekben nemzetegység ~
5230 2 | volt, van és mindig leszen,~Melyrõl mult, jelen, jövõ tanút
5231 1 | inognak, ~Kincsedre a tenger ~Mélységi vihognak, ~Hajód elült!~
5232 2 | kéjleány;~Ki volna más mint Mén-Maróth, ~A chazar herczeg, trónusán. ~
5233 1 | messze Padovától. ~Mentem mendegéltem - vagy mit is beszélek? ~
5234 1 | is folytatá: ~«Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén a sikon, ~Egy
5235 2 | mondta el;~Az udvaron gyors méne várt, ~Vitéz legényivel.~
5236 2 | kúnüldõ magyar is maga elõtt; ~Méneirõl ugrosást kezd szaporán,~
5237 1 | Együtt halunk ma ketten!’~«Menekszünk együtt - mond a lány, ~
5238 1 | Megárad az árviz, ~Nincs semmi menekvés, ~Sehol, sehol!~Csak én
5239 1 | leány s szabad huszár ~ Menekvõ haladása.~És a szelid hold
5240 1 | kényesen,~Értett a harczi ménen megülni gyõztesen,~S ha
5241 2 | közelb nyomúl, ~Nyil éri Béla ménét s a mén a földre húll. ~
5242 2 | megtört hada ~Maradványának menhelye. ~De rögtönebben mint az
5243 2 | Fridrik császár, a nyújtott menhelyért, ~Három megyét vesz tõle
5244 2 | És haragra gyúl az úrfi -~Ménje mint sólyom repül,~És az
5245 1 | Száleresztõ ~Tündérek tanyáznak; ~Menjek a nap bölcsejéhez, ~Át a
5246 1 | V. ~És mennek õk s hadd menjenek ~A nagy világ szerint!~Megyünk
5247 2 | nyúgalomra szállok, - ti tenni menjetek! ~S te, a ki e munkára égtõl
5248 2 | A magyaroknak tábora.~És menne még tovább is így, ~Ország
5249 2 | De elõbb mint a vérpadra mennél, ~Szívességet mivelünk tehetnél.~
5250 2 | színezésben! ~Járd össze a menny téreit,~Hozd el a sphaerák
5251 1 | gúnyt: ~ «Isten, ki él a mennyben,~Az lássa, hogy napod lehunyt, ~
5252 2 | vészkavarta tenger hullámiból~A mennydörgés igéje, egy edzett hõs kiszól; ~
5253 2 | az úr, s a szó megrázza mennyegét: ~«Boldogok kik hallják,
5254 1 | istent angyalúl ~Láthasd a mennyeken!»~~
5255 1 | Mint két imádkozó kéz a mennyekhez fölesd. ~S ha mélyen, ünnepélylyel
5256 2 | õrangyala;~ De kihez bár mennyiszer nyujtá kezét, ~Nagy tûzoszlop
5257 2 | hányok a viharnak! ~Üsse mennykõ a parasztot!» ~Igy üvölt
5258 1 | Enyém e szép szem, ~E nyilt mennyország, ~A melybe nézni ~Õrök boldogság; ~
5259 1 | meg nem mérhetem! ~Aludni ment-e valamennyi csillag, ~Vagy
5260 2 | szenderg megint. ~«Nem énnekem mented meg õt csak, ~Honának kell
5261 2 | adott ~Vert hadának Zagyva mentén új lakot;~ Mint végezte
5262 2 | morva s magyar nép ~Élete mentését futtában ohajtja elérni,~
5263 2 | Vida ellen Gejzát mint mentette meg;~Mint veré meg Mogyorodnál
5264 1 | felségét a halál torkából~Én mentettem meg, nem messze Padovától. ~
5265 2 | S a szekér feldõlve van menthetlenûl: ~ De villámként, gyors
5266 1 | õt!~Nincs, oh nincs, ki mentni tudná ~A vakonhivõt!~~
5267 1 | beront egy õr s rivall: ~«Mentsd meg magad s a mid van, kegyelmes
5268 2 | sûrü könnye húll. ~Vád és mentség ajka vallomása, ~De szavát
5269 2 | csak fussatok!~De legalább mentsétek meg éltetek, ~Az pediglen
5270 1 | beszédét tovább is folytatá: ~«Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén
5271 1 | fegyvert ölt, életovót,~A nõ menyasszony-köntösébõl varrja ~S kitûzi a buzdító
