15-belan | belef-dacza | dagad-elpus | elrab-feled | felej-gyasz | gyava-hideg | hidig-jatek | jatja-kigyu | kihag-lapat | lapja-megid | megil-nehez | nejeh-pacsi | padov-segit | sejte-szive | szivh-tokel | tokol-velem | velen-zuzot
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5515 2 | Te vagy! -» kiált, s nejéhez az oltárhoz rohan, ~Egy
5516 2 | egy szó után, ~Benne hû nejére ismert ~Üdvözûlve Frangepán. -~
5517 2 | ég.~S meglelni a végekben nejét és gyermekét, ~A bújdosásnak
5518 2 | lánczain,~Távol honától, hû nejétõl -~Ez a keserv, a kín!~De
5519 2 | Megjõ Velencze börtönébõl ~Nejével - Frangepán!»~ A hölgy,
5520 1 | nem adhatok...~A nõ kitépi nektek keblébõl gyermekét,~S ti -
5521 1 | lehetne élnem ~Lelkednek nélküle!~ II.~Oh mért határt e lángnak... ~
5522 2 | Csak Béla, a király fut had nélkûl, úttalan, ~Királyi lelke
5523 1 | gyöngyök õk; ~A nagy világ nélkûlök ellehet. -~Tiz év elõtt,
5524 1 | Némán eláll szavunk!~A némaság egy háladal: ~Mily boldogok
5525 2 | foganszik szent titokban, ~Némaságnak szûz ölében,~A rejtélyes
5526 2 | Származásra nem volt nála nemesebb, ~Lelki, testi ékességre
5527 2 | bomló hazát; ~Csillapítál nemesek haragján., ~Megkönnyítéd
5528 1 | fia, ~Hazánk elsõ adózó nemesének~Egy tölgygalyat kötözzek
5529 1 | tudok, ~A könyv, mely lelkem nemesíti, ~Rosszabb-e, ha magyar?~
5530 2 | királyi nagy pecsét, ~Mely nemesnek hirdeti Balázs nevét.~
5531 2 | sok püspök és apát ~A hon nemességével vegyíti hült porát;~A köz
5532 1 | mely nyolcz századon túl ~A nemessel együtt vérezék,~Mely ekéhez,
5533 1 | fegyvernököt?~A harminczkettedik nemest, ~Ki együtt halt velök.~
5534 2 | vala,~Az asszony is, szelíd nemét tagadva, ~Bõszül: kezekkel
5535 2 | fogyasztván a kun sorait.~ Nemsokára törve van Kapolcs dacza, ~
5536 1 | Tedd hívatásodat!~Egy hon nemtõje lenni, ~Mi szép egy gondolat! ~
5537 2 | Férjének börtönébe nyit... ~Némulj el oh lant, mert a képhez, ~
5538 1 | kiontják, ~Legyen egy a nagy nemzetcsalád, -~És, ki híven küzd a köz
5539 2 | A királyi hadsereg s a nemzeté. ~ Azzal a vitéz király
5540 2 | Melyekkel és melyekben nemzetegység ~ Volt nemzetnagyságunknak
5541 2 | betelt a föld; ~Lábaihoz nemzetek rajonganak,~S hõs nevérõl
5542 1 | S fény, dics árad Árpád nemzetére, ~Mely megérti vére érdekét;~
5543 1 | Agg õ s remeg az összes nemzetért. ~Koczkán az alkotmány,
5544 2 | melyekben nemzetegység ~ Volt nemzetnagyságunknak talpköve:~Mid van, mi még,
5545 1 | régen él egy ~Szent hit e nemzetnél. ~Adjon néki hírt, hatalmat ~
5546 2 | S nem egyéb volt, mint a nemzetösszeség. ~ De harczos volt a magyar,
5547 1 | hazát szerzének,~Nagy, dicsõ nemzetté esküvének? ~Az elõdök a
5548 2 | egység, közértelem,~Nagy nemzetünk hatalma! ~Elég a harcz,
5549 2 | ordítva futott s szaladó népébe vegyûle.~ Vége van a harcznak,
5550 2 | néked! ~Meghallgattad a te néped.» ~Száll az égbe imádsága,~
5551 1 | s örök;~S lészen a föld népeidnek kincse, ~Színarany az istenadta
5552 2 | Alkotmánynyal felruházta népeit -~A magyarral testvérjoggal
5553 1 | föld vére, - lüktetése ~Népek- és hazáknak érütése.~És
5554 2 | Fegyverével ismeretlen népeken ~Gyõzedelmet, nem egyet
5555 2 | hazára száll.~Mióta isten népeket teremtett,~Nem volt ekképen
5556 2 | világok élete, ~Nemzeteknek és népeknek végzete; ~A legelsõ emberé,
5557 1 | És a földön, vízen és a népen~Isten átka fekszik szörnyûképen!~
5558 2 | esdekelt, ~Mind magán, mind népén ily dusan betelt.~ Mind
5559 1 | gyõzelmi ének ~Árpád szabad népének! ~Szavunk a nép szava!~Egy
5560 2 | az dühösen hátrál, kiabál népére, kiáltoz~Ördögi Sátánnak
5561 2 | át, ~Erõsitvén a környék népét és vándorát;~Csak egy nem
5562 1 | áldomásba szõni: hogy éljen népetek!» ~Szólott - s az úri nép
5563 2 | vitéz üget; ~A többi, hû népével, Sajónál ott veszett. ~Jobb
5564 2 | esedezni új kegyét.~ S szól a néphez: «Ez tehát, oh seregek, ~
5565 2 | királyhoz. ~Majd aztán a gyült néphöz fordulva tovább szólt:~ «
5566 2 | fegyvert emelnek, ~Balga népi nagy Lombardiának,~Hõs Berengár
5567 2 | tábort üt a Sajónál királyi népivel. ~Túl rettentõ sokával a
5568 2 | nyújtott karral áldást a népre kér; ~Hosszú fehér fürtével
5569 1 | A NÉPTÖRTÉNETBÕL. ~Zsarnok ûl a hõsi nép
5570 1 | dalától honja visszareng: ~Néptül áldva~Légy, oh szent igazság! ~
5571 1 | annyira, ~Hogy kivülrõl mégis neszt ne hallana. ~Lónyeritést
5572 2 | leend a bér;~ Hír, örök név itt a földön, s túl azon ~
5573 1 | alszik, véled ébred, ~Szent nevednek hallatára ~Szíve dobban,
5574 2 | tízezer darabra szól!~Biztos nevek... nincs semmi kétség’ ~
5575 1 | szerelmet, ~Uj vágyakat nevel,~A vágy dallá lesz ismét, ~
5576 2 | Koronáját egy szép kõvel nevelé, ~A tartományt Horváthonnak
5577 1 | hányatott ~Ország hajóján neveléd szilárddá...~Te a hazáé
