|
I.
Búcsút mondtam kedvesimnek...
Búcsút mondtam kedvesimnek,
Búcsút gondjaimnak;
Fájdalom s örömkönyûim
Csaknem összefolynak!
Mint madár könnyen repülnék
Szél s hab ellenébe;
Csakhogy egyik szárnyamon még
A kalitka lépe!
Lelkem, és a gõz hatalma
Mind elõbbre tolna;
Csakhogy a szív száz fonállal
Kötve honn ne volna!
Vissza vágyom és elõre,
Kin- és kéjtusával;
Mind hiába, elragadt már,
S visz hajóm magával!
II.
Ingatag hajón lebegve...
Ingatag hajón lebegve
Égnek és viznek közötte,
Itt vagyok pár deszkaszálon
Én a biztos föld szülötte!
Hánykodó habok honában
Nyugtát szívem nem találja;
Mint a felkapott katángot
Hord a vágyak tétovája.
És kinyujtom mind a két kart,
S nincsen, a kit megölelnék,
Messze tõlem mind a ketten,
Kiktõl, és kikhöz eveznék:
Jobbom el nem éri már, kit
Honn hagyék, nõm és családom,
Mig balommal el nem érem,
Melybe térek, õsi házom.
Oly nehéz, oly könnyü szívem,
Mintha égbe kéne szállnom,
Vagy le, mélyen elmerülve,
Sírom a mélyben találnom.
|