5272 1 | MENYASSZONYOMHOZ. ~Ölelve tartlak,~Ölelve
5273 1 | szent szabadság, ~Te szép menyasszonyunk!~Érted dobog szivünk verése; ~
5274 2 | lányzók, s lebegõ hólábu menyecskék ~Üdvözik a gyõzõ sereget,
5275 1 | visszaszól ~S mint rém reá mered: ~«Inkább a poklok ördögét ~
5276 2 | cselekvél ~A mikorta ezt meréd? ~Frigybe léptél a szelekkel? ~
5277 2 | A szikla-kápolnácska, a meredek falon, ~Mindenkinek kalauzúl
5278 2 | álltak ~S a zászlós Káldor meredõ szálfára hasonlón~Tartá
5279 1 | varázs szerelmet, ~Mely méreg lett szivén... ~A tónak
5280 2 | híven a férj hozzá lemén,~Mereng a halvány arczon, sugártalan
5281 1 | Veszprém, Somogy, Zalának, ~Merengek partjain; ~Köszöntnek és
5282 2 | Mint mozgony ül, tompán, merengve ~Sötét mélája szárnyain,~
5283 2 | Csak kezdve van még a merény, ~Végezve nem!... s egy
5284 2 | s földek felett. ~ Ki merészli vakmerõen látni õt,~A dicsõség
5285 2 | a vonagló ~Rémitõ szemet mereszt! ~«Rémitsetek ronda képek! ~
5286 2 | hallod zaját,~És mérföldekrõl mérföldekre nézvén,~Embernek, lónak
5287 2 | szekérnek nem hallod zaját,~És mérföldekrõl mérföldekre nézvén,~Embernek,
5288 2 | harmadikra csend leszen ~Mérföldnyi messzeség fölött,~S a hõs -
5289 2 | felrántva, Hunyadra ~Zúg vala mérgében. Hétször kikerülte csapását ~
5290 1 | Hová visz útam? meg nem mérhetem! ~Aludni ment-e valamennyi
5291 1 | Mint a nagy ég,~Nagysága mérhetetlen ~Tenger-fenék. ~Ah kínom,
5292 1 | Mi nõ nagyok.~Oh mért nem mérhetõ meg ~E szívüreg,~Látnád,
5293 2 | Istenében el hitét,~De nem meri esedezni új kegyét.~ S
5294 1 | belõlük ~Kéjt s oktatást merit. ~De mint patak folyása ~
5295 1 | És dalnak bányája,~Dalt merít ki szent mélyébõl, ~Hogyha
5296 2 | villám, ~Károdat nincs, a ki mérje meg.~Fel, nemes bán, véres
5297 2 | ne volna ~Mozsártörõje, mérköve. ~Velencze biztosabb lakattal~
5298 2 | Mégis, mégis ellenállni mernek, ~Frigyszegõleg kik fegyvert
5299 1 | nem hiába, hogy királynak mérte, ~Fínomul kitellett, mondhatom,
5300 1 | Fínomul kitellett, mondhatom, mértéke.~És a mint ekképen ittunk,
5301 1 | szép hazám nyelvén beszélni mertem... ~Az iskolát nem úgy tanultam
5302 1 | hazámtul; ~Mértföldekre, ~Mértföldek honán tul.~Merre visznek,
5303 1 | Messze szép hazámtul; ~Mértföldekre, ~Mértföldek honán tul.~
5304 1 | derül fel a táj kék ege. ~Mértföldre terjedt nyéked3 egy kis
5305 1 | Mi veszhet, enyészhet, ~Merûljön el!~S ha nyargal a szélvész, ~
5306 1 | Csattogva megállván, ~Kéjárba merûlök ~Munkám felett! - -~Most,
5307 2 | hagyomány. ~ «Még imába volt merûlve a vezér,~S ím egyszerre
5308 1 | csekély az, ~Mit vágyaimhoz mérve teheték.~E hon nem a lant
5309 2 | ének ~Közötte a valónak és mesének. -~Az elnyugodt nap bíbor
5310 1 | Bejárta a Dunának s Tiszának mesgyeit. ~Kihallgatá urával a pór
5311 2 | sudárán villámok dörgenek, ~Messzére elkerûlik a gyávák s hûtlenek.~
5312 1 | nyilt meg rémes ajtaja,~Messzérõl a sír már tátotta száját, ~
5313 2 | csend leszen ~Mérföldnyi messzeség fölött,~S a hõs - egy félisten -
5314 2 | mért.~Ki fog hozzád ily messzeségbe~Eljutni honnosid közül,~