5578 1 | érzeményivel ~Jó honfiú számára ~Õ nevelendi fel.~~
5579 1 | szövétneked, ~Hazád szeretetére ~Nevelni gyermeked.~Hogy légyen,
5580 1 | szivet, ~S mely éltetett, nevelt, ~Tátott koporsóvá tevéd~
5581 2 | anyja, bár szegényen, ~De nevelte tisztességben;~Most azonban -
5582 2 | lengyel földön ifjuvá~Mint nevelték ifjuból férfivá;~Mint ohajtá
5583 2 | meghalok;~De ki vérem- és nevembe gázol, ~Annak vérrel s karddal
5584 1 | nem vehetjük néki rossz neven, ~Ha kedvmámorban fúl ez
5585 1 | a nap,~ Tenéked Allah néven, ~ A nagy Jehova nékem.» ~
5586 2 | Hogy el ne árúld, hogy nevének ~Árnyékát se nevezd...~Az
5587 1 | Lajossal nagy Mátyás király, ~Nevére még csak emlékkõ sem áll! ~
5588 2 | hogy nevének ~Árnyékát se nevezd...~Az óra eljött... a szabadság ~
5589 2 | tartományt Horváthonnak nevezé; ~Az országnak czímerében
5590 2 | seregnek, ezt honvédnek nevezék,~S nem egyéb volt, mint
5591 2 | Az utókor jász-kunoknak nevezett,~S kik maiglan lakják e
5592 2 | S ha a tábort erdõnek nevezhetéd, ~Benn az erdõ hõseit is
5593 1 | szép Magyarországnak... ~Nevezik e könyet~Balaton tavának.~
5594 1 | volt a gyermek, ~S meg nem neveztelek. ~Oly édes volt, oly édes! ~
5595 2 | sugára. ~Avvagy ha már az õ nevök se gyúlaszt~ A legdicsõbb
5596 1 | a tömzsi gyermeket? ~Ha nézem e bogárszemût,~Azt érezem,
5597 1 | ÉS A FESTÕ.~Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu nyakára, ~
5598 2 | álmában sem hive, ~Szemébe nézhet két szemével ~S szivén doboghat
5599 2 | Esd újra a hölgy s szánva nézné ~Zord szikla is az esdezõt -~
5600 1 | nyilt mennyország, ~A melybe nézni ~Õrök boldogság; ~Enyém
5601 1 | rombolásaid között ~Nem nézted õt, ~Elvitted kérlelhetlenûl ~
5602 2 | mérföldekrõl mérföldekre nézvén,~Embernek, lónak nem látod
5603 2 | pusztítva délnek, éjszakának, ~S nincsenek kik ellenállhatának: ~Sarcz
5604 1 | emel ki lelked ~Tiszta nõerénye.~Fris virágból szép bokréta ~
5605 2 | mindenik égvén ~A közös egy nõért rettentõ szerelemében, ~
5606 2 | Tündér kezétõl sírjokon növének.~S mint áldozó pap bor s
5607 1 | Abból csörge ér szakad,~Ez növény, az zöldfa-ág, ~Ez fûszál
5608 1 | Holló csillámu szint, ~Sugár növése karcsu~A szirti nyárfakint. ~
5609 2 | indúlatának!~Megy, miként megy nõfosztott oroszlán,~Melynek ártó dûhét
5610 2 | sem borúlhat ~A leghûbb nõkebel!~Fontos nagy ok van tettetésre, ~
5611 1 | büszkén számitod fel, ~Mint nõlnek gyermekid. ~Örülsz, hogy
5612 1 | éri már, kit ~Honn hagyék, nõm és családom, ~Mig balommal
5613 2 | üdvét, ~Mindenem, mi volt, nõmet bizám; ~Én beváltám, mit
5614 1 | szõlõt is leszedtük, ~Hol nõne most virág?~És im betoppan
5615 1 | kendet, régi jó barátom,~Nos, hogy állunk - kérdé - frissen
5616 2 | szerelme ~S a leghivebb nõszív iránt.~~
5617 1 | tölt poharat~S czigánya bús nótáján felvidul? ~Holott borába
5618 2 | ajkaidról,~Fújj halotti nótát társaidnak,~S rá, ha tetszik,
5619 1 | Sohajtni kénytelen:~Hogy nõtlen ország Magyarország; ~Mert
5620 1 | azzal a világ,~Az ég esõjén nõtt-e a virág fel, ~Vagy hû kertésze
5621 2 | királyt édes nekem,~Hosszu nvolczszáz év után is zengenem~S életének
5622 1 | a kenyér!~S van hizalmas nyája, van borága, ~Drága érczet
5623 1 | bilincs. ~«Adj, szép leány, nyájadból ~Egy csésze fris tejet,~
5624 1 | s férfiaknak, ~Kik engem nyájas-szívesen fogadnak. ~És én közöttük
5625 2 | Alleluja énekektõl zeng a Jég, ~Nyájasb arczczal néz alá a tavasz-ég.~
5626 1 | érte elepedt.~Az aranyszõrü nyájnak ~Tejébõl itt szegény ~Büvös,
5627 1 | bércztõl a leányra ~S a nyájra átkot kért. ~A bércz tüzet
5628 1 | Bérembe fogadtam -~Elõ, elõ!~Nyakába hajítom ~Kezembül a féket, ~
5629 2 | idõ meg nem kimélte ~Szép nyakad, s hó vállaid. ~A hullámzó
5630 1 | fényes ékszert~Szántam hó nyakadra,~Mely sok ékes hölgy közõl
5631 1 | gyöngyödet,~A lánczot szép nyakadról, ~Kezedrõl gyûrüdet! -~S
5632 1 | Szerelmünk elsõ záloga.~Ha nyakamon a lányka csügg, ~S viszont
5633 1 | felségsértõ vagy!~Halál reád, nyakas vezér, ~Te itt is lázitó!»~
5634 1 | állatka könnyûje? ~Csak szép nyakát ékítse csillogása! ~Mi gondja,
5635 1 | kiálték, s megcsípem õt nyakon, ~Most valld meg, úgy-e,
5636 1 | kétszázan valánk, ~Mind nyalka szép huszárok, mind tûz
5637 1 | bár fölöttük ~A tavasz nyárára jár; ~Mert a szív nem hervadó ~
5638 1 | Sugár növése karcsu~A szirti nyárfakint. ~Igaz-gyöngyöt teremtett ~
5639 1 | enyészhet, ~Merûljön el!~S ha nyargal a szélvész, ~Föllázad a
5640 2 | lovon ~Három óra hosszig nyargalj e sikon,~És a mennyi tért
5641 2 | szilaj vadászcsapat, ~Emerre nyargaltában a kápolnába hat.~Õ az, a
5642 2 | Melybõl egy-vágtatva ki nem nyargalunk. ~~ KILENCZEDIK ÉNEK.~
5643 2 | mellett is reszket mint nyárlevel,~A midõn szemét az úrra
5644 1 | magadat?» ~«Ád az isten nyáron árnyat, lágy füvet, ~Télen
