ÕSZI DAL.

1846.

Elküldtem õt, hozzon virágot,
Mert nemcsak a tavasz,
De hoz virágot még az õsz is -
S elment a kis ravasz.

Elment, de ekkor gondolám meg,
Mi gyermek-kábaság!
Már rég a szõlõt is leszedtük,
Hol nõne most virág?

És im betoppan a virággal,
Egy zöld csomó kezén;
Mint édes ajkán, friss eperke
Piroslik levelén.

Oh õsz! ha ily bûvös varázszsal
Bir szent lehelleted,
S az ég szabadján a gyümölcsöt
Másodszor érleled;

Oh, bájos õsz csodás fuvalma!
Hozzád száll hõ imám:
Te járj át érlelõ szeleddel
E senyveteg hazán!

Hogy a mi fattyusarjadékot
Hajtott a ki kelet;
Mit érlelés helyett, tüzével
A nyár ki égetett,

Te hozd újabb virágozásra!
Nem kérek én csodát;
Az õ helyett egy é betücske,
Megmentné a hazát!