5315 1 | látkörén:~,Ott, ah ott a messzeségbõl, ~Int reményem kék ködébõl,~
5316 2 | elérik az üzõk!~Két napnyi messzeségre nincs más mint holttetem ~
5317 2 | ne menjünk el Lászlótól messzire -~Mert az ének csak is és
5318 2 | Bibliában, ~Árt szab önnön mesterére;~Önnön népe ver bilincset~
5319 2 | mélység, hová temetvék, ~Nem mesterséges õrlakat,~Nem ónfödél, vagy
5320 2 | kétannyi lenne.~S már a szörnyü mészárlás fogytán van, ~A midõn uj
5321 1 | is kezébe kapván az öblös meszelyest, ~Kalandos életébõl regét
5322 1 | föld. ~Ön táborodban a vész mételye,~A sûlyedésnek megkapott
5323 2 | alattok ~Kitûn egy rejtett nõi mez,~A szolga lányéhoz hasonló, ~
5324 1 | Szerelmet vall Balatonnak ~Méz ajkival a csapodár.~ Légy
5325 2 | tartja ki, ~Alpár hizalmas mezeje ~Marhát, lovat tenyészt
5326 2 | tért meg szomorú harczok mezejérül azonnal ~Hunyady is, gyõzõ
5327 2 | kétféle mezõre. ~Ennek zöld mezejét négy nagy folyam árja hasítá, ~
5328 1 | hasítja keblén ~Hónál havabb mezét,~S gyengéden bepólyázza ~
5329 1 | csengõbb lõn szép ezüstnél, ~A méznél édesebb~A szép leány beszéde; ~
5330 2 | pályára lépik hõsöm, új mezõ ~Nyíl elõttem, nagy, hatalmas
5331 2 | dús gabnaszár,~Hol zöld mezõben száz gõböly tanyázott, ~
5332 2 | Tökélletében esküt esküvék.~Rákos mezõjén mondá el imáját: ~«Ujjá
5333 1 | Mosolygó rétek, illatos mezõk; ~Holtak helyett élõk járnak
5334 1 | vált a szép világ;~A zöld mezõt, a patakot köröttem ~
5335 2 | pongyolán a mint volt, kis lába meztelen, ~Egy bot kezén, keresztke
5336 2 | csördülését ~Az örömhír mián.~De messze utján, szomjan-éhen ~
5337 2 | bérbe vesz;~Nem mellõzi el miatta örökét, -~S összevonja gyõzedelmes
5338 2 | szárnyon repül? ~Ki fog miattad tengerekre~S a tengeren
5339 2 | lánczát. ~Szálig elhullt, mint midön kaszálván Nem marad meg
5340 2 | a virágra, ~Nem hagyja, mignem össze-vissza rágja. ~Eljöttek
5341 2 | Jõne haddal, hatalommal mihamar, ~Míg a népet el nem söpri
5342 1 | lesz egyszerre a harang, ~Mikéntha fenekérõl csendûlne fel
5343 2 | Meggondoltad, mit cselekvél ~A mikorta ezt meréd? ~Frigybe léptél
5344 2 | nemes bán, hõsök sarjadéka! ~Mikre vársz még, mik történjenek? ~
5345 2 | Õs Velencze hirnevének. ~Miksa császár volt az egyik, ~
5346 2 | vissza nem tér sergivel, ~És mindaddig e jó földön vesztegel, ~
5347 1 | kigyelmetek.» ~De õk hitték mindannyin, a potrohos biró,~A vígadó
5348 1 | Hálómban benveszem; ~De én mindannyiszor ~Uj létre serkenek,~A hányszor
5349 2 | kinálják ~Innepi kancsóból mindeggyiket enyhes itallal. ~Akkoron
5350 2 | Christi lachrymája van!’ ~«Mindegy!» s ivék a szomjtalan hölgy~
5351 1 | kevélyen, elbizottan ~Reá mindegyike.~S hegykén, kevélyen eltekintnek ~
5352 1 | harminczból, ki õ?~Hogy mindegyikkel társhalált ~Halhasson, a
5353 2 | tövisbõl volt a koronája.~De mindegyiknek fény ragyog nevérõl,~
5354 1 | gyönyört rejt, nyujt nekik ~Mindén bokor, minden virág.~S miként
5355 1 | értök? ~Hazádé, vagy a vészé mindened?~Le ujjaidról mátkagyûrüdet,~
5356 2 | Mint a zápor húll arany mindenfelé; ~Tarsolyokból és tüszõkbõl