5645 1(3)| Nyék = környék.~
5646 1 | ege. ~Mértföldre terjedt nyéked3 egy kis ország, ~Ezernyi
5647 2 | közepette s kezétõl ~Elhúll Nyéki, Dorogh s Bartók s ki elejbed
5648 2 | sebbel a kereszt. ~Föld nyelé el gazdag telkét, ~Szélvész
5649 2 | mond a férjnek ~Mint ezer nyelv vádja dörgene!~E tekintet,
5650 1 | Legyen egy a szétszakadt nép ~Nyelvben, érzeményben.~S lészen áldás
5651 1 | fiam számára,~S megoldom nyelvedet.» ~Szólt Balaton tündére, ~
5652 1 | mért nem adhatok szót ~S nyelvet neki;~Hogy a kimondhatatlant ~
5653 1 | Vallása istenét és szép nyelvét, ~S lerontva külbálványok
5654 1 | A tündér átka ki:~Hogy nyelvével lakoljon, ~Melylyel vétett
5655 2 | A harcz dijából osztályt nyer minden törzsvezér.» ~«Törvényhozás
5656 1 | nekik, ~Az egyik könyvet nyér;~A másik felmász térdemen, ~
5657 2 | bárdját, Szög lovát hol mint nyeré, ~Mikkel annyi ellenségét
5658 1 | születtél, ~Két hívatást nyerél: ~A hölgyét s honleányét,~
5659 2 | Mind hiába! bármi jótét s nyereség ~A csodásan s váratlan nyert
5660 2 | ostora!~Fogj, vén Balázs! nyergelj mit állsz még? ~A legfutóbbakat -~
5661 2 | egyet int s parancsot ad,~Nyergeljék fel néki a legjobb lovat.~
5662 1 | mely vér a régi vérbõl, ~Nyerje vissza régi részjogát: ~
5663 2 | egy kormány alatt; ~Tõlünk nyertek bánokat, vezéreket,~Mi õ
5664 2 | nevérõl,~ S mindegyikének nyertem válaszát, -~S kinek tettérõl
5665 2 | ébreszt újra zajával,~A nyihogó paripák dobogásit hallja
5666 2 | jelentik a vihart, ~Sürû nyil-föllegekben tüzes villám a kard,~A dárda
5667 1 | Benned remélünk, Isten! ~Mert nyilatkoztatád,~Hogy úgy imádhatunk mint ~
5668 2 | Legmérészb hálám; im azért nyilvánta kimondom: ~Hogy fölirám
5669 2 | vitéz.~ Hõsérõl a hölgy a nyirõ vast ~(A szerelem mit nem
5670 2 | hivének -,~ Egy ezredév nyitá meg kebelét, ~S az õs vezérek
5671 2 | Nincsen lakat, mit meg ne nyitna, ~Láncz, mit ketté nem oszt
5672 2 | Melyet senki még ki nem nyitott soha,~Melybõl senki, mint
5673 1 | Isten dicsõségére ~Meg nem nyitotta azt, ~Szegénynek panaszára ~
5674 1 | szinaranyból, ott be is nyitottam. ~Hát nem is hogy én, de
5675 1 | büszke czédrus õ. ~«A könyvet nyitva hagytam! kezemben a tolú, ~
5676 2 | fakadt,~A földi kín az éghez nyitván neki utat;~A szenvedés tüzében
5677 1 | Csába látszat, játszi kép a ~Nympha-szerelem.»~Szól a csába csalfa tündér ~
5678 2 | Vagy a Regének tünde szép nymphája ~ Szakaszt virágot sírjok
5679 1 | fegyvere, ~Mellette solyma nyögdel, ~ És hív ebe,~De Zille,
5680 1 | A síri dalt hárfája nyögdelé -~Ilyen lehet a végitélet
5681 1 | e tisztes ormokon. ~Mint nyögdelõ sohajtás repûl a légen át, ~
5682 2 | Árpád nemzetének, ~Kürte nyögdelt szomorú torában, ~Valahányszor
5683 1 | csattogány, ~Mely társért nyögdicsél, ~Leljen az égi lány;~Sovárgó
5684 2 | nehéz folyamát, susogása nyöszörgés ~S borzasztó átok. S innét
5685 1 | nyoma. ~Alatta mély üregben nyolczszázados sír áll,~Hol álmait aluszsza
5686 1 | mit hall. ~Az igazság van nyomában Bandinak, ~Már a hajdúk
5687 2 | mondja csak, ~S mint az árviz nyomaiba zúg a had. ~ Ütközet van;
5688 2 | és állat megnyögték talpa nyomását,~S megtiprott engem, s én
5689 2 | Két tanú megy a lovagló nyomdokán,~Az idõre és határra vigyázván.~
5690 2 | Volt Gara: Hunyady õt mégis nyomkodva elûzte. ~S az dühösen hátrál,
5691 2 | várost és falut,~Minden nyommal rémesebb, valóbb lesz ~A
5692 1 | mély neheztelésnek~Súlya nyomná drága kebled. ~Nem vagyunk-e
5693 1 | frissibe! ~Négy órája hogy nyomomban a megye; ~Még csak a hidig
5694 2 | elérne hozzá, ~Eltûrje a nyomort,~Eltûrje kínját börtönének,~
5695 2 | hulljon le nap és hold,~S a nyomorú ember diadalmát ülje fölötted~
5696 2 | elgázolt testek, jajgó nyomorúltak ~És csikorogva esõ káromlók
5697 1 | kezembe két szép arany órát nyomott. ~Az egyiket, gondoltam,
5698 2 | testvérjoggal látta el,~S el nem nyomta, de magához vette fel. ~
5699 2 | tatárság közelb, közelb nyomul.~A két vitéz: Forgách volt
5700 2 | tatárság közelb, közelb nyomúl, ~Nyil éri Béla ménét s
5701 2 | Hunyady; iszonyún ordítva nyomúla ~Rá az egész tábor, s dühödõ
5702 2 | hõsi fejére.~De ti hiába nyomúlátok nagy Hunyady ellen, ~Pártos,
5703 2 | Ily szavakkal rázza fel nyugából~A sötét hír Bánk-bán éjjelét,~
5704 1 | harczi nem valának, bársony nyugágy helyett, ~Mátyás király
5705 2 | könnyelmün, áldozatja;~Ön nyugalmát, anyja vesztét, ~Már féléve,
5706 2 | felhõk-edzette tetõdön.~De nyugalom van már; nem eszik le az
5707 2 | éber álmai ~Nem hagyának nyugalomra hajlani; ~László herczeg
5708 2 | van az ti bennetek, ~Én nyúgalomra szállok, - ti tenni menjetek! ~
5709 1 | S mintegy pihenve rajta nyugasztja hó karát. ~Fürtös fejét
5710 1 | Melyet csodált és félt nyugat, kelet,~S a hét vezér hajh!
