A HÕS ÉS KEDVESE.

Elment a hõs csatába,
Hõ keble dobogott,
Kivíni fegyverével
Szabadságot, jogot.

A harczolók sorában
Elsõ volt mindenütt,
Mint vakmerõ oroszlán,
Mint lelkes honfi vítt.

S kiért kivítta harczát,
Gyõzelmes lett a hon;
Budában új király ül
Az õsi trónuson.

De, õt szerelem vonja,
Mely hõsi tetteért
Majd myrtuságba fonja
Fürtén a harczbabért.

A hõs jön oly lobogva, -
Hit és remény dobog
Keblén, hogy boldogítni,
Hogy boldogulni fog.

A hölgy közelgni látja,
Sikolt, szivére nyul...
Egy percz - és a magasról
A vár sánczába hull.

Mit ér immár a hõsnek
Mit ér az uj király?
Szabadság gyõzedelme,
Az elnyomott viszály?

A hölgy, a ki iránta
Megszegte volt hitét,
Nem birta elviselni
Az érkezõ szemét.

A hõs, ki ily jutalmat
Ily véres bért talált,
Nem tudja elviselni
A kétszeres halált.