5357 2 | De futárok érkeznek mindenfelül, ~És Kapolcs László jöttérõl
5358 2 | hasztalan! ~Szíve kõ itt mindeniknek,~S mindenütt elég arany... ~
5359 2 | zaj, öröm s vígság zeng mindenüvérõl.,~És falu végérõl bejövén
5360 1 | szem s szív megittasul. ~És mindezek közt, ennyi báj körében,
5361 1 | gyermekeidért,~S én a ki mindezeknek ~Szemlélõje vagyok, ~Még
5362 2 | Drága kincs volt bízva mindkettõnkre; ~A király országát bizta
5363 1 | hallgatva függtek rajta mindnyájok ajkai.~Õ, ki ármádiákat
5364 1 | jött ránk Napoleon,~Mi tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk, ~
5365 2 | reája ~Szörnyü zsibongással mindünnen a sárga darázs nép? ~S ellepik
5366 1 | Kezek szorgalma kell,~S minékül nincs ipar s üdv -~ Meleg
5367 1 | ékszert mi is, ~A mennyi s mink vagyon.~Õk a divattár bábjait ~
5368 1 | tettet követtél itten el,~Minõt még egy magyar sem, mely
5369 1 | föld, ily áldott, ~ Egy minta gazdaság,~Melynél szebbet,
5370 2 | állott, benne volt a nagy mise. ~ A zárdának fejedelemasszonya~
5371 2 | billikomból ~(Gyors és ügyes kéz mívelé!) ~A börtön õre rögtön-álom ~
5372 1 | hogy õ maga ~Legkedvesebb, mivelhogy õ ~Szerelmünk elsõ záloga.~
5373 1 | leány, ~Melylyel szivét mivelje ~Játék s dolog után. ~Elment,
5374 1 | megvédeni. ~Te nem tudnád mivelni~ Megáldott földedet? ~
5375 1 | kiáltnak - pogány dolgot mivelsz, ~Kegyelmetes tréfáddal
5376 2 | vérpadra mennél, ~Szívességet mivelünk tehetnél.~Hõs kürtödrõl,
5377 2 | szünetlenûl;~Föl nem tartja sem mocsár, sem ingovány, ~Hegyeket
5378 2 | érnek mást, mint végtelen mocsárt, ~Terméketlen, sivatag homokhatárt.~
5379 1 | mondjam: a gyors király mögõl, ~Miképen jobbra balra az
5380 1 | huszárok, ~Kettõt a domb mögül.~Az egyik a suhancz magasra ~
5381 2 | mentette meg;~Mint veré meg Mogyorodnál Salamont, ~Tõle s Vidtõl
5382 1 | Egyikének atyja lelt~Sírt Mohács alatt; ~Másikának kedvese ~
5383 1 | Gyásznak hangja szól: ~A mohácsi vércsata ~Napját hozta fel: ~
5384 1 | követte õket a csata,~A mely Mohácsnak «sír» nevet ada;~A sírnak
5385 1 | Allah-akbar mennydörög, ~ S Mohammed a szolgája.’ ~«Az isten
5386 2 | Fölötte két századnál régibb a mohlepel, ~De a dicsõt maiglan nem
5387 2 | székbe hull;~Amaz a váltóhoz mohón nyúl, ~Vizsgálja, nézi ittasul.~,
5388 1 | Szólván, letérdelének, ~S mondák a hõ imát. ~Ki vitt a szûz
5389 2 | A királynak köszönetet mondana,~De csak könye szól, elállott
5390 1 | Drágább ajándokot? ~Ki ajkai mondának ~Buzgóbb imádatot?~A sírvirág
5391 1 | mind csak semmi» szokása mondani, ~S közelb csoportosulnak
5392 1 | legott a jó úr igy kezdé mondását: ~«Hát ugyan hol hagytad
5393 1 | kedvben lévén, ~Hogy ne mondatnók el e vidám tor végén: ~Mint
5394 1 | két gyerek; ~ Szép Zolna mondhatatlan ~ Érzelmi harcz között
5395 1 | Nagy veszteségét érezi ~Ki mondhatatlanul.~«Ki a szegénynek napja
5396 2 | volt, mielõtt íraték, ~Ki mondhatja meg, mikor keletkezék? ~
5397 1 | Gyarló ember-ajakkal ~Nem mondható! ~~
5398 1 | Pajkos játékokat ûz.~ Dalt mondjatok a Balatonnak, ~Dalt kedvel
5399 1 | deák szavakat, Melyike, mondjátok, volt kínosb elviselésre;~