5711 2 | verik föl ~Az álom szent nyugát.~S mig a hideg falak penésze ~
5712 2 | földet megkeresni a messze nyúgaton, ~Mely a nagy «Istenostort;»
5713 2 | Keletrõl jõ az egyik, nyugatról jõ emez,~A tengeren mindkettõ
5714 2 | szörnyivel? ~Hogy hajódra a nyugó vészt ~Egyikök se költse
5715 1 | Nem bántják annak szíve nyugodalmát ~A nagy világnak színjátékai,~
5716 1 | Ah mégis lelke, mégis ~Nyugodni nem tanult. ~A Szentföldrõl
5717 1 | szenvedt veszteségen ~Meg kell nyugodnotok -~Szólt apjok - mert veszendõ ~
5718 1 | Szólott, s lovára kanyarúl ~ Nyugodt kebellel Haszszán,~Egy nagy
5719 1 | sajka, pitvarához ~Kötözve nyúgoszik;~A lant, a ház falához ~
5720 1 | Hánykodó habok honában ~Nyugtát szívem nem találja; ~Mint
5721 2 | felriad, körûltekint,~Egy nyugtató «dobzsé»-t felel rá, ~S
5722 1 | érek -,~Nem gondom nekem; ~Nyugtom én a távozásban~Föl nem
5723 1 | igen!~- Mond a leányka nyugton -~De szellemkincse nem!~
5724 2 | De kihez bár mennyiszer nyujtá kezét, ~Nagy tûzoszlop választotta
5725 2 | Szózatos ének közt koszorút nyújtának agyára,~S megdalolá ragyogó
5726 1 | dallanom engedett, ~ Néked nyújtom öledbe,~ Tenéked, szeretett
5727 2 | Szolgálatodban lett fogolylyá, ~Nyujts most, király, felé kezet!»~
5728 2 | fájdalmak asszonya,~Kiált - te nyújtsd a gyógyírt szivem fájdalmira!» ~
5729 1 | látja, ~Sikolt, szivére nyul... ~Egy percz - és a magasról ~
5730 1 | szeret: ~E kékszemû lányt, e nyulánk, ~Vagy ezt a tömzsi gyermeket? ~
5731 2 | Ung felett ~Kárpát egekbe nyúló ormára érkezett.~Ott néma,
5732 1 | hazának sivatagjain~Egy nagy oasist ültetsz, mely utóbb ~(Az
5733 1 | zaj, ez éljen-háború, ~Az obsitosnak párját nem látta hat falú,~
5734 1 | Századokról századokra ~Egység oczeánja.~E hitért élünk halunk,
5735 2 | gondolnak soká:~S Forgách lovát odadja a bús király alá.~«Fuss,
5736 1 | szerette ~A szép magyar hazát!~Odadta íme kincsét~A magyar honleány -~
5737 2 | csatára.~ Hunyady most odaért, hol erõs Gara fõbbjei álltak ~
5738 1 | Most is kezébe kapván az öblös meszelyest, ~Kalandos életébõl
5739 1 | Bécsbõl egy gyors követ ~Öcscsérõl, Boldizsárról ily hirrel
5740 1 | Boldizsárról ily hirrel érkezett: ~,Öcsédrõl, Boldizsárról hirt hoztam,
5741 2 | közszavát. ~ Rendetlenség és ököljog áll elõ,~Jog helyett igazságot
5742 2 | vidéknek gyenge juhából, ~Ökreibõl és emberibõl; ma azonba’
5743 1 | Vérpallosával a bakó~Kifárad, s újra öl.~S a néma légbe nem vegyül ~
5744 2 | földén kúnhadak, ~Iszonyú öldökléssel pusztítanak.~ S László
5745 2 | megcsillámlik, czikkáz, lesujt és öldököl. ~Jaj, a hol a halálnak
5746 2 | vezér, -~Gyõzni csak, nem öldökölni, volt a czél.~ A legyõzött
5747 2 | egy és más csodát;~Mint ölé meg a nagy Ákost; mint adott ~
5748 2 | S mint jótevõ esõre föld ölébõl~Zölden mosolygva a vetés
5749 1 | szebb jutalmakat kér, -~ Öleld, miért égsz, szent szerelmedet!» ~
5750 1 | Állunk egymással boldog ölelésben ~Két honnak egygyé lett
5751 2 | tengerén;~Kifejlik a csók- s ölelésbõl -~Csak kezdve van még a
5752 1 | tiszta, oly hûs, ~Hab habbal ölelkezik, a szél ~Pajkos játékokat
5753 1 | e sovárgó ~Sziv, mi mást ölelne?~Költõ szive mint az Aethna, ~
5754 2 | lezárja szép szemét;~De ölelõ karokban, csókok közt fuldokol, ~
5755 2 | a rengetegekbe,~Hol hat öles sárkány feküdött, nagy szikla-üregben, ~
5756 1 | tréfáddal még mind rakásra ölsz -~A kardot elviseljük, kapáljon
5757 2 | a szív felém, ~Hogy rám ölté karát.~Sírtam... de láttam
5758 1 | díszpalástom, ~A tudomány, ~Rám ölthetõ ez ~Késõn korán; ~Királyi
5759 2 | Királyi köntösére pánczélát ölti föl~Példája vagy gyémántja,
5760 1 | Én a fiut, te a leányt ~Öltöd karodra fel.~Utczákra õk,
5761 1 | Kifoszták az apát; ~Az öltözék, az ékszer ~Rabló kezébe
5762 1 | Keserves kínosan:~«Fehérbe öltözél, ~Szerette gyermekem! ~Hogy
5763 1 | int.~Bársonyt és selymet öltsenek ~Háromszor egy napon; ~Öltünk,
5764 1 | öltsenek ~Háromszor egy napon; ~Öltünk, ha kell, ékszert mi is, ~
5765 2 | szálfai dárdát,~S az rohanó ölyüként becsapott nagy Hunyady János ~
5766 2 | közt ~A szent eskü s az ömledezõ öröm árja szavukban. ~
5767 2 | az ár, ~Mely hegytetõrül ömlik, ~Árpáddal a magyar hadak ~
5768 1 | lelkem - e rideg sziget -~Önalkotott világban él,~S ti bennetek,~
5769 1 | hirdeti: ~Függetlenség, önállás e hazának!~S közös szabadság
5770 2 | vala;~ Mint tartá fenn önállásban a hazát,~Henrik és a pápa
