A NÉPTÖRTÉNETBÕL.

Zsarnok ûl a hõsi nép nyakán,
Karja súlylyal fekszik a hazán;
Számüzetve
Benn a szent igazság;
Rabbilincsen
A dicsõ szabadság.

S tûr, sok évig tûr a hõsi nép;
De türelme partjain kilép, -
Kél, s kelése
Tenger áradatja,
Vív, s vivása
Gyõzelmét aratja.

Börtönében már a zsarnok úr,
Égbe átkot szór, a földbe túr!
Mind hiába!
Köny nem árad érte;
Õt az isten
És a sors elérte.

Vígad a nép, s gyõzõ dalja zeng,
Hõ dalától honja visszareng:
Néptül áldva
Légy, oh szent igazság!
Üdvözölve
Te, arany szabadság!