5400 1 | néki sírt a föld.»~És végre mondni szörnyû, ~Sok száz leány
5401 2 | hegylakó,~«Az Úr kegyes - mondották - de bölcs s igaz biró.» ~
5402 1 | beszédét ekképen végezé: ~«Mondottam és a császár legott elvágtatott, ~
5403 2 | trónom szerzõje te s véde! ~Mondsza nemes tetted mint hálálhatja
5404 1 | rokkanyél... ~A zúgó szél mintha mondva zúgana... ~S pillanatban
5405 2 | fátyolába.~ Õ helyette Montebellót ~Lásd magányos õrlakán, ~
5406 1 | méltatják érdemit, ~Honn Montecuculinak ármánya elveszit,~S kinek
5407 1 | tömegnek ajkain ~Kel lázadó moraj.~«Zsigmond király, zsarnok
5408 2 | nyert eleség, ~Ujra zúgni és morogni kezdenek~Az ételre szomjtól
5409 2 | Hasztalanúl! katonája nem állhat, morva s magyar nép ~Élete mentését
5410 2 | virágszál hó kezekbõl,~Egy mosoly szép hölgyszemekbõl ~Nékem
5411 2 | régen, egykoron,~A jóság mosolyával vegyûl a fájdalom. ~Emléke
5412 2 | szent malaszt, ~Oly égien mosolygott mindenkinek vigaszt.~
5413 2 | Üdvözik a gyõzõ sereget, s mosolyogva kinálják ~Innepi kancsóból
5414 1 | tovább lebeg,~S gyenge habbal mossa vállát, ~Hí és enyeleg.~
5415 1 | piros vérünket ~Arczodra mostad fel!» ~Igy álmodik naponként ~
5416 2 | nagy tenger terjed el. ~Mozdulása hullámának ~Mint a bölcsõ
5417 1 | annak élet int!» ~De nem mozdulnak õk! ~Mind hõsek õk, mind
5418 1 | új halott szállt!» ~Ettõl mozdúlt meg szivem.~ IV.~ Ottan
5419 2 | pusztában Izraelt;~A ki Mózes népéhez kegygyel valál, ~
5420 2 | ÁLMOS. ~A MAGYAROK MÓZESE.~Szép Ázsiának földén, a
5421 2 | hüség, melynek ne volna ~Mozsártörõje, mérköve. ~Velencze biztosabb
5422 1 | gyorsan is járt lába. ~S Mózsi, nem hiába, hogy királynak
5423 1 | Vagy életét temette el müvébe? ~Csakhogy szövése szép
5424 1 | mint lenézett ~Csodaszép müvére, ~Kéje érzetében~Köny tolúlt
5425 1 | tégedet?~A természet s müvészet frigybe lépe, ~Ékitni nyájas,
5426 1 | Jézusával ~Mester Corregio müvészi vásznán,~S a gyermek így
5427 2 | rejtélyes emberelme ~Láthatatlan mûhelyében,~Mely teremt, ront szünhetetlen, ~
5428 1 | Olvasta könyveit: ~Velük mulat, belõlük ~Kéjt s oktatást
5429 1 | lány jöve, ~ Vigadni, mulatni az érre,~,Mily kellemes
5430 1 | hivság lelketlen csoportja ~Mulékony földi élvekért siet:~Õ a
5431 2 | csodák csodája! napról nap múlik el, ~Hónap telik hónapra,
5432 1 | megkoszorúzza szíve dalnokát.~Igy múlnak évid, mig a holt falak közt ~
5433 1 | szerelmed is, ~És esküd is muló?»~,Tán esküm is, szerelmem
5434 1 | A szabad hazát.~ II.~Éve múlt; a dombtetõn ~Elvonult a
5435 1 | hazám! Árpád dicsõ hazája,~Multadban szépnek, nagynak hõs tanyája! ~
5436 2 | honfitárs! ~Mégis újra a sötét ~Multba bûvöl át regém; ~Hogy vihart
5437 2 | a táj alkonya: ~Ekkép a multnak tisztes fátyolában ~Saját
5438 2 | Zalában a király, ~Pár nap mulva hadi népe készen áll; ~Hidat
5439 2 | hivatva vagy,~Fiam, légy munkabíró, légy hõslelkû, légy nagy; ~
5440 1 | S még olvasott tovább is Munkácsnak asszonya, ~Saját házának
5441 2 | dicsõ, magas! ~Mik Herkules munkái a regében,~A munka mellett,
5442 1 | megállván, ~Kéjárba merûlök ~Munkám felett! - -~Most, ember!