5771 2 | halál, ~Gyérítni kezdi vérét önátka - a viszály.~A föld, mely
5772 2 | közéjök káros meghasonlás;~Önfejét a balga nép megunta, ~S
5773 2 | szerelem mit nem tehet!) ~Most önhajának szegzi... a hõs ~Megkapja
5774 1 | Ki törvény s jog helyett ~Önkény alá hajtand vala~Egy hõsi
5775 2 | oltár a vidéken, a melyre önkeze, ~Himvarratos ruhát vagy
5776 1 | ékét ékszereknek ~Bírod önmagadban, ~Ritka szíved tündököltet ~
5777 2 | ott hagyják szomjan, éhen ~Önmagának martalékul ~Rácsukandó börtönében.~
5778 1 | magyar, ~Elõbb azt föl nem önti, ~Mig égre nem fohászkodik,~
5779 1 | Vagy hû kertésze könynyel öntözé? ~Csak ablakán vagy keblén
5780 1 | Könyûjök harmatával~Naponként öntözék. ~De a legszebb virágot ~
5781 1 | verejtekének gyöngyével öntözi.~Azért, ha máskor isztok,
5782 1 | apáink, ~A hív utód vérével öntözött;~Melyben apáink sirja hamvadoz, ~
5783 1 | hon leánya, ~Mily büszke öntudat!~Hitem, szerelmem szent
5784 2 | egy reménye még: ~Lelkének öntudatja, s melyben bizott, az ég.~
5785 2 | száz irányban, ~Mig alakba öntve képét~Lesz az eszme, terv
5786 2 | gõgös ajkait. ~,Isten ujja, ördög ujja,~Nem parasztnak szolga
5787 1 | mered: ~«Inkább a poklok ördögét ~Mint tégedet - cseh eb!» ~
5788 1 | mutatója!~ Gazdag, szegény, öregje, ifja indul, ~A férfi fegyvert
5789 2 | nagyra vigye nemzetét, ~Örökítse köztünk Jézus szent hitét;~
5790 1 | ellene. ~Nagyapja, György, öröklé Miklós erényeit, ~De együtt
5791 1 | Miklós erényeit, ~De együtt örökölte irígyit, ellenit; ~Országos
5792 2 | Zvojnimír horvát király örökös nélkül meghal, ~s a horvátok
5793 1 | AZ ÖRÖMEK ÖRÖME. ~Mellettem ûl szelíden, ~
5794 1 | virág kihajtnak, ~Nem én örömeim, ~Örömvirágaim már ~Csirában
5795 1 | AZ ÖRÖMEK ÖRÖME. ~Mellettem ûl szelíden, ~
5796 2 | kivált vitéz ~Fejedelmét örömest követni kész~S mostan is,
5797 1 | állok, ~Hol mindenütt kéjt s örömet találok. -~Egy szép virágkert
5798 2 | meglepett nép s felüvölt,~Örömétõl megreng a lég, reng a föld; ~
5799 1 | AZ ÖRÖMHEZ. ~Öröm, te csalfa vendég, ~
5800 2 | hallja láncza csördülését ~Az örömhír mián.~De messze utján, szomjan-éhen ~
5801 1 | érzetim édenét, ~Fájdalmim s örömim istenüléseit,~ S megzengett
5802 1 | gondjaimnak; ~Fájdalom s örömkönyûim ~Csaknem összefolynak!~Mint
5803 1 | Fejenként megfürösztne ~Örömkönyûivel. ~S mi kéjben és örömben ~
5804 1 | S rájok s reá az égnek ~Örömkönyûje hull.~~
5805 2 | örömmel megáll az õsz vitéz, ~Örömkönyûs szemekkel a szép országra
5806 1 | csatánkban vér helyett ~Kéj és örömnek könyje hull.~Ha elmegyek,
5807 1 | szegényke szelíden.~Õ volt örömöm nekem egyedül, ~ Csak
5808 2 | csodásan csalta ki. ~A hölgy örömsikoltva a kép felé repül, ~Kéjeknek
5809 1 | fenn lobog, ~Keblem feszûl örömtõl, ~Szívem ver és dobog,~Egy
5810 1 | kihajtnak, ~Nem én örömeim, ~Örömvirágaim már ~Csirában asznak el, ~
5811 1 | számot vetett. ~Avagy kevés örömvirágimat,~És szenvedésim hosszú táborát ~
5812 2 | az ifju vadászok, ~Hangos örömzajjal térnek meg a dúska falúba.~
5813 1 | szivének, ~Szive hölgyét, örüléssel;~S a javak legfõbb malasztját, ~
5814 2 | Hunyady arczán, ~Hogy nem örülhet harczának, hogy harcza soká
5815 1 | X. ~Itt a karácson! mint örülnek ~A kedves magzatok!~Hitben,
5816 1 | Mint nõlnek gyermekid. ~Örülsz, hogy évre év múl; ~Mert
5817 1 | kivittem az érre,~S az ér is örült, ha ivá vizét, ~ A rét
5818 1 | Szántam erre, néked,~S már örültem, új szabása ~Mint emeli
5819 1 | négy ember a temetõ felé,~Örülten járt a fergeteg toborzót,~
5820 1 | természet báj ölén ~Velünk örûl az ég.~Az ég egy nagy, szent
5821 1 | csak, ki ennyi kincsen ~Örûlne, embert nem és életet!~A
5822 1 | találtam az éren;~Még most is örûlök a mint felém ~ Simúla
5823 2 | magyarok riadozva kiálták: ~«Örvendezzünk oh magyarok! hódolni az
5824 2 | Harcz zörgési le nem rázzák. Örvendjetek immár, ~Örvendezzetek oh
5825 1 | egy oczeán ~ Hullámos örvényébe:~Tiéd szivem, tiéd kezem, ~
5826 2 | súlyos kõt vetél, ~Háborogva örvényezõ zajra kél,~Száz gyürûre
5827 1 | mind alábbra száll;~Nem lát örvényt, nem hall orkánt ~Lányka
5828 2 | virágra, ~Nem hagyja, mignem össze-vissza rágja. ~Eljöttek õk, égettek,
5829 1 | Bábjával a leányka ~Félénken összebú.~Az egyikbõl hazámnak ~Én
5830 2 | férje kínait, -~A tenger összecsap felettök -~Hagyjuk örökre
5831 1 | A kis hamis.~Bizonynyal összecsapná ~Mindkét kezét;~Látván mi
5832 1 | súgja nagy bünét... ~A pápa összecsapta~Imára két kezét.~A kegy
