KIS MADÁR.

Pintyõke kis madár
Lánykától megszökött,
Ugrál, repül, nevet,
A kerti fák fölött.
«Várj, várj! megfoglak én!»
Szól a lány, s érte mén.

Pintyõke kis madár
Csak ugrál, csak nevet;
Lánykának kis keze
Csak ûz, csak hesseget, -
S pintyõke s lányka száll;
Vadász megettük áll.

Vadász kegyetlenül
Leejti kis madárt;
Szép lányka könyezi
A szörnyü, szörnyü kárt!
«Ne sirj, oh szép alak,
Hogy megbántottalak!»

Rossz vagy, kegyetlen is,
Meg nem bocsáthatok, -
Zokogva szól a lány,
Madárt hol kaphatok?
«Madárrá válom én;
Szeress, oh égi lény!»

S a lányka föltekint:
Madárnak nagy lehetsz;
Inkább szeretlek igy,
A mint vagy, ha szeretsz!
S vadásznak hõ karán
Olvadva csügg a lány.