5443 1 | Szelídek s jók igen,~S munkásak is fölül rá.» ~Fogadták
5444 2 | ébresztenek. ~Jótevõ ír a munkásnak, adomány~A vándornak fáradalmas
5445 1 | birok,~A toll ez, melylyel ~Munkát irok.~De mind ezek közt ~
5446 2 | ország között határ vala, ~Mura köze volt kitûzve: innen
5447 1 | ébresztenek.~S eltelve dõlsz a Músa bájölébe, ~Zengesz szerelmet,
5448 2 | király, a hon kiván: ~Avagy mutass hûbb honfiút fel,~S hõsebb
5449 2 | vallja, ~(Bár vonási mást mutatnak) ~Hû olasz vér, Toscanából, ~
5450 1 | mit az élet kivánt. ~Miért mutatnál fel ily életet?~Melyet ha
5451 1 | Veszélyben szív az óra mutatója!~ Gazdag, szegény, öregje,
5452 1 | mûvészet tündér csarnokát ~Mutatta fel lelkemnek álmain,~S
5453 1 | egy síri lány,~Három sebet mutatva ~Ifjonti homlokán.~Néz és
5454 1 | Hópatyolatban ékesen,~ Fején a myrthus ága ~ Egyetlenegy virága.~
5455 1 | Mely hõsi tetteért ~Majd myrtuságba fonja ~Fürtén a harczbabért.~
5456 1 | Magyar hölgynek születni, ~N agy és szép gondolat.~Oh
5457 1 | csúcscsal eget vert, ~Mint nádat az erdõt, ~Mint pelyhet
5458 1 | vesztét megérte ellene. ~Nagyapja, György, öröklé Miklós erényeit, ~
5459 1 | szörnyû vacsora! ~Olvasta nagybátyjának, más Miklós életét, ~A nagy
5460 2 | bátyját, a kit ugy szeret, ~Nagygyá lenni ezrek s milliók felett;~
5461 2 | Bolgárok népe hódol ott ~A nagyhirû Zalánnak; ~A gabnagazdag
5462 1 | dermedten mint a kõ,~A nagynevû családnak utósó sirköve, -~
5463 1 | Õt más érdekek~Vonják, nagyobbak, mint a szent hazáé -~A
5464 1 | Kelhetsz-e szebbért, víhatsz-e nagyobbért, ~Mint mikor értök ontasz
5465 1 | egyébre nem vágyódom én,~S nagyobbra nem kell, hogy lelkem törekjék. ~
5466 1 | kinos gyötrelmim ~Mi nõ nagyok.~Oh mért nem mérhetõ meg ~
5467 2 | herczeg ül, ~ Hogy magasra, nagyra vigye nemzetét, ~Örökítse
5468 1 | véghetetlen ~Mint a nagy ég,~Nagysága mérhetetlen ~Tenger-fenék. ~
5469 1 | elõttem ~Állott egész nagyságában keserved: ~A gyermekvesztés
5470 2 | Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,~ Csak elfajult kor hõs
5471 1 | környékedet.~Körötted a kert, nagyszerû diszében, Az új tavasznak
5472 1 | EGY NAGYÚRI KASTÉLYBAN.~Gödöllõ, 1846.