5833 2 | mátkacsókkal~Férjeé még összeérnek.~De lovagszív vert a hõsben ~
5834 1 | Fájdalom s örömkönyûim ~Csaknem összefolynak!~Mint madár könnyen repülnék ~
5835 2 | Az elszéledt nyáj egyben összefut: ~Erdõk s hegyekbõl a király
5836 2 | szünhetetlen, ~Szétválaszt és összefûz,~Jóval széppel, rút s gonoszszal ~
5837 2 | Fehérvárra ország s nemzet összegyûlt, ~Hol minden szív egyet
5838 2 | akármi sok;~De csomóba hogyha összeköttetik, ~Rajt az óriás erõ is megtörik.~
5839 2 | üzetni: felûlt ágyában s összekulcsolván~Égre emelte kezét, szemeit
5840 2 | akképen Hunyadyhoz jut. ~Összemegy a két hõs, valamint megy
5841 2 | törve van Kapolcs dacza, ~Összeomlik érczerõs emberfala,~Itt
5842 2 | Vedd el a díjt!» Gertrud összerémül... ~Künn van a kard a bán
5843 2 | megtör kebelem!» ~S alélva összeroskad mint szárán tört virág; ~
5844 1 | Szentesítsd meg összes összeségben ~A mi esküt a nemzet teve, -~
5845 2 | meggyilkolátok, ~Szép palástját összeszaggatátok, ~Õt tüzétek rút bitó hegyére,~
5846 2 | Szertedúlá szép királyi várát, ~Összetépé bíboros palástját, ~Öt bitónak
5847 1 | Mely éretted dobog.~Im összetépett lánczaidra ~Istennél esküszünk:~
5848 2 | a vesszõt könnyû dolog ~Összetörni egyenként, akármi sok;~De
5849 1 | meg) ~Czifra tarsolyomért összeverekedtek. ~«Gyermekek! - kiálta rájok
5850 2 | mellõzi el miatta örökét, -~S összevonja gyõzedelmes seregét. ~
5851 2 | Mindenütt a jég verése, ~Összezúzva szép vetése -~Mindenütt
5852 1 | oh hõsfi, a hit ad,~ Ösvényt a szép remény mutat; ~De
5853 1 | Midõn nemes lelkednek ösztönébõl ~Elsõ sietsz, nem szóval
5854 2 | Reménye, boldogsága s szerelme öszvegét, ~Kivel, mint hû társával
5855 1 | az aranyt, a gyöngyöt, ~Ötvös helyett csiszárok kellenek;~
5856 2 | foly a csata;~A havason túl övé a föld szine, ~Alig van
5857 2 | élet és halál, ~Egymást övön ragadva, véres tusában áll. ~
5858 1 | bõségszarúját a tündér kiönti, ~ Özönnel árad mindenütt malaszt:~
5859 2 | Sarja még a Contiaknak. ~Özvegy anyja, bár szegényen, ~De
5860 2 | Hol minden szív egyet óhajt és akar, ~S kikiáltja László
5861 2 | nevelték ifjuból férfivá;~Mint ohajtá látni e hont egykoron,~Mint
5862 2 | Élete mentését futtában ohajtja elérni,~És Sátánt az erõs
5863 1 | Sajkám elért a révhez, ~Hová ohajtozám.~Az új világ szivemben, ~
5864 2 | leghûbb nõkebel!~Fontos nagy ok van tettetésre, ~De szíve,
5865 1 | Órjási hegyekbõl ~A földre okádom, ~Hogy a mi van és él ~A
5866 1 | fohászim zsámolyodnál~Búd okáért esdekelnek!~S a minõ szent,
5867 1 | kezedben, mintegy istenülve~Ez oklevéllel léptél, tapsaink közt ~Az
5868 1 | és mulatság, ~Mennyit õk okoznak! ~Sippal, dobbal kis vitézim, ~
5869 2 | Erdély az, a vitéz Geló ~Oláh herczegnek székhelye, ~Nagy
5870 2 | ajkin kétes volt a szó.~De olaj az a bánnak tüzére, -~Karja
5871 1 | De nem teremtheti meg - olaját...~Minek kivánjak fényes
5872 2 | belére ~A lámpának friss olajt ~Töltesz, a bél lobbanása ~
5873 2 | vonási mást mutatnak) ~Hû olasz vér, Toscanából, ~Sarja
5874 1 | KÉT DALNOK. ~Egy völgynek oldalában, ~Falucska végiben,~Két
5875 1 | saját fia? ~Te kösd fel oldalára ~A kardot, honleány! ~Kárpáttól
5876 1 | Kárpátoktól Ádriáig érjen. ~Oldassék meg a földnek bilincse,~
5877 2 | fel fejében.~És azonnal oldatik bilincse; ~Jobb karában
5878 2 | megvonván magát, ~Ön kezével oldja és csomózza~A cseleknek
5879 2 | dérütött kalász a földre, ~Az olló martalékaul;~Csak szép bajúszán
5880 1 | nagy partján óriási rákot, ~Ollójával felvett egy lovas kozákot.~
5881 2 | nem!... s egy új Delila ~Ollóra nyujtja kis kezét;~Nem,
5882 1 | három éven által mint hõs oltalmazál, ~Munkács utósó várad császár
5883 1 | szikra, mit szerelmünk ~Oltárán ápolánk,~Élesztõ napsugárként ~
5884 1 | Két honnak egygyé lett oltárkövén; ~Mint két kebelnek egy
5885 1 | s kegyében részesûlnek: ~Oltárkövére hálaadva gyûlnek.~Ott a
5886 2 | a kebel!~Igy húny el az oltárláng, midõn tövig leég, ~Elõbb,
5887 2 | a gyertya hamvadoz,~S az oltármécs perczegve végfényben lobbadoz; ~
5888 1 | Hunyad csatáztak,~Vivunk oltárodért;~Mint Zrínyi és Losonczy
5889 1 | magasra, föl! lobogva ~Oltárodra szökken vére! ~Üdvöd és
5890 2 | vigaszt.~A kis de szent oltáron gyertyák s virág között,~
5891 2 | bokrétává kötött,~A kis de szent oltárról, mint élõ szent malaszt, ~
5892 1 | Megint ezen teszem; ~Az oltártól a sírig,~Mely végutam leszen. ~~
5893 1 | lesz szennyétõl e föld, ~S oltárunk állni fog:~Oh szállj közénk
5894 2 | mégis, mégis hív szerelmet,~Olthatatlan, tiszta, szentet ~Mondok
5895 1 | szeretsz!~S vadásznak hõ karán ~Olvadva csügg a lány.~~
5896 1 | alászalad, -~Mert, melyet olvas a könyv, nagy dolgokat jegyez; ~
5897 2 | Melybõl senki, mint az Isten olvasa; -~Mert hogy õ az, a ki
5898 1 | szemeid egébõl, ~Csak üdvöt olvasék,~S mondhatlan érzetemben ~
5899 1 | lengeti;~Az ige rajt tisztán olvasható,~Mit tennetek kell, fennen
5900 1 | Vagy azt tudassuk szíves olvasóddal, ~Mi rangban állok a polgári
5901 1 | mert télen a könyvtárnak olvasóját ~Jobban fütötték, mint szállásomat, ~
5902 1 | a kõre nézek,~S az írást olvasom,~Nagy borzadalmat érzek,~
5903 1 | keresztény, ~S a kard helyett az olvasót~ Hordozza két kezecskén.’ ~
5904 1 | tápot egyre kér! ~S még olvasott tovább is Munkácsnak asszonya, ~
5905 1 | családja gyász krónikája ez!~Olvassa szép apjáról Szigetvár ostromát,~
5906 1 | mint a habjátékban ~Együvé omlanak. ~Házát a kis családnak ~
5907 2 | Nem áll már! lábaidhoz omlik, ~Sietve int, susogva esd:~
5908 2 | szomorú keverékben húllnak, omolnak ~Vérhalmokra, jaj, és átok
5909 2 | kezével, ~Melyen elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül ~A peregõ
5910 2 | csillaga; kardja ~Ölte meg Ondingot, Holubárt, s õszfürtü Berényit, ~
5911 2 | mesterséges õrlakat,~Nem ónfödél, vagy éber õrség,~Vagy a
5912 2 | elhat gyõzõ karja, vért ont, S merre pillant, véritéletet
5913 1 | Legszebb virágkoromban ~Ontád ki véremet!~Vérem kiált
5914 1 | Hevemben kedvökért ~Még vért is ontanék, ~S bért vitézségemért~Csókokban
5915 1 | halni kell, ~Nem retteg ontani.~«Hát veszszetek mindannyian, ~
5916 1 | nagyobbért, ~Mint mikor értök ontasz hõsi vért?~Fel, fel magyar
5917 2 | repûl el asszonyával ~Az óntetõk felé....~ Ott Montebello
5918 1 | Zrínyi és Losonczy haltak, ~Ontunk, ha kell, vért szíveinkbõl ~
5919 2 | lakják e sík téreket.~ ~ ~.oOo.~
5920 1 | Túl jára hadnagyával az Operenczián, ~Ki franczia fejekkel sátrát
5921 1 | alig került be huszonnégy órába,~S Bécsbõl itthon voltam,
5922 1 | a vidor fiúcska, ~Minden órán új öröm. ~Köztük egy félisten
5923 1 | Kis körében boldogan,~Két õrangyal, több kinek kell? ~Van körötte
5924 2 | Hogy legyen harczok között õrangyala;~ De kihez bár mennyiszer
5925 1 | két kezembe két szép arany órát nyomott. ~Az egyiket, gondoltam,
5926 2 | mint a tengert szélvész ordítása,~Fölhasítja a bán kebelét.~
5927 2 | felsüvöltõ szélvész mi szörnyen orditasz! ~Nem, nem! tatárüvöltés
5928 2 | rabnak, hol szerét tehette, ~Õréül adta - ellenét,~S fortély
5929 1 | végfohásza. ~És a férfi õrfigyelme ~Véled alszik, véled ébred, ~
5930 2 | kar világolt, szólott az orgona;~De, a ki benne volna, embernek
5931 1 | Segitségért az égre;~A kántor orgonába kap, ~A hangos ének égbe
5932 2 | Csak a süvöltõ vésznek orgonája~ Zúg el fölöttük néha
5933 2 | végfényben lobbadoz; ~Az éji orgonának s éneknek nyoma sincs,~S
5934 2 | rendezésre férfikart ~És erélyes õrhadat hagy õrszemül, ~Al-királyi
5935 1 | Búborúdat felderítni ~Óriásokká leendünk:~Kérdd, s kitépi
5936 2 | Helyezte õt késõbben, hív õrizet alatt.~A rombolatlan szép
5937 1 | szolgálsz engemet.’ ~De az õrjöngve visszaszól ~S mint rém reá
5938 2 | a kebel.~S ment, bár az õrkakas künn másodszor szóla már, ~
5939 2 | már a tûz világa, s a vész orkánszava ~Erdélytõl a Tiszáig s onnét
5940 1 | Nem lát örvényt, nem hall orkánt ~Lányka hanginál.~«Szép
5941 2 | haldoklók jaja az,~Mi mint orkánüvöltés dugúlt fülekbe zúg,~Mi minden
5942 2 | Montebellót ~Lásd magányos õrlakán, ~Térdborúlva lásd elõtte, ~
5943 2 | temetvék, ~Nem mesterséges õrlakat,~Nem ónfödél, vagy éber
5944 2 | Árpád honában völgyön, ormon át, ~Vállán biborból elviselt
5945 1 | szólt:~«Vitéz van ott az órmon, ~ Halvány és holt. ~Pártütközetben
5946 1 | mennyország, ~A melybe nézni ~Õrök boldogság; ~Enyém e szácska,~
5947 2 | neki zománczot ad. ~ Az oroszlánt a körmérõl ismered,~Tetteiben
5948 1 | nyakára, ~ Ekkora s ilyen az orr, ilyen a biborajak.~Hasztalan;
5949 2 | halál vár. ~Megcsonkitva orr- s fülek hiával ~Rakva lesznek
5950 1 | szép Gõthe-fej, ~Szem- s orrnélkûli rom.~A másik, mig szétnézheték, ~
5951 2 | Nem ónfödél, vagy éber õrség,~Vagy a szörnyû rostélyozat: ~
5952 1 | elállott merész beszédein, ~Ország-világ csodálta vitézi tettein.~
5953 2 | az egyik, ~A ki nem fért országába; ~Másik a frankok királya,~