5473 2 | Charitas apácza megjósolja a nagyváradi templomban ~László királyságát. -
5474 2 | tavasz-ég.~ László herczeg Nagyváradra rándula, ~Vele mentek nõje
5475 2 | fûztenek; ~ Elbeszélnem Nándorvárnak ostromát,~S melylyel ott
5476 1 | gyász fonál, ~Egy cselszövõ napának vészjósló képe áll, -~S
5477 1 | Olvasta elsõ férje, Rákóczy napjait,~S még egyszer átforgatja
5478 1 | szól: ~A mohácsi vércsata ~Napját hozta fel: ~Meghasonlás
5479 2 | sereg ifjú vadûzõ, ~Mely napkelte elõtt kihaladt a rengetegekbe,~
5480 2 | futások, elérik az üzõk!~Két napnyi messzeségre nincs más mint
5481 1 | mennyben,~Az lássa, hogy napod lehunyt, ~ Ha nem kotródol
5482 2 | kebelét, ~S az õs vezérek mint napok kelének,~ Lerázva sírjok
5483 2 | ész nem sorozhat ~Napokra napokat,~S az õrülés-karolta agyban ~
5484 2 | fásult ész nem sorozhat ~Napokra napokat,~S az õrülés-karolta
5485 1 | Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»~«Hm! mond az obsitos hõs, -
5486 1 | Mindennap újra kel. ~Te vagy napom borúja, ~Te tavaszom tele;~
5487 1 | kárhoztatni a szegényt, ~Ki nappá teszi rövid éjjelét,~Hogy
5488 2 | töltött imában, ~És három napra, éjszakára, ~Bõjtöt szabott
5489 2 | Mert im! csodák csodája! napról nap múlik el, ~Hónap telik
5490 2 | lakodba hatni, ~H a még a napsugár se hat?~De im, mi ez?...
5491 1 | Oltárán ápolánk,~Élesztõ napsugárként ~Világit most reánk.~S csendes
5492 1 | az óra múl, ~ Ég már a nász gyertyája, ~Elõl a võfél
5493 2 | Mit tõn, az igéretet... ~Nászajándokúl, signore, ~Tizezer darab
5494 2 | alig hullt ~Szirma még a nászfüzérnek; ~Ajkain a mátkacsókkal~
5495 1 | Elõbbre megy s elõre! ~A nászi nép esengve néz ~ Segitségért
5496 2 | Wesselényivel ~Fején a szûzi pártát nászlomb cserélte fel;~Hogy, mely
5497 1 | Budára!» ~Parányi szám a nászvendég,~ S az is fegyver hiában, ~
5498 1 | Mikép Maros aranyja, Tokaj nedûje foly. ~Van, a ki a királyért
5499 1 | még e nedves pillanat,~Mig nedve gyöngygyé fagyva, arczán
5500 1 | hosszan, sokáig néz még e nedves pillanat,~Mig nedve gyöngygyé
5501 1 | telt pohár ~Somlyó arany nedvével,~Csordultig telve szívem
5502 1 | kapá meg ~A lánykát s vad negéd, ~Hallván, mi szép, mi bájos ~
5503 1 | Istennel és emberrel ~Negédbõl nem beszélt:~Most - bár
5504 1 | tegye.~Volnék vitéz huszár, ~Negédes és hamis, ~Asszonyt és szép
5505 1 | Ezüst tavadban rátartó negélylyel ~Uszkál hattyúid játszi
5506 2 | embertenger, csendre száll. ~ Négy-órányi távolság volt, melyet itt~
5507 2 | Fárasztották lelkét, agyát? ~Negyed nap a két hû cseléd~Új s
5508 2 | Harczias határzatoknak; ~Negyedikül fölszólítják ~Királyát a
5509 1 | harmadszor is leányzó ~S negyedszer is tünék; ~S igy véghetetlen
5510 2 | a lapály sik tengerébe ~Négyes ággal elvegyül, ~Õs idõktõl
5511 2 | Közepettök a vezérnek áll vala ~Négynyüstös vászonból készült sátora.~
5512 1 | czél elérve van, ~S én nem neheztelek: ~Anyjánál a kis harmadik ~
5513 1 | gyöngye serked,~Mintha mély neheztelésnek~Súlya nyomná drága kebled. ~
5514 2 | tudván tetemes törzsére nehézül. ~Áll Gara a pártos seregek
|