5954 2 | Lombardiának,~Hõs Berengár fényes országának. ~Mint a bérczrõl zúduló
5955 2 | ha híre nagy leve,~S tíz országban szertehangzék hõs neve? ~
5956 2 | váltak. A férj fényt aratni ~Országdöntõ harczi térre, ~A szelid
5957 2 | Horváthonnak nevezé; ~Az országnak czímerében négy folyó, ~
5958 1 | Volnék gazdag király: ~Országom szépei ~Lennének trónusom ~
5959 1 | örökölte irígyit, ellenit; ~Országos harczi híre, ajkán a nyilt
5960 2 | közt a szittya fejdelem. ~Országot ért és népet útjában számtalant;~
5961 1 | ember nem hall hetvenhét országról, ~Elbeszélte nekünk: Francziaországban,~
5962 2 | És erélyes õrhadat hagy õrszemül, ~Al-királyi székbe öcscse
5963 2 | hadfiak,~Pánczélozva komolyan õrt állanak.~ Benn pediglen
5964 2 | sorozhat ~Napokra napokat,~S az õrülés-karolta agyban ~Megfõ a gondolat.~
5965 1 | ifjan-õszûltnek, hogy szabad? ~Agyában õrült lelke örökké rab maradt.’~«
5966 1 | tenger,~A láva tüzet hány, ~Õrülten az ember ~Porban jajong. ~
5967 1 | Istentelen tolvajnak ~Kiáltalak:~Orúl vivéd magaddal ~Szivem szivét,~
5968 1 | illet a halál,~Nem gaz, nem órv, egy honfi az, ~Ki most
5969 1 | selyemhajakból,~S híven, híven õrzeném e kertet, ~Semmi más jutalmat
5970 2 | könyve; rajta hét pecsét ~Õrzi szent, felbonthatatlan levelét. ~
5971 1 | királyleány ~Aranyszõrû kecskéket ~Õrzött Tihany fokán.~Sok kincscsel
5972 2 | kifosztják Frangepánt, ~S orzott birodalma árán ~Osztakoznak
5973 1 | szörnyen megcsonkult az õscsalád! ~És a földön, vízen és
5974 2 | elõdöket;~A lelkes eljár õsei sírlakához,~ S gyújt régi
5975 1 | keletnek népe, tettre fel! ~Õseidnek lelke még-e lelked?~Megmutatni
5976 1 | hitért élünk halunk, mint ~Õseink halának,~S általadjuk gyermekinknek ~
5977 1 | Éneklek harczot is, ~Vitézlõ õseket, ~Elmult idõkön át ~Forró
5978 1 | Halhasson, a dicsõ?~Igy áll az õserdõk disze, ~Az óriási cser,~
5979 2 | holdvilágnál. -~Megjártam a hont, õsim temetõjét,~ Andalgtam
5980 1 | gyors evet, ~Odább, tovább oson: ~,Csóknak szuró fulánkja
5981 1 | játszva jár; ~Lovával, ostorával~A pajkosabb fiú; ~Bábjával
5982 1 | Mily varázsnak bûv-hatalma ~Ostorozza e vizet?~A nép ezt igy magyarázza: ~«
5983 1 | reményben áll Zrínyi Ilona;~Az ostromló seregnek ágyúgolyója száll~
5984 1 | Száll meg, s veszen be ostromul; ~Csakhogy csatánkban vér
5985 1 | Jézus bor- és kenyérben. ~S ostyáját ím az áldozó~ Magasra
5986 2 | Megvette azt vérével nagy õsünk Attila.~Miként sasok csattogva
5987 2 | Délczeg, kemény vitézek, és õszek s gyermekek, ~S hõsek virági,
5988 2 | meg Ondingot, Holubárt, s õszfürtü Berényit, ~Liszka magas
5989 2 | fehér galambtoll hótiszta õszhaja; ~Fényes, bogár szemével
5990 1 | ÕSZI DAL. ~1846. ~Elküldtem õt,
5991 2 | szemvakító hét lángárba oszlanak. ~ Lába alatt a világok
5992 1 | S fáklya nincsen, mely oszlassa széjjel! ~Mi vagyunk-e,
5993 2 | láttál tündökleni, ketté~Volt oszlatva közép pontján, kétféle mezõre. ~
5994 2 | Horvátország határán. ~ De oszolva voltak a horvát urak, ~Összesen
5995 2 | S orzott birodalma árán ~Osztakoznak egyiránt... ~Õk elmennek
5996 1 | vissza régi részjogát: ~Osztalékát vizbõl és kenyérbõl,~És
5997 2 | magyaroknak. ~Megkinálták osztalékul~A közös koncz harmadával,~
5998 2 | futók közt ily parancsot osztogat ~(Tán megmenti még vele
5999 1 | évvel,~ A népnek üdvöt osztogatni kész, -~Bõség-szarút emel
6000 2 | dolgaikban ~Egy harmadikkal osztozának, ~Ki nappal, - éjjel csónakával ~
6001 2 | szegény, kincsébõl kivel nem osztozék, ~A szenvedõ házából vigaszszal
6002 2 | jó s rosszban emberként osztozó!~ 3. A HON HELYREÁLLÍTÓJA. ~
6003 2 | Legjobb lesz, ha rajta együtt osztozunk; ~Különb ember nem vagyok
6004 1 | Szabadság és haza -~Ki fogja ótalmazni,~Ha nem saját fia? ~Te kösd
6005 2 | mindenünk;~Ha isten karja ótalmunkra, ~Ki állhat ellenünk?»~S
6006 1 | vagy te, jó vitézem, ki õtet elfogád?»~«Vitéz Joannes
6007 1 | Ha nem: haláltól meg nem óv lapod.~ Vagy azt jegyezzem
6008 2 | Isten, isten, esdve kérünk! ~Óvd meg a vésztõl vetésünk.» ~
6009 2 | felett. ~Igy áll az üldözött õz sok zaklatás után ~Fáradtan
6010 1 | is!’ ~ «Hagyd nékem az õzfit, a szépet.»~Utána kökényszemü
6011 1 | Volt énnekem egykor egy õzikém, ~ Legelve találtam az
6012 1 | Vidd, angyal, oh vidd el az õzikét;~ Nem kérve is a te sajátod!»~
6013 2 | hadat ~A kudarczért, mit Ozúl s Kutesk alatt ~Szenvedének;
6014 1 | látja? mindjárt parolát és pácsit.» ~Dictum factum